Agnieszka Chmiel, és Agnieszka Lijewska,Karczub Tímea Edina Robin Hivatásos tolmácsok és tolmácshallgatók blattolás során végzett szintaktikai feldolgozása

Fordítás
Hivatásos tolmácsok és tolmácshallgatók blattolás során végzett szintaktikai feldolgozása: A hivatásosok időhatékonyabbak, míg a tolmácshallgatók kevesebb ideig tartják szemüket a forrásnyelvi szövegen [Syntactic processing in sight translation by professional and trainee interpreters]

Agnieszka Chmiel és Agnieszka LijewskaAdam Mickiewicz University in Poznań

Translated by Karczub Tímea Témavezető Edina RobinEötvös Loránd Tudományegyetem, Fordító- és Tolmácsképző Tanszék

A jelen tanulmány hivatásos tolmácsok és tolmácshallgatók blattolás közben elvégzett szintaktikai feldolgozását vizsgálja. 24 hivatásos tolmácsot és 15 tolmácshallgatót kértünk fel arra, hogy alanyi fejű vonatkozó mellékmondatokat és bonyolultabb, tárgyi fejű vonatkozó mellékmondatokat tartalmazó mondatokat blattoljanak, miközben a fordításuk pontosságát, időtartamát és a szemmozgásukat mértük. Eredményeink szerint a tolmácshallgatóknak több idő kellett, hogy hasonlóan pontos fordítást állítsanak elő, mint a hivatásosok, illetve kevesebb ideig tartották szemüket a forrásnyelvi szövegen az interferencia elkerülése érdekében, főleg a nehezebb típusú vonatkozó mellékmondatok olvasásakor. A szintaktikai manipuláció befolyásolta a fordítás és a szövegolvasás időtartamát: a résztvevőknek hosszabb időbe telt lefordítani a tárgyi fejű vonatkozó mellékmondatot tartalmazó mondatokat, de kevesebbet időztek rajtuk a szemükkel, hogy kiküszöböljék az interferenciát a célnyelvi szintaktikai átalakítások során. Tudomásunk szerint ez az első olyan tanulmány, amely rámutat, hogy a blattolás során végzett olvasási méréseket a fordítás időtartamával együtt kell vizsgálni az összetett olvasási mintázat értelmezéséhez. Egy új mérték használatára is javaslatot teszünk, a figyelmi tartózkodási idő százalékos kifejezésére, amely az interferencia elkerülésének mutatója is egyben.

Kulcsszavak:
  • blattolás,
  • hivatásos tolmács,
  • tolmácshallgató,
  • szemmozgáskövetés,
  • szintaktikai feldolgozás
Tartalomjegyzék

1.Bevezetés

A tolmácsok blattoláskor egy szöveg olvasása során, vagyis a vizuális modalitáson keresztül jutnak inputhoz, annak jelentését pedig verbálisan fejezik ki. A szinkrontolmácsolással ellentétben, amelynél az előadó határozza meg a beszéd tempóját, a blattolás a tolmács beszédsebességétől függ (Agrifoglio 2004). A szándék ugyanakkor azonos: a célnyelvi szövegnek késedelem nélkül kell eljutnia a célközönséghez. A blattolás továbbá abban is megegyezik a szinkrontolmácsolással, hogy amikor a nyelvi közvetítők találkoznak az írott szöveggel, el kell végezniük a szükséges szintaktikai átalakításokat egy természetesen hangzó célnyelvi szöveg létrehozásához. Az egyik különbség azonban a két tolmácsolási mód között, hogy blattoláskor folyamatosan ott van a forrásnyelvi szöveg a tolmács szeme előtt. A tolmácsolandó szöveg jelenléte ugyanakkor kétélű kard: egyrészt csökkenti a memória terhelését, mivel minden információ elérhető, másrészt viszont interferenciához vezethet, ugyanis a tolmácsnak folyamatosan vizuálisan is rendelkezésre áll a forrásnyelvi szöveg verbális megformálása. Egy másik hátrány ebből fakadón pedig a megosztott figyelem. Míg szinkrontolmácsolásnál a forrásnyelvi szöveg tünékeny jellege automatikusan eltereli róla a figyelmet, blattoláskor a koncentráció megoszlik az állandóan jelenlévő forrásnyelvi és a fokozatosan megjelenő célnyelvi szöveg között. Úgy tűnik, hogy szakmai tapasztalattal a tolmácsok ellenállóbbá válhatnak az interferenciával szemben, ami egyre több nyelvi átalakítást eredményezve egyre természetesebb célnyelvi szövegekhez vezet. Az olyan modern folyamatkutatási módszerek elterjedt használatának köszönhetően, mint a szemmozgáskövetés, beleláthatunk a szöveg olvasásának és feldolgozásának folyamatába a blattolás során a tolmácsok szemmozgásának követésével. Az itt bemutatott kutatásunkhoz hivatásos tolmácsokat és tolmácshallgatókat kértünk fel blattolásra. Rögzítettük a szemmozgásukat és a blattolási teljesítményüket, hogy megvizsgáljuk, miként boldogulnak a szintaktikai feldolgozással a feladat teljesítése közben. Ehhez olyan mondatokat alkalmaztunk, amelyek alanyi, illetve tárgyi fejű vonatkozó mellékmondatokat tartalmaznak. Arra számítottunk, hogy a tolmácsolási tapasztalat hatással lesz a teljesítményre, azaz a hivatásos tolmácsok hatékonyabbak és sikeresebbek lesznek a szintaktikai átalakításban, mint a tolmácshallgatók. A tolmácsolási tapasztalaton kívül pedig a mondat szintaktikai összetettségének is befolyásoló szerepet tulajdonítottunk, vagyis feltételeztük, hogy a kutatás résztvevői hosszabb ideig tartják majd a szemüket a bonyolultabb szintaktikai szerkezeteken, és hosszabb ideig is tart majd lefordítaniuk őket, mint a szintaktikailag kevésbé összetett struktúrákat. Tanulmányunk újdonsága, hogy a szokványos szemmozgáskövető méréseket és a fordítás időtartamának vizsgálatát együtt alkalmazza a blattolásban résztvevők olvasási mintázatának feltárására. Továbbá javaslatot teszünk egy új szemmozgáskövető mérték használatára is, a figyelmi tartózkodási idő százalékos kifejezésére, amely segíthet a blattolás során rögzített szemmozgáskövető adatminták értelmezésében.

2.Szintaktikai feldolgozás a tolmácsolásban

A tolmácsokkal szemben elvárás, hogy a forrásnyelvi szöveg jelentését természetesen hangzó célnyelvi formában közöljék. Ehhez szintaktikai feldolgozásra van szükség az egyéb nyelvi szinteken történő átültetés mellett. Az egymáshoz tipológiai szempontból közel álló nyelvek esetében a szintaktikai feldolgozást elősegítheti a nyelvek szintaktikai szerkezeteinek hasonlósága (Maier, Pickering és Hartsuiker 2017). Amikor viszont a tolmácsok különböző nyelvcsaládokhoz tartozó nyelvekkel dolgoznak, gyakrabban kell szintaktikai átalakítást végezniük (Gernsbacher és Shlesinger 1997). Az összetett szintaktikai szerkezeteknél felbontáshoz, feldaraboláshoz folyamodhatnak, vagyis egyszerűbb és töredezettebb struktúrákat alkotnak (Jones 2002; Pöchhacker 2004). Ezen kívül a szükséges szintaktikai átalakításokhoz tartozhat még például a német alárendelt mellékmondat alany-tárgy-állítmány szórendjének megváltoztatása alany-állítmány-tárgy szórendre az angol nyelvben (Seeber 2011). A szintaktikai átalakítás néha nem szükségszerű, a befogadó igényeinek való megfelelési törekvés mégis kiváltja. Stilisztikai oka van például annak, hogy számos angol szenvedő szerkezet cselekvő szerkezetté alakul át a lengyelben (Hejwowski 2004; Chmiel, Janikowski és Cieślewicz, rövidesen megjelenik).

Annak ellenére, hogy a minőségi tolmácsolás egyik fontos tényezője a szintaktikai átalakítás, nagyon kevés olyan tolmácsolással kapcsolatos kísérleti tanulmány létezik, amelyben a szintaxist mint független változót manipulálják. Egy példa a kivételekre Timarová, Čeňková és Meylaerts tanulmánya 2015-ből. A szerzők a szintaxis manipulációját a szinkrontolmácsolás vizsgálata során alkalmazták, hogy teszteljék a tolmácsok munkamemóriája (ezt egy betűterjedelem feladattal és egy téri-vizuális terjedelem feladattal mérték) és tolmácsolási teljesítménye közötti kapcsolatot. Andrews, Birney és Halford (2006), valamint King és Just (1991) kutatásaival összhangban arra számítottak, hogy a nagyobb munkamemória-kapacitással rendelkező résztvevők hatékonyabban dolgozzák fel az összetettebb (két alanyi fejű vonatkozó mellékmondatot tartalmazó) szerkezeteket. Timarová, Čeňková és Meylaerts (2015) ugyanakkor azt figyelte meg, hogy a szintaktikai feldolgozás hatékonysága pozitív kölcsönhatásban áll a tolmácsolási tapasztalattal, a munkamemória mértékével azonban nem.

