1.Bevezetés

Tolmácsolást és fordítást egyre nagyobb mértékben biztosítanak nagyszabású kiszervezett keretszerződések formájában (Moorkens 2017Moorkens, Joss 2017 “Under Pressure: Translation in Times of Austerity.” Perspectives: Studies in Translatology 25 (3): 1–14. ), ami főleg az 1990-es évektől világszerte elterjedő kartell-, illetve trösztellenes törvényekként is ismert (Büthe és Minhas 2015Buthe, Tim, and Shahryar Minhas 2015 “The Global Diffusion of Competition Law: A Spatial Analysis.” Paper presented at the 6th Meeting of the Research Partnership Platform on Competition and Consumer Protection, 10 July 2015. Accessed December 2, 2017. http://​unctad​.org​/meetings​/en​/Presentation​/CCPB​_RPP2015​_PRES​_ButheMinhas​_en​.pdf) versenyjogi törvényeknek tudható be. A tolmácsolás és a fordítás beszerzésének módjában bekövetkezett váltás újfajta együttműködési formákat eredményezett a folyamat új résztvevői között, akik közül talán nem is mindenki szerzett tapasztalatot a nyelvi szolgáltatói szektorban,11.A „nyelvi szolgáltatások” kifejezés magában foglalja a tolmácsolást és a fordítást, és itt a manapság nyújtott alapszolgáltatások tágabb körét értjük rajta, mint például a projektmenedzsmentet és a minőség-ellenőrzést; ezzel a kifejezéssel továbbá az újfajta és fejlődő nyelvi kompetenciákra is felhívjuk a figyelmet, amelyek közül néhányat a következőkben közelebbről is megvizsgálunk. A tanulmányban „nyelvi” tevékenységnek tekintjük mindezen tevékenységeket, kivéve, ahol szükségképp megkülönböztetjük a tolmácsolást a fordítástól. és akiknek eltérő céljaik, elvárásaik, normáik és munkamódszereik vannak. Az újonnan együttműködő felek igen különbözőek; vannak köztük profitorientált magántőke-befektetési társaságok, illetve már jól kiépült, kiszervezett szolgáltatásokat nyújtó multinacionális szolgáltatók, amelyek elsősorban más ágazatokban rendelkeznek tapasztalattal, például takarításban, informatikában vagy biztonsági szolgáltatásban. A szerződéseket elnyerő szolgáltatóknak általában tucatnyi nyelvi irányban kell a kommunikációt megszervezniük, vagy igény esetén képesnek kell lenniük arra a világ bármely más nyelvkombinációjában. Felkérhetik őket olyan nyelvi szakemberek rövid határidőn belüli biztosítására, akiknek a legkülönbözőbb szakterületeken és helyzetekben kell dolgozniuk, miközben az általában viszonylag rövid, kettőtől öt évig terjedő megállapodásoknak nyereségesnek kell bizonyulniuk (Wills 2000Wills, Jane 2000 “Great Expectations: Three Years in the Life of a European Works Council.” European Journal of Industrial Relations 6 (1): 85–107. ; Grossman és Helpman 2005Grossman, Gene M., and Elhanan Helpman 2005 “Outsourcing in a Global Economy.” The Review of Economic Studies 72 (1): 135–159. ).

Néhány szektorban a legnagyobb megrendelők nagy számban vezetnek be ilyen újfajta együttműködési formákat, még a döntő fontosságú igazságügyi területen is. Jelenleg az ESPO 402_16 Tolmácsolási, Fordítási és Beszédátírási Szolgáltatások (Interpretation, Translation and Transcription Services) nevű keretrendszer az egyik legnagyobb tolmácsolási és fordítási keretmegállapodás az Egyesült Királyságban, amelyet 2016 és 2017 között hoztak létre 40 milliótól 120 millió font összegig terjedő összbeszerzési kerettel (ESPO 2015ESPO 2015 Framework 402: Interpretation, Translation and Transcription Services. Accessed August 14, 2016. https://​www​.espo​.org​/Frameworks​/People​-Professional​-Services​/402​-Interpretation​-and​-translation​-services). A keretmegállapodásba most először a rendőrséget és a legtöbb belügyminisztériumi22.A weboldala szerint az Egyesült Királyság Belügyminisztériuma a felelős kormányhivatal a bevándorlási ügyekért, a bűnmegelőzésért, a tűzvédelemért, a terrorelhárításért és a rendfenntartásért (Belügyminisztérium, év nélkül). vonatkozású szituációt is belefoglalták.33.Egy korábbi (és közismert) keretmegállapodás magában foglalta az Igazságügyi Minisztériumot, viszont a rendőrségnek és a Belügyminisztériumnak való munkavégzést nem. E megállapodás létrejötte előtt a belügyminisztériumi vagy rendőrségi felhasználók általában közvetlenül a Közigazgatási Tolmácsok Országos Nyilvántartásából (NRPSI, National Register for Public Service Interpreters) rendeltek fordítókat és tolmácsokat (Townsley 2007Townsley, Brooke 2007 “Interpreting in the UK Community: Some Reflections on Public Service Interpreting in the UK.” Language and Intercultural Communication 7 (2): 163–170. ; Gallai 2012Gallai, Fabrizio 2012 “Legalising EU Legal Interpreters: A Case for the NRPSI.” The Interpreters’ Newsletter 17: 139–156.; House of Commons Justice Committee 2013House of Commons Justice Committee 2013 Interpreting and Translation Services and the Applied Language Solutions Contract. Sixth Report of Session 2012–13, Volume 1. London: The Stationery Office Limited., 10). A kiszervezés korábban számos szektorban bizonyítottan kedvezőtlen hatással volt a munkakörülményekre. Egyes tanulmányokból például kiderül, hogyan vezet a kiszervezés „komoly bércsökkenésekhez” (Goldschmidt és Schmieder 2017Goldschmidt, Deborah, and Johannes F. Schmieder 2017 “The Rise of Domestic Outsourcing and the Evolution of the German Wage Structure.” Quarterly Journal of Economics 132 (3): 1165–1217. , 1166) olyan iparágakban, ahol már régóta jelen van a kiszervezés és más hasonló munkaszervező eljárások, mint például az offshore kihelyezés, alvállalkozók megbízása és határozott idejű projektszerződés-kötés: „Az üzleti szolgáltatásokat nyújtó cégek éles árversenyt folytatnak egymással a nagyvállalatokkal köthető közszolgáltatási szerződések elnyeréséért, és mivel a szolgáltatócégek költségvetésének jelentős részét a bérköltségek teszik ki, erős a nyomás a bérek és a juttatások csökkentésére” (ibid.).

A kiszervezések elterjedésének következtében tovább bonyolódik a megrendelők, felhasználók és nyelvi szakemberek közti együttműködés, hiszen jelentős hatáskörrel rendelkező új közvetítőkkel bővülnek az eddigi munkakapcsolatok (Criminal Justice System 2007Criminal Justice System 2007 National Agreement on Arrangements for the Use of Interpreters, Translators and Language Service Professionals in Investigations and Proceedings within the Criminal Justice System. Accessed May 20, 2019. https:/​/webarchive​.nationalarchives​.gov​.uk​/20100920144438​/http://​frontline​.cjsonline​.gov​.uk​/_includes​/downloads​/guidance​/race​-confidence​-justice​/National​_Agreement​_on​_Use​_of​_Interpreters​-August​_2008​.pdf; Townsley 2007Townsley, Brooke 2007 “Interpreting in the UK Community: Some Reflections on Public Service Interpreting in the UK.” Language and Intercultural Communication 7 (2): 163–170. ). A kiszervezés következtében megszűnt a régóta tartó közvetlen kapcsolat a nyelvi szakemberek és a megbízható helyi szolgáltatók között, mindez pedig oly módon érintette az Egyesült Királyság rendőrségét, hogy a rendőrségi felhasználóknak most sokkal nagyobb régióból merítő közvetítők segítségével kell nyelvi szakembereket találniuk, és e közvetítők ráadásul nemegyszer több száz kilométerre lévő telefonközpontokból dolgoznak. A keretmegállapodást külön ügynökségek kezelik az Egyesült Királyságban lévő rendőr-főkapitányságok számára. Olyan speciális igényű esetekben, mint a brit jelnyelvi tolmácsolás, ez többféle folyton változó elvárást és megközelítést hozott. Habár a szabadúszó nyelvi közvetítőknek mindig is különféleképpen kellett másokkal együttműködniük különböző munkáik során (Fraser és Gold 2001Fraser, Janet, and Michael Gold 2001 “ ‘Portfolio Workers’: Autonomy and Control amongst Freelance Translators.” Work, Employment and Society 15 (4): 679–697.), most az együttműködés tovább bonyolódik a közvetítők által bevezetett új követelmények és munkamódszerek miatt: a nyelvi közvetítőknek például kötelező a megrendeléseket szoftveralkalmazáson keresztül kezelniük, és távolmaradás vagy késés esetén kötbért kell fizetniük.

