Fordítás
Audiovizuális fordítás a leíró fordítástudomány tükrében: Kérdések, kihívások és lehetőségek a 21. században [Descriptive translation studies of audiovisual translation: 21st-century issues, challenges and opportunities]

Alexandra Assis Rosa
Lisszaboni EgyetemBölcsészettudományi Kar

Fordította Melinda Nagy, és András Kovács Témavezető Edina Robin

Absztrakt

A jelen tanulmány célja, hogy olyan elméleti és módszertani kérdéseket, kihívásokat és lehetőségeket tárjon fel, amelyek a leíró fordítástudomány keretein belül végzett, audiovizuális fordítással foglalkozó kutatások különleges mivolta kapcsán merültek fel. Ennek érdekében a tanulmányban röviden bemutatjuk a leíró fordítástudomány átfogó alapelveit; áttekintjük a jelen század néhány audiovizuális fordításról szóló kutatását, beleértve azokat az elért eredményeket és felbukkanó kihívásokat, amelyeket egy ilyen kutatás magával hozhat; valamint kitérünk néhány olyan elméleti és módszertani kérdésre, kihívásra és lehetőségre, amelyekkel az audiovizuális fordítás leíró ága találkozhat.

Kulcsszavak
Tartalomjegyzék

1.Bevezetés

Jelen tanulmányunk céljaként azt tűztük ki, hogy átfogó képet nyújtson azokról az audiovizuális fordítást vizsgáló kutatásokról, amelyeket a leíró fordítástudomány keretein belül végeztek a 21. században. Olyan elméleti és módszertani kérdéseket vizsgálunk meg részletesen, amelyek a – széles és gyorsan növekvő skálán mozgó – fordítást igénylő audiovizuális termékek kutatásának különleges mivolta kapcsán merültek fel.

A tanulmány első része röviden összefoglalja a leíró fordítástudomány főbb tételeit, a második részben áttekintjük a jelen század néhány audiovizuális fordításról szóló kutatását, a harmadik részben pedig néhány ezzel kapcsolatos problémával, valamint az audiovizuális fordítás leíró megközelítésének jövőbeli távlataival foglalkozunk.

2.A leíró fordítástudomány alapjai

A leíró fordítástudományt a fordítás tanulmányozásának olyan deskriptív, empirikus, interdiszciplináris és célorientált megközelítéseként lehetne definiálni, amely főként a fordítás kultúrtörténetben betöltött szerepére koncentrál. Az alábbiakban összegyűjtöttük a leíró fordítástudomány főbb jellemzőit:

  1. Az angol terminológiában a leíró fordítástudomány megnevezésére a studies ʻtanulmányok’ kifejezést használják a science ʻtudomány’ helyett, ezzel is jelezve, hogy az új diszciplína egyértelműen a humán tudományok közé tartozik (Holmes [1988] 2000Holmes, James S. (1988) 2000 “The Name and Nature of Translation Studies.” In The Translation Studies Reader, ed. by Lawrence Venuti, 172–185. London: Routledge.Google Scholar).

  2. Toury ([1995] 2012)Toury, Gideon (1995) 2012Descriptive Translation Studies and Beyond. 2nd ed. Amsterdam: John Benjamins. Crossref logoGoogle Scholar szerint fordításnak tekinthető minden olyan szöveg, amely célnyelvi kontextusban jelenik meg, és ott fordításként funkcionál. A fordítás ezen felfogását feltételezett fordításnak nevezzük, és ebbe beletartozhatnak például az álfordítások (nem fordítás útján keletkezett szövegek, amelyeket mégis fordításként tartanak számon) is. Ez a nézőpont még jobban kiszélesíthető, így vizsgálhatjuk a fordítást mint terméket (fordított szöveg), mint folyamatot (fordítás), vagy kutathatjuk akár a kontextusban betöltött funkcióját (szerep és jelentőség) is, ezáltal pedig újabb metatextusok kerülhetnek a kutatások által vizsgált jelenségek körébe (például paratextusok, bírálatok és kritikák, irányelvek és kikötések, etikai kódexek és bevált gyakorlatok). Emellett ez a nézőpont magában foglalja az összes olyan szövegkörnyezeti változót is, amely hatással lehet a fordításra.

