1.Bevezetés

Más élőlényekhez hasonlóan mi, emberi lények érzékszerveinken keresztül érzékeljük a világot. Ezen érzékeléseknek és érzéseknek tudatában vagyunk: reagálunk rájuk, és kommunikálunk róluk másokkal. A fentiek érdekében a faji fejlődés során kialakult szemiotikus források legszélesebb körű és legkifinomultabb eszköztárát használjuk, mint például a vizuális jeleket, hangjelzéseket, írott nyelvet, technológia által (térbeli és időbeli) távolságokon át terjesztett jeleket és így tovább. Metaszemiotikus diskurzust folytatunk kommunikálva a kommunikációról – a folyamatnak példája a jelen tanulmány: egy vitafórum a kihívásokról, amelyeket az emberi nyelv változatos formai fejlődése szült és arról, hogy ezekkel a kihívásokkal miként lehet szembenézni és megküzdeni. A cikk célja, hogy hozzájáruljon az egyre szélesebb körű felismeréshez, hogy ezek a kihívások túlmutatnak az emberi nyelven. Míg a fejlődő bioszemiotika az élőlények kommunikációs képességeit kutatja, a jelen cikk középpontjában az emberi kommunikáció áll a nem emberi létformák szemiotikus forrásairól. A tanulmány a kutatási célból összegyűjtött empirikus adatok elemzését mutatja be azzal kapcsolatban, miként beszélnek és írnak az emberek az állatokról. A hear ʻhall’ ige különféle jelentéseinek vizsgálatával arra összpontosít, hogy a jelenlegi angol nyelvben miként valósul meg az embertől eltérő egyének és fajok szemiotikus forrásainak, tapasztalatainak és viselkedésének reprezentációja. Az írás befejező része észrevételeket tartalmaz a fenti témák jelentőségével kapcsolatban a fordítási iparág számára.

2.Kihívások a fordítás során

Meglehetősen jól dokumentált a kontraszt a laikus ember fordítási koncepciója – amely a nyelvek közötti egyszerű jelentésátvitelre szorítkozik –, illetve a gyakorló fordítók és a fordítástudománnyal foglalkozók felfogása között. Különösen olyan témák tartoznak ide, mint a mindig jelenlévő „összemérhetetlenségek, diszjunkciók és erőeltolódások” (Gal 2015Gal, Susan 2015 “Politics of Translation.” Annual Review of Anthropology 44 (1): 225–240. , 226), a fordítások „gyarmatosító” jellege (például Venuti 2000Venuti, Lawrence 2000 “Translation, Community, Utopia.” In The Translation Studies Reader, edited by Lawrence Venuti, 468–488. London: Routledge. ; Tymoczko 2000Tymoczko, Maria 2000 “Translation and Political Engagement: Activism, Social Change and the Role of Translation in Geopolitical Shifts.” The Translator 6 (1): 23–47., 2014Tymoczko, Maria 2014 “Western Metaphorical Discourses Implicit in Translation Studies.” In Thinking Through Translation with Metaphors, 115–166. London: Routledge.), és hogy miként hozzunk létre olyan fordításokat, amelyek tényleg tiszteletben tartják „a másik autonómiáját” (Appiah [1993] 2000Appiah, Kwame Anthony (1993) 2000 “Thick Translation.” In The Translation Studies Reader, edited by Lawrence Venuti, 417–429. London: Routledge., 428; cf. Tharakeshwar 2009Tharakeshwar, V. B. 2009 “Translating Tragedy into Kannada.” In Decentering Translation Studies: India and Beyond, edited by Judy Wakabayashi and Rita Kothari, 57–74. Amsterdam: John Benjamins. ) akkor – ahogyan Temple és Young (2004Temple, Bogusia, and Alys Young 2004 “Qualitative Research and Translation Dilemmas.” Qualitative Research 4 (2): 161–178. , 167) megjegyzik –, amikor „politikai kérdéssé válik mások helyett beszélni akármilyen nyelven”. A mai napig ezen kérdések megvitatása nem meglepő módon szinte kizárólag ’fajon belül’ maradt; azaz az elnyomás, gyarmatosítás, marginalizálás, kizárás és félrereprezentálás koncepciói az emberi nyelv különböző változatainak, azok beszélőinek és a folyamat közben keletkező diskurzusoknak és szövegeknek az egyenlőtlen eloszlásával és státuszával foglalkoznak. Mindeközben, amint Cronin (2017Cronin, Michael 2017 Eco-translation: Translation and Ecology in the Age of the Anthropocene. London: Routledge., 67) rámutat, „[a fordítástudomány] rövid történetében az emberen kívüli állatfajok figyelemreméltó csendben maradtak.” A humán- és társadalomtudományok számos nem tudományos szervezethez hasonlóan azonban egyre több figyelmet szentelnek az emberek és más állatfajok, valamint az emberi nyelv formáira nem redukálható, különféle kommunikációs rendszerek rendszerszintű egyenlőtlenségeinek.

3.„Állati fordulat”

A terjedelmi megszorítás nem engedi, hogy a fent említett fejlődés sodrának különféle szálairól részletes beszámolóval szolgáljak, így hát csak a jelen cikkhez szorosan kapcsolódó témákra hívom fel most a figyelmet. Egy ilyen szál a társadalmi egyenlőtlenségeket kritizáló témák kiterjesztése a bolygó nem emberi lakosaira is; ezt részben az emberek közötti konfliktusok jobb megértése motiválja, mivel „az állatias megnyilvánulási formák stratégiailag kiemelkedő fontosságúak voltak a történelem folyamán, amikor az ember ember általi elnyomásáról volt szó” (Wolfe 2003Wolfe, Cary 2003 “Introduction.” In Zoontologies: The Question of the Animal, edited by Cary Wolfe, ix–xxiii. Minneapolis, MN: University of Minnesota Press., xx, eredetiben kiemelt). „Az állatias megnyilvánulások” közé sorolható a hierarchia kialakulása is. Ilyen jelenség a „hiányzó alany”, amely valamely faj alárendelt tagjainak láthatatlanná tételére vagy kitörlésére utal (Adams 1990Adams, Carol J. 1990 The Sexual Politics of Meat. New York: Continuum.; Stibbe 2012Stibbe, Arran 2012 Animals Erased: Discourse, Ecology, and Reconnection with the Natural World. Middletown, CT: Wesleyan University Press.). Egy másik ilyen jelenség az emberek megkülönböztető jegyek (bőrszín, nem, fogyatékosság és így tovább) szerinti osztályozása, amelyek alapján egyenlőek vagy alsóbbrendűek más fajoknál (pl. Bourke 2011Bourke, Joanna 2011 What It Means to Be Human: Reflections from 1791 to the Present. Berkeley, CA: Counterpoint Press.; Lundblad 2012Lundblad, Michael 2012 “Archaeology of a Humane Society: Animality, Savagery, Blackness.” In Species Matters: Humane Advocacy and Cultural Theory, edited by Marianne DeKoven and Michael Lundblad, 75–102. New York: Columbia University Press.; Wolfe 2009Wolfe, Cary 2009 “Human, All Too Human: ‘Animal Studies’ and the Humanities.” PMLA 124 (2): 564–575. ). Taylor (2017Taylor, Sunaura 2017 Beasts of Burden: Animal and Disability Liberation. New York: The New Press., online, oldalszám nélkül) megjegyzi, „az intellektuális alsóbbrendűséget könnyedén animalizálták, hiszen az állatokat régóta alsóbbrendűnek tekintették intellektuálisan”. Az „állatias megnyilvánítások” egy másik aspektusába tartozik a számos metafora és hasonlat, amely a stigmatizált embereket és/vagy viselkedésüket pejoratív értelemben a nem emberi fajokéhoz hasonlítja (Goatly 2006Goatly, Andrew 2006 “Humans, Animals, and Metaphors.” Society and Animals 14 (1): 15–37. ). Más fajok bevonása a társadalmi kapcsolatok kritikai elemzésébe „új eszközöket ad a hatalom és identitás transznacionális hálózatának újragondolásához” (Ahuja 2009Ahuja, Neel 2009 “Postcolonial Critique in a Multispecies World.” PMLA 124 (2): 556–563. , 556).