Egy másik módszert alkalmazva a szintaktikai feldolgozás tanulmányozására Ruiz és munkatársai (2008) olvasási feladatokat végeztettek hivatásos fordítókkal, a résztvevők saját tempójában. A mondatokban, amelyeket a résztvevőknek el kellett ismételniük vagy le kellett fordítaniuk az elolvasás után, a szerzők a szintaktikai kongruenciát manipulálták. Míg a szintaktikailag kongruens mondatoknál nem kellett szintaktikai átalakítást végezniük a fordítóknak, a szintaktikailag inkongruens mondatoknál kötelező átalakítást hajtottak végre a célnyelven (meg kellett cserélniük a főnév-melléknév sorrendet, és be kellett illeszteniük egy személyes névmást). A szerzők elvárásainak megfelelően a kongruens mondatokat gyorsabban olvasták fel a résztvevők, mint az inkongruenseket, valamint lassabban olvasták fel azokat a mondatokat, amelyeket fordítaniuk kellett, mint azokat, amelyeket csupán megismételtek. Az eredmények alapján feltételezhető, hogy párhuzamos szintaktikai szerkezetek aktiválódtak a célnyelven, amikor a résztvevők felolvasták a lefordítandó mondatokat. Ez a megállapítás pedig alátámasztja Maier, Pickering és Hartsuiker (2017) eredményeit a strukturális előfeszítéssel kapcsolatban, bár kutatásukban nem hivatásos fordítók vagy tolmácsok vettek részt. Az állítást, miszerint hatékonyabb a mondatfeldolgozás, ha kevesebb a szintaktikai átalakítás, Seeber és Kerzel (2011) azon kutatása is megerősíti, amelyben a kognitív terhelést a pupillatáguláson keresztül mérték. A szerzők hivatásos tolmácsok teljesítményét vizsgálták angolról német nyelvre történő szinkrontolmácsolás közben, ennek során pedig ugyancsak szintaktikai manipulációt alkalmaztak. A forrásnyelvi mondatok szintaktikailag szimmetrikusak vagy aszimmetrikusak voltak az angol célnyelvvel (az előbbi esetben például alany-állítmány-tárgy szerkezet volt jelen a beágyazott mellékmondatban, míg az utóbbi esetben például az ige állt a mellékmondat végén). Elvárásukkal megegyezően Seeber és Kerzel (2011) a következőt figyelte meg: a tolmácsok kognitív terhelése nőtt, amikor a beágyazott mellékmondat második felében aszimmetrikus szerkezetet dolgoztak fel. Megállapításuk összhangban áll Viezzi (1989) megfigyelésével, aki a blattolást és a szinkrontolmácsolást hasonlította össze az alapján, mennyi információra emlékeztek a tolmácsok a feladatok elvégzése után. A szerző érdekes összefüggést talált a megjegyzett információk aránya és a nyelvpárspecifikus morfoszintaktikai jegyek között. A vizsgálatában részt vevő tolmácsok munkanyelve a spanyol és az olasz vagy a német és az olasz volt. Az előbbi nyelvpárnál két újlatin nyelvről van szó számos morfoszintaktikai hasonlósággal, míg az utóbbi nyelvpárnál egy germán és egy újlatin nyelvről, amelyek kevesebb morfoszintaktikai jegyükben osztoznak. A résztvevők több részletre emlékeztek a spanyol–olasz blattolás után (85%), mint a német–olasz után (64%), pedig nem volt különbség a hallás utáni megértés és a szövegfeldolgozás kontrollált kísérleti körülményei között. Így feltételezhető, hogy a tolmácsok többre emlékeznek egy blattolási feladatból, ha a munkanyelvek közötti hasonlóság miatt kevesebb szintaktikai átalakítást kell elvégezniük.

Shreve, Lacruz és Angelone (2010) kutatása során szintén szintaktikai manipulációt alkalmazott egy blattolási feladatban. A kísérlethez egyszerű vagy több beágyazott vonatkozó mellékmondatot tartalmazó mondatokat használtak. Úgy gondolták, hogy az összetett szintaktikai szerkezetek feldolgozása nagyobb erőfeszítést jelent (az erőfeszítést a nagyobb számú és hosszabb ideig tartó fixációkon, illetve regressziókon keresztül mérték). Várakozásaikkal ellentétben azonban nem tudtak kimutatni semmilyen általános hatást a szintaktikai összetettséghez kapcsolódóan (ennek oka valószínűleg az összesen 11 résztvevőt magában foglaló kísérlet korlátozottsága). A hatás csak statisztikailag volt szignifikáns, vagy éppen csak megközelítette a szignifikanciaszintet néhány kísérleti inger esetében.

A felsorolt tanulmányok alapján összefoglalva megállapítható, hogy nagyobb a kognitív terhelés olyan mondatoknál, amelyeket szintaktikailag át kell alakítani a célnyelven. A kognitív terhelést ezekben az esetekben a pupillatáguláson, a szöveg szemlélésének időtartamán vagy a megjegyzett információk arányán mérték. Elvárásaikkal ellentétben a szerzők nem találtak összefüggést a szintaktikai teljesítmény és a memóriakapacitás között. Jelen kutatásunkkal, vagyis a blattolás közbeni szintaktikai feldolgozásra ható tolmácsolási tapasztalat vizsgálatával bővítjük a fent említett kutatások sorát.

3.A tolmácsolási tapasztalat hatásai

Számos tanulmányban hasonlították már össze a hivatásos tolmácsokat és a tolmácshallgatókat, hogy megvizsgálják a konferenciatolmácsolási tapasztalat hatását a nyelvi feldolgozásra. Az eredmények alapján a hivatásosok teljesítménye felülmúlja a tolmácshallgatókét több különböző mérési szempont szerint is, mint például a pontosság (Díaz-Galaz, Padilla és Bajo 2015; Setton és Motta 2007), a forrásnyelvi szöveg feldolgozása és a tolmácsolandó információk rangsorolása (Sunnari 1996; Liu, Schallert és Carroll 2004), az anticipáció (Jörg 1997), a fordítási ekvivalensek visszakeresése (Garcia et al. 2014), az általános lexikai rugalmasság és a formulaszerű nyelvhasználat (Riccardi 1996).

Tudomásunk szerint eddig csupán két tanulmány hasonlította össze a hivatásosokat és a tolmácshallgatókat olyan feladatokban, amelyek a tolmácsolás közbeni szintaktikai feldolgozást mérték, és ezek is ellentmondásos eredményekhez vezetettek. Riccardi (1996) német–olasz tolmácsolás során vetette egybe a hivatásosok és a tolmácshallgatók csoportját, és eredményei szerint az előbbiek több szintaktikai átalakítást végeztek a természetes célnyelvi megfogalmazáshoz. Setton and Motta (2007) pedig olyan szinkrontolmácsolási feladat során elemezte a hivatásosok és a tolmácshallgatók szintaktikai átalakítását, amelyben a résztevők rendelkezésére állt az írott szöveg. A szerzők azt várták a hivatásosoktól, hogy több szintaktikai átalakítást végeznek majd, illetve nagyobb autonómiájú célnyelvi szövegeket hoznak létre. Azt vizsgálták tehát, hogy a célnyelvi szöveg autonómiájától függ-e a tolmácsolás minősége, vagyis több pontot kapnak-e teljesítményükre a több átalakítást végző tolmácsok. Elvárásaikkal ellentétben azonban a tolmácshallgatók több szintaktikai változtatást hajtottak végre tolmácsolásaik során, mint a hivatásosok, így a szerzők nem találtak összefüggést a szintaktikai átalakítás és a minőség között. Valószínűleg azért születhettek a feltételezéseikkel ellentétes eredmények, mert egyrészt kevés résztvevőt alkalmaztak, másrészt a kísérlet francia–angol tolmácsolásból állt, és ez a két nyelv szintaktikailag nem áll egymástól olyan távol, mint például a francia és a japán. Továbbá az a tény is korlátozhatta az átalakításokat a szóbeli output során, hogy az írott szöveg a résztvevők rendelkezésére állt.