  3. A fordítás kontextuális vizsgálatához a leíró fordítástudomány gyakran a szöveg és a szövegkörnyezet változóinak kapcsolatára fókuszál, olyan fogalmakra támaszkodva, mint a rendszer vagy poliszisztéma, a normák, a törvényszerűségek és a pártfogás rendszere. A forrásnyelvi és a célnyelvi szöveg közötti kapcsolatok leíró vizsgálata például nem előzetesen felállított elméleti és normatív tételeken alapul, hanem a kontextusból indul ki. Azon kapcsolatok, amelyek ténylegesen fordítás által jöttek létre, kultúraspecifikus fordítási normákból eredeztethetők. Ezek a fordító társadalmi szerepének meghatározására szolgáló, kontextuson alapuló modellek. Felismerésük hozzájárul ahhoz, hogy feltárhassuk, miként látja magát egy adott, közös szociokulturális tényezőkkel és történelemmel rendelkező közösség szélesebb interkulturális nemzetközi (hatalmi) viszonyok között (például mennyire tűrik el mások közbeavatkozását) (Toury [1995] 2012Toury, Gideon (1995) 2012Descriptive Translation Studies and Beyond. 2nd ed. Amsterdam: John Benjamins. Crossref logoGoogle Scholar).

  4. A leíró fordítástudomány célorientált megközelítése – válaszul a korábbi forrásorientáltságra – áthelyezi a kutatások fókuszát a célnyelvi szövegre és kontextusra, viszont ez nem zárja ki a forrásnyelvi szöveget és kultúrát vagy a szélesebb nemzetközi kontextust sem, hiszen ezek elengedhetetlenek a fordítás kontextusba helyezéséhez (Toury [1995] 2012Toury, Gideon (1995) 2012Descriptive Translation Studies and Beyond. 2nd ed. Amsterdam: John Benjamins. Crossref logoGoogle Scholar).

  5. Csakis egy interdiszciplináris megközelítés tud átfogni egy ilyen sokoldalú tudományágat, amelynek nyelvi jellege mellett figyelembe kell venni történelmi, kulturális, társadalmi, gazdasági, politikai és ideológiai jellegét is (Even-Zohar 1990Even-Zohar, Itamar 1990Polysystem Studies, special issue of Poetics Today 11 (1). Descriptive translation studies of audiovisual translation 205.Google Scholar).

  6. A fordítástudomány leíró ága arra törekszik, hogy egy adott térben és időben (vagy időkeretben) megállapítsa a fordítás aktuális állapotát. Történeti szempontból egyébként teljesen más irányba fejlődött, mint a fordítás ma is fennálló, főként normatív, elméleti, értékelő megközelítései, vagy mint éppen a fordítástudomány – amúgy túlsúlyban lévő – alkalmazott ága (Toury [1995] 2012Toury, Gideon (1995) 2012Descriptive Translation Studies and Beyond. 2nd ed. Amsterdam: John Benjamins. Crossref logoGoogle Scholar).

  7. Az empirikus ág célja főként a fordítás leírása és megértése, valamint magyarázatok és előrejelzések alkotása általános jellemzők, tendenciák és szabályszerűségek megfogalmazásával. Törekszik még arra is, hogy a tárgyhoz tartozó módszereket hozzon létre, felismerje a fordítás pontos jellemzőit és kontextuális változóit, hipotéziseket állítson fel és vizsgáljon, valamint hogy működő kategóriákat és osztályozási rendszereket alkosson (Chesterman 2001Chesterman, Andrew 2001 “Empirical Research Methods in Translation Studies.” Erikoiskielet ja käännösteoria (VAKKI-symposiumi XX) 27: 9–22.Google Scholar).

Ezeket a fő jellemzőket elsősorban irodalmi fordításokat vizsgálva alkották. Ettől függetlenül azonban sokat alkalmaztak közülük egyéb szövegtípusok és fordítási módszerek kutatásakor is.11.Vö. Assis Rosa (2010)Assis Rosa, Alexandra 2010 “Descriptive Translation Studies – DTS.” In Handbook of Translation Studies, vol. 1, ed. by Yves Gambier, and Luc van Doorslaer, 94–104. Amsterdam: John Benjamins. Crossref logoGoogle Scholar és Ben-Ari (2013)Ben-Ari, Nitsa 2013 “Taking Up the Challenge of a Non-Prescriptive Approach to Translation.” In The Routledge Handbook of Translation Studies, ed. by Carmen Millan, and Francesca Bartrina, 151–158. London: Routledge.Google Scholar. Éppen ezért rengeteg lehetőséggel kecsegtet, és számos, további figyelmet igénylő kérdést vethet fel, ha az audiovizuális fordítás kutatása során is alkalmazzuk őket.