Egyéb lényeges és átfogó változtatások is hozzájárultak ezen együttműködési formák további bonyolódásához. Először is, az Egyesült Királyság bővülő nyelvi sokszínűségéhez (Vertovec 2007Vertovec, Steven 2007 “Super-Diversity and its Implications.” Ethnic and Racial Studies 30 (6): 1024–1054. ) hasonlóval rendelkező országok rendőr-főkapitányságai már most nyelvek egyre bővülő sokaságával dolgoznak, miközben korábban csak néhány, nyelvi szakemberekben bővelkedő nyelvpár esetében is csak korlátozottan volt igény fordításra. Ennek folytán a tolmácsok gyakran kerülnek olyan rendőrök mellé, akiknek feltehetőleg egyáltalán nem oktatták, hogyan kellene nyelvi közvetítőkkel hatékonyan és etikusan együttműködni. Másodszor, a nyelvi szakembereket érintő változásokat egyfelől a rendőrségi forrásmegvonással járó kormányzati takarékossági intézkedések idézték elő, másfelől pedig a rendőrség juttatási rendszerének és munkakörülményeinek 2012-es Winsor-féle független felülvizsgálata (Winsor Independent Review) hozta magával, ugyanis a vizsgálatot követő ajánlások nyomán az egész rendőrségnél fokozták a kiszervezést és a magánszektor nyújtotta szolgáltatások igénybevételét (Loveday 2015Loveday, Barry 2015 “Police Management and Workforce Reform in a Period of Austerity.” In Police Services: Leadership and Management Perspectives, edited by Paresh Wankhade and David Weir, 115–127. Cham: Springer. , 115). Harmadszor, ezen változások csupán töredékét jelentik a rendőrséget átformáló nagyobb szabású folyamatoknak, amelyeket a transznacionális szervezett bűnözés berobbanása, valamint a rendőrségi munkába bevezetett olyan technológiák idéztek elő, mint a testkamerás videórögzítés vagy a szoftveres arcfelismerés (McFarlane 2013McFarlane, John 2013 “Transnational Crime.” In Corruption and Anti-Corruption, edited by Peter Larmour and Nick Wolanin, 131–145. Canberra: ANU Press. , 132). Negyedszer, az ilyen összetett és új helyzetekben a rendőrséggel együtt dolgozó nyelvi szakembereknek kevés lehetőségük adódik mások jó gyakorlatából tanulni, vagy éppen negatív gyakorlatára megfelelően reagálni a szakmai titoktartási kötelezettség miatt, amely ráadásul kiemelkedően fontos büntető igazságszolgáltatási esetekben (Mulayim és Lai 2017Mulayim, Sedat, and Miranda Lai 2017 Ethics for Police Translators and Interpreters. Boca Raton: CRC Press., 62). Mindez azt jelenti, hogy ezen új és összetett együttműködésekre különösen kényes körülmények között kerül sor, ahol egy-egy hibának súlyosabb következményei is lehetnek.

2.„Transzlaborációnak” számítanak az összetett együttműködések?

A tanulmány beszámol néhány, az Egyesült Királyság rendőrségénél újnak, összetettnek számító és etikusság szempontjából kihívást jelentő együttműködési formáról. Az itt tárgyalt összetettség kétrétű: egyfelől a tolmácsolás és a fordítás tartalmából és körülményeiből adódnak nehézségek, másfelől pedig a részt vevő felek sokasága okoz nehézségeket, így például a nyelvi szolgáltató szakemberek, a szolgáltatások felhasználói, úgymint ügyvédek, rendőrök és gyanúsítottak, valamint a bűncselekmények áldozatai és tanúi is. Fontos megjegyezni, hogy a tanulmányban tárgyalt, egyre szélesebb körben bevett együttműködési formák kutatói is résztvevői az együttműködéseknek. E tanulmány felhasználja a TOCAT-projekt keretében végzett alapkutatást, amely a brit és a belga rendőrség, a brit Belügyminisztérium, a rendőrképző szakemberek, valamint a nyelvi szakemberek szakmai egyesületeinek együttműködésével jött létre. Az Egyesült Királyság rendőrségétől és Belügyminisztériumától elvárják, hogy bizonyítékokra alapozott megközelítést alkalmazzanak a rendfenntartásban (Haynes et al. 2012Haynes, Laura, Owain Service, Ben Goldacre, and David Torgerson 2012 Test, Learn, Adapt: Developing Public Policy with Randomised Controlled Trials. Accessed August 14, 2016. https://​www​.gov​.uk​/government​/publications​/test​-learn​-adapt​-developing​-public​-policywith​-randomised​-controlled​-trials; College of Policing 2020College of Policing 2020 “What is Evidence-based Policing?” Accessed May 12, 2020. https://​whatworks​.college​.police​.uk​/About​/Pages​/What​-is​-EBP​.aspx). A TOCAT-projekt része a nyelvi szolgáltatások felhasználóinak igényeit felmérő kutatás, amelynek eredményeit azután felhasználták az új rendőrségi képzés és útmutatók kezdeti fejlesztésénél azon nyomozók számára, akik az összetett együttműködések során nyelvi szakemberekkel dolgoznak együtt. A kutatás második szakaszában tesztelték a közösen létrehozott oktatóanyagokat és útmutatókat. A teszt eredményeit azután megosztották az együttműködőkkel az iteratív (ismétléses) szakaszban az anyagok finomhangolása és újratesztelése céljából. Ebben a szakaszban a kutatók visszajelzést is kértek az anyagokról a nyelvi szolgáltatás folyamatának minden résztvevőjétől. A visszajelzések egybevetése és kiértékelése után az anyagok pontosítása következett, majd az anyagokat a Rendőrségi Akadémia (College of Policing), a Belügyminisztérium és a rendőrség kapta meg, hogy felhasználhassák őket új nyomozók képzésénél. Itt tehát „transzlaboráció” alatt egy összetett, háromirányú együttműködési formát értünk a következő szereplők között: (1) fordítás- és tolmácsolásszolgáltatók (ideértve magukat a nyelvi közvetítőket is), (2) a munkájuk közvetlen felhasználói, úgymint rendőrnyomozók és az általuk kihallgatott gyanúsítottak, áldozatok és tanúk, valamint közvetett felhasználói, úgymint bíróságok, tágabb értelemben vett rendőrségi szolgálatok, országos rendőrképző szakemberek és (3) kutatók.

Az újkeletű „transzlaboráció” kifejezéssel felhívhatjuk a figyelmet az efféle együttműködések összetettségére és közös elemeire, amelyek a fordítás különböző vállfajaiból származnak: tartalom fordítása és tolmácsolása; különböző intézményi és szakmai normák, illetve követelmények lefordítása vagy átültetése az együttműködés előmozdítása érdekében; a tudás átültetése a szakpolitikába és a gyakorlatba. Más neologizmusokat viszont kritika ért a fordítói és a fordítástudományi körökből: „transzkreáció” (transcreation), „transztolmácsolás” (transterpreting) és „transzadaptáció” (tradaptation). A kritikák szerint ezek a kifejezések azt sugallják, hogy a „fordítás” alapvetően nem foglalja magában ezeket a tevékenységeket (Gaballa 2012Gaballa, Viviana 2012 “Exploring the Boundaries of Transcreation in Specialized Translation.” ESP Across Cultures 9: 95–113.). A transzlaboráció viszont mindezekkel az esetlegesen problémás kifejezésekkel ellentétben kiemeli a fordítási tevékenységnek az eddig észrevétlenül maradt, együttműködésen alapuló jellegét, a felfutóban lévő újfajta együttműködési formákat és azokat a laborszerű helyzeteket (‘lab’), amelyekben ilyen együttműködésekre sor kerülhet. A fordítástudományban született új munkák is ezt erősítik meg, és szembeszállnak az évszázadok óta fennálló „magányos fordító” tévképzettel, mint ahogyan Cordingley és Frigau Manning is teszi a 2017Cordingley, Anthony, and Celine Frigau Manning eds. 2017 Collaborative Translation from the Renaissance to the Digital Age. London: Bloomsbury.-es munkájukban, míg Suojanen, Koskinen és Tuominen a 2014Suojanen, Tytti, Kaisa Koskinen, and Tiina Tuominen 2014 User-Centered Translation. London: Routledge. -es kutatómunkájukban a fordítási tevékenység eddiginél még inkább ügyfélközpontú jellegét hangsúlyozzák. Ahogyan az 5. fejezetben szó lesz róla, a nyelvi szakemberek nagyfokú biztonságban és titoktartási kötelezettségben dolgoznak együtt a rendőrséggel, továbbá a nyelvi szakemberek munkájára hatással van még az együttműködés iránti fokozódó igény is. Ezen új jellegű és kiterjedtebb együttműködések általában hosszú ideig helyben zajlanak, nem pedig távmunka vagy rövid alkalmi munka keretein belül. A „labor” megnevezés így különösen találónak tűnik, hiszen tipikusan ott is együttműködésen alapuló kísérletezés folyik.