A nem emberi perspektíva egy következő, a fordítás témakörébe illő jellege a ’más’ nevében megnyilatkozáshoz, annak képviseletéhez kapcsolódik. Számos olyan embercsoport létezik, akik nézőpontját csak indirekt módon, az őket tanulmányozók által ismerhetjük meg, mint például a felfogási nehézséggel küzdők vagy a kisgyerekek. Temple és Young (2004)Temple, Bogusia, and Alys Young 2004 “Qualitative Research and Translation Dilemmas.” Qualitative Research 4 (2): 161–178. értekezése szemlélteti a saját tagjai által képviselt társadalmi csoportot, nevezetesen a jeltolmácsok megjelenését a társadalomkutatásban, amikor annak érdekében, hogy a siketek közösségének kutatásban résztvevő tagjai kérdéseket tehessenek fel és „meg tudják védeni álláspontjukat” a kutatásból származó „jelentésépítés” folyamatában (173) a hagyományos gyakorlattól eltérni csak szigorú keretek között lehetséges. Folytonosságként is lehet erre tekinteni. Az egyik végén olyan résztvevőkkel, akik saját érdekeik teljes képviseletével rendelkeznek, a befolyásos kommunikatív eszközöket magabiztosan kezelik a nyelvi médiumokban. A folytonosság egy következő pontján azok az emberek vannak, akikben ott rejlik az erő, hogy képviseljék magukat – és a velük egy érdekközösségben lévőket – akkor, ha érdeküket a hitelesség sérülése nélkül tudják tolmácsolni. A legvégén pedig a legkevesebb hatáskörrel rendelkező csoportok találhatók, akik mások tolmácsolásától függenek – és itt lép be az állatok érdekképviselete a képbe.

Amint az egyik szerző rámutat, „az állatok politikai párbeszédekben csak a nevükben beszélők által vesznek részt”, „az állatok nevében beszélés pedig a tolmácsolásukat, állati elméjük emberi nyelvre való fordítását jelenti” (Carbone 2004Carbone, Larry 2004 What Animals Want: Expertise and Advocacy in Laboratory Animal Welfare Policy. Oxford: Oxford University Press. , 6, 4). Érdekes de nem meglepő módon azonban nincs konszenzus ennek módszeréről. A vita középpontjában a fordítás főáramából jól ismert kérdés áll: hangsúlyozzuk-e a „köztünk” (emberek) és „a többiek” (nem emberek) között lévő hasonlóságokat, vagy mutassuk ki – akár ünnepeljük – a különbségeket, és találjunk eszközöket beillesztésükre az emberi nyelv korlátozott eszközeivel.

Az emberi és állati kommunikáció összehasonlítása területén a legismertebb kutatási terület azt vizsgálja, hogy meddig terjed és hol van a határa valamiféle nyelvi szemiózis használatának a nem emberi fajok esetében. Bizonyított tény például, hogy néhány főemlős képes ember alkotta szimbólumokat megtanulni (Savage-Rumbaugh 1986Savage-Rumbaugh, E. Sue 1986 Ape Language: From Conditioned Response to Symbol. New York: Columbia University Press.; Segerdahl, Fields és Savage-Rumbaugh 2005Segerdahl, Par, William Fields, and Sue Savage-Rumbaugh 2005 Kanzi’s Primal Language. Basingstoke: Palgrave Macmillan. ), a szürkepapagáj képes referenciális hangjeleket képezni (Pepperberg 2007Pepperberg, Irene M. 2007 “Grey Parrots Do Not Always ‘Parrot’: The Roles of Imitation and Phonological Awareness in the Creation of New Labels from Existing Vocalizations.” Language Sciences 29 (1): 1–13. , 2010Pepperberg, Irene M. 2010 “Vocal Learning in Grey Parrots: A Brief Review of Perception, Production, and Cross-species Comparisons.” Brain and Language 115 (1): 81–91. ), a kutyák pedig képesek a szemantikai információra reagálni (Taylor et al. 2014Taylor, Anna Magdalena, Victoria Frances Ratcliffe, Karen McComb, and David Reby 2014 “Auditory Communication in Domestic Dogs: Vocal Signalling in the Extended Social Environment of a Companion Animal.” In The Social Dog, edited by Juliane Kaminski and Sarah Marshall-Pescini, 131–163. Amsterdam: Elsevier. ). Számos észrevétel alapján azonban ezek a vizsgálódások antropocentrikus jellegűek, mivel a támpont az emberi norma, amihez más fajok képességeit és szokásait viszonyítják. Hoffmeyer (2010Hoffmeyer, Jesper 2010 “A Biosemiotic Approach to the Question of Meaning.” Zygon: Journal of Religion and Science 45 (2): 367–390. “Acute as a Bug’s Ear: An Informal Discussion of Hearing in Insects.” In Comparative Hearing: Insects, edited by Ronald R. Hoy and Richard R. Fay, 1–17. New York: Springer., 387n) szerint „ha a szemiózis létezését az állatvilágban egyáltalán elismerik, akkor is csupán az emberi szemiózis elkorcsosult változatának tekintik” és a kettő közötti különbséget „folyamatosan hangsúlyozzák” (de Waal 2012de Waal, Frans 2012 “Addendum to Down with Dualism! Two Millennia of Debate about Human Goodness (2010).” In Species Matters: Humane Advocacy and Cultural Theory, edited by Marianne DeKoven and Michael Lundblad, 190–194. New York: Columbia University Press., 191). Körkörös érveléshez vezethet a tény, hogy elvonatkoztató és rekurzív természete megkülönbözteti az emberi nyelvet más fajok kommunikációs forrásaitól. Az utóbbit az előbbi perspektívájából szemlélve, azaz „a nemrég kifejlődött és valószínűleg nagymértékben származtatott kommunikációs rendszerek (nyelvek) szerkezeteinek alkalmazása” a rendkívül eltérő fajok kommunikációs gyakorlatának megértésére (Rendall, Owren és Ryan 2009Rendall, Drew, Michael J. Owren, and Michael J. Ryan 2009 “What Do Animal Signals Mean?” Animal Behaviour 78 (2): 233–240. , 238) – bezárhatja az utat sokrétű és ismeretlen jellegeik felismerése előtt. Szintén párhuzamok fedezhetők fel a „nyelvi, kulturális, etnikai és társadalmi osztály szerint eltérő emberekkel, [akiket] különösen érzékenyen érint, ha kommunikációs hiányosságokon alapszik a képviseletük” (Whitehouse and Colvin 2001Whitehouse, Marianne, and Carolyn Colvin 2001 “ ‘Reading’ Families: Deficit Discourse and Family Literacy.” Theory into Practice 40 (3): 212–219. , 212). Amíg az állati kommunikációt az emberivel hasonlítják össze és állítják szembe, mindig az ember – főként a legelőnyösebb helyzetű – kerekedik felül. Az alternatív nézőpontok közé tartozik az a felvetés, miszerint a nyelv korlátozza az emberi érzékelést (pl. Derrida 2003Derrida, Jacques 2003 “And Say the Animal Responded.” In Zoontologies: The Question of the Animal, edited by Cary Wolfe, 121–145. Minneapolis, MN: University of Minnesota Press.), valamint néhány hátrányos helyzetűeket kutató tudós érdeklődését az emberi és a nem emberi „szubjektivitás nem nyelvi megnyilvánulásai” iránt (Weil 2006Weil, Kari 2006 “Killing Them Softly: Animal Death, Linguistic Disability, and the Struggle for Ethics.” Configurations 14 (1): 87–96. , 87; lásd még Grandin és Johnson 2009Grandin, Temple, and Catherine Johnson 2009 Animals in Translation: Using the Mysteries of Autism to Decode Animal Behavior. New York: SUNY Press.).