Ami a blattolást illeti, megállapították, hogy a fordítás vagy a tolmácsolás terén szerzett korábbi tapasztalat hatással van a blattolási feladatok során megjelenő olvasási mintázatra. Jakobsen és Jensen tanulmánya (2008) leírja, hogy a fordítók gyorsabban teljesítették a blattolási feladatot, mint a szakma tanulói. Ebből feltételezhető, hogy a blattolás kognitív szempontból kevesebb erőfeszítést igényel a fordítói tapasztalatnak köszönhetően. A fordítók és a tolmácsok teljesítménybeli adatainak összehasonlításakor pedig kiderült, hogy az utóbbiak szakmai gyakorlatuk miatt látszólag hatékonyabban teljesítettek a blattolás feldolgozása során. Dragsted és Hansen (2009) hivatásos tolmácsok és fordítók kis mintacsoportjainak blattolását mérte össze. Eredményeik azt mutatták, hogy a fordítóknak nagyobb számú és hosszabb fixációi voltak. Ezt úgy értelmezték, hogy ez a csoport nagyobb kognitív erőfeszítést hajtott végre a megértés és a beszédprodukció közben, mint a tolmácsok. Azonban kevés (egy éves) eltérés a tolmácsolási tapasztalatban nem vezet jelentős különbségekhez a szemmozgáskövető mértékekben, bizonyította be Chmiel és Mazur (2013). A tanulmányban vizsgált kezdő és haladó szintű tolmácshallgatók között nem volt eltérés az olyan mértékekben a blattolási feladat során, mint a fixációk száma vagy a teljes fixációs időtartam. Egy részletesebb vizsgálatában Chmiel és Mazur (2013) a két csoportot a blattolt szöveg egyszerű és összetettebb mondatainak feldolgozása alapján hasonlította össze, és így sem talált különösebb eltérést. Ebből az következhet, hogy egy év különbség a kezdő és a haladó tolmácshallgatók képzésében nem elegendő az eredményesebb olvasási mintázat kimutatására. Az itt bemutatott kutatásunkhoz ezért másféle összehasonlítást alkalmaztunk: hivatásos tolmácsok és tolmácshallgatók blattolási teljesítményét vizsgáltuk, hogy bebizonyítsuk a tolmácsolási tapasztalat hatását.

Ahogyan fentebb látható, egymással ellentétes megállapítások születtek arról, hogyan alakítja a szakmai tapasztalat a szintaktikai feldolgozást. Néhány tanulmány arról számol be, hogy a hivatásosok felülmúlják a tolmácshallgatókat a szintaktikai átalakításban, míg mások szerint a tolmácshallgatók több átalakítást végeznek, mint a hivatásosok, illetve nincs különbség kezdő és haladó szintű tolmácshallgató között. A kutatások váltakozó eredményei részben az alacsony összehasonlíthatóságból és az ugyancsak alacsony statisztikai erőből származhatnak.

4.A jelen kutatás

Az itt bemutatott kutatás célja a hivatásos tolmácsok és tolmácshallgatók blattolás közbeni szintaktikai feldolgozásának vizsgálata volt. A résztvevőket arra kértük, hogy olyan angol mondatokat blattoljanak lengyel nyelvre, amelyek alanyi fejű vonatkozó mellékmondatokat (például The lady that kissed my uncle was a liar) és tárgyi fejű vonatkozó mellékmondatokat (mint a The lady that my uncle kissed was a liar) tartalmaznak, miközben mértük a fordításuk pontosságát és időtartamát, valamint a szemmozgásukat. A tárgyi fejű vonatkozó mellékmondatokról az az általános megállapítás, hogy a szerep-hozzárendelés (Caplan et al. 2002) és a munkamemóriát terhelő, megerőltetőbb mondatelemzés (Caplan és Waters 2013) következtében nehezebben feldolgozhatóak, mint az alanyi fejű vonatkozó mellékmondatok. A feldolgozás nehézségére magyarázatot adhat a távolságon alapuló függőségi lokalitási elmélet, amely szerint nagyobb a szintaktikai szerkezetek integrációs költsége, ha távolabb helyezkednek el egymástól az összetartozó elemek (Gibson 2000; Warren és Gibson 2002). Az ilyen tárgyi fejű vonatkozó szerkezeteket angolról lengyelre tolmácsoláskor szenvedő szerkezetben álló alanyi fejű vonatkozó mellékmondattá vagy befejezett melléknévi igeneves szerkezetté szükséges átalakítani. Egy további megoldásként a tárgyi fejű vonatkozó szerkezet is megtartható, ha a vonatkozó névmás tárgyesetbe kerül (lásd még: 4.5.6. alfejezet).

A tolmácsolási tapasztalat hatásai című alfejezetben ismertetett szakirodalom alapján általános csoporthatásra számítottunk, vagyis a következőket vártuk a hivatásosoktól: teljesítményük felülmúlja a tolmácshallgatókét a pontosság szempontjából, a hatékonyabb feldolgozás eredményeként rövidebb olvasási mérések jelennek meg náluk, valamint rövidebb ideig tart fordításuk. Arra számítottunk még, hogy a hivatásosok jobban kezelik a vizuális interferenciát, azaz több ideig nézik a forrásnyelvi szöveget, és kevesebbszer tekintenek fel belőle, mint a tolmácshallgatók, főleg a tárgyi fejű vonatkozó mellékmondatokat tartalmazó mondatoknál. Továbbá feltételeztük, hogy a hivatásos tolmácsok fordítási megoldásaikban jobban elszakadnak a forrásnyelvi szövegtől, és a tolmácshallgatóknál gyakrabban döntenek a tárgyi fejű vonatkozó mellékmondatokat tartalmazó mondatok szerkezeti átalakítása mellett. A csoporthatáson kívül a mondattípus hatására is számítottunk, vagyis arra, hogy a nehezebben feldolgozható tárgyi fejű vonatkozó mellékmondatokat tartalmazó mondatok fordítása alacsonyabb pontossági arányt, illetve hosszabb olvasási és fordítási időt eredményez. Mivel ez a mondattípus több átalakítást igényel az angol és a lengyel nyelv szerkezeti különbségei miatt, a figyelmi tartózkodási idő mértékének alacsonyabb százalékát vártuk, vagyis, hogy a tolmácsok kevesebb ideig tartják szemüket a forrásnyelvi szövegen és többet tekintenek fel belőle.

Fontos megemlíteni, hogy a jelen esetben a vizuális interferencia egyrészt a forrás- és célnyelv szintaktikai szerkezeteinek különbségeiből adódik, másrészt pedig az írott szöveg jelenlétéből, ez ugyanis kevésbé tünékeny és kevésbé vezet deverbalizációhoz, mint egy szóban elhangzó szöveg. A tanulmány jelenlegi kivitelezésében nehéz elválasztani a vizuális interferencia két okát (lásd: Chmiel, Janikowski, és Cieślewicz [rövidesen megjelenő] tanulmányát, amely elkülöníti ezeket).

4.1A kutatás résztvevői

A résztvevőket egy 24 fős hivatásos tolmácsokból (11 férfi és 13 nő) és egy 15 fős tolmácshallgatókból álló csoport (4 férfi és 11 nő) alkotta. A hivatásos tolmácsok, akiket egy fordítóirodán keresztül toboroztunk, a kutatás idején aktív szabadúszó tevékenységet folytattak a lengyel fordító- és tolmácspiacon. Átlagéletkoruk 38 év volt (SD = 8,25), a tolmácsolásban szerzett szakmai tapasztalatuk saját bevallásuk szerint pedig 13 év (SD = 8,00). A tolmácshallgatók átlagéletkora 23 év volt (SD = 0,91). Ők mind az első évük végén jártak egy kétéves konferenciatolmács mesterképzési programban, vagyis körülbelül 200 oktatási órát teljesítettek intenzív tolmácsképzésben. Minden résztvevő A nyelve a lengyel, B nyelve pedig az angol volt. Néhányuk további munkanyelveken is dolgozott. A résztvevők angol nyelvismerete, amelyet a LexTale-en (Lemhöfer és Broersma 2012) keresztül mértünk, igen magasnak bizonyult: a hivatásos tolmácsok esetében 89,31% (SD = 9,31), a tolmácshallgatók esetében pedig 90,57% (SD = 7,93).

4.2A kísérlethez használt eszközök

A szemmozgásra vonatkozó adatokat az EyeLink 1000 Plus szemmozgáskövető készülék asztali számítógépre kidolgozott változatával rögzítettük. A résztvevők mindkét szemükkel figyelték az ingereket, de csak a jobb szemük mozgását követte a készülék. Az ingereket egy 53,34 centiméter képátlójú monitoron mutattuk a résztvevőknek, szemüktől körülbelül 60 centiméterre helyezve. Az adatgyűjtés távmódban történt, vagyis a résztvevők feje semmilyen módon nem volt rögzítve, így biztosítva a kísérlet ökológiai érvényességét. A fej rögzítése helyett céltábla alakú matricákat helyeztünk a résztvevők homlokára, amelyek a szemmozgáskövetést segítették. A blattolási teljesítményt az SR Research Experiment Builder fejlesztői környezetben rögzítettük.

4.3A kísérleti anyag

Kísérleti anyagként 32 alanyi és 32 tárgyi fejű vonatkozó mellékmondatot tartalmazó angol mondatot használtunk, amelyeket párba állítottunk (Macizo és Bajo 2004). Az 1. táblázat bemutat néhány példamondatot ezek közül.