3.Módszerek

A tanulmányban bemutatom a rendőrségi munkakörnyezetben folyó, összetett transzlaboráció néhány jelenlegi példáját. A tanulmány a TOCAT-projekt során gyűjtött adatokból merít: egy olyan együttműködésből, amelyben részt vettek kutatók, a brit Rendőrségi Akadémia, tolmácsok és fordítók, nyelvi szolgáltatók, keretszerződések tulajdonosai és kezelői, szakmai egyesületek, valamint a brit és a belga rendőrség. A projekt 2015 és 2016 között jött létre, amikor a brit rendőrség és a Rendőrségi Akadémia úgy döntött, hogy kidolgozza és lefolytatja az első országos képzést a nyelvek sokaságával történő munkavégzés elősegítésére. A projekt első lépésében egy szakértői csoport összeállított egy hivatalos szakmai eljárási szabályzatot (Authorized Professional Practice), amelyet minden rendőr-főkapitányságnak országos iránymutatás-tervezetként kell alkalmaznia. A szakértői csoportot nyelvi szolgáltatók, a rendőrség, szakmai egyesületek, fordítástudományi kutatók és rendőrképző szakemberek alkották. A szabályzatot később tananyagokká alakították át, amelyek tartalmaztak egy oktatói útmutatót (Trainer Guide), PowerPoint-előadásokat, kiosztmányokat és további kiegészítő segédanyagokat, például tapasztalt rendőrségi tolmácsoktól és fordítóktól származó idézeteket, amelyek kifüggeszthetők az oktatóhelyiségekben a kiscsoportos megbeszélések ösztönzésére. Próbaoktatásra országszerte négy helyszínen került sor, mindenhol többször. Az oktatást tapasztalt rendőrségi és belügyminisztériumi munkatársak tartották kihallgatásokat vezető rendőrségi nyomozók és belügyminisztériumi dolgozók 6–20 fős csoportjainak. Az országos iránymutatás-tervezetet és az oktatási anyagokat lefordították hollandra, hogy Belgiumban is hasonlóan leteszteljék őket. Az Egyesült Királyságban a tesztelés 2016 és 2018 között zajlott, ennek során mintegy 180 résztvevővel folytattak le interjúkat, illetve fókuszcsoportos beszélgetéseket, ötvennél több kérdőív44.Ezeket a képzések előtt minden résztvevő megkapta, és a rendelkezésre állás függvényében a képzések után a résztvevők többsége (>80%) kitöltötte. A visszaszolgáltatási arány 100% volt, mivel a résztvevőket arra kérték, hogy helyben töltsék ki a kérdőíveket, távozás előtt. került kitöltésre, és több mint ötven meghívott szakpolitikai döntéshozó és érdekelt csoportokat képviselő személy részvételével került sor élő konzultációra. A kutatók interjút készítettek a több nyelvet magában foglaló rendőrségi és a határőrizeti nyomozások frontvonalában dolgozók teljes körével, valamint nyelvi szakemberek szakmai egyesületeivel, ügynökségekkel, a nyelvi szolgáltatások felhasználóival, oktatókkal és úgynevezett nyelvi kapuőrökkel (pl. a rendőrségi őrizetet végrehajtó rendőrtiszteket segítő vagy a tolmácsokat és a fordítókat szervező munkatársak). Az összes résztvevővel készült félig strukturált interjú személyesen vagy telefonon. Az oktatás után a Belügyminisztérium és a rendőrség oktatói és kihallgatói 6–12 fős fókuszcsoportos beszélgetéseket folytattak személyesen a résztvevőkkel. Minden interjút és fókuszcsoportos beszélgetést digitális hangfelvételen rögzítettek, majd a felvételeket anonimizálták, és beszédátiratokat készítettek róluk. A beszédátirat-készítők csoportja előbb közös eligazításon egyeztette az átírás egységes módját, majd közös sablont dolgozott ki. A beszédátiratokat az eredeti felvétellel való összevetés után a kutatócsapat kódolta, és tematikusan elemezte.55.Az Egyesült Királyság Adatszolgálatával (Data Service) megosztásra kerültek, és regisztrációt követően annak weboldalán 2019-től ingyenesen elérhetők a TOCAT-projekt során lefolytatott interjúk és fókuszcsoportos beszélgetések beszédátiratai, amelyekhez a felek hozzájárulásukat adták, illetve amelyeknél nem merült fel titoktartást vagy munkakör ellátását érintő probléma.

A rendőrségi környezetben történő transzlaboráció több új lehetséges változata mutatkozott meg azokban az együttműködésekben, amelyekben a fordítás és a tolmácsolás szolgáltatói és felhasználói, valamint kutatók működtek együtt. Az új együttműködési formák két csoportra oszthatók: formális és informális együttműködésekre. A 4.1-es és 4.2-es alfejezetben egy-egy példán át közelebbről megvizsgáljuk őket, azt követően pedig az 5. fejezetben a transzlaboráció koncepciójára vonatkozó gyakorlati jelentőségükről lesz szó.

4.Elemzés

4.1Formális együttműködés: A nyelvi szakember mint bűnüldöző

A rendőrségi fordításban, illetve tolmácsolásban már tapasztalt interjúalanyok mindegyike azt a felkérést kapta, hogy jellemezzék a meglátásuk szerint általánosnak számító megbízásaikat, majd idézzék fel, hogy felkérték-e őket valaha olyan megbízástípusokban való részvételre, amelyek szokatlannak tekinthetők. A válaszokból különféle formális együttműködési típusok tűntek elő a rendőrök és a nyelvi szakemberek között. Az is kiderült, hogy a rendőrség jellemzően megbízási szerződéssel alkalmaz nyelvi szakembereket, főleg tolmácsokat, hogy a bizonyítékgyűjtésben és a fordításban segédkezzenek. A következő példa számos olyan interjúalany beszámolójában megjelent, akik az Egyesült Királyság három különböző rendőr főkapitányságánál dolgoztak. A titoktartás és a személyek anonimitásának megőrzése érdekében a részletek összefoglalva olvashatók.

A rendőrségnek rendszeresen dolgozó több tolmács is jelezte, hogy megkeresték őket egy-egy nyomozással kapcsolatos megbízással, amely általában néhány hétre vagy hónapra szólt. A tolmácsok a munkaszerződést közvetlenül a rendőrséggel kötötték, majd a nyomozócsapat tagjaiként helyben és általában teljes munkaidőben kezdtek dolgozni. A nyelvi szakemberek különféle feladatokat kaptak, a megkérdezettek pedig egy sor különböző megnevezést alkottak a feladatok elvégzése során betöltött szerepükre, amelyek az együttműködés kialakuló jellegét tükrözték: „olvasó és szelektáló” (‘read-and-select’), „nyelvi asszisztens a nyomozáshoz” (‘linguistic assistance for an investigation’), „rendőrségi nyelvi szakember” (‘police linguist’) és „tanácsadó” (‘consultant’). A megbízásoknak három közös tulajdonsága volt: (1) a jogi vagy rendőrségi tolmácsolási tapasztalattal rendelkező szabadúszó tolmácsokat egyenként keresték meg az újfajta megbízással; (2) a nyelvi szakembereknek az ajánlat elfogadása esetén a rendőrség közvetlen alkalmazásában kellett angoltól eltérő nyelvű és számos különböző formátumú adatállomány sokaságát átnézniük; (3) a nyelvi szakembereknek a tolmácsolási, fordítási és beszédátirat-készítési feladatokon túl a nyomozást is aktívan segíteniük kellett. Fő tevékenységük során magyarázó kommentárokat írtak, vagy kifejtették véleményüket a tágabb értelemben vett nyelvi aspektusokra, például a dialektusra, a hangsúlyozásra és a félreérthető szavak és kifejezések lehetséges jelentéseire vonatkozóan.