3.Az audiovizuális fordítás leíró fordítástudományi kutatása: áttekintés

A továbbiakban néhány válogatott kutatást szeretnénk bemutatni, amelyeket az audiovizuális fordítással kapcsolatban végeztek a 21. században. Ezáltal részletesen meg tudjuk vizsgálni, milyen kihívásokat és eredményeket tartogat egy ilyen kutatás, előbb azonban szót kell ejtenünk az audiovizuális fordítás területének egyre nagyobb mértékű összetettségéről.

3.1Az audiovizuális fordítás egyre nagyobb mértékű összetettsége

Az audiovizuális fordítást (más néven média- vagy multimédia-fordítás, mozi-, film- vagy képernyőfordítás, nyelvi verzionálás vagy multidimenzionális fordítás) több szempontból is összetett és sokszínű területnek tekinthetjük (lásd Gambier 2013 2013 “The Position of Audiovisual Translation Studies.” In The Routledge Handbook of Translation Studies, ed. by Carmen Millan, and Francesca Bartrina, 45–59. London: Routledge. Crossref logoGoogle Scholar: 46). Először is fontos kihangsúlyozni az audiovizuális szövegek összetettségét. Ez nem kizárólag abból ered, hogy négy fő összetevő alkotja ezeket a szövegeket – audiális-verbális jelek (a hallott szavak), vizuális-verbális jelek (a képernyőn megjelenő felirat), audiális-nonverbális jelek (a hallott hangok, ideértve a zenét és a különleges hangeffekteket) és vizuális-nonverbális jelek (filmes és képi egységek, a jelenetek sorrendje, a képek váltakozásának üteme, kameramozgás, fények és színek) (Zabalbeascoa 2008Zabalbeascoa, Patrick 2008 “The Nature of the Audiovisual Text and its Parameters.” In The Didactics of Audiovisual Translation, ed. by Jorge Díaz-Cintas, 21–37. Amsterdam: John Benjamins. Crossref logoGoogle Scholar; Gambier 2013 2013 “The Position of Audiovisual Translation Studies.” In The Routledge Handbook of Translation Studies, ed. by Carmen Millan, and Francesca Bartrina, 45–59. London: Routledge. Crossref logoGoogle Scholar) –, hanem ráadásul ezen összetevők közül is mindegyik máshogyan viszonyul az adott audiovizuális szöveghez vagy akár szövegrészletekhez. Másodszor a célnyelvi audiovizuális szöveg gyakran tartalmazza a forrásnyelvi szöveg minden (vagy majdnem minden) elemét, ezekhez adja hozzá a célnyelvi szöveget, így hozva létre egy olyan rendkívül összetett rendszert, amelyet érdemes további kutatásokkal vizsgálni. Harmadszor folyamatosan bővül az audiovizuális kommunikáció részét képző szövegtípusok és műfajok köre, és a gyors technológiai változásoknak köszönhetően az audiovizuális médiumok és platformok száma is egyre nő. Negyedszer a technológiai fejlődés és a folyamatos újítások állandó fejlesztésekre késztetik az audiovizuális fordítás iparágát. Az előbbiek ugyanis ösztönzik a rugalmasabb, gyorsabb és költséghatékonyabb fordítási módszerek létrejöttét (amelyek gyakran gépi fordítással ötvözik az emberi munkaerőt), vagy éppen elősegítik a már meglévő módszerek összefonódását, így hozva létre az audiovizuális fordítás teljesen új, hibrid változatait.22.Bővebben az audiovizuális fordítás újabb ágazatairól lásd Gambier (2013) 2013 “The Position of Audiovisual Translation Studies.” In The Routledge Handbook of Translation Studies, ed. by Carmen Millan, and Francesca Bartrina, 45–59. London: Routledge. Crossref logoGoogle Scholar. Ezek egyéb tényezők hatására is létrejöhetnek, ilyen például a közönség profiljának megváltozása – gondoljunk csak azon műsorok megjelenésére, amelyeket kisebb csoportoknak, például érzékszervi károsodással élő embereknek sugároznak. Megemlíthetjük még a többnyelvű társadalmak felől érkező nagy keresletet is (például a többnyelvű feliratozás Makaóban, Belgiumban vagy Finnországban, vagy amikor egy műsort egy adott nyelv több dialektusára is adaptálnak), vagy éppen a növekvő igényt az azonnal elérhető információ iránt (amihez sokszor élő feliratozás, szinkronfordítás vagy -tolmácsolás szükséges) (Gambier 2004Gambier, Yves 2004 “La traduction audiovisuelle: un genre en expansion.” Meta 49 (1): 1–11. Crossref logoGoogle Scholar; Bassnett 2015Bassnett, Susan 2015Translation. London: Routledge.Google Scholar: 125. sk.). Végül az audiovizuális fordítást körülvevő egyre összetettebb kommunikációs kontextus miatt szükségessé vált a kutatások céljának alapvető átértelmezése. Ez kiterjedhetne például a forrásnyelvi és a célnyelvi kontextusra, vagy éppen a többnyelvű és multikulturális környezetben élő feladókra és vevőkre, figyelembe véve a nagy mértékű földrajzi mobilitást és az egyre szélesebb körben elterjedő technológiát.