4.Szemiózis és jelek

Az emberi nyelvet a szemiózis többi fajtájától és a szemiotikus világot a nem szemiotikustól elkülönítő kettőségeket egyre több kihívás éri. A Peirce (kb. 1897) által kidolgozott elméletben egy megengedőbb fogalom található, ahol a jel „valami, ami valamit jelent valakinek egy bizonyos tekintetben vagy minőségben” (CP 2.228). A tolmácsolás és fordítás folyamatai szerves részei Pierce jelről alkotott elméletének a fordítás Jakobson-féle intralingvális értelmében (Jakobson [1959] 2000Jakobson, Roman (1959) 2000 “On Linguistic Aspects of Translation.” In The Translation Studies Reader, edited by Lawrence Venuti, 113–118. London: Routledge.), miközben némi figyelem irányult a munkájában lévő általánosabb vonatkozásokra a fordítástudományt illetően (pl. Gorlée 1994Gorlée, Dinda L. 1994 Semiotics and the Problem of Translation: with Special Reference to the Semiotics of Charles S. Peirce. Amsterdam: Rodopi., 2004Gorlée, Dinda L. 2004 On Translating Signs: Exploring Text and Semio-Translation. Amsterdam: Rodopi.; Queiroz és Aguiar 2015Queiroz, João, and Daniella Aguiar 2015 “C.S. Peirce and Intersemiotic Translation.” In International Handbook of Semiotics, edited by P. P. Trifonas, 201–215. Berlin: Springer. ; Stecconi 2007Stecconi, Ubaldo 2007 “Five Reasons Why Semiotics is Good for Translation Studies.” In Doubts and Directions in Translation Studies, edited by Yves Gambier, Miriam Shlesinger, and Radegundis Stolze, 15–26. Amsterdam: John Benjamins. ).

Fontos megjegyezni azonban, hogy a fenti Pierce-idézetben szereplő „valaki” nem feltétlenül ember. A felismerés, hogy szükséges a jelek emberen túli kommunikációban játszott döntő szerepének megértése, lehetőséget adott a ’zooszemiotika’ megszületésének, amely terminus „az állatok közötti és azokon túli jeladási viselkedés tudományára” utal (Sebeok 1968Sebeok, Thomas A. 1968 “Zoosemiotics.” American Speech 43 (2): 142–144. , 142). Később ez lett az ’ökoszemiotika,’ Kull (1998Kull, Kalevi 1998 “Semiotic Ecology: Different Natures in the Semiosphere.” Sign Systems Studies (1): 344–371., 350) megfogalmazásában „a természet és kultúra kapcsolatának szemiotikája”, és amit Nöth (1998Nöth, Winfried 1998 “Ecosemiotics.” Sign Systems Studies 26: 332–343., 333) egy kissé másképpen „az élőlények és környezetük közötti kapcsolódások tudományaként” határozott meg. Az utóbbi definíció magában foglalja a nem szándékos jeleket, amelyek ettől függetlenül az élőlények számára értelmezhetők; például egy állat akaratán kívül kibocsáthat olyan szagot, amely egy másik állat számára potenciális zsákmányt jelez (Brier 2008Brier, Søren 2008 “The Paradigm of Peircean Biosemiotics.” Signs – International Journal of Semiotics 2: 30–81.). Az emberi lények sem csupán szókészlet és nyelvtan, arckifejezések és gesztusok által kommunikálnak: hormonok és reflexek biológiailag szabályozott rendszere által akaratlan jelzéseket is leadnak. A terminológiai viták ellenére (pl. Kull 1998Kull, Kalevi 1998 “Semiotic Ecology: Different Natures in the Semiosphere.” Sign Systems Studies (1): 344–371.; Maran 2007Maran, Timo 2007 “Towards an Integrated Methodology of Ecosemiotics: The Concept of Nature-Text.” Sign Systems Studies 35 (1/2): 269–294.; Maran és Kull 2014Maran, Timo, and Kalevi Kull 2014 “Ecosemiotics: Main Principles and Current Developments.” Geografiska Annaler: Series B, Human Geography 96 (1): 41–50. ) a jelen kontextusban leginkább releváns terminus erre a gyorsan fejlődő tudományágra a ’bioszemiotika’, „az élő rendszereken belül és között megfigyelhető kommunikáció és jelzés ezernyi formájának tudománya” (Favareau 2010Favareau, Donald 2010 “Preface.” In Essential Readings in Biosemiotics: Anthology and Commentary, edited by Donald Favareau, i–xii. Dordrecht: Springer., V), avagy „az észlelés és a kommunikáció – nyelvi formában is megjelenő – jeleinek és jelzéseinek tudománya – minden élő rendszerben” (Brier 2008Brier, Søren 2008 “The Paradigm of Peircean Biosemiotics.” Signs – International Journal of Semiotics 2: 30–81., 48). Ebből a szemszögből nézve az élőlények nem passzív entitások, amelyek viselkedését génjeik és megváltoztathatatlan „természeti törvények” határozzák meg, hanem inkább „aktív jeladó, jelközvetítő és jelértelmező rendszerek, amelyek kihasználják a fizikai törvényeket azért, hogy életben maradjanak, illetve időnként azért, hogy összetettebb életet éljenek” (Kull, Emmeche és Hoffmeyer 2011Kull, Kalevi, Claus Emmeche, and Jesper Hoffmeyer 2011 “Why Biosemiotics? An Introduction to Our View on the Biology of Life Itself.” In Towards a Semiotic Biology: Life is the Action of Signs, edited by Claus Emmeche and Kalevi Kull, 1–22. London: Imperial College Press. , 1).

„Determinisztikus fejlődési kapacitású és elszigetelt, önző egyének nyers génontológiájával” ellentétben (Dupré 2012Dupré, John 2012 Processes of Life. Oxford: Oxford University Press., 99) a bioszemiotika olyan ontológiával van összhangban, amely az élőlényeket kialakulóban lévőnek, dinamikusnak és – szimbiotikus folyamatokon keresztül is – összekapcsolódónak tekinti. Ezáltal szembe kerül a kommunikáció hagyományos hierarchiájával, ahol a csúcson az emberek találhatók bonyolult, jelképes nyelvükkel, a többi főemlős egy alsóbb lépcsőfokon – de az összes többi ’makro’ életforma (más emlősök, madarak, halak) fölött – helyezkedik el és amelyből a mikroorganizmusok jellemzően hiányoznak. Ezzel ellentétben napjaink biológiai tárgyú munkái kimutatták, hogy még a ’primitív’ organizmusok is szemiotikus kölcsönhatásba lépnek környezetükkel, amikor azonosítanak, kiválasztanak vagy elkerülnek elemeket a túlélés érdekében (Nöth 2001Nöth, Winfried 2001 “Ecosemiotics and the Semiotics of Nature.” Sign Systems Studies 29 (1): 71–81., 75; lásd még Hird 2009Hird, Myra J. 2009 The Origins of Sociable Life: Evolution after Science Studies. New York: Palgrave Macmillan. , 53). Ez a fokozatosan kialakuló fogalom a bioszemiotika és a fordítástudomány dialógusa során jelent meg (Marais és Kull 2016Marais, Kobus, and Kalevi Kull 2016 “Biosemiotics and Translation Studies.” In Border Crossings. Translation Studies and Other Disciplines, edited by Yves Gambier and Luc van Doorslaer, 169–188. Amsterdam: John Benjamins. ).

Emberként szokásunkká vált különálló egységes lényekként gondolni magunkra, ennek ellenére mi is ezernyi más mikroorganizmussal élünk szimbiotikus kapcsolatban és nem tudnánk életben maradni más egyedek nélkül – beleértve az életben maradásunkat biztosító anyagokat –, nem említve sok más lényt, amelyekkel sokféle társulásban keveredünk össze. Az élő szervezetek tehát, amelyek szükségképpen inkább alkalmazkodóak mint változatlanok, talán inkább értelmezhetőek ’folyamatokként’, mint ’dolgokként’ – olyan folyamatokként, amelyek reagálnak és hozzá is járulnak környezetük építéséhez és sajátosságaihoz (Dupré 2012Dupré, John 2012 Processes of Life. Oxford: Oxford University Press., 99). Tipikus példa erre, hogy bizonyos molyfélék ultrahangos kattogással válaszolnak denevérek ekholokációs hívásaira, így mindkét fajban közvetetten módosul az evolúciós fejlődés (Waters 2003Waters, Dean A. 2003 “Bats and Moths: What Is There Left to Learn?” Physiological Entomology 28 (4): 237–250. ). Ideillik Pierce elképzelése arról, hogy a jel önmagában folyamatszerű (pl. Merrell 2001Merrell, Floyd 2001 “Charles Sanders Peirce’s Concept of the Sign.” In The Routledge Companion to Semiotics and Linguistics, edited by Paul Cobley, 28–39. London: Routledge.) mivel „sem dolog, sem fogalom, hanem inkább egy egyszerű kapcsolódás, amelyen át egy befogadó rendszer utasítja a világát” (Hoffmeyer 2010Hoffmeyer, Jesper 2010 “A Biosemiotic Approach to the Question of Meaning.” Zygon: Journal of Religion and Science 45 (2): 367–390. “Acute as a Bug’s Ear: An Informal Discussion of Hearing in Insects.” In Comparative Hearing: Insects, edited by Ronald R. Hoy and Richard R. Fay, 1–17. New York: Springer., 373), kapcsolódás, amelynek jelentése annak „praktikus hatásaiban” van (Nöth 2012Nöth, Winfried 2012 “Translation and Semiotic Mediation.” Sign Systems Studies 40 (3/4): 279–298. , 296).