A rendőrség manapság már számos különböző digitális forrásból merít a bizonyítékgyűjtés során. A rendőrök például rendszerint készítenek testkamerás videófelvételeket, amely tevékenység definíció szerint „kamerák használata a köz és a rendőrség közti interakciók rögzítéséhez” (Jameel és Bunn 2015Jameel, Leila, and Sarah Bunn 2015 “Body-Worn Video in UK Policing.” Parliamentary Office of Science and Technology POSTbrief 14, September 2015. Accessed November 21, 2018. https://​researchbriefings​.parliament​.uk​/ResearchBriefing​/Summary​/POST​-PB​-0014, 2–3). A kamerák a rendőrök ruházatához vagy felszereléséhez vannak csatolva. A rendőrök csak járőrözés közben vagy baleset esetén kapcsolhatják be a kamerát, és a rögzítést nyilvánvalóvá kell tenniük mások számára, például a testkamerás rendőr felhívja a környezetében lévők figyelmét a videórögzítés tényére. A felvételen elhangzottakról a későbbiekben beszédátirat készülhet. A bizonyítékgyűjtés egyéb digitális információforrásai lehetnek még az elektronikus üzenetek, mint például e-mailek, azonnali üzenetküldő alkalmazáson keresztül váltott üzenetek, valamint Facebook- és SMS-üzenetek. A szükséges engedélyek birtokában a rendőrség lekérhet több hónapnyi adatot, és amennyiben azt a nyomozás megkívánja, akár több érintett személyre vonatkozóan is.

A tolmácsokat nem csupán az alaptevékenységük elvégzésére alkalmazták, azaz szóbeli, jelnyelvi és nonverbális tartalom egyidejű közvetítésére (Pöchhacker 2016Pochhacker, Franz 2016 Introducing Interpreting Studies. 2nd ed. Abingdon: Routledge. , 11), hanem a nyomozáshoz kapcsolódó releváns szöveges kommunikációs elemek kiválasztásában való aktív közreműködésre is; e döntéshozói tevékenységükhöz pedig a tolmácsokat rendkívüli titoktartási kötelezettséggel terhelték, és rendkívüli hatáskörrel ruházták fel. A beszámolókban több példa is szerepelt a kapott feladatokra: a nyomozáshoz kapcsolódó releváns részek azonosítása olyan terjedelmes elektronikus szövegekben, amelyek általában több hónapnyi anyagot tartalmazó elfogott66.A lehallgatás része, ha az üzenetet az átküldés során fogták el. A nyomozati hatáskörök szabályozásáról szóló 2000. évi törvény (Gov.UK RIPA 2000Gov.UK 2000 Regulation of Investigatory Powers Act 2000. Accessed August 14, 2016. http://​www​.legislation​.gov​.uk​/ukpga​/2000​/23​/contents) és a nyomozati hatáskörökről szóló 2016. évi törvény (Gov.UK RIPA 2016Gov.UK 2016 Regulation of Investigatory Powers Act 2016. Accessed May 12, 2020. http://​www​.legislation​.gov​.uk​/ukpga​/2016​/25​/pdfs​/ukpga​_20160025​_en​.pdf) értelmében nem használható fel elfogott bizonyíték bíróságon, de a nyomozás során a Belügyminisztérium által aláírt végzéssel elrendelt bizonyítékgyűjtésre használható. Az utolsó statisztikák 2016-ból származnak, amikor is 3 007 alkalommal adtak engedélyt adatelfogásra, amelyek 65%-ára súlyos bűntett megelőzése vagy felderítése adott okot (Home Office 2018Home Office 2018 HM Government Transparency Report: Disruptive and Investigatory Powers. Accessed November 21, 2018. https://​assets​.publishing​.service​.gov​.uk​/government​/uploads​/system​/uploads​/attachment​_data​/file​/728110​/35962​_R​_APS​_CCS207​_CCS0418538240​-1​_Transparency​_Report​_2018​_print​.pdf, 39). Excel és PDF fájlokból származtak; olyan kulcsszavak keresése, amelyeket előzetes egyeztetés során választottak ki a szöveg nyelvét nem beszélő nyomozókkal együtt, valamint kutatás a kulcsszavak szinonimái, kódnevek és más, a nyelvi szakember által a későbbiekben lényegesnek vélt kifejezések után; idegen nyelvű hang- és videóanyagok – mint például elfogott felvételek – részleges fordítása. A megkérdezettek egyike például arról számolt be, hogy olyan hangfelvételek meghallgatására kérték fel, amelyeken több személy beszélgetése hallható a nyelvi szakember „A” nyelvén, majd teljes beszédátiratok hosszadalmas elkészítése helyett azt a feladatot kapta, hogy írásban fordítsa le a nyomozáshoz megítélése szerint fontos részeket. Ezen munkák mindegyike rendkívül szoros és folyamatos együttműködést követelt meg. A nyomozóknak nyilvánvalóan fel kellett világosítaniuk a tolmácsokat a nyomozás részleteiről, hogy a tolmácsok annak tükrében azonosíthassák az idegen nyelvű szöveg lényeges részeit; viszont a tolmácsoknak is aktívan együtt kellett működniük a rendőrökkel, hogy a jelentést és a jelentőséget folyamatosan egyeztessék, hiszen az általuk vizsgált szövegek összetett problémákat vetettek fel, és keresztellenőrzés nélkül lehetetlen lett volna a helyes értelmezés. Ezen problémák közé sorolhatóak az újfajta szövegtömörítési stratégiák, a többnyelvű és dialektusokban gazdag tartalom; az erősen köznyelvi stílus; a csoportszleng; a gyorsan változó kifejezések és kifejezéshasználat; az életkor, a nem és más jellemzők miatt erősen eltérő nyelvhasználat; valamint a prediktív szövegbevitel és a gyakori elütések okozta pontatlan forrásanyag (Drugan és Kredens 2018Drugan, Joanna, and Krzysztof Kredens 2018 “Translation in Superdiverse Legal Contexts.” In The Routledge Handbook of Language and Superdiversity, edited by Angela Creese and Adrian Blackledge, 411–425. Abingdon: Routledge. , 417). Büntetőjogi kontextusban továbbá a szándékosan ködösített megfogalmazás értelmezésével a nyomozóknak még a saját nyelvükön is meggyűlik a bajuk, a nyelvi szakemberektől pedig mégis elvárják az ilyen tartalmak értelmezését és helyes fordítását (Drugan és Kredens 2018Drugan, Joanna, and Krzysztof Kredens 2018 “Translation in Superdiverse Legal Contexts.” In The Routledge Handbook of Language and Superdiversity, edited by Angela Creese and Adrian Blackledge, 411–425. Abingdon: Routledge. , 417). Végül a megkérdezettek azt is hangsúlyozták, hogy a forrásanyag lényegi megértése érdekében szükség lehet a nyelvi szakemberek és a rendőrök közötti együttműködésre, ugyanis a bizonyítékok és a nyomozati anyagok jellegüknél fogva számos nehézséget rejtenek:

[Ez különösen nehéz, hiszen] a rendőrségtől érkező legtöbb anyag rossz minőségű – nem az ő hibájukból, hanem mert ezek a dokumentumok általában csak gyűrött papírdarabok, vagy bizonyítékdarabok, tárgyi bizonyítékok, amelyeket aztán le kell fordítani, de még a felét is alig lehet kiolvasni.77.TOCAT-interjúalany, tolmács, több mint tíz év rendőrségi környezetben szerzett munkatapasztalattal, 2017.

4.2Informális együttműködés: A nyelvi szakember mint adatközlő

A lehetséges transzlaboráció másik példája kevésbé formális, de elterjedtebb, sőt igen gyakori, ennek során a nyelvi szakemberre felkért „informátorként” tekinthetünk. Szándékosan esett a választás erre a rendőrségi környezetben használatos, kifejezetten negatív töltetű kifejezésre, és néhány megkérdezett tolmács is ezt használta az interjúkban:

Néha szóba kerül, hogy ment az interjú és egyebek. Nyilván nem mondok olyat, hogy „ó, szerintem tuti bűnös”. Néha célozgatnak rá [a kihallgató rendőrök], hogy szerintük hogyan folytatódik ezután az ügy, és kikérik a véleményemet a nyelvezettel kapcsolatban. Előfordul, hogy a rendőrség szerint egyesek terelik a témát, vagy hazudnak valamiről, majd megkérdeznek engem, én pedig úgy érzem, hogy abban a kultúrában egyszerűen így beszélnek az emberek. Az én dolgom, hogy a rendőrök informátora legyek? Nem.88.TOCAT-interjúalany, tolmács, rendőrségi munkakörnyezetben eltöltött éveit nem közölte, 2017.