1. táblázatNéhány példa a kísérleti anyagként használt mondatok közül
Alanyi fejű vonatkozó mellékmondatokat tartalmazó mondatok Tárgyi fejű vonatkozó mellékmondatokat tartalmazó mondatok
The accountant that described the lawyer read the newspaper on the train to New York. The accountant that the lawyer described read the newspaper on the train to New York.
The governor that admired the comedian answered the telephone in the fancy restaurant. The governor that the comedian admired answered the telephone in the fancy restaurant.
The doctor that supported the salesman watched the movie later with several friends. The doctor that the salesman supported watched the movie later with several friends.

Macizo és Bajo (2004) kísérletével ellentétben mi nem manipuláltuk a pragmatikai kötöttséget. Hogy egységes ingerekhez jussunk, átvettük a szerzők kísérleti mondatait, amelyeken belül a vonatkozó mellékmondatok igei szerkezetei pragmatikailag kötöttek voltak, és az ezekben található kötött igéket (vagyis azokat, amelyeket ki lehetett következtetni a kontextusból) olyan igékkel helyettesítettük, amelyek nem mutattak kötöttséget. Úgy normalizáltuk a mondatokat, hogy ne legyen köztük kontextuálisan korlátozott mondat. Ennek érdekében online normalizálást folytattunk huszonhét, a konferenciatolmácsolási program hallgatóitól különböző, angolt tanuló diákkal. Egy olyan szövegkiegészítéses feladatot végeztek el, amelyben a mondatokat igékkel kellett kiegészíteni. Egyetlen mondatról derült ki, hogy kontextuálisan korlátozott (ez azt jelenti, hogy a válaszadók több mint 30%-a ugyanazzal az igével egészítette ki a mondatot). Ezt a mondatot átalakítottuk, hogy megfeleljen az ingerek kritériumainak, megismételtük a normalizálást, és ezúttal nem jelent meg a válaszok több mint 30%-ában ugyanaz az ige.

60 kiegészítéses mondatot is összeállítottunk, amelyek nem tartalmaztak alanyi vagy tárgyi fejű vonatkozó szerkezetet, de a kísérleti mondatokhoz hasonló szintaktikai vagy lexikai összetettséggel rendelkeztek. Ezeket is hozzáadtuk a kísérletünkhöz, hogy a résztvevőink több különböző szerkezettel is találkozzanak, és így elkerüljük a két szerkezet ismételt feldolgozásából eredő kötöttséget.

4.4A kísérleti folyamat

A kísérletet az SR Research Experiment Builder fejlesztői környezetben programoztuk, és ezen keresztül is futattuk le. Egy gyakorlási és egy kísérleti részből állt, az előbbi 10 mondatot, az utóbbi pedig 92 mondatot tartalmazott. A kísérleti részben 32 kísérleti mondat (16 alanyi és 16 tárgyi fejű vonatkozó mellékmondatokat tartalmazó mondat) és 60 kiegészítéses mondat szerepelt. Ezeket véletlenszerű sorrendben, két 46 mondatot tartalmazó, kiegyensúlyozott összetételű listán mutattuk be. Minden résztvevő csak egyszer látott egy mondatot, és a párba állított mondatok közül vagy az alanyi vagy a tárgyi fejű vonatkozó mellékmondatot tartalmazó mondatot látta.

A folyamat egy 13 pontos kalibrálással kezdődött. A kísérletező bármely két próbálkozás között aktiválhatott újrakalibrálást, ha az adatok nem voltak elég pontosak. Egy kötelező kalibrálásra is sor került a 46 mondat bemutatása után.

A résztvevőket arra kértük, hogy a képernyőn megjelenő angol mondatot blattolják lengyelre. A szakmai követelmények betartására szólítottuk fel őket, vagyis, hogy vegyék figyelembe a szokásos időbeli korlátokat a feladat teljesítése közben. Amikor befejezték a mondat blattolását, a kísérlet vezetője egy újabb mondat megjelenítését kezdeményezte, előtte pedig újrakalibrálást, amennyiben az szükséges volt. A kísérleti szakasz körülbelül 25 percet vett igénybe.

4.5Adatelemzés és kutatási eredmények

Minden adatot lineáris kevert modellel és logisztikus regresszióval elemeztünk az R elnevezésű statisztikai szoftverben (R Development Core Team 2013). Ezek a módszerek lehetővé tették, hogy jobban felismerjük a résztvevők, illetve a kísérleti tételek közti egyedi különbségeket, és jobban feldolgozzuk a kiegyensúlyozatlan adatokat, mint a hagyományos ANOVA-elemzéssel (Barr et al. 2013; Bates et al. 2015). Minden modell két véletlen hatást (résztvevők és kísérleti tételek) és két rögzített hatást (csoport és mondattípus) tartalmazott, valamint egy kétirányú interakciót a csoport és a mondattípus között. A p-értékek megállapításához a logisztikus regressziós modellben Laplace, a lineáris kevert modellben pedig Satterthwaite megközelítését alkalmaztuk. A modell paramétereinek becsléséhez eltolásos összevetést alkalmaztunk, vagyis egy olyan eljárást, amelyben egy változó átlagát összevetettük az azt megelőző változó átlagával.

4.5.1Pontosság

Pontosság alatt a szerkezeti pontosságot értettük, amelyet az eredeti és a lefordított mondat összehasonlítása alapján mértünk. Ha a forrásnyelvi szöveg szerkezetét a résztvevő megtartotta vagy helyesen alakította át a célnyelvi szövegben, mondatát pontosnak ítéltük. Az alanyi fejű vonatkozó mellékmondatok lengyelre fordításakor nem volt szükség szerkezeti átalakításra. A tárgyi fejű vonatkozó mellékmondatokat tartalmazó mondatoknál a helyes szerkezeti átalakítás módjai a következők lehettek: a vonatkozó névmás esetének megváltoztatása, a vonatkozó mellékmondat fordításakor szenvedő szerkezet használata, a vonatkozó mellékmondat átalakítása a mondat elején álló befejezett melléknévi igeneves szerkezetté (lásd: 4.5.6. alfejezet, amelyben ezeket az átalakításokat részletezzük). Ha a szerkezeti átalakítás nem volt teljes (például egy alkotóelem hiányzott) vagy helytelen volt (akár nyelvtanilag, akár úgy, hogy az átalakítás következtében megváltozott a mondat jelentése), a mondatot pontatlannak ítéltük. A pontosság megítélését egy szakmailag tapasztalt konferenciatolmács-fordító végezte. A pontosság elemzéséhez logisztikus regressziós modellt alkalmaztunk, és előzetes várakozásainkkal ellentétes mondattípus-hatást vettünk észre (b = −1,72; z = −3,56, p < 0,001): a tárgyi fejű vonatkozó mellékmondatokat tartalmazó mondatokat pontosabban fordították (M = 98,7%; SD = 11,1), mint az alanyi fejű vonatkozó mellékmondatokat tartalmazó mondatokat (M = 94,9%; SD = 21,8). Becsléseinkkel ellentétben nem jelent meg csoporthatás, és nem lépett fel interakció csoport és mondattípus között.

4.5.2A szemmozgás mérése a vonatkozó mellékmondatok területén

A pontosság vizsgálata után az alábbi olvasási méréseket számoltuk ki a vonatkozó mellékmondatokat tartalmazó két (alanyi vagy tárgyi vonatkoztatású) mondattípus esetében: megtekintési időtartam, regressziós útvonali időtartam és teljes időtartam. A megtekintési időtartamnál az összes fixációt számoltuk a vonatkozó mellékmondat első fixálásától kezdve, amíg a szem el nem hagyta ezt a területet. Ez az olvasási mérés tehát a szem első áthaladását vizsgálja egy kijelölt területen, amelyet feltételezhetően a korai lexikális feldolgozás szabályoz. A regressziós útvonali időtartamot az összes fixáció idejeként számoltuk ki a vonatkozó mellékmondat első fixálása között és a között, hogy a szem elhagyta a jobb oldalán távozó mellékmondat területét. Ez azt jelenti, hogy ez a mérés azokat a fixációkat is tartalmazta, amelyek a mondatban a mellékmondat előtti részre estek. A regressziós útvonali időtartam mérése, amelyre visszalépési időként is hivatkoznak, jól tükrözi a szöveg integrálásának folyamatát az azt megelőző kontextusba (Liversedge, Paterson, és Pickering 1998; Reichle et al. 2009). A teljes időtartamot pedig az első áthaladás és az összes újraolvasás idejének összegeként számoltuk ki.

Kizárólag a pontos eredményeket elemeztünk, ez az adatok 4,7%-ának eltávolítását jelentette. A mérésekhez alkalmazott modelleket a 2. táblázatban mutatjuk. Az adateloszlás normalizálásához a megtekintési időtartam esetében eltávolítottuk a 4000 ms-nál hosszabb szemlélési eredményeket (az adatok 4,5%-át), és tovább transzformáltuk logaritmikusan az értékeket. Egyik hatás sem bizonyult szignifikánsnak (p > 0,05).