Ennek a ’nyitottabb’, befogadóbb reprezentációs felfogásnak egyik nyilvánvaló jelentősége, hogy „az emberi nyelvnél általánosabb és szélesebb körre terjed ki” (Kohn 2013Kohn, Eduardo 2013 How Forests Think: Toward an Anthropology beyond the Human. Berkeley, CA: University of California Press. , 38) és habár az emberi nyelv jelképes modalitásai az indexikálisból erednek és az indexikális az ikonikusból, ezen modalitások egyedi jellemzőkkel rendelkeznek. Az érzékelő és az érzékelt lehetőségei, korlátai és a köztük lévő kapcsolat egyaránt hatással van mind az érzékelőre, mind az érzékeltre. Az organizmusok tapasztalati világát vagy umweltjét (von Uexküll 1982von Uexküll, Jakob 1982 “The Theory of Meaning.” Semiotica 42 (1): 25–79. ) a képességeikkel, szükségleteikkel és környezetükkel kialakult kapcsolati hálózat alkotja és ez magában foglalja a jelentéstartalommal bíró jelek értelmezését. Egyelőre az emberen túli kommunikációs módokról elsődlegesen az emberi nyelv jelképes módján át értesülünk, és az állítások szerint „a nyelvészeti vonatkozások nem emberi lényekre történő kiterjesztése nárcisztikusan rávetíti az emberit olyasmire is, ami nem az” (Kohn 2013Kohn, Eduardo 2013 How Forests Think: Toward an Anthropology beyond the Human. Berkeley, CA: University of California Press. , 84). Ez a gondolat elvezet az empirikus példámhoz.

5.Egy metaszemiotikus lexéma: Hear (’hall’)

5.1Nyelvészeti kommentár a hall igéről

A fenti gondolatokkal összhangban bemutatom az umweltek közötti ’fordítás’ kihívásait, nem a fajokat és a fajok közötti ellentéteket leíró főnevek segítségével, hanem az angol hear (hall) igén keresztül, amely a kapcsolódó kommunikatív folyamatot szemlélteti. A hear nagyon gyakran fordul elő az angol nyelvben: a Brit Nemzeti Korpusz (British National Corpus, BNC) egymillió szavában 367-szer található meg (Leech, Rayson és Wilson 2001Leech, Geoffrey, Paul Rayson, and Andrew Wilson 2001 Word Frequencies in Written and Spoken English, Based on the British National Corpus. London: Longman.), ez viszont kevésbé gyakori, mint a see (’lát’), amely 1920-szor fordul elő egymillió szóban. Ez az „érzékelést kifejező igék hierarchiáját” mutatja (Viberg 1983Viberg, Åke 1983 “The Verbs of Perception: A Typological Study.” Linguistics 21 (1): 123–162. ), ahol előtérbe kerül a látás érzékelése a halláséhoz képest, mivel – az emberi lények számára – a látás a közvetlen érzékelés elsődleges formája, így „érthető, hogy bizonyos érzékelési módok nagyobb hangsúllyal és gyakrabban fordulnak elő a nyelvi reprezentációban” (Whitt 2009Whitt, Richard J. 2009 “Auditory Evidentiality in English and German: The Case of Perception Verbs.” Lingua 119 (7): 1083–1095. , 1084). Mindazonáltal a hallás központi érzékelés, amely közös sok más állatfajjal (bár lásd alább). A hear igének az Oxford angol szótárban található elsődleges angol definíciója tárgyatlan: „hangot érzékel, hangérzékelése van; hallással bír, a hallás képességét gyakorolja.” Tárgyas értelemben a hear tárgya a szótár szerint a „hang vagy valami, ami hangot bocsát ki”. Korpuszból nyert evidencia alapján azonban a beszámolók szerint az emberek nagyon gyakran nyelvi kommunikációt hallanak. Például az igéket körülvevő szintaktikus szerkezetek vizsgálata során az angol hear, a francia entendre (Lacassain-Lagoin 2015Lacassain-Lagoin, Christelle 2015 “De la perception auditive à la cognition.” L’Information grammaticale 146: 19–26.), a német hören és a spanyol oír igét összevető tanulmányok alapján a legkiemelkedőbb „hallott” tárgyak nyelvi természetűek voltak. Lacassain-Lagoin (2011Lacassain-Lagoin, Christelle 2011 “Le verbe hear et ses différentes constructions: intégration et résonance du discours de l’autre.” In Formes allogènes dans le discours: imbrication et résonance (Rives – Cahiers de l’Arc Atlantique 6), edited by Fabienne Gaspari and Catherine Mari, 59–82. Paris: L’Harmattan., 59) bemutatja, hogy a hear tartalmazza „a Másik diskurzusát a saját hallásérzékelésben” (kiemelés utólag), azáltal, hogy semleges módon számol be vagy burkoltan hozzáteszi saját értelmezését arról, amit mondtak. Whitt (2009Whitt, Richard J. 2009 “Auditory Evidentiality in English and German: The Case of Perception Verbs.” Lingua 119 (7): 1083–1095. , 1095) ehhez hasonlóan bemutatja, hogy a hear és a hören egyaránt kifejezi nyelvileg, hogy „a hallásérzékelés formálhatja az episztemológiánkat”, López és Valenzuela (2004López, Ana María Rojo, and Javier Valenzuela 2004 “Verbs of Sensory Perception: An English-Spanish Comparison.” Languages in Contrast 5 (2): 219–243. , 15) pedig azt fejtegetik, ahogyan a „hallást” a „tudás” metaforikus értelmében használják. Egy rövid tanulmány a Brit Nemzeti Korpusz (BNC) alapján megerősíti a nyelv és kultúra kiemelkedő szerepét az emberek által ’hallottnak’ minősített dolgokról.

Hanks (2004)Hanks, Patrick 2004 “Corpus Pattern Analysis.” In Euralex Conference Proceedings, edited by Geoffrey Williams, 87–98. Lorient: Université de Bretagne-Sud, Faculté des lettres et des sciences humaines., egy végzős hallgató11.Hálás vagyok Emma Franklinnek az elemzés elvégzéséért. korpuszelemzésében osztályozta a BNC hear igével kapcsolatos mintáit. Megállapította, hogy leggyakrabban a tárgyas értelme fordul elő, ahol ember vagy állat a hallás alanya és hang vagy tevékenység a leggyakrabban előforduló tárgya. A BNC-ből nyert egyik példamondat bemutatja, milyen következtetések keletkeznek hangok alapján arról, amit azok jelezhetnek:

From what we understand she heard a pop and that is when she noticed the pain in her back. (Tudomásunk szerint hallott egy pattanó hangot és abban a pillanatban kezdte a fájdalmat érezni a hátában.)

Az ilyen következtetések nem korlátozódnak csupán az emberi érzékelésmódokra. Például Kohn (2013)Kohn, Eduardo 2013 How Forests Think: Toward an Anthropology beyond the Human. Berkeley, CA: University of California Press. tézisében „az emberen túli antropológia” mellett érvelve elmondja, hogy mikor egy vadász fát vág, a kibocsátott hang „jelent valamit” egy közeli fán lévő majomnak (31), amely megtanulta, hogy „az összeroskadó pálmafa veszélyt jelez” (52).