3.2Az audiovizuális fordítás leíró fordítástudományi kutatása?

2014 áprilisában kereséseket futtattunk le a Translation Studies Bibliography adatbázisában, hogy hozzávetőleges képet fessünk azokról a tendenciákról, amelyeket az audiovizuális fordítással kapcsolatos (leíró) kutatások ismertek fel 2000 óta (Gambier és van Doorslaer 2003–2010Gambier, Yves, and Luc van Doorslaer eds. 2003–2010Translation Studies Bibliography. Amsterdam: John Benjamins. https://​benjamins​.com​/online​/tsb/. Accessed April 23, 2015.).33.Csakis azért választottuk ezt a kutatási módszert, mert ez volt elérhető a Lisszaboni Egyetemen belül működő School of Arts and Humanities számára. A BITRA (Bibliography of Interpreting and Translation) (Franco-Aixelá 2001–2014Franco Aixelá, Javier ed. 2001–2014Bibliography of Interpreting and Translation (BITRA). University of Alicante. http://​aplicacionesua​.cpd​.ua​.es. Accessed April 23, 2014.) számadatai is nagyon hasonlóak, csupán az absztraktokban előforduló „norma” és „rendszer” kifejezések helyezkednek el előbb a sorban (azonban ebben sajnos nincs lehetőség összehasonlító szókeresésre). A kereséseket 2015. április 11. és 24. között futtattuk le a bibliográfia adatbázisában. Először a „leíró fordítástudomány” és a „leíró” szavakra kerestünk rá az absztraktokban és a kulcsszavak között, így mérve fel, általánosságban milyen mértékben van jelen a leíró fordítástudomány a legújabb tanulmányokban. A „leíró fordítástudomány” vagy a rövidítése 70 alkalommal szerepelt a kulcsszavak között és 24 alkalommal az absztraktokban, a „leíró” kifejezésre pedig 177 találat érkezett a kulcsszavak között, és 410 az absztraktokban. Tehát a bibliográfiában fellelhető kulcsszavak és absztraktok alapján úgy tűnik, hogy nem kiemelkedő azon tanulmányok száma, amelyek egyértelműen a leíró fordítástudomány fő tételeire fókuszálnak, azonban a 2000 óta publikált kutatások közül sok mégis leíró megközelítést alkalmaz (az előíróval szemben). Ez jelentheti azt, hogy a leíró fordítástudományi kutatások folyamatosan veszítenek a vonzerejükből és a ráfordítható erőforrásokból, ugyanakkor azt is, hogy a leíró megközelítés alkalmazása hallgatólagosan annyira magától értetődővé vált, hogy már nincs szükség az explicit megemlítésére.