A regressziós útvonali időtartam esetében minden olyan eredményt eltávolítottunk, amely meghaladta a 10.000 ms-ot, vagyis az adatok 4,7%-át. Az adateloszlás normalizálásához logaritmikus transzformációra is szükség volt. A modell paramétereit logaritmikusan transzformált, átlagait pedig transzformálatlan értékekként tüntettük fel, hogy könnyebb legyen a bemutatásuk. A regressziós útvonali időtartam esetében szignifikáns mondattípus-hatást (b = 0,11; t = 2,45, p < 0,05) figyeltünk meg: a mért értékek magasabbak voltak az alanyi fejű vonatkozó mellékmondatoknál (M = 1616 ms; SD =1294), mint a tárgyi fejűeknél (M = 1486 ms; SD = 1217).

A teljes időtartam méréséhez úgy normalizáltuk az adatokat, hogy eltávolítottuk a 8000 ms-nál hosszabb szemlélési eredményeket (az adatok 3,7%-át). Az adatelemzéshez lineáris kevert modellt alkalmaztunk, amelyben a csoport és a mondattípus rögzített, a résztvevők és a kísérleti tételek pedig véletlen tényezők voltak. A teljes időtartam esetében csoporthatást figyeltünk meg (b = 404,52; t = 2,15, p < 0,05): a tolmácshallgatók (M = 2978 ms; SD = 1514) 383 ms-mal hosszabb ideig szemlélték a vonatkozó mellékmondatokat, mint a hivatásos tolmácsok (M = 2595 ms; SD = 1244). Mondattípus-hatást és interakciót nem találtunk.

2. táblázatA vonatkozó mellékmondatok területén mért szemmozgások elemzése (a szignifikáns p-értékeket p < 0,05 tartományban *-gal jelöltük)
Mérés Hatás Becslés Standard hiba df t p
Megtekintési időtartam Csoport   0,02   0,08    35,1   0,215 0,83
Mondattípus  −0,02   0,04   996,4 −0,46 0,64
Csoport x Mondattípus  −0,11   0,09   998,7 −1,24 0,21
Regressziós útvonali időtartam Csoport  −0,09   0,13    34,9  −0,72 0,47
Mondattípus   0,11   0,04   993,8   2,45   0,01 *
Csoport x Mondattípus   0,03   0,09   993,8    0,358  0,72
Teljes időtartam Csoport 404,52 187,88     35,30    2,153   0,04 *
Mondattípus  93,18  80,51  1210,7   1,16  0,24
Csoport x Mondattípus  97,92 161,34 1215    0,607  0,54

Az alábbiakban összefoglaljuk az eddigi eredményeket: várakozásainkkal megegyező csoporthatást figyeltünk meg a teljes időtartam esetében, és várakozásainkkal ellentétes mondattípus-hatást a pontosság és a regressziós útvonali időtartam esetében, ugyanis a tárgyi fejű vonatkozó mellékmondatok fordítása nagyobb pontosságot és rövidebb szemlélési időt eredményezett. Mivel a tárgyi fejű vonatkozó mellékmondatok szintaktikailag nehezebben feldolgozhatóak (a megerőltetőbb mondatelemzés és a szerep-hozzárendelés (Caplan et al. 2002) miatt, ahogyan fentebb is említettük), alacsonyabb pontossági mértékre és hosszabb szemlélési időre számítottunk, mint az alanyi fejű vonatkozó mellékmondatok esetében. Eredményeink azonban nem ezt mutatják. Mielőtt viszont részleteznénk őket, egyéb megfigyeléseinket is bemutatjuk a mondatok egészét érintő méréseinkkel kapcsolatban, azaz a mondat szemlélésének és fordításának idejét, valamint a figyelmi tartózkodási idő százalékos kifejezését.

4.5.3A mondatok szemlésének ideje

A mondatok szemlélési idejének elemzését csak a pontos találatoknál végeztük el. Először minden 250 ms alatti és 20 000 ms fölötti eredményt kizártunk az elemzésből az adateloszlás normalizálásához (vagyis az adatok 1%-át). A mondatok szemlélési idejének méréséhez lineáris kevert modellt alkalmaztunk, és az eredmények alapján csoporthatást figyeltünk meg (b = 1141,5; t = 2,25, p < 0,05): a hivatásos tolmácsok (M = 8353 ms; SD = 3062) kevesebb ideig tartották szemüket a mondatokon, mint a tolmácshallgatók (M = 9394 ms; SD = 3872). Ezenkívül mondattípus-hatást (b = 1225,7; t = 6,17, p < 0,01) is megfigyeltünk: feltételezéseinkkel ellentétben az alanyi fejű vonatkozó mellékmondatokat tartalmazó mondatokat (M = 9287 ms; SD = 2894) hosszabb ideig szemlélték a résztvevők, mint a tárgyi fejűeket (M = 8173 ms; SD = 3766). Interakció nem jelent meg csoport és mondattípus között.

4.5.4A mondatok fordításának ideje

A fordítás idejéről mért adatok normális eloszlásához kivettünk minden szélsőséges eredményt, vagyis a 250 ms-nál rövidebb és 27 000 ms-nál hosszabb időtartamúakat, ez az adatok 2,4%-ának kizárását jelentette. Ismét a feltételezett csoporthatást figyeltük meg (b = 2744,0; t = 3,56, p < 0,01): a hivatásos tolmácsok (M = 12 866 ms; SD = 3601) kevesebb ideig blattolták a mondatokat, mint a tolmácshallgatók (M = 15 512 ms; SD = 4110). Az elemzés továbbá mondattípus-hatást is kimutatott (b = −525,0; t = −2,48, p < 0,05), tehát vélekedéseink megegyeztek az eredményekkel: az alanyi fejű vonatkozó mellékmondatokat tartalmazó mondatokat (M = 13 596 ms; SD = 3805) gyorsabban dolgozták fel a résztvevők, mint a tárgyi fejű vonatkozó mellékmondatokat tartalmazó mondatokat (M = 13 998 ms; SD = 4173). Az elemzés alapján nem figyeltünk meg kapcsolatot.

4.5.5A figyelmi tartózkodási idő százalékos kifejezése

Végül minden mondathoz kiszámítottuk a figyelmi tartózkodási idő százalékát. A figyelmi tartózkodási idő a teljes fordítási idő azon százaléka, amelyet a tolmács a mondat szemlélésével tölt: minél magasabb ez az érték, a mondat teljes feldolgozási idejének annál nagyobb százalékát tölti a résztvevő a mondat szemlélésével. Minél alacsonyabb ez az érték, annál kevesebbszer tekintett a résztvevő a mondatra, vagyis annál többször nézett fel belőle a blattolás során. Az adateloszlás normalizálásához kizártuk a legalacsonyabb eredmények 5,1%-át (a 25% alatti értékeket). Lineáris kevert modellt alkalmaztunk, és megállapítottuk, hogy csoporthatás lépett fel (b = −4,610; t = −2,24, p <0,05): a hivatásos tolmácsok fordítási idejükből átlagosan 65%-ot töltöttek a mondat szemlélésével, míg a tolmácshallgatóknál ugyanez az érték átlagosan 60% volt, ami megerősítette előrejelzésünket, hogy a hivatásosok ellenállóbbak a vizuális interferenciával szemben. Ezenfelül a mondattípus hatását is megfigyeltük (b = 11,03; t = 10,47, p < 0,001): ahogyan arra számítottunk, a tárgyi fejű vonatkozó mellékmondatokat tartalmazó mondatok feldolgozásakor a résztvevők kevesebbszer tartották szemüket a forrásnyelvi szövegen, és többször néztek fel belőle (a figyelmi tartózkodási idő átlagosan 58% volt), mint amikor alanyi fejű vonatkozó mellékmondatokat tartalmazó mondatokat dolgoztak fel (67%). Megfigyeltük a csoport és a mondattípus közötti feltételezett interakciót is (b = 4,68; t = 2,22, p < 0,05), vagyis a tolmácshallgatók többször néztek fel a tárgyi fejű vonatkozó mellékmondatokat tartalmazó mondatokból. Ezt az 1. Ábrán mutatjuk.

Továbbá Timarová, Čeňková és Meylaerts (2015) kutatását követve szerettük volna egybevetni eredményeinket egy munkamemória-méréssel, hogy megállapítsuk, vajon van-e korreláció a nagyobb munkamemória-kapacitás és a rövidebb olvasási, valamint fordítási idő között. Ehhez egy másik kutatás (Chmiel 2018) memóriaadatait használtuk fel, amelyben a jelenlegi kutatás résztvevői is közreműködtek, és korreláltuk az olvasási terjedelmet vizsgáló feladatra kapott pontokat a jelen kutatás függő változóival. Egyik korreláció sem bizonyult szignifikánsnak, tehát nem találtunk bizonyítékot arra, hogy hatékonyabb a szintaktikai feldolgozás, ha magasabbak a munkamemória mértékére kapott pontok.