Amit az emberi beszámolók ’hallottként’ jellemeznek, az nagyon sokszor egyáltalán nem tényleges hang, mint ahogyan az a ’hallatja a hangját’ idiómában is megjelenik, amely jelentheti „nézőpont elismertetését” írásos formában. Például:

such tactics risked reducing the range of titles and thus of voices heard in the national press (az ilyen eljárások a címek választékának csökkenését, így a nemzeti sajtóban22.Ebben a bekezdésben minden példa a BNC-ből származik; az aláhúzott részek az írott nyelvre utalnak. hallható hangok elhalkulásának veszélyét hordozták)

A korpuszminta elemzése (összhangban a fent említett tanulmányokkal) azonosított olyan nem szó szerinti értelmet különféle mintákban, amelyekben vonatkozói mellékmondat (’that’ clause) és prepozíciós szerkezetek fordultak elő a következő prepozíciókkal: about (-ról, -ről), from (-tól, -től; -ról, -ről, felől) és of (-ról, -ről). Például:

I had heard that sight is often impaired by poor health (Hallottam, hogy a látásromlást gyakran okozza rossz egészségi állapot)

I saw two notices calling public meetings to discuss pollution – the first I and many others had heard about this problem (Láttam két felhívást a szennyeződést megvitató nyilvános értekezletekre – sokakkal egyetemben ekkor hallottam először erről a problémáról)

At the time there was a postal strike and I didn’t hear from David for about 3 or 4 weeks (Akkoriban volt egy postai sztrájk és nem hallottam Dávid felől körülbelül 3 vagy 4 hétig)

Councillor Gene Fitzgerald TD complained that the first council members heard of the planning decision was when they read of it in the morning paper (Gene Fitzgerald TD kancellár panasza szerint a tanácstagok először a reggeli újság olvasásakor hallottak a megtervezést célzó döntésről)

Létezik a hallás intézményes értelme is, amikor egy jogi testület hivatalosan hallgat meg és mérlegel információt a döntéshozatal érdekében. Például:

The court heard he was hooked on tranquillisers after splitting from his wife (A bíróság értesült róla, hogy nyugtatókra szokott, miután elvált a feleségétől)

Szemantikailag a hear jelentése magában foglalja a ’tud’ (amint a fentiekből kiderül), ’ért’ és ’engedelmeskedik’ értelmét is. Például:

going down there is a foolish risk – didn’t you hear what he said?

Hear the word of the Lord! (őrülten kockázatos lemenni oda – nem hallottad, mit mondott? Halld meg az Úr szavát!)

Habár az alapvető meghatározás a ’hallás képességére’ vonatkozik, tényleges használatakor a hear az emberek közötti jelképes, nyelvi kommunikáció széles körét fedi le.

5.2A hear emberen túli jelentése

Amit hangként tartanak számon, az a fizikai anyagban (részecskékben) létrejövő változások, a közvetítő közeg (levegő, víz, szilárd anyagok) és az érzékelő, ’halló’ alany közötti kapcsolatból keletkezik. A ’hear’ szótári definíciója a fülre, mint ’speciális szervre’ utal, ami elég egyértelműnek tűnik. A hallás fejlődésével foglalkozó kutatók azonban azonosították a hagyományos megközelítésekben nyilvánvaló antropocentrizmust (Fay és Popper 2000Fay, Richard R., and Arthur N. Popper 2000 “Evolution of Hearing in Vertebrates: The Inner Ears and Processing.” Hearing Research 149 (1): 1–10. ): a nem emberi állatfajok fiziológiai lehetőségei, környezete és viselkedése az emberi hallással érzékelhetőnél sokkal változatosabb vibrációs és hangkörnyezetet biztosít. A fülekként definiált szervek, amelyek rezgésérzékelőkből kifejlődött akusztikai érzékelők (Gibson és Windmill 2017Gibson, Jeremy S., and James F. C. Windmill 2017 “Engineering Novel Hearing Systems Inspired by Nature.” The 10th Anniversary Meeting of the British Animal Studies Network: ‘Hearing’ (University of Strathclyde, Glasgow, 19–20 May 2017).) fajokként eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek, beleértve a közvetítő közeget, amelyen keresztül a különféle élő szervezetekben a rezgések terjednek. Például „sok rovarfaj bocsát ki és érzékel rezgést azon a közegen keresztül, amelyen tartózkodik, amely lehet bokor vagy fa ága vagy levele” (Hoy 2012, 2). Miközben a gerincesek hallószervei általában a koponyán találhatóak, a rovarok hallószervei testükön gyakorlatilag akárhol elhelyezkedhetnek (Hoy 2012). Az emberek esetén megfigyelhető ’érzékelést kifejező igék hierarchiájával’ ellentétesen (Viberg 1983Viberg, Åke 1983 “The Verbs of Perception: A Typological Study.” Linguistics 21 (1): 123–162. , fent idézett) a cetfélék számára a hang lényegesebb, mint a látvány (vagy szag), mégis vizuális metaforát használnak annak érzékeltetésére, ahogyan sok faj az ekholokációt használja, hogy „leképezze’ környezetét, mikor visszhangot elemez egy maga keltette ultrahangos jelből” (Ketten 1992Ketten, Darlene R. 1992 “The Marine Mammal Ear: Specializations for Aquatic Audition and Echolocation.” In The Evolutionary Biology of Hearing, edited by Douglas B. Webster, Arthur N. Popper, and Richard R. Fay, 717–750. New York: Springer. , 718). A bálnák „legalább annyira jól hallanak, mint más földi emlősök, csak más közegben,” miközben a cetfélék hallószerve „akusztikailag és fizikailag változatosabb, mint bármely rokon földi emlőscsoporté” (Ketten 2000Ketten, Darlene R. 2000 “Cetacean Ears.” In Hearing by Whales and Dolphins, edited by Whitlow W. L. Au, Richard R. Fay, and Arthur N. Popper, 43–108. New York: Springer. , 43, 44), és hangjelzéseik többségét az állkapocscsontjukon keresztül kapják (Webster 2017Webster, John 2017 “Hearing and Listening, Survival and Satisfaction in Sentient Animals.” The 10th Anniversary Meeting of the British Animal Studies Network: ‘Hearing’ (University of Strathclyde, Glasgow, 19–20 May 2017).). Továbbá mivel a hang sokkal lassabban terjed a levegőben, mint a vízben, a denevérek és a delfinek szonárrendszere nagyon különböző (Au 2004Au, Whitlow W. L. 2004 “A Comparison of the Sonar Capabilities of Bats and Dolphins.” In Echolocation in Bats and Dolphins, edited by Jeanette A. Thomas, Cynthia F. Moss, and Marianne Vater, xiii–xxvii. Chicago, IL: University of Chicago Press.).

Habár az emberi figyelem a hangok azon tartományára irányul, amelyeket könnyen meghallunk, ez csak egy kis része az élő szervezetek által érzékeltnek, amely a frekvencia, hangerő, hangmagasság és hangszín széles variációját foglalja magába (pl. Manoussaki et al. 2008Manoussaki, Daphne, Richard S. Chadwick, Darlene R. Ketten, Julie Arruda, Emilios K. Dimitriadis, and Jen T. O’Malley 2008 “The Influence of Cochlear Shape on Low-Frequency Hearing.” Proceedings of the National Academy of Sciences 105 (16): 6162–6166. ; Fay és Popper 2012Fay, Richard R., and Arthur N. Popper eds. 2012 Comparative Hearing: Mammals. Springer Handbook of Auditory Research 4. New York: Springer.; Heffner és Heffner 2007Heffner, Henry E., and Rickye S. Heffner 2007 “Hearing Ranges of Laboratory Animals.” Journal of the American Association for Laboratory Animal Science 46 (1): 20–22.; Webster 2017Webster, John 2017 “Hearing and Listening, Survival and Satisfaction in Sentient Animals.” The 10th Anniversary Meeting of the British Animal Studies Network: ‘Hearing’ (University of Strathclyde, Glasgow, 19–20 May 2017).). Sok állat az embertől különbözően dolgozza fel a hangokat. Kistestű állatok, mint a dobhártyával rendelkező rovarok néhány rendje másképpen azonosítják a hangforrás irányát és érzékelik a frekvenciát, mint a nagyobb organizmusok, amelyek páros hallószerve több teret enged az irány megállapítására (Gibson és Windmill 2017Gibson, Jeremy S., and James F. C. Windmill 2017 “Engineering Novel Hearing Systems Inspired by Nature.” The 10th Anniversary Meeting of the British Animal Studies Network: ‘Hearing’ (University of Strathclyde, Glasgow, 19–20 May 2017).), az éjszaka vadászó baglyok aszimmetrikusan elhelyezkedő hallószervei pedig a függőleges és vízszintes szögeket segítenek bemérni köztük és zsákmányuk között (Webster 2017Webster, John 2017 “Hearing and Listening, Survival and Satisfaction in Sentient Animals.” The 10th Anniversary Meeting of the British Animal Studies Network: ‘Hearing’ (University of Strathclyde, Glasgow, 19–20 May 2017).).