Hasonlóképpen a bevándorlási környezetben dolgozó tolmácsok szinte kivétel nélkül fel tudtak idézni olyan eseteket, amikor kikérték a véleményüket a kihallgatott anyanyelvűségének vagy dialektusának valódiságáról, vagy amikor megkérték őket, hogy ítéljék meg a kihallgatott akcentusának valódiságát (lásd még Jacquemet 2010Jacquemet, Marco 2010 “The Registration Interview: Restricting Refugees’ Narrative Performances.” In Critical Readings in Translation Studies, edited by Mona Baker, 133–151. London: Routledge.): „Alkalmanként a véleményemet kérdezik egy adott esetről, vagy megkérdezik, hogy szerintem egy adott személy valóban [országból] származik-e. A tolmácsok nem hazugságvizsgálók, ezért a nyomozóknak nem kellene tőlük ilyen dolgokat kérdezniük.”99.TOCAT-interjúalany, tolmács/fordító, nagyjából húsz év rendőrségi és bevándorlási környezetben szerzett munkatapasztalattal, 2017.

A bírósági tolmácsolás szakirodalma is alátámasztja, hogy a nyelvi szakembereknek gyakran kikérik a véleményüket a velük egy nyelvet beszélők állításainak hitelességéről. Elias-Bursać például egy bírót idéz (2015Elias-Bursać, Ellen 2015 Translating Evidence and Interpreting Testimony at a War Crimes Tribunal: Working in a Tug-of-War. Hampshire: Palgrave Macmillan. , 86), aki a tárgyalóteremben közvetlenül a bírósági tolmácstól kérdezte meg, hogy igaznak tartja-e a tanú vallomását. A TOCAT-projektben megkérdezett nyelvi szakemberek és kihallgató nyomozók annak ellenére ellentétes nézeteket vallottak az ilyen véleménynyilvánítás elfogadhatóságáról és etikusságáról, hogy az mindkét fél hivatalos magatartási kódexe szerint egyértelműen szakszerűtlen és megbízhatatlan, hiszen a tolmácsokat nem igazságügyi nyelvésznek képezték ki, és nem is ilyen minőségben alkalmazzák.

A kiszervezett keretszerződésekben a minőség-ellenőrzésre helyezett nagyobb hangsúly következtében terjedni kezdett egy hasonló fajta informális együttműködési forma a nyelvi közvetítők, valamint a tolmácsolást és a fordítást felhasználó rendőrök között. Az effajta együttműködés során nem a kihallgatottakról kellett információt közölni, hanem a tolmács- és fordítókollégákról. A keretszerződések értelmében elvárás a kiszervezett tevékenység minőségének számszerűsítése, mérése, majd jelentése és felülvizsgálata. A megállapodás szerinti szolgáltatásokat többszörös visszajelzések formájában nyomon kell követni, hogy bizonyossá váljon a szerződésben foglaltak helyes teljesítése, az állami szektorban pedig el kell számolni a közpénzekkel (Hodge 2016Hodge, Margaret 2016 Called to Account: How Corporate Bad Behaviour and Government Waste Combine to Cost Us Millions. London: Little, Brown.). A rendőrség és a Belügyminisztérium részére tolmácsolást és fordítást biztosító szerződések nem rendelkeztek minőség-ellenőrzésről, ellentétben az Igazságügyi Minisztérium számára készült kiszervezési szerződések második körével, amelyek a The Language Shop nevű londoni ügynökségnek adták ki a minőség-ellenőrzési munkát. Ugyanakkor kiderült, hogy mostanra igen gyakran kérnek fel nyelvi szakembereket mások munkájának értékelésére, általában az ellenőrizendő személy tudta vagy beleegyezése nélkül. A nyelvi közvetítőket például megkérhetik, hogy készítsenek kritikai kommentárokkal ellátott beszédátiratokat a videóra vagy magnóra vett interjúkhoz, vagy értékeljék más tolmácsok teljesítményét. Néhány esetben nyelvi közvetítőket rendeltek korábban lefordított interjú-beszédátiratok minőségének ellenőrzésére.1010.Erre akkor került sor, amikor kifogás merült fel az előző nyelvi szakember munkájának pontosságával vagy minőségével kapcsolatban. Például, ha egy kihallgatásról korábban beszédátirat és fordítás készült, akkor a beszédátirat fordításának ellenőrzésére felkérhetnek egy tapasztalt nyelvi közvetítőt, aki visszafordítással kiszűri az eredeti fordítás hibáit. Az ilyen minőség-ellenőrzést például maga a rendőrség vagy az interjú-beszédátirat minőségében kételkedő ügyvédek szokták kérni. A formálisabb együttműködési modellel ellentétben, ahol a nyelvi szakembereket bevonták a rendőrségi nyomozásba, ilyen esetekben a minőség-ellenőrzési munkákat a szabadúszó nyelvi szakemberek alkalomszerűen kapták olyan ügynökségektől, amelyek szerződéses partnerekként álltak nyelvi szolgáltatások nyújtására kötött kiszervezési szerződésben a minőséget kifogásoló rendőr-főkapitánysággal. A gyakorlat ellenben igencsak változó ezen a téren. A megkérdezett nyelvi szakemberek közül senkinek sem biztosítottak előzetes oktatást az efféle, rendőrségi környezetben zajló minőség-ellenőrzési feladatok elvégzéséhez. Egyikük, aki az Igazságügyi Minisztériummal szerződésben álló ügynökség, a The Language Shop megbízásából részt vett ugyan a bírósági tolmácsolás minőségének ellenőrzésére irányuló képzésen, úgy érezte, ez teljesen más jellegű munka, hiszen a vizsgált tolmácsnak tudatában kellett volna lennie a munkavégzését szabályozó keretszerződésben foglalt szúrópróbaszerű, illetve álcázott vásárláshoz hasonló ellenőrzésnek. Az Igazságügyi Minisztérium megbízásából ellenőrzést végző nyelvi szakember bízott a munkavégzéshez szükséges megfelelő felkészültségében, mert az oktatás során megtanították a hibák okának azonosítására, és formanyomtatványt is kapott a felmerülő problémák feljegyzésére. A fordítási hibák azonosítása és a fordítási minőség értékelése azonban közismerten nehéz terület, ahol ráadásul még közelről sincs egyetértés, sem a gépi minőség-ellenőrzés szakemberei, sem pedig a fordítástudomány kutatói között. A fordítás minőség-ellenőrzése évtizedek óta központi témája a fordítástudománynak, ebből is látszik mennyire nehéz és vitás területről van szó. Nincs egységes elfogadott modell a fordítások minőségének értékelésére vagy összehasonlítására, de még egy ellentmondásoktól mentes közös fogalom sincs arra, mit értünk minőségen (House 1997House, Juliane 1997 Translation Quality Assessment: A Model Revisited. Tubingen: Gunter Narr.; Drugan 2013Drugan, Joanna 2013 Quality in Professional Translation: Assessment and Improvement. London: Bloomsbury.). A helyzetet tovább bonyolítja néhány ismert kockázati tényező, amelyek a rendőrségi kihallgatás összefüggéseinek pontatlan megértéséből adódnak. Coulthard és Johnson (2007Coulthard, Malcolm, and Alison Johnson 2007 An Introduction to Forensic Linguistics: Language in Evidence. Abingdon: Routledge. , 144) példaképp interjú-átiratozók eseteiből idéz, amikor a hangfelvételeken „a ténylegesen elhangzottak helyett a várakozásaik szerintit hallják ki”, még egynyelvű angol felvételeken és kiemelten fontos ügyeknél is:

Egy gyilkosság gyanúsítottja nagyon erős nyugat-indiai akcentussal beszélt egy rendőrségi kihallgatáson, aminek következtében a beszédátiratába „felszállt egy vonatra” (“got on a train”) és „ellőtt egy férfira egyet” (“shot a man to kill”) került, miközben valójában teljesen ártalmatlanul és a helyzethez illően csak annyit mondott, hogy „elővett egy férfinak jegyet”.(“show[ed] a man ticket”) (145)