A kereső az „audiovizuális” kifejezésre 577 találatot eredményezett a kulcsszavak között, és 433-at az absztraktokban. A „multimédia” esetében 93 és 96 találat érkezett.44.Ami az „audiovizuális” és a „multimédia-fordítás” kifejezést illeti, a jelen tanulmány csak részben tekinti őket azonosnak. Gambier (2013 2013 “The Position of Audiovisual Translation Studies.” In The Routledge Handbook of Translation Studies, ed. by Carmen Millan, and Francesca Bartrina, 45–59. London: Routledge. Crossref logoGoogle Scholar: 46) szerint az előbbi kifejezésnek köszönhetően „a sugárzott műsorok (TV, mozi, rádió, DVD) multiszemiotikus mivolta került előtérbe”, míg az utóbbi „explicit módon utal arra a rengeteg médiumra, amelyet manapság a helyi és világszintű, különböző célú (információátadás, szórakozás, oktatás, hirdetés stb.) kommunikáció során alkalmaznak”. A kettő nem fedi egymást teljes egészében, tekintve, hogy a multimédia-fordítás alá tartozik például a képregények fordítása is – ezek multimodálisak, de nem audiovizuálisak. Ez megerősítheti azon feltevéseket, amelyek szerint immár az „audiovizuális fordítás” kifejezés nyert teret a korábbi megnevezésekkel szemben (mint például film-, képernyő- vagy multimédia-fordítás) (lásd Gambier 2013 2013 “The Position of Audiovisual Translation Studies.” In The Routledge Handbook of Translation Studies, ed. by Carmen Millan, and Francesca Bartrina, 45–59. London: Routledge. Crossref logoGoogle Scholar: 46). Amikor két kifejezésre kerestünk rá egyszerre, az alábbi eredmények születtek: az „audiovizuális” és a „leíró” szó 22 absztraktban szerepelt együtt (és 7 alkalommal a kulcsszavak között), a „multimédia” és a „leíró” pedig 2 tanulmány absztraktjában tűnt fel együtt (és egyszer a kulcsszavak között) – az egyik nyomtatott hirdetések és műszaki-tudományos szövegek illusztrációit vizsgálja, a másik pedig a leíró fordítástudomány és az audiovizuális fordítás kapcsolatáról értekezik (Pym 2001Pym, Anthony 2001 “Four Remarks on Translation Research and Multimedia.” In (Multi) Media Translation, ed. by Yves Gambier, and Henrik Gottlieb, 275–282. Amsterdam: John Benjamins. Crossref logoGoogle Scholar, bővebben lásd később). Az egyetlen találat, amelyben együtt szerepelt az „audiovizuális” és a „leíró fordítástudomány” vagy a „leíró” kifejezés, szintén a leíró fordítástudomány és az audiovizuális fordítás viszonyát taglalja (Díaz-Cintas 2004Díaz-Cintas, Jorge 2004 “In Search of a Theoretical Framework for the Study of Audiovisual Translation.” In Topics in Audiovisual Translation, ed. by Pilar Orero, 21–34. Amsterdam: John Benjamins. Crossref logoGoogle Scholar, bővebben lásd később).

Ami az audiovizuális fordítás típusait illeti, a keresés eredményei szerint az alábbiakra helyeződik a legnagyobb hangsúly: feliratozás (570/553 találat absztraktokban/kulcsszavak között), lokalizáció (320/280) és szinkronizálás (313/292), ezt követi szorosan a jeltolmácsolás (165/237). Kevesebbszer fordul elő, de megtalálható a hangos leírás (11/99), a hangalámondás (33/45), a színpadi feliratozás (az operaelőadásokon látható feliratok) (33/40), a siketek és nagyothallók számára készülő feliratozás (26/0), a rajongói filmfeliratozás (13/17) és a rajongói szinkron (1/17). Szintén gyakori találat volt az összehasonlító tanulmányokban lefuttatott keresések során a „feliratozás” és a „szinkronizálás” (147/125), illetve a „humor” és az „audiovizuális fordítás” (0/42) kifejezések kettőse (amelyeket újra és újra az audiovizuális fordítás kutatásának középpontjába szoktak állítani), akárcsak az „akadálymentesség” (210/71). Ebből akár már óvatos következtetéseket is levonhatunk az audiovizuális fordítás kutatásának 21. századbeli irányvonalaira vonatkozóan.