A nyelvészek között jól ismert, hogy a különféle nyelvek különböző módon használják ki a hangok között lévő különbségeket. Például a [t] és [d] által jelölt hangok az angolban eltérőek. Így a ’toe’ és ’doe’ szavak is különböző dolgokat jelölnek, ezzel ellentétben a koreai nyelvben nincs megkülönböztető jelentése a két hangnak. A beszélt nyelvben az angol anyanyelvűeknek nehéz a tonális nyelvekben megjelenő jelentéshordozó eltéréseket érzékelni. Az emberek esetében megfigyelhető akusztikus különbözőségeknél sokkal nagyobb eltérések figyelhetők meg az állatok által képzett és nekik jelentőséggel bíró hangok esetében. Például amit az emberek ’tonális jellemzőkkel bíró vijjogásként’ érzékelnek a delfinek esetében, az „valójában gyors ekholokációs kattogások sorozata” (Kershenbaum et al. 2014Kershenbaum, Arik, Daniel T. Blumstein, Marie A. Roch, Çağlar Akçay, Gregory Backus, Mark A. Bee, Kirsten Bohn, Yan Cao, Gerald Carter, and Cristiane Cäsar 2014 “Acoustic Sequences in Non-human Animals: A Tutorial Review and Prospectus.” Biological Reviews 91 (1): 13–52. ). Az eltérő élőhelyű madarak más-más dallamot énekelnek, így szemiotikus jelentőség társulhat a hangerőt, frekvenciát, egységek hosszát, ismétléseket érintő eltérésekhez (ibid.).

A különféle állatok a hang képzésének és érzékelésének más-más változatait alkalmazzák. Ezek a következők lehetnek: a testrészek dörzsölése egymáshoz vagy a környezethez (rovarok esetén), csontok összehúzása vagy olyan izmoké, amelyek az úszóhólyaghoz tapadnak (halfélék) (Popper et al. 2003Popper, Arthur N., Richard R. Fay, Christopher Platt, and Olav Sand 2003 “Sound Detection Mechanisms and Capabilities of Teleost Fishes.” In Sensory Processing in Aquatic Environments, edited by Shaun P. Collin and N. Justin Marshall, 3–38. New York: Springer. ), a szeizmikus rezgések érzékelése lábon keresztül (elefántok) (O’Connell-Rodwell 2007O’Connell-Rodwell, Caitlin E. 2007 “Keeping an ‘Ear’ to the Ground: Seismic Communication in Elephants.” Physiology 22 (4): 287–294. ). Az élőlények hangjelzésének széles tartománya ellenére, nyelvi reprezentációja (az angolban) egyféle nyelvi modell vonzáskörébe tartozik. Azaz a tücskök, a kabócák, a szöcskék nem a levegő hangképző szerven keresztüli kiengedésével bocsátanak ki hangot, mint az emberek, jelzéseiket ettől függetlenül ’ciripelésnek’, ’kiáltásnak’ és ’dallammintának’ nevezik (Ragge és Reynolds 1988Ragge, D. R., and W. J. Reynolds 1988 “The Songs and Taxonomy of the Grasshoppers of the Chorthippus Biguttulus Group in the Iberian Peninsula (Orthoptera: Acrididae).” Journal of Natural History 22 (4): 897–929. ; Gerhardt és Huber 2002Gerhardt, H. Carl, and Franz Huber 2002 Acoustic Communication in Insects and Anurans: Common Problems and Diverse Solutions. Chicago, IL: University of Chicago Press.). A halfélék által kibocsátott hangok esetében is használnak olyan szavakat, amelyek levegő hangképző szerveken keresztüli távozását sejtetik, úgymint a ’fütty’ és a ’morgás’ (Zelick, Mann és Popper 1999Zelick, Randy, David A. Mann, and Arthur N. Popper 1999 “Acoustic Communication in Fishes and Frogs.” In Comparative Hearing: Fish and Amphibians, edited by Richard R. Fay and Arthur N. Popper, 363–411. New York: Springer. ). A madárdalok ’szótagokból’ és frazémákból épülnek fel (Catchpole és Slater 2003Catchpole, Clive K., and Peter J. B. Slater 2003 Bird Song: Biological Themes and Variations. Cambridge: Cambridge University Press.), annak ellenére, hogy az Oxford English Dictionary szótár meghatározása szerint a szótag ’a beszélt nyelvben szót vagy a szó egy részét […] alkotó elem’, míg a frazéma „[…] szavak összetartozó kis csoportja” (kiemelés utólag).

Ezek az észrevételek két alig különböző értelemre utalnak, amelyben az állatok hangzásbeli kommunikációjáról szóló társalgást nyelvcentrikusnak, nyelvközpontúnak, nyelvészeti megközelítésűnek nevezhetjük. Ezen terminusok változataival érzékeltették a gondolkodásban és kultúrában megjelenő nyelvközpontúságot (pl. Enfield 2000Enfield, Nick J. 2000 “On Linguocentrism.” In Explorations in Linguistic Relativity, edited by Martin Pütz and Marjolyn Verspoor, 125–158. Amsterdam: John Benjamins. ), az egyes nyelvek előtérbe helyezését más nyelvekkel szemben (pl. Dervin 2013Dervin, Fred 2013 “Politics of Identification in the Use of Lingua Francas in Student Mobility to Finland and France.” In Social and Cultural Aspects of Language Learning in Study Abroad, edited by Celeste Kinginger, 101–125. Amsterdam: John Benjamins. ), illetve a nyelvnek az emberi kultúra más megnyilvánulási formái, mint például a zene fölé helyezését (pl. Tomlinson 2015Tomlinson, Gary 2015 A Million Years of Music: The Emergence of Human Modernity. New York: Zone Books.). Itt azonban, amikor nyelvközpontúságot említek, a szavak (hallgatólagos) elsőbbségére gondolok, provokatívan összefoglalva úgy, hogy „a nyelv egyenértékű a kultúra és kommunikáció egészével”,

amivel csak mi, önhitt emberi tudorok rendelkezünk, akik azt hisszük, hogy tényleges tudást birtoklunk, mivel fecsegő állatok vagyunk, ellentétben más teremtményekkel, akik csupán bukdácsolnak mellettünk kevéske és szegényes kommunikációs eszközeikkel.(Merrell 2003Merrell, Floyd 2003 Sensing Corporeally: Toward a Posthuman Understanding. Toronto: University of Toronto Press. , 154)

Tehát a nyelvközpontúság egyik fajtája az állatokról szóló diskurzusban az, ahol az emberi nyelvre szinte minden kommunikáció szinonimájaként tekintünk és amikor bármely hang, amit az állatok bocsátanak ki, csakis (tökéletlen) megközelítése lehet az emberi jelképes nyelvnek. Amikor az emberi nyelv leírására szolgáló elnevezések kerülnek a nem emberi kommunikációról szóló értekezésekbe, az egy másik példája annak, hogy a bioszemiózist nyelvi metaforának feleltetik meg. Ennek további vizsgálata érdekében a cikk következő részében részletesebben bemutatom egy, az állatokkal kapcsolatos, témaspecifikus korpuszelemzés eredményeit, különös tekintettel arra, hogy miként használják a hall igét, amikor az állatok hallásáról vagy meghallásáról van szó.

6.Az állatok hallása és meghallása

Az alábbi adatok egy hároméves kutatási projektből származnak, amely az állatok diskurzusreprezentációját33.’Emberek’, ‘termékek‘, ’kártevők’ és ‘kedvencek – az állatok diszkurzív reprezentációja. Támogatta a Leverhulme Trust (RPG 2013–063). képezte le. A korpusz, amely közel 9 millió szót tartalmazó jelenkori brit angol folyószövegből állt, a diskurzusfajták széles körét foglalta magába, kivételt képzett a fikció és költészet, de tartalmazta tudományos folyóiratok cikkeit, jogszabályokat, újságcikkeket, vadvilágbeli tudósítások átiratait, interjúkból és fókuszcsoportokból nyert adatokat. Bővebb információért lásd: Sealey és Pak (2018)Sealey, Alison, and Chris Pak 2018 “First Catch Your Corpus: Methodological Challenges in Constructing a Thematic Corpus.” Corpora 13 (2): 229–254. .