1. ábraA figyelmi tartózkodási idő százaléka
1. ábra

4.5.6A tárgyi fejű vonatkozó mellékmondatoknál alkalmazott tolmácsolási stratégiák

Érdekes volt megfigyelni, hogy a résztvevők bizonyos stratégiai magatartásokról tanúskodtak. Amikor tárgyi fejű vonatkozó mellékmondattal szembesültek, négy lehetséges megoldás közül választottak. Vagy amellett döntöttek, hogy megtartják az eredeti mellékmondat szerkezetét, és a vonatkozó névmást tárgyesetben fordítják (illetve bármely más esetben, amelyet a vonatkozó névmás megkövetel), vagy amellett, hogy szenvedő szerkezetté alakítják a vonatkozó mellékmondatot, amely esetben a tárgyi fejű vonatkozó mellékmondat alanyi fejűvé alakul át. Az utóbbi esetben néhány résztvevő úgy döntött, hogy befejezett melléknévi igenévvé alakítja a vonatkozó mellékmondatot. Negyedik megoldásként a befejezett melléknévi igeneves szerkezetet a mondat elejére helyezték. A 3. táblázatban bemutatjuk a résztvevők szintaktikai átalakításait a tárgyi fejű vonatkozó mellékmondatok blattolásakor.

3. táblázatA kutatásban részt vevők szintaktikai átalakításai
Kísérleti mondat Blattolási eredmény Visszafordítás angolra Szintaktikai átalakítás
The accountant that the lawyer described… Księgowy, którego opisał prawnik… The accountant that the lawyer described… Az eredeti szerkezet megmarad. A vonatkozó névmás tárgyesetben áll a lengyel fordításban.
Księgowy, który został opisany przez prawnika… The accountant that was described by the lawyer… A tárgyi fejű vonatkozó mellékmondat szenvedő szerkezetes alanyi fejű vonatkozó mellékmondattá alakul.
Księgowy opisany przez prawnika… The accountant described by the lawyer… A tárgyi fejű vonatkozó mellékmondatot befejezett melléknévi igeneves szerkezet helyettesíti.
Opisany przez prawnika księgowy… Described by the lawyer, the accountant… A befejezett melléknévi igeneves szerkezet a mondat elejére kerül.

Mindkét összetételű csoport az első stratégia használata mellett döntött leggyakrabban (a hivatásos tolmácsok 86%-a, a tolmácshallgattók 90%-a), azaz a tárgyi fejű vonatkozó mellékmondat szerkezetének megtartása mellett. A hivatásos tolmácsok a vonatkozó mellékmondatok blattolásakor a mondatok 2%-ánál használtak szenvedő szerkezetet, a tolmácshallgatók pedig a mondatok 9%-ánál. A hivatásosok mondat elején álló befejezett melléknévi igeneves szerkezetet fordítási megoldásaik 4%-ában alkalmaztak, ugyanezt a szerkezetet a mondat alanya után helyezve pedig fordításuk 5%-ában. A tolmácshallgatóknál ezeknek a stratégiáknak a használata elhanyagolható volt (0,3% és 0,6%). Hogy megállapítsuk, többről van-e szó számbeli különbségeknél, egy kategóriába foglaltuk a szintaktikai átalakítás három típusát (a szenvedő szerkezetet, illetve a befejezett melléknévi igeneves szerkezetet alkalmazó stratégiákat), és összehasonlítottuk az eredeti szerkezet megtartását és az átalakított szerkezet alkalmazását magába foglaló fordítások gyakoriságát. A függetlenség tesztelésére alkalmas khi-négyzet próbát végeztünk, hogy megvizsgáljuk a csoport és az alkalmazott stratégia közti kapcsolatot. Ez inszignifikánsnak mutatkozott, χ 2 (1) = 0,064, p > 0,05. A tolmácshallgatók nem tartották meg gyakrabban a forrásnyelvi szerkezeteket fordításaikban, mint a hivatásos tolmácsok.

4.6Eredmények értékelése

Az itt bemutatott kutatásunkkal azt vizsgáltuk, hogy miként alakítja a tolmácsolási tapasztalat a blattolás közbeni szintaktikai feldolgozást, amelyhez alanyi és tárgyi fejű vonatkozó mellékmondatokat alkalmaztunk. Szerettük volna megállapítani, hogy befolyásolja-e a szakmai tapasztalat és a szintaktikai összetettség mértéke a pontosságot, az olvasási méréseket, a szintaktikai átalakítások módjait és a fordítási időt. Hivatásos tolmácsok és tolmácshallgatók blattoltak olyan mondatokat, amelyekben alanyi vagy tárgyi fejű vonatkozó mellékmondatokkal manipuláltuk a szintaxist. Általánosságban a következőket vártuk: a hivatásosok felülmúlják teljesítményükben a tolmácshallgatókat, és az alanyi fejű vonatkozó mellékmondatokat könnyebben dolgozzák fel a résztvevők, mint a tárgyi fejűeket. A kutatás azonban bonyolultabb adatmintákat tárt fel, amelyek csak az új mérték, a figyelmi tartózkodási idő százalékával együtt váltak értelmezhetővé. Ezzel a fontos újdonsággal tanulmányunk hozzájárul a blattolás közbeni szemmozgáskövetésről szóló szakirodalomhoz.

4.6.1Csoporthatás

Előzetes elvárásainkkal ellentétben nem figyeltünk meg csoporthatást a pontosság mérésekor. Ugyanakkor egyszerűen megmagyarázhatjuk ezt az eredményt, ha figyelembe vesszük a mondat fordítási idejének adatait: a tolmácshallgatók átlagosan 2646 ms-mal több időt töltöttek a mondatok fordításával, mint a hivatásos tolmácsok. Mivel a feladat elvégzésére nem volt időkorlát, a tolmácshallgatók több időt fordítottak a mondatok feldolgozására, és így hasonló pontossági szintet értek el, mint a hivatásosok. Azt is megfigyeltük, hogy a hivatásos tolmácsok kevesebb ideig szemlélték a mondatok egészét és a vonatkozó mellékmondatokat, ami a következő ténnyel is összefüggésben állhat: a hivatásos tolmácsok általánosságban véve gyorsabban dolgozták fel a mondatokat, mint a tolmácshallgatók. Ez a megfigyelés pedig megerősíti azoknak a kutatásoknak az eredményeit, amelyek a hivatásos tolmácsok kiemelkedőbb teljesítményéről számolnak be (Díaz-Galaz, Padilla, és Bajo 2015; Liu, Schallert és Carroll 2004; Riccardi 1996). További megfigyeléseink közé tartozik még, hogy a tolmácshallgatók kevesebbszer tekintettek a forrásnyelvi szövegre, vagyis többször néztek fel belőle, leginkább a tárgyi fejű vonatkozó mellékmondatokat tartalmazó mondatok feldolgozásakor. Ez pedig, véleményünk szerint, azt bizonyítja, hogy ez a csoport hajlamosabb az írott szöveg jelenlétéből adódó interferenciára. A tárgyi fejű vonatkozó mellékmondatokat tartalmazó mondatok szerkezete átalakítást igényelt a célnyelven, így a tolmácshallgatók számára könnyebb volt, ha nem osztották meg figyelmüket a forrásnyelvi szöveg olvasása és a célnyelvi szöveg szerkezeti átalakítása között. Hogy csak a célnyelvi szövegre tudjanak koncentrálni, megszakították a párhuzamos feldolgozást, amely magában foglalta a szöveg szemlélését. Ha ezeket az eredményeket Gile (2009) kapacitásmodelljét felhasználva szeretnénk megmagyarázni a blattolásra vonatkozóan (amely az olvasás, a beszédprodukció, a memória és a koordináció erőfeszítéséből áll), azt mondhatnánk, hogy a tolmácshallgatók leállították az olvasást, hogy a beszédprodukcióra koncentráljanak, és csökkentsék a koordinációs erőfeszítést. A szerkezeti átalakításokban előzetes feltételezéseinkkel ellentétben nem figyeltünk meg csoporthatást. A hivatásos tolmácsok és a tolmácshallgatók csoportja is hasonlóan dolgozta fel a tárgyi fejű vonatkozó mellékmondatokat tartalmazó mondatokat (leginkább az eredeti szórend megtartásával és a vonatkozó névmás esetének megváltoztatásával), ráadásul a hivatásosok nem bizonyultak autonómabbaknak átalakítási döntéseikben. Ezek az eredményeink ellentétben állnak Riccardi (1998), illetve Setton és Motta (2007) megállapításaival is. Riccardi ugyanis azt figyelte meg, hogy a hivatásos tolmácsok végeznek több szintaktikai átalakítást, Setton és Motta pedig ugyanezt a tolmácshallgatók esetében figyelte meg. Ugyanakkor figyelembe kell vennünk, hogy ezeket a kutatásokat nem feltétlenül hasonlíthatjuk össze közvetlenül a sajátunkkal, mivel az előbbinél szinkrontolmácsolást végeztek a résztvevők, az utóbbinál pedig olyan szinkrontolmácsolási feladatot, amelyben a tolmácsok rendelkezésére állt az írott szöveg. Mind a két szinkrontolmácsolási módnál az előadó határozza meg a tolmácsolás tempóját, míg a jelen kutatásban vizsgált blattolásnál a tolmács beszédsebessége. A tolmácshallgatók pedig, ahogyan azt a fordítás időtartamának adatai is mutatják, a pontosság elérése érdekében valóban lassabb tempóban blattoltak, mint a hivatásos tolmácsok. Az időkorlát hiánya valószínűleg elegendő biztonságérzetet nyújtott számukra ahhoz, hogy hasonló szerkezeti átalakítási stratégiákat alkalmazzanak, mint a hivatásosok. Érdekes lenne összehasonlítani a két csoport teljesítményét mind a három tolmácsolási típus során, hogy megállapítsuk, miként befolyásolja az időkorlát és a rendelkezésre álló írott szöveg a szintaktikai feldolgozást. Kutatásunk Timarová, Čeňková és Meylaerts (2015) eredményeit is megerősítette, miszerint nem áll fenn korreláció a sikeres szintaktikai feldolgozás és a munkamemória-kapacitás között.