A 22 leíró szemléletű, audiovizuális fordítással foglalkozó szakmunka között hat könyvet találunk (ezek monográfiák vagy szerkesztett tanulmánykötetek), amelyek regionális televíziók szinkronjaival, különböző országok filmfordításaival, a képernyőfordítás keretein belül történő szinkronizálással, feliratozással és hangalámondással, a humor fordításának normáival vagy éppen tévéműsorok szinkronjaival és felirataival foglalkoznak. Közülük csak kettő foglalkozik olyan témával, amely közvetlenül a leíró fordítástudomány céljaihoz kapcsolódik: az egyik a tévéműsorokban megjelenő humor audiovizuális fordításának normáit igyekszik megállapítani, a másik a szinkronizálás szerepét kutatja kisebbségi nyelvek használóinak szóló tévécsatornák esetében. A többi tanulmány vagy csak azért szerepelt a találatok között, mert érintőlegesen foglalkozik audiovizuális fordítási korpusszal vagy problémával (túlnyomórészt a humorral), vagy mert alkalmazott nyelvészeti megközelítése révén kapcsolódik olyan kutatási tárgyakhoz, mint például a filmfordítás kapcsolata idegennyelvi csoportokkal, vagy mint bizonyos gyakorlatorientáltabb megközelítések (például képernyőfordítási kézikönyv). A fennmaradó 16 tanulmány specifikus ágazatokat helyez a középpontba, főként a feliratozást és a szinkronizálást (és ezek összehasonlító vizsgálatát), hangos leírást (és audionarrációt), vagy csak általánosságban az audiovizuális fordítást; főként (mozi)filmekre és televíziós adásokra koncentrálnak, de múzeumok, színházak és nyomtatott anyagok audiovizuális fordításával is foglalkoznak. Hét tanulmány szól az audiovizuális fordítás normáiról (ideértve a stratégiai megközelítéseket, módszereket, technikákat és korlátokat), és négy említi nyíltan, hogy a leíró fordítástudományi irányzathoz kapcsolódik.

E rövid kutatás során számos keresést végeztünk azért, hogy feltárjuk a leíró fordítástudományban használt főbb terminusok (rendszer, norma, törvényszerűség, univerzálé, pártfogás, célnyelvi) használatát, és az audiovizuális fordítás kutatása során alkalmazott megközelítéseket (empirikus, leíró, interdiszciplináris). Az alábbi táblázatban láthatók az egyes kifejezések, valamint az absztraktokban és a kulcsszavak között előforduló találatok száma:

1. táblázatTalálatok a bibliográfiában a leíró fordítástudományhoz köthető fogalmakra
Találatok az absztraktokban Terminus Találatok a kulcsszavak között
13 rendszer  7
 8 norma 19
 3 törvényszerűség  0
11 univerzálé  0
 1 pártfogás  0
42 kontextus  3
66 célnyelvi 17
20 empirikus 11
23 leíró  7
14 interdiszciplináris  0

A leíró fordítástudománnyal kapcsolatos leggyakrabban használt fogalmak a következők: célnyelvi (66/17), kontextus (42/3), norma (8/19), rendszer (13/7) és törvényszerűség (3/0), emellett pedig egy találat érkezett a pártfogásra (1/0). A leíró fordítástudománnyal kapcsolatos kifejezések közül a „leíró” (23/7), az „empirikus” (20/11) és az „interdiszciplináris” (14/0) fordul elő leggyakrabban. Viszont a „leíró” kifejezést meglehetősen tág értelemben használják olyan tanulmányok esetében, amelyek leíró megközelítésben vizsgálnak egy audiovizuális fordítási korpuszt vagy egy adott audiovizuális fordítási korpuszban megjelenő specifikus problémát (humort), nem pedig explicit módon, a leíró fordítástudomány célorientált megközelítései felől tanulmányozzák a fordítás törvényszerűségeit, mozgatórugóit vagy következményeit. A fent említett kifejezések relatív alacsony előfordulása egy több mint 24 500 szócikket tartalmazó adatbázisban (2014. áprilisi adat) azt mutatja, hogy a leíró fordítástudományi megközelítést még csak most kezdik alkalmazni az audiovizuális fordítás kutatásában.

4.Az audiovizuális fordítás leíró fordítástudományi kutatása: kérdések, kihívások és lehetőségek

A Translation Studies Bibliography adatbázisában folytatott keresés eredményeképpen két olyan tanulmány került előtérbe, amely a leíró fordítástudomány fontosságát taglalja az audiovizuális és multimédia-fordítás terén: Pym 2001Pym, Anthony 2001 “Four Remarks on Translation Research and Multimedia.” In (Multi) Media Translation, ed. by Yves Gambier, and Henrik Gottlieb, 275–282. Amsterdam: John Benjamins. Crossref logoGoogle Scholar-es Four Remarks on Translation Research and Multimedia című írása, valamint Díaz-Cintas 2004Díaz-Cintas, Jorge 2004 “In Search of a Theoretical Framework for the Study of Audiovisual Translation.” In Topics in Audiovisual Translation, ed. by Pilar Orero, 21–34. Amsterdam: John Benjamins. Crossref logoGoogle Scholar-ben publikált In Search of a Theoretical Framework for the Study of Audiovisual Translation című tanulmánya.