Az emberek által hallott, állatok által kibocsátott hangokra vonatkozó szavak egy fajtája a vadvilágról szóló műsorok átirataiban fordul elő, amelyeket a televíziós adások feliratainak letöltésével gyűjtöttek össze, mivel az ilyen adások rendszeresen tartalmaznak olyan hangra utaló jelzéseket, amelyek fontosak a film szempontjából és a hallássérült nézők nem érzékelnék. Például: ’juhok bégetnek’, ’morgó kölyök’, ’kecskék mekegnek’, ’csiripelés’, ’brekegés’, ’zümmögés’ és így tovább. Sokan úgy vélik, hogy ezek a szavak hangutánzóak, sőt, a hangutánzás definíciója a Wikipediában44. https://​en​.wikipedia​.org​/wiki​/Onomatopoeia a következőkkel példázza a jelenséget: „állathangok, mint például „röfögés”, „nyávogás” […], „oroszlánüvöltés” és „madárcsicsergés”. Az ezen feliratok készítéséért felelős vállalat szóvivője elmagyarázta, hogy bár nincsenek előírások arra, hogy mely szavakat kell az állati hangok ábrázolására használni, a legtöbb alkalmazott „ugyanazt a szót választja”, mivel „többségük egyszerű kulturális örökség – így a macskák ’nyávognak’, a kutyák ’ugatnak’, az egerek ’cincognak’ és így tovább.” (Alex Russell [Ericsson Broadcast … Media Services], személyes kommunikáció). Kimutatták azonban, hogy az állati hangok érzékelésének módját befolyásolja a beszélt nyelv, így annak ellenére, hogy egyes kifejezések csekély eltérést mutatnak a nyelvek között, mások az 1. táblázatban bemutatott ellentétes módon jelennek meg. Ezek a példák a Derek Abbott és munkatársai55.School of Electrical … Electronic Engineering, University of Adelaide, http://​www​.eleceng​.adelaide​.edu​.au​/personal​/dabbott​/animal​.html által gyűjtött listából származnak (az eredetileg másfajta ábécét használó nyelvekből származó szavak átírva az angol ábécére).

A nyelv az állati hangok emberi érzékelésére gyakorolt nyilvánvaló hatásán kívül az ezekben a listákban szereplő állatfajok az emberi diskurzus egy viszonylag szűk tartományában fordulnak elő – azaz, ezek azok, amelyek leggyakrabban jelennek meg az emberi tapasztalatban (lásd Sealey és Charles 2013Sealey, Alison, and Nickie Charles 2013 “ ‘What Do Animals Mean to You?’: Naming and Relating to Nonhuman Animals.” Anthrozoös 26 (4): 485–503. ; Sealey és Pak 2018Sealey, Alison, and Chris Pak 2018 “First Catch Your Corpus: Methodological Challenges in Constructing a Thematic Corpus.” Corpora 13 (2): 229–254. ).

A korpuszban előforduló állatokra utaló minták azonosítása érdekében minden állatnevet szimbólummal jelöltünk meg, a jelen tanulmányhoz pedig a hear lemma ezen terminusok körüli előfordulásához kértem le adatokat. Szemantikai elrendezésben találhatók a diskurzus számos aspektusát bemutatva. A 2. táblázat tartalmaz példákat arra, ahogyan az állatok hallóképességének minőségét rendszeresen összevetik az emberekével, miközben a tudományos publikációkban és a kevésbé hivatalos televíziós játékos oktatóműsorokban fellelhető ismereteink ezekről a képességekről másodkézből származnak.

Hasonló példák szemléltetik az állatok által hallottakat a beszámolók alapján; lásd a 3. táblázatot.

A 2. és a 3. táblázatban szereplő, egymásnak megfelelő sorok egyaránt tartalmaznak explicit és implicit összehasonlítást az emberek és más fajok által kibocsátott és hallott hangok között (a huskyk döntő másodpercekkel az emberek előtt hallják meg a lavinát; a siketfajd dürgése annyira mély, hogy nem halljuk) és ezek a képességek gyakran csodálatot keltenek. Ez szemlélteti azt a tendenciát, hogy az ember implicit mércéje a hallásnak. Az állatok által kibocsátott hangok részei az ember esztétikai környezetének; lásd 4. táblázat.

Az utolsó példák megmutatják a legszorosabb kapcsolatokat az emberek és más állatfaj által állítólag hallottak között, amint az ember keltette hangok stimulálják az állat(ok) viselkedését.

A fenti adatpéldák megfelelnek a fajuk egyedi példáiként érzékelt állatoknak, amelyek korlátozott sajátosságokkal és képességekkel rendelkeznek. Ide tartozik a hallás, amelyet diszkurzív módon összefüggésbe hoznak a tájékozódással, az élelemkereséssel, a veszély elkerülésével (beleértve az embereket és más ragadozókat), valamint a (potenciális) párzótársakkal, kicsinyeikkel és – háziállatok esetében – a ’tulajdonosokkal’ való kapcsolattartással.

7.Tárgyalás és következtetések

Ezek a példák visszavezetnek a nyitó kérdésemhez arról a feszültségről, hogy miközben a már ismerőshöz viszonyítva tesszük érzékelhetővé ’a másik’ tapasztalatát, egyben őrizzük meg annak sajátosságát is. Mint Cronin (2017Cronin, Michael 2017 Eco-translation: Translation and Ecology in the Age of the Anthropocene. London: Routledge., 79) mondja, az a kihívás, hogy megfeleljünk annak az igénynek, miszerint „a fordítás bármilyen posztantropocentrikus etikája megfelelően működjön együtt a mássággal.”

A fenti empirikus példákban bemutatott minták talán többnyire jelentéktelenek. Ha így van, úgy gondolom, hogy ez egyfajta „hármas hegemóniának” tulajdonítható. Az emberi kivételességbe vetett mindent átható meggyőződés – a gondolat, hogy az emberek minden más életformától különböznek és afölött állnak – az évszázadok során különböző formákat öltött (Thomas 1991Thomas, Keith 1991 Man and the Natural World: Changing Attitudes in England 1500–1800. London: Penguin.), és a kritikusok rámutatnak szerepére a bolygót érintő jelenlegi válságokban (például a biológiai sokféleség eltűnése, az éghajlat összeomlása). Számos emberi tevékenység, amely azon a meggyőződésen alapszik, hogy fajként „uralkodunk” minden más élőlény felett, továbbra is akadálytalanul folytatódhat. Az ilyen tevékenységek olyan különféle normákra és feltevésekre támaszkodnak, amelyek mélyen beágyazódtak a diskurzusba, és valóban, annyira, hogy azonosításuk a nyilvánvaló kinyilatkoztatásához vezethet. Valójában ez a hegemónia működésének egyik módja, ahogyan „egy bizonyos szemiotikus különbség társadalmi struktúrálódása uralkodóvá, a legitimizáló józan ész részévé [válik], amely fenntartja az uralmi viszonyokat” (Fairclough 2001Fairclough, Norman 2001 “Critical Discourse Analysis as a Method in Social Scientific Research.” In Methods of Critical Discourse Analysis, edited by Ruth Wodak and Michael Meyer, 121–138. London: Sage., 124).

Ezekkel a feltevésekkel összekapcsolódik az előfeltevések második csoportja, amelyek a szemiózis szerepére vonatkoznak a fajok közötti és fajon belüli kölcsönhatásokban. A rezgések által okozott jelek megnevezésére, leírására és értelmezésére rendelkezésre álló szavak gyakran nem megfelelőek, tehát a megszokott diszkurzív formulák elkerülhetetlenül az antropocentrizmus, az antropomorfizmus vagy mindkettő felé terelik a beszélőket és az írókat. A ’rezgések által okozott jelek’ megfogalmazásom terjengős, de szükségszerűen az, mert a sokkal gyakoribb „hangok”, a „hall” és a „fül” szóval együtt nem tartalmaz számos más módot, amellyel az állatok létrehozzák ezeket és válaszolnak ezen „jelek” tartományára. Amint Narins, Stoeger és O’Connell-Rodwell (2016Narins, Peter M., Angela S. Stoeger, and Caitlin O’Connell-Rodwell 2016 “Infrasonic and Seismic Communication in the Vertebrates with Special Emphasis on the Afrotheria: An Update and Future Directions.” In Vertebrate Sound Production and Acoustic Communication, edited by Roderick A. Suthers, W. Tecumseh Fitch, Richard R. Fay, and Arthur N. Popper, 191–227. Cham: Springer. , 192) szintén rámutattak, még „az infrahang meghatározása is nyilvánvalóan antropocentrikus”, mivel az az „emberi hallás nominális alsó frekvenciahatára” (kiemelés utólag). Más szavakkal az (angol) nyelv maga, mint emberi alkotás, emberi szempontból fejti meg a hallásélményt. Ez nemcsak azt korlátozhatja, ahogyan más fajok számtalan érzékszervi tapasztalatát bemutatjuk, hanem a megértés és az empátia lehetőségeit is, például az óceáni élőlények esetében, amelyek életét az ember okozta tengeri zajszennyezés dúlja fel (Simmonds et al. 2014Simmonds, Mark P., Sarah J. Dolman, Michael Jasny, E. C. M. Parsons, Lindy Weilgart, Andrew J. Wright, and Russell Leaper 2014 “Marine Noise Pollution – Increasing Recognition But Need for More Practical Action.” Journal of Ocean Technology 9 (1): 71–90.).