4.6.2Mondattípus-hatás

A kutatás kimutatta, hogy a mondattípus befolyásolta a pontosság mértékét. Az eredmények viszont a várakozásainkkal ellentétben állnak, mivel a résztvevők a tárgyi fejű vonatkozó mellékmondatokat fordították pontosabban. Erre magyarázatot adhat az idő-pontosság kompromisszum, hiszen a tárgyi fejű vonatkozó mellékmondatokat tartalmazó mondatok fordítási ideje hosszabb volt. Vagyis mivel ezek a mondatok nehezebben feldolgozhatóak, a résztvevő tolmácsok feltehetőleg nagyobb gonddal fordították őket, és a pontosság kedvéért több időt áldoztak rájuk. A szintaktikailag összetettebb mondatok hosszabb fordítási ideje alátámasztja Seeber és Kerzel (2011) eredményeit is, bár a szerzők ezeket egy másfajta szemmozgáskövető méréssel, a pupillatágulás vizsgálatával kapták. Ami az olvasási méréseket illeti, a vonatkozó mellékmondatok esetében a megtekintési időtartamnál és a teljes időtartamnál nem figyeltünk meg mondattípus-hatást, viszont ellentmondásosnak tűnő, szignifikáns hatást figyeltünk meg a regressziós útvonali időtartamnál és a teljes mondat szemlélésénél, ugyanis az alanyi fejű vonatkozó mellékmondatokat tartalmazó mondatokat hosszabb ideig szemlélték, mint a tárgyi fejűeket. Ezek az eredmények meghökkentőek lehetnek, de csak addig, amíg nem vesszük figyelembe a figyelmi tartózkodási időt. Ez a mérték magyarázatot ad rá, miért szemlélik rövidebb ideig a nehezebben feldolgozható tárgyi fejű vonatkozó mellékmondatokat, mint az alanyi fejűeket. A figyelmi tartózkodási idő elemzését követően megfigyeltük, hogy a résztvevők többször néztek fel a tárgyi fejű vonatkozó mellékmondatokból (vagyis alacsonyabb volt a figyelmi tartózkodási idő százaléka). Tehát az alanyi fejű vonatkozó mellékmondatokat és az ezeket tartalmazó mondatokat hosszabb ideig szemlélték a résztvevők, mivel ezeken nem kellett jelentős szintaktikai átalakítást végezniük, és szemükkel követhették a mondatszerkezetet. Ezzel ellentétben a tárgyi fejű vonatkozó mellékmondatoknál a résztvevők kevesebbszer tekintettek a forrásnyelvi szövegre, vagyis többször néztek el, hogy elkerüljék a vizuális interferenciát, és teljesítsék a szintaktikai átalakítást. Ez különösen igaz volt a tolmácshallgatókra, akik sokkal többször tekintettek fel a szövegből a tárgyi fejű vonatkozó mellékmondatok feldolgozásakor, mint a hivatásos tolmácsok. A fentebb említetteknek megfelelően a szövegből való feltekintés azt jelentheti, hogy a tárgyi fejű vonatkozó mellékmondatoknál, különösképpen a tolmácshallgatók esetében, nehéznek bizonyult az egyidejű olvasás (forrásnyelvi szöveg dekódolás) és a célnyelvi szöveg létrehozása, ezért figyelmük megosztása helyett koncentrációs képességüket inkább a célnyelvi átalakításra irányították. A figyelmi tartózkodási idő százalékos kifejezése egy új mérték, amely lényegesen informatívabbnak bizonyult a többi, látszólag ellentmondásos, szemmozgásra vonatkozó adat megértésében.

5.Konklúzió

Kutatásunk kimutatta, hogyan tér el a hivatásos tolmácsok és a tolmácshallgatók blattolás közbeni szintaktikai feldolgozása. A hivatásos tolmácsok időhatékonyabbak és gyorsabbak voltak teljesítményükben, mint a tolmácshallgatók, ez utóbbiak pedig hosszabb időt töltöttek a fordítással, hogy a hivatásosokéhoz hasonló pontosságot és szintaktikai átalakításokat érjenek el. A tolmácshallgatók kevesebbszer tekintettek a forrásnyelvi szövegre, azaz többször néztek fel belőle, főleg az összetettebb tárgyi fejű vonatkozó mellékmondatokat tartalmazó mondatok feldolgozásakor, valószínűleg az írott szöveg jelenlétéből adódó interferencia elkerülése miatt. Így kiküszöbölték a forrásnyelvi és a célnyelvi szöveg párhuzamos feldolgozását, csökkentették a koordinációs erőfeszítést, elkerülték az interferenciát, és kizárólag a célnyelvi átalakításra koncentráltak. A tárgyi fejű vonatkozó mellékmondatokat tartalmazó mondatokat általában hosszabb ideig fordították a résztvevők, de kevesebb ideig szemlélték őket, mint az alanyi fejű mellékmondatokat tartalmazó mondatokat, feltehetőleg ismét az interferencia elkerülése érdekében. A jelen tanulmány megkérdőjelezhetetlen újdonsága az a megállapítás, hogy a szokásos, olvasáskutatásban használatos szemmozgáskövetési mérések közvetlenül nem alkalmazhatóak a blattolásra a nélkül, hogy figyelembe vennénk a vizuális interferencia elkerülésének szándékát, amely a figyelmi tartózkodási idő százalékában nyilvánul meg. Ennek az az oka, hogy a blattolás során sokkal kevésbé folyamatos olvasási minták jelennek meg, amelyeket ráadásul az egyidejű interlingvális feldolgozás is modulál. Az olvasási mérések, a fordítás teljes idejének mérése és az itt javasolt új mérték, a figyelmi tartózkodási idő százalékos kifejezése együttesen segítenek magyarázatot adni a jelen tanulmányban bemutatott olvasási minták értelmezésére. A figyelmi tartózkodási idő százalékos kifejezése, vagyis annak mértéke, hogy a résztvevők mennyi ideig néznek máshova az írott forrásnyelvi szöveg jelenléte mellett, az interferencia elkerülésének megfelelő mutatója lehet, és olyan további kutatásokban is felhasználható lehet, amelyek a szemmozgáskövetési módszereket a blattolás feldolgozásának tanulmányozására alkalmazzák.