A 4.1-es alfejezetben tárgyalt formálisabb együttműködéssel szemben ezt a munkát (fordítás vagy beszédátirat minőségértékelése) nem hozzáértő szakemberek végezték, hanem szabadúszó tolmácsok, akiket nem képeztek ki célzottan az efféle nehéz munkára. Jelentős eltérések mutatkoztak a munka díjazásában és határidejében is; néhány megkérdezett a tolmácsolási napi- vagy óradíját számlázta, mások a munkát lektorálásnak tekintették, és aszerint számláztak. Ebben megmutatkozik a minőségértékelési munkáról alkotott pontatlan és hiányos felfogás. A megkérdezettek közül senki sem volt tisztában azzal, milyen következményekkel járhat a negatív minőségértékelés az értékelt nyelvi szakember vagy éppenséggel a rendőrségi nyomozás számára. Több megkérdezett önként elmondta, hogy gyakorlati és etikai okokból visszautasította az ilyen munkára való felkéréseket:

[Megkértek], hogy hallgassak meg egy interjúfelvételt, majd ellenőrizzem és értékeljem a beszédátiratot, de nemet mondtam, részben mert túl hosszú ideig tartott volna, mivel korábban még nem csináltam ilyet. Ugyanakkor… nem éreztem magam ilyesmire feljogosítva, majd egy kis gondolkodás után beugrott: várjunk csak, vajon velem is ezt fogják majd tenni? Ki ellenőriz? Mit mond? Tudod hogy van ez a fordítással [sic!], mindenki kritikus. Szóval nem, nem mentem bele, és örülök, hogy nemet mondtam.1111.TOCAT-interjúalany, tolmács/fordító, több mint 5 év rendőrségi környezetben szerzett munkatapasztalattal, 2018.

5.Értékelés

A jelen tanulmányban ismertetett két példa egyértelműen rendőrségi környezetben folyó, összetett szakmai együttműködésről szól – nyelvi szakemberek, szolgáltatók és a fordítást vagy tolmácsolást felhasználó rendőrök között, valamint mindezen csoportok és kutatók között.

Ezek a transzlaborációs formák, amelyek során a tolmácsolás és a fordítás különböző szolgáltatóinak és felhasználóinak együttműködése több szálon fut, és közben formálódik, elsősorban kompetenciákkal kapcsolatos kérdéseket vetnek fel (Martinsen és Wølch-Rasmussen 2003Martinsen, Bodil, and Kirsten Wolch-Rasmussen 2003 “What Skills and Structures Should Be Required in Legal Interpreting and Translation to Meet the Needs?” In Aequalitas: Equal Access to Justice across Language and Culture in the EU, edited by Erik Hertog, 48–58. Antwerp: Lessins Hogenschool.). Sem a nyelvi szakemberek, sem a rendőrség nincs kiképezve ilyen jellegű nyelvi együttműködésre (Perez és Walker Leckie 2009Perez, Isabelle Anne, and Christine Walker Leckie 2009 Translation, Interpreting and Communication Support: A Review of Provision in Public Services in Scotland. Edinburgh: Scottish Executive.); a szolgáltatók számára újdonság ez a munka, a különböző felhasználók pedig jelentős stressz alatt dolgoznak a rövid határidők miatt. A megkérdezettek szerint a munka kiszámíthatatlan, magas képzettséget igényel, és nehéz kihívásokat rejt, mégis úgy kell elvégezni, hogy közben nincs mód tanulni a már létező, jól bevált gyakorlatból. Néhány feltehetően hasznos együttműködési forma, (például országos rendőrnyomozó-csapatok vagy nyelvi szakemberek között), a szakmai etikai szabályzatok, a nyomozati titoktartás vagy az adatvédelmi követelmények miatt nem lehetséges. Ezen együttműködések nem egyértelműen csak fordításról vagy tolmácsolásról szólnak, hanem magukban foglalnak nyelvi, valamint szakértői készségekre és tudásra alapozott tanácsadást is. Eszerint míg a tolmácsok néha szöveggel dolgoznak, ideértve a hibrid szövegformákat (videó- vagy hangfelvételek, illetve beszédátiratok), addig a fordítók ismeretlen és összetett hang- vagy videóanyaggal dolgoznak.

Néhány megkérdezett tolmács felismerte ezeket a kihívásokat, és jelezte, hogy szerintük a hivatásos fordítók a technikai ismeretüknél fogva jobban tudnának teljesíteni a beépített nyelvi közvetítő szerepében:

A fordítók, akik csak fordítóként dolgoznak, jóval jártasabbak a technikában. Mindenféle dolgot meg lehet kérdezni tőlük – hogyan konvertáljuk ezt, azt, meg amazt –, és rögtön megcsinálják. A tolmácsok egy kissé idegenkednek a technikától.1212.TOCAT-interjúalany, tolmács, több mint 10 év rendőrségi környezetben szerzett munkatapasztalattal, 2017.

A tolmácsokhoz képest a hivatásos fordítók pedig feltehetőleg valamivel kevésbé éreznék magukat felkészültnek hanganyagok „B” nyelvükre és időnyomás mellett történő fordítására, mivel a hivatásos fordítók az Egyesült Királyságban döntően az anyanyelvükre („A” nyelv) dolgoznak.1313.Habár a gyakorlat nyelvirányonként és országonként eltér, az Egyesült Királyságban rendszerint elvárják a szakképzett fordítóktól, hogy csak az „A” nyelvükre dolgozzanak. Ezen elvárás mögötti elgondolást a Szakfordító- és Tolmácsintézet (Institute for Translation and Interpreting) vázolta fel az útmutatójában, amelyet a fordítási szolgáltatások értékesítésének szabályozására hoztak létre: „A szakképzett fordítók az anyanyelvükre dolgoznak” (Durban 2014Durban, C. 2014 Translation: Getting it Right: A Guide to Buying Translation. Milton Keynes: ITI. https://​www​.iti​.org​.uk​/pdf​/getting​-it​-right​/english​-uk​.pdf, 16). Mindezeken túl az olyan szervezett rendőrségi nyomozás szükségessége, ahol a bonyolult tartalmak értelmezése során folyamatos az együttműködés a rendőrségi szakértőkkel, rámutat arra, hogy a közös értelmezés érdekében valószínűleg állandó igény van a kihívásokkal teli és változó munkakörnyezetben az összetett együttműködésre (amelyet transzlaborációnak nevezhetünk). Az ilyen együttműködéseknek tovább kell fejlődniük, hogy beigazolódhasson de Pedro Ricoy (2010De Pedro Ricoy, Raquel 2010 “Training Public Service Interpreters in the UK: A Fine Balancing Act.” Journal of Specialised Translation 14: 100–120., 100) felismerése, amely szerint szükség van egy „koherens és integrált képzési, gyakorlati és minőségbiztosítási megközelítésre” a közszolgálati tolmácsolásban.

Második fontos területként a nyelvi közvetítés minősége tűnik fel a két példából. Jól ismertek a rendőrségi interjúkról való beszédátiratok készítésének és tolmácsolásának nehézségei, illetve kockázatai még egyazon nyelven és jó hangminőségnél is (Rock 2001Rock, Frances 2001 “The Genesis of a Witness Statement.” International Journal of Speech, Language and the Law 8 (2): 44–72. ; Fowler 2003Fowler, Yvonne 2003 “Taking an Interpreted Witness Statement at the Police Station: What Did the Witness Actually Say?” In The Critical Link 3: Interpreters in the Community, edited by Louise Brunette, Georges L. Bastin, Isabelle Hemlin, and Heather Clarke, 195–209. Amsterdam: John Benjamins. ). A tanulmányban elemzett esetekben a nyelvi szakembereknek nyelvek sokaságával kellett dolgozniuk, hogy (részleges) beszédátiratokat tudjanak készíteni, és fordításokat tudjanak létrehozni új vagy meglévő beszédátiratokról. A kihallgató rendőrök felvetették, hogy nincs lehetőség információt továbbadni a minőség-ellenőrzések során kiszűrt alkalmatlan nyelvi szakemberekről. A rendőr-főkapitányságoknak és az ügynökségeknek azt tanácsolták, hogy az adatvédelmi törvény miatt ne osszanak meg ilyen jellegű információkat: a nyelvi szakembereket így kirendelhetik más helyre rendőrségi feladatokhoz, sőt még oda is, ahol a munkájukkal kapcsolatos problémák beigazolódtak. Az NRPSI jó pozícióban van az ilyen jelentések központosításához, de az új keretszerződésből nem derül ki egyértelműen, hogy kinek a kompetenciájában és feladatkörében áll a problémákat jelenteni, és néhány ritka nyelv vagy az Egyesült Királyság rendőrségénél ritkán előforduló nyelvek esetében a szolgáltatók a nyelvi szakemberekre vannak utalva az NRPSI helyett. Mi lenne a teendő a nyelvi szakemberek helytelen vagy kárt okozó munkavégzése esetén? Meglehetősen összetett feladat összhangban tartani az adatvédelmet, a szakemberekről szóló információk megosztását, a versenyjogot, a hatékony bűnüldözést, valamint az óvintézkedéseket és az etikusságot (Berk-Seligson 2000Berk-Seligson, Susan 2000 “Interpreting for the Police: Issues in Pre-Trial Phases of the Judicial Process.” Forensic Linguistics 7 (2): 212–237.). Többek között kockázatot jelent a jó gyakorlatokról szerzett információk visszatartása, vagy éppen a rossz gyakorlatokról szerzett információk belsős információvá válása, amit Carter (2011Carter, Elisabeth 2011 Analysing Police Interviews: Laughter, Confessions and the Tape. London: Bloomsbury., 14) úgy jellemez, mint a „rendőrről rendőrre szálló hiedelmekbe és technikákba vetett bizalom.”