És mi a helyzet a „jelek” szóválasztásommal? Ez szintén vitatott kifejezés, a kutatók különféle állásponttal rendelkeznek az állati kommunikáció és az emberi nyelv közötti hasonlóságok mértékével, valamint a nyelvi terminológia megfelelőségével kapcsolatban, ideértve többek között a „jel”, a „hivatkozás”, a „jelentés” és az „értelmezés” terminusait. (pl. Rendall, Owren és Ryan 2009Rendall, Drew, Michael J. Owren, and Michael J. Ryan 2009 “What Do Animal Signals Mean?” Animal Behaviour 78 (2): 233–240. ; Scott-Phillips 2010Scott-Phillips, Thomas C. 2010 “Animal Communication: Insights from Linguistic Pragmatics.” Animal Behaviour 79 (1): e1–e4. ; Font és Carazo 2010Font, Enrique, and Pau Carazo 2010 “Animals in Translation: Why There Is Meaning (But Probably No Message) in Animal Communication.” Animal Behaviour 80 (2): e1–e6. ). Különösen néhány tudományos írásban az antropomorfizmushoz egy olyan megbélyegzés kapcsolódik, miszerint az állatok viselkedésének leírásánál követelmény azokat „a fizikai, a látható, az objektívre” korlátozniuk (Carbone 2004Carbone, Larry 2004 What Animals Want: Expertise and Advocacy in Laboratory Animal Welfare Policy. Oxford: Oxford University Press. , 209; Sealey és Oakley 2013Sealey, Alison, and Lee Oakley 2013 “Anthropomorphic Grammar? Some Linguistic Patterns in the Wildlife Documentary Series Life .” Text … Talk 33 (3): 399–420. ). Ezért az állatok közötti kommunikációról lehetséges kvázi-gépies értelemben beszámolni, lehetővé téve a „küldők”, a „befogadók” és a „jelek”, esetleg a „negatív érzelmi izgalom” használatát, de nem megengedve a közvetlenül kevésbé megfigyelhető folyamatok, mint pl. „gondolkodás”, sokkal kevésbé pedig olyan kifejezések alkalmazását, amelyek „komplex” interaktív élményeket feltételeznek, mint például a „gyász”, a „féltékenység” (Tudge 2013Tudge, Colin 2013 Why Genes Are Not Selfish and People Are Nice: A Challenge to the Dangerous Ideas That Dominate Our Lives. Edinburgh: Floris Books.), vagy a világban való létezés olyan módjaira utalnak, amelyekről mi, emberek nem tudunk.

Az elfogadott feltételezések harmadik csoportja, amely korlátozza az állatok tapasztalatairól készülő beszámolási módokat, az az állatok hallásérzékelésének ábrázolása „alkalmazkodásként” darwini értelemben, amely fejlődésével a túléléshez és szaporodáshoz járult hozzá. Ez ismét kifogástalan álláspontnak tűnik, de egy olyan diskurzusba épül, amely az etika és az értékek szempontjából felületesen semleges, alapjaiban viszont politikai. A gén „önzésének” (Dawkins [1976] 2006Dawkins, Richard (1976) 2006 The Selfish Gene. 30th anniversary edition. Oxford: Oxford University Press.), a különböző egyének közötti versenynek a diskurzusa, ahol a „kommunikáció egy koevolúciós fegyverkezési verseny eredménye, ahol az adók a manipulátorok és a vevők az elmeolvasók szerepét játsszák” (Font és Carazo 2010Font, Enrique, and Pau Carazo 2010 “Animals in Translation: Why There Is Meaning (But Probably No Message) in Animal Communication.” Animal Behaviour 80 (2): e1–e6. , e3, Dawkins 1984Dawkins, Richard 1984 “Animal Signals: Mind-Reading and Manipulation.” In Behavioural Ecology: An Evolutionary Approach, edited by John R. Krebs and Nicholas B. Davies, 380–402. Oxford: Blackwell. összefoglalása). Ez továbbra is befolyásos „paradigma”, annak ellenére, hogy filozófusok (pl. Midgley 1979Midgley, Mary 1979 “Gene-Juggling.” Philosophy of Science 54 (210): 439–458.), etológusok (pl. Bekoff és Pierce 2010Bekoff, Marc, and Jessica Pierce 2010 Wild Justice: The Moral Lives of Animals. Chicago, IL: University of Chicago Press.) és egyes tudományos írók, köztük Colin, Tudge (2013Tudge, Colin 2013 Why Genes Are Not Selfish and People Are Nice: A Challenge to the Dangerous Ideas That Dominate Our Lives. Edinburgh: Floris Books., online, oldalszám nélkül) azt állítják, hogy „az élet lényege az együttműködés. Az élet nem bunyó, hanem párbeszéd – és azon belül is egy építő jellegű párbeszéd.”

8.Konklúzió

Az élet mint ’építő párbeszéd’ metaforája összhangban áll a bioszemiotika által kidolgozott fogalmakkal, amelyek a „jelentéstulajdonítást a kommunikációs folyamatokban az élet minden szintjén jelenlévő általános jelenségként” határozzák meg (Marais és Kull 2016Marais, Kobus, and Kalevi Kull 2016 “Biosemiotics and Translation Studies.” In Border Crossings. Translation Studies and Other Disciplines, edited by Yves Gambier and Luc van Doorslaer, 169–188. Amsterdam: John Benjamins. , 171), és amelyek kitágítják a ’fordítás’ fogalmát, azaz „az egyik umweltben lévő egyes jeleket megfeleltetik a másik umweltben található egyes jeleknek” (Kull és Torop 2011Kull, Kalevi, and Peeter Torop 2011 “Biotranslation: Translation between Umwelten.” In Readings in Zoosemiotics, edited by Timo Maran, Dario Martinelli, and Aleksei Turovski, 411–425. Berlin: Walter de Gruyter. , 414). A fenti 2. szakaszban foglaltak szerint a hatalmi viszonyok befolyásolják a fordítási folyamatokat, és ez nemcsak a különféle társadalmi csoportok ábrázolására, hanem a nem emberek szemléltetésére is vonatkozik. Egyre inkább elismerik a bioszemiotikából származó felismerések politikai következményeit (lásd például Cannizzaro és Cobley 2015Cannizzaro, Sara, and Paul Cobley 2015 “Biosemiotics, Politics and Th. A. Sebeok’s Move from Linguistics to Semiotics.” In Biosemiotic Perspectives on Language and Linguistics, edited by Ekaterina Velmezova, Kalevi Kull, and Stephen J. Cowley, 207–222. Heidelberg: Springer. ), míg a fordítástudományban Cronin (2017Cronin, Michael 2017 Eco-translation: Translation and Ecology in the Age of the Anthropocene. London: Routledge., 71) a ’tradoszféra’ (tradosphere) kifejezést javasolja „a bolygó összes fordítási rendszerének” jelölésére, beleértve a kommunikációt az összes organizmus között, amelyből “nem antropomorf kivetítés, hanem a radikális különbségeken és azok teljes ismeretén keresztüli kommunikáció” következik.

A bioszemotikában, a fordítástudományban és az ember-állat tudományban résztvevők készségei, tapasztalata és tudatossága közötti konvergencia lehetőségét látom. A ’hear’ szóval kapcsolatos rövid empirikus kutatásaim az általános angol nyelvi korpuszban és az állatokkal kapcsolatos specifikusabb szövegkorpuszban szemléltetik a jelenlegi metaszemiotikus források korlátait. Talán a bioszemiotika, a fordítástudomány és az ember-állat tudomány közötti párbeszéd lehet az új módszerek kifejlesztésének kezdete a meghallás és meghallgatás terén.