Irodalom

Agrifoglio, Marjorie
2004 “Sight Translation and Interpreting: A Comparative Analysis of Constraints and Failures.” Interpreting 6 (1): 43–67. https://​doi​.org​/10​.1075​/intp​.6​.1​.05agr
Andrews, Glenda, Damian Birney, and Graeme S. Halford
2006 “Relational Processing and Working Memory Capacity in Comprehension of Relative Clause Sentences.” Memory & Cognition 34 (6): 1325–1340. https://​doi​.org​/10​.3758​/BF03193275
Barr, Dale J., Roger Levy, Christoph Scheepers, and Harry J. Tily
2013 “Random Effects Structure for Confirmatory Hypothesis Testing: Keep It Maximal.” Journal of Memory and Language 68 (3): 255–278. https://​doi​.org​/10​.1016​/j​.jml​.2012​.11​.001
Bates, Douglas, Reinhold Kliegl, Shravan Vasishth, and Harald Baayen
2015 “Parsimonious Mixed Models.” Arxiv Preprint. https://​arxiv​.org​/abs​/1506​.04967
Caplan, David, Sujith Vijayan, Gina Kuperberg, Caroline West, Gloria Waters, Doug Greve, and Anders M. Dale
2002 “Vascular Responses to Syntactic Processing: Event-Related fMRI Study of Relative Clauses.” Human Brain Mapping 15 (1): 26–38. https://​doi​.org​/10​.1002​/hbm​.1059
Caplan, David, and Gloria Waters
2013 “Memory Mechanisms Supporting Syntactic Comprehension.” Psychonomic Bulletin & Review 20 (2): 243–268. https://​doi​.org​/10​.3758​/s13423​-012​-0369​-9
Chmiel, Agnieszka
2018 “In Search of the Working Memory Advantage in Conference Interpreting – Training, Experience and Task Effects.” International Journal of Bilingualism 22 (3): 371–384. https://​doi​.org​/10​.1177​/1367006916681082
Chmiel, Agnieszka, Przemysław Janikowski, and Anna Cieślewicz
Forthcoming. “The Eye or the Ear? Source Language Interference in Sight Translation and Simultaneous Interpreting.” Interpreting. International Journal of Research and Practice in Interpreting.
Chmiel, Agnieszka, and Iwona Mazur
2013 “Eye Tracking Sight Translation Performed by Trainee Interpreters.” In Tracks and Treks in Translation Studies, edited by Catherine Way, Sonia Vandepitte, Reine Meylaerts, and Magdalena Bartłomiejczyk, 189–205. Amsterdam: John Benjamins. https://​doi​.org​/10​.1075​/btl​.108​.10chm
Díaz-Galaz, Stephanie, Presentacion Padilla, and María Teresa Bajo
2015 “The Role of Advance Preparation in Simultaneous Interpreting: A Comparison of Professional Interpreters and Interpreting Students.” Interpreting 17 (1): 1–25. https://​doi​.org​/10​.1075​/intp​.17​.1​.01dia
Dragsted, Barbara, and Inge G. Hansen
2009 “Exploring Translation and Interpreting Hybrids. The Case of Sight Translation.” Meta 54 (3): 588–604. https://​doi​.org​/10​.7202​/038317ar
Garcia, Adolfo M., Augustin Ibanez, David Huepe, Alexander L. Houck, Maëva Michon, Carlos G. Lezama, Sumeer Chadha, and Alvaro Rivera-Rei
2014 “Word Reading and Translation in Bilinguals: The Impact of Formal and Informal Translation Expertise.” Frontiers in Psychology 5: 1302.
Gernsbacher, Morton A., and Miriam Shlesinger
1997 “The Proposed Role of Suppression in Simultaneous Interpretation.” Interpreting 2 (1–2): 119–140. https://​doi​.org​/10​.1075​/intp​.2​.1​-2​.05ger
Gibson, Edward
2000 “The Dependency Locality Theory: A Distance-Based Theory of Linguistic Complexity.” In Image, Language, Brain, edited by Yashusi Miyashita, Alec P. Marantz, and Wayne O’Neil, 95–126. Cambridge, MA: MIT Press.
Gile, Daniel
2009Basic Concepts and Models for Interpreter and Translator Training. Amsterdam: John Benjamins. https://​doi​.org​/10​.1075​/btl​.8
Hejwowski, Krzysztof
2004Kognitywno-Komunikacyjna Teoria Przekładu [Cognitive-communicative theory of translation]. Warszawa: Wydawnictwo Naukowe PWN.
Jakobsen, Arnt L., and Kristian Jensen
2008 “Eye Movement Behaviour across Four Different Types of Reading Task.” In Looking at Eyes – Eye Tracking Studies of Reading and Translation Processing, edited by Susane Göpferich, Arnt L. Jakobsen, and Inger Mees, 103–124. Copenhagen: Samfundslitteratur.
Jones, Roderick
2002Conference Interpreting Explained. Manchester: St. Jerome.
Jörg, Udo
1997 “Bridging the Gap: Verb Anticipation in German-English Simultaneous Interpreting.” In Translation as Intercultural Communication, edited by Mary Snell-Hornby, Zuzana Jettmarová, and Klaus Kaindl, 217–228. Amsterdam: John Benjamins. https://​doi​.org​/10​.1075​/btl​.20​.22jor
King, Jonathan, and Marcel Adam Just
1991 “Individual Differences in Syntactic Processing: The Role of Working Memory.” Journal of Memory and Language 30 (5): 580–602. https://​doi​.org​/10​.1016​/0749​-596X(91)90027​-H
Lemhöfer, Kristin, and Mirjam Broersma
2012 “Introducing Lextale: A Quick and Valid Lexical Test for Advanced Learners of English.” Behavior Research Methods 44 (2): 325–343. https://​doi​.org​/10​.3758​/s13428​-011​-0146​-0
Liu, Minhua, Diane L. Schallert, and Patrick J. Carroll
2004 “Working Memory and Expertise in Simultaneous Interpreting.” Interpreting 6 (1): 19–42. https://​doi​.org​/10​.1075​/intp​.6​.1​.04liu
Liversedge, Simon P., Kevin B. Paterson, and Martin J. Pickering
1998 “Eye Movements and Measures of Reading Time.” In Eye Guidance in Reading and Scene Perception, edited by Geoffrey Underwood, 55–75. Oxford: Elsevier. https://​doi​.org​/10​.1016​/B978​-008043361​-5​/50004​-3
Macizo, Pedro, and Maria T. Bajo
2004 “When Translation Makes the Difference: Sentence Processing in Reading and Translation.” Psicologica: International Journal of Methodology and Experimental Psychology 25 (1): 181–205.
Maier, Robert M., Martin J. Pickering, and Robert J. Hartsuiker
2017 “Does Translation Involve Structural Priming?Quarterly Journal of Experimental Psychology 70 (8): 1575–1589. https://​doi​.org​/10​.1080​/17470218​.2016​.1194439
Pöchhacker, Franz
2004Introducing Interpreting Studies. London: Routledge. https://​doi​.org​/10​.4324​/9780203504802
R: A Language and Environment For Statistical Computing
R Foundation for Statistical Computing, Vienna.
Reichle, Erik D., Simon P. Liversedge, Alexander Pollatsek, and Keith Rayner
2009 “Encoding Multiple Words Simultaneously in Reading Is Implausible.” Trends in Cognitive Sciences 13 (3): 115–119. https://​doi​.org​/10​.1016​/j​.tics​.2008​.12​.002
Riccardi, Alessandra
1996 “Language-Specific Strategies in Simultaneous Interpreting.” In Teaching Translation and Interpreting 3, edited by Cay Dollerup and Vibeke Appel. Amsterdam: John Benjamins. https://​doi​.org​/10​.1075​/btl​.16​.30ric
1998 “Interpreting Strategies and Creativity.” In Translators’ Strategies and Creativity, edited by Ann Beylard-Ozeroff, Jana Králová, and Barbara Moser-Mercer, 171–180. Amsterdam: John Benjamins. https://​doi​.org​/10​.1075​/btl​.27​.24ric
Ruiz, Carmen, Natalia Paredes, Pedro Macizo, and Maria Teresa Bajo
2008 “Activation of Lexical and Syntactic Target Language Properties in Translation.” Acta Psychologica 128 (3): 490–500. https://​doi​.org​/10​.1016​/j​.actpsy​.2007​.08​.004
Seeber, Kilian G.
2011 “Cognitive Load in Simultaneous Interpreting: Existing Theories ‒ New Models.” Interpreting 13 (2): 176–204. https://​doi​.org​/10​.1075​/intp​.13​.2​.02see
Seeber, Kilian G., and Dirk Kerzel
2011 “Cognitive Load in Simultaneous Interpreting: Model Meets Data.” International Journal of Bilingualism 16 (2): 228–242. https://​doi​.org​/10​.1177​/1367006911402982
Setton, Robin, and Manuela Motta
2007 “Syntacrobatics: Quality and Reformulation in Simultaneous-with-Text.” Interpreting 9 (2): 199–230. https://​doi​.org​/10​.1075​/intp​.9​.2​.04set
Shreve, Gregory M., Isabel Lacruz, and Erik Angelone
2010 “Cognitive Effort, Syntactic Disruption, and Visual Interference in a Sight Translation Task.” In Translation and Cognition, edited by Gregory M. Shreve and Erik Angelone, 63–84. Amsterdam: John Benjamins. https://​doi​.org​/10​.1075​/ata​.xv​.05shr
SR Research Experiment Builder 1.10.165 [Computer Software]
(2011) Mississauga, Ontario, Canada: SR Research Ltd.
Sunnari, Marianna
1996 “Comparison of Expert and Novice Performance in Simultaneous Interpreting.” In Proceedings of the XIV World Congress of FIT, 993–1000. Melbourne.
Timarová, Šárka, Ivana Čeňková, and Reine Meylaerts
2015 “Simultaneous Interpreting and Working Memory Capacity.” In Psycholinguistic and Cognitive Inquiries into Translation and Interpreting, edited by Aline Ferreira and John W. Schwieter, 101–126. Amsterdam: John Benjamins.
Viezzi, Maurizio
1989 “Information Retention as a Parameter for the Comparison of Sight Translation and Simultaneous Interpretation: An Experimental Study.” The Interpreters’ Newsletter 2: 65–69.
Warren, Tessa, and Edward Gibson
2002 “The Influence of Referential Processing on Sentence Complexity.” Cognition 85: 79–112. https://​doi​.org​/10​.1016​/S0010​-0277(02)00087​-2

A szerző elérhetősége

Agnieszka Chmiel

Department of Translation Studies

Faculty of English

Adam Mickiewicz University in Poznań

al. Niepodległości 4

61-874 POZNAŃ

Poland

[email protected]

A társszerző elérhetősége

Agnieszka Lijewska
Adam Mickiewicz University in Poznań
Department of Psycholinguistic Studies
Faculty of English
[email protected]