E jellemzők – a munkára való képzés hiánya, az új kihívások és a fordítás minőségének bizonytalansága – mind egy olyan harmadik és egyben tágabb problématerülethez kapcsolódnak, amely a fenti két példában nyilvánvaló: etikusság a nagyszabású keretprogramok összefüggéseiben a közszolgáltatások biztosítása során. A fordítástudományban és a fordítóképzésben eddig csak átmeneti figyelmet kaptak azok a jelen cikkben tárgyalt, egyre elterjedtebb és többoldalú együttműködési formák, amelyek a fordítás és a tolmácsolás valós biztosítása során valósultak meg, (habár néhány általánosabb, nem rendőrségi környezetre fókuszáló áttekintésben már esett szó róluk, lásd, Dunne 2012Dunne, Keiran 2012 “The Industrialization of Translation: Causes, Consequences and Challenges.” Translation Spaces 1 (1): 143–168. ; Moorkens 2017Moorkens, Joss 2017 “Under Pressure: Translation in Times of Austerity.” Perspectives: Studies in Translatology 25 (3): 1–14. ). Az itt következő példákban felfedezhetjük a kiszervezés pozitív és negatív hatásait. Pozitívum a független közvetítők szerepében rejlő lehetőség, amellyel értékes és etikus döntéshez segíthetik a rendőrségi felhasználókat a rendőrségi feladatra legalkalmasabb nyelvi szakember kiválasztásánál. Lehetséges vagy valós érdekellentéteteket szülhet, ha közvetlen rendőrségi munkával keresik meg őket (Mulayim és Lai 2017Mulayim, Sedat, and Miranda Lai 2017 Ethics for Police Translators and Interpreters. Boca Raton: CRC Press., 61), főleg, ha a nyelvi közvetítők pár hónapnyi „beépített társnyomozói szerep” után vissza szeretnének térni a tolmácsoláshoz vagy a fordításhoz. A nyelvi szakemberek nem szándékoznak kedvező díjazást ígérő munkaszerződéseket visszautasítani, vagy maguk helyett a munkához jobban illő kollégát javasolni, habár néhányan állításuk szerint így tettek. Az ügynökségek, amelyek ezeket a szerződéseket kezelik, és a nyelvi szakembereket független szolgáltatóként alkalmazzák, valamint a nyelvi szakemberek panaszbejelentéseihez illetékes személyeket vonnak be, támogatást és védelmet nyújthatnak a nyelvi szakemberek által helytelennek és etikátlannak vélt munkára való felkérésekkel szemben. Az Egyesült Királyságban a visszaélést bejelentő személyek védelméről szóló törvény csak az alkalmazotti munkaviszonyban állókra vonatkozik, így a szabadúszó nyelvi szakemberek többsége védtelen marad.1414.A visszaélést bejelentő személy meghatározását és annak a vonatkozását a „dolgozókra” (alkalmazottakra) nézve lásd az Egyesült Királyság kormányának weboldalán, https://​www​.gov​.uk​/whistleblowing. Az ügynökségek és más közvetítők, például szakmai egyesületek, helyzetüknél fogva védelmet nyújthatnak a kiszolgáltatott bejelentőknek. Negatívum viszont, hogy megritkulhatnak az állandósult munkakapcsolatok a rendőrségi felhasználók és a helyi fordítók és tolmácsok között, ezért kevésbé lesz kivitelezhető ez az új megközelítésű, nyelvek sokaságával folyó rendőrségi munka. A rendőrséggel formális együttműködésben dolgozó nyelvi szakemberek mindegyike helybeli bevált nyelvi szakember volt; az effajta bizalmi kapcsolatot pedig nehéz kiépíteni kiszervezett munkatársakkal. Az ügynökségek a kiszervezési szerződés keretein belül választják ki a munkákra az általában nekik kedvező díjszabással dolgozó nyelvi szakembereket, és a díjazás a keretszerződés miatt még csökkenhet is. A szakmai magatartási kódex nem tér ki ezekre a lehetséges hátulütőkre, amelyek az együttműködésből fakadhatnak, és akár vissza is hathatnak. A nyelvészek, nyelvi szakemberek és közvetítők szakmai egyesületei nehéz összehangolási feladattal néznek szembe, ugyanis a keretszerződéseket kezelő ügynökségek maguk is tagjai lehetnek ugyanazon egyesületeknek, holott a nyelvi szakemberek és közvetítők érdekei egyértelműen különböznek az ügynökökétől, sőt könnyedén ellentétekké is éleződhetnek.

Végül pedig a két példának azon utolsó közös tulajdonsága, hogy az együttműködések közbeni tevékenységeket csak helyben lehet elvégezni, rámutat a transzlaboráció koncepciójának hasznosságára. Az olyan formális együttműködések során, ahol a nyelvi szakemberek beépültek a nyomozócsapatba, természetesen szükség volt a jelenlétükre, de az itt említett kevésbé formális együttműködések is megkövetelték a személyes kapcsolatot, méghozzá vagy a tolmácsok és a nyomozók közti kötetlen beszélgetések, vagy a bizalmas beszédátiratokhoz való hozzáférés és a kihallgatási felvételek helyben történő meghallgatása, illetve megtekintése miatt. A rendőrségi nyomozás és a bizonyítékgyűjtés helyszínei egyértelműen a transzlaboráció egyfajta kísérleti helyeként, azaz „laborjaként” szolgálnak.

6.Konklúzió

Ha feltérképezzük a kihívásokkal teli helyzetekben az együttműködés e kialakulókban lévő kapcsolati zónáit, egyúttal felfedjük azt a lehetőséget is, amellyel a tolmácsolás és a fordítás felhasználóira, valamint a nyelvi szakemberekre váró új kihívásokat azonosíthatjuk, illetve amelynek segítségével gyakorlati megoldásokat javasolhatunk egy fontos ügy előmozdítására, az Egyesült Királyság rendőrsége számára nyújtott fordítási szolgáltatások hatékonnyá tételére, miközben a „folyamat, struktúra, cél, interperszonális kommunikáció és bizalom” egyaránt kulcsfontosságú marad (Gray 1989Gray, Barbara 1989 Collaborating: Finding Common Ground for Multiparty Problems. San Francisco: Jossey-Bass.; Wood és Gray 1991Wood, Donna, and Barbara Gray 1991 “Toward a Comprehensive Theory of Collaboration.” Journal of Applied Behavioral Science 27 (2): 139–162. , 139).