4.1A leíró fordítástudomány relevanciája az audiovizuális fordítás kutatásában

Pym (2001)Pym, Anthony 2001 “Four Remarks on Translation Research and Multimedia.” In (Multi) Media Translation, ed. by Yves Gambier, and Henrik Gottlieb, 275–282. Amsterdam: John Benjamins. Crossref logoGoogle Scholar a deskriptivizmussal szemben támasztott kihívásokat tárgyalja, amelyek a multimédia vagy – ahogyan a szerző nevezi – transzkulturális média kutatásában jelennek meg.55.Erről bővebben lásd Pym (2001Pym, Anthony 2001 “Four Remarks on Translation Research and Multimedia.” In (Multi) Media Translation, ed. by Yves Gambier, and Henrik Gottlieb, 275–282. Amsterdam: John Benjamins. Crossref logoGoogle Scholar: 280–282). Ebben a tanulmányban a szerző kifejti, hogy összetett és interkulturális területnek tekinti a multimédia-fordítást, már csak a technológia által adott rengeteg lehetőség miatt is (például a néző több fajta szinkront is választhat egy bizonyos műsorhoz). Tanulmányában felhívja a figyelmet az összetett kutatások kockázataira, és konstruktív kritikákat fogalmaz meg, ugyanakkor nem riad vissza attól sem, hogy megoldásokat javasoljon. Pym a következő problémaforrásokat emeli ki: mivel egymástól függetlenül születnek összetett leírások, félő, hogy elaprózódik az információ. A kutatók részéről egyrészt kritikusabb hozzáállásra van szükség, másrészt „megoldásra váró, társadalmilag megélt problémákat” kellene vizsgálniuk (276. o.). Emellett problémát okoz, hogy sokan görcsösen ragaszkodnak a célnyelvi kultúra felőli megközelítéshez, amelyet ki kellene terjeszteni „széles, transzkulturális jelenségekre, valamint az ideológiák és a piac jelentőségére” is (277. o.). Az olyan fogalmakat, mint a kultúra (vagy rendszer), a feladó és a vevő, ahogyan a fejlődést előidéző tényezőket is, kötelező módon újból meg kell határozni, és a médiafordítás résztvevőit (legyen szó elméleti vagy gyakorlati oldalról) meg kell nevezni. Végül a „laboratóriumi köpenybe” rejtett, komplex kutatások mögé bújtatott stratégiai hatalmi célok is kockázatot jelentenek, ezért ezeket fel kell ismerni, illetve le kell leplezni azokat, akik a legnagyobb hatalommal rendelkeznek a kommunikáció és a multimédia teljes iparágán belül, legyen szó annak elméleti vagy gyakorlati ágáról (276. o.). Összefoglalva tehát a tanulmány kiemeli annak a kockázatát, ha kizárólag olyan fragmentált tudást halmozunk fel, amely nem igazolt, szélesebb körben végzett, kontextusorientált kutatásokból, hanem csak látszólag pártatlan leíró tanulmányokból származik. Ennek elkerülésére megoldás lehet, ha a kutatók kritikusabb szemmel végzik a munkájukat, és releváns vagy problémát jelentő kérdéseket vizsgálnak – azaz változtatnak az eddigi megközelítésen.

Jorge Díaz-Cintas (2004)Díaz-Cintas, Jorge 2004 “In Search of a Theoretical Framework for the Study of Audiovisual Translation.” In Topics in Audiovisual Translation, ed. by Pilar Orero, 21–34. Amsterdam: John Benjamins. Crossref logoGoogle Scholar azt elemzi, hogy megalapozott-e, ha a leíró fordítástudomány főbb téziseit alkalmazzuk az audiovizuális fordítás kutatásában. A főbb kérdések vizsgálatán felül a tanulmány azt állítja, hogy mivel a leíró fordítástudomány megközelítései kezdetben szinte kizárólag az irodalmi fordításra vonatkoztak, így módosítani kell rajtuk. Emellett azonban hozzáteszi