Amikor ehhez hasonló újfajta nyelvi tevékenységek jelennek meg, a fordítástudományi szakirodalomban általában intenzívebb vagy átdolgozott képzést szorgalmaznak a tolmács- és fordítószakos hallgatóknak (lásd pl. Li 2000Li, Defeng 2000 “Tailoring Translation Programs to Social Needs: A Survey of Professional Translators.” Target 12 (1): 127–149. ; Corsellis 2005Corsellis, Ann 2005 “Training Interpreters to Work in the Public Services.” In Training for the New Millennium: Pedagogies for Translation and Interpreting, edited by Martha Tennent, 153–173. Amsterdam: John Benjamins. ). Esetünkben azonban ez nem megfelelő következtetés. Először is, az effajta rendőrségi munka a változó adattípusokra és bűnözői módszerekre reagálva folyamatosan változik, amelynek következtében a képzés hamar elavulttá válna. Másodszor, ezekhez a munkakörökhöz szükséges készségek nem egyértelműen csak fordítási vagy csak tolmácsolási készségek, ezért nehéz kijelölni a képzés irányát. Harmadszor pedig, az effajta együttműködésekre mutatkozó igény időszakos és rövid életű, így értelmetlen lenne egész évfolyamoknak oktatni a szükséges készségeket, még ha a készségek körét szakmai egyetértés övezné is. Ezért célravezetőbb megoldás lenne inkább a szolgáltatások igénybevevőit képezni, jelen esetben a rendőrséget, hogy kellően tájékozottak legyenek, amikor ilyen új megbízásokra keresnek nyelvi szakembereket. Erre természetesen nincsen könnyű sablonmódszer, különösképpen egy efféle változó igényű környezetben. Ha azonban a nyelvi szolgáltatások igénybevevői, például a rendőrök, tisztában volnának a fordítók és a tolmácsok munkájával, ismernék a nyelvi szakemberek szakmai hátterét, képesítéseit és normáit, akkor e tudással kiegészítve a saját rendőri készségeiket, tapasztalatukat és képzésüket tájékozottabban dönthetnének a nyelvi szolgáltatók kiválasztásakor, így közös együttműködésük során hatékonyabban és etikusabban kezelhetnék az új helyzeteket (Corsellis, Clement, és Vanden Bosch 2011Corsellis, Ann, Amanda Clement, and Yolanda Vanden Bosch 2011 “Training for Members of the Legal Services Working through Legal Interpreters and Translators.” In Building Mutual Trust: A Framework Project for Implementing EU Common Standards in Legal Interpreting and Translation, edited by Brooke Townsley, 315–350. London: Middlesex University.). A TOCAT-projektnek ez a megközelítése: a nemzeti útmutató és a több nyelvet magában foglaló munkára való kiképzés kötelező minden új kihallgató nyomozó számára. Az útmutató és a képzés többek között olyan kulcsterületeket fed le, mint a tolmácsolás és a fordítás közötti különbségek, a nyelvi szakemberek képesítései és szakmai státusza, így a nyomozók jobban megfogalmazhatják a nyelvi szakemberekhez és közvetítőkhöz intézett rendhagyó kéréseiket.

Az újfajta transzlaborációnak szembetűnő tulajdonsága, hogy megjelent az igény az etikai szempontok gondos figyelembevételére. A transzlaboráció nehézségei és hozadékai jelentős hatást gyakorolnak az igazságszolgáltatáshoz való egyenlő hozzáférésre. A különböző kapuőrök fontos szerepe különösen kitűnik a kutatásból: a nyelvi szakembereké, akik a rendőrséggel működnek együtt; a keretszerződések tulajdonosaié, akik a nyelvi szakembereket kiválasztják a rendőrségi megbízásokra; vagy a rendőrnyomozóké, akik eldöntik, melyik nyelvi szakemberrel szeretnének együtt dolgozni az aktív transzlaborációk során.

Az áttekinthetőség és a terjedelmi korlátok végett a tanulmány a rendőrségi környezetben való transzlaboráció kettő viszonylag leegyszerűsített példájára koncentrál, de a valóság ennél sokkal árnyalhatóbb. A rendőrségi nyomozásban sokféle egyéb szereplő vesz részt: gyanúsítottak, áldozatok és olyan bűnügyi tanúk, akik gyenge angol tudásuk miatt nem tudnak kommunikálni a kihallgató nyomozókkal; az elégtelen kínálat következtében, képesítés nélkül tolmácsként és fordítóként dolgozó kétnyelvűek; ügyvédek; nyelvi szakemberek megrendelői, akik a kiszervezési szerződések tulajdonosainak dolgoznak; a kihallgatás más résztvevői, úgymint a Felelős Felnőttek (‘Appropriate Adults’), akik a tizenhét év alatti fogvatartottak, illetve a „mentális zavarral vagy mentális sérülékenységgel” küzdő fogvatartottak pártfogói;1515.A Felelős Felnőttek szerepével és hatáskörével kapcsolatos további részleteket lásd: https://​assets​.publishing​.service​.gov​.uk​/government​/uploads​/system​/uploads​/attachment​_data​/file​/117682​/appropriate​-adults​-guide​.pdf valamint a rendőrségnek és a minisztériumoknak dolgozó közbeszerzési szakemberek, akik a pályázatokat és a keretszerződéseket írják ki. Mindezen szereplők érdeke és részvétele az összetett és többrésztvevős együttműködések során kihat a nyelvi szakemberek munkájára és az igazságszolgáltatás kimenetelére, eddig viszont jóformán nem is esett szó róluk a fordítástudományi szakirodalomban.1616. Mulayim és Lai (2017)Mulayim, Sedat, and Miranda Lai 2017 Ethics for Police Translators and Interpreters. Boca Raton: CRC Press. rendőrségi környezetben végzett munkája és mások e speciális területen közölt cikkei és hozzászólásai már kitérnek a nyelvi szakembereket érintő összetett és többoldalú együttműködések hatásaira, de ezek kivételnek számítanak.

Az okozza a hiányos dokumentációt és ezáltal a hiányos megértést, hogy rendőrségi környezetben nehéz kutatási lehetőséghez jutni (Carter 2011Carter, Elisabeth 2011 Analysing Police Interviews: Laughter, Confessions and the Tape. London: Bloomsbury., 10). Habár korábban írtak a fordítástudomány és más tudományterületek (például antropológia) szakirodalmában a fordítók, illetve a tolmácsok különböző környezetekben való fizikai jelenlétéről (Fernández-Ocampo és Wolf 2014Fernandez-Ocampo, Anxo, and Michaela Wolf 2014 Framing the Interpreter: Towards a Visual Perspective. London: Routledge. ; Niranjana 1992Niranjana, Tejaswini 1992 Siting Translation: History, Post-Structuralism and the Colonial Context. Berkeley: University of California Press.), mégis kevés a kritikai beszámoló a fordítók, illetve a tolmácsok rendőrségi környezetben való jelenlétének hatásairól. Megjegyzendő továbbá, hogy a megértés, az értékelés és a kommunikáció érdekében maguk a kutatók is a transzlaborációk aktív belső résztvevői. A kutatóknak is jogos és értékes szerep jut szakmai megfigyelőként, hiszen az idejüket és a készségeiket felhasználva párhuzamokat vonhatnak olyan különböző ágazatok és egyetemi hagyományok között, ahol hasonló összetett együttműködési formák szintén felfutóban vannak. Például a menedzsment és az üzleti etika területén megjelent friss tanulmányokból rálátás nyílik az ideiglenes projekthálózatokra, amelyekben a nyelvi szakemberek és a kihallgató rendőrök közötti összetett és időszakos együttműködések során látottakhoz hasonló tulajdonságok és dilemmák mutatkoznak meg (DeFillippi és Sydow 2016DeFillippi, Robert, and Jorg Sydow 2016 “Project Networks: Governance Choices and Paradoxical Tensions.” Project Management Journal 47 (5): 6–17. , 6–7).

A kutatók két további fontos szerepe abból adódik, hogy az összetett együttműködések során minden féllel kapcsolatba tudnak lépni, majd azt követően át tudják ültetni a tanultakat a gyakorlatba. Ezt egyrészről a nyelvi szakemberek és közvetítők új generációinak képzésével lehet elérni, hiszen ők megtanulnak alkalmazkodni a természetüknél fogva változó szakmai követelményekhez, illetve tudnak rájuk reagálni, másrészről pedig el lehet érni a szakpolitikai intézkedésekkel megteremtett tudásmegosztással. A jelen tanulmányban bemutatott kutatás eredményeinek felhasználásával fejleszthetők azok a gyakorlatias és bizonyítékalapú képzési és útmutató anyagok, amelyek kiadásra kerülnek az egész Egyesült Királyságban, hogy a jövőben hatékony kiképzésben részesülhessen minden kihallgatást végző rendőrnyomozó, aki nyelvek sokaságával dolgozik. Fontos még, hogy a nyelvi szakemberek is felszólaljanak a képzés során. Mint ahogyan az egyik megkérdezett kiemelte:

Csak emlékeztetni szeretném a rendőrkapitányokat és a szakpolitikai döntéshozókat, hogy mi, tolmácsok is létezünk, és a „körforgás” szerves részei vagyunk. Átfogó megközelítésről beszélnek, de ha kizárnak minket a folyamatból, akkor ez többé már nem számít a közreműködés és a nyomozás teljes körforgásának.1717.TOCAT-interjúalany, tolmács, több mint 10 év rendőrségi környezetben szerzett munkatapasztalattal, 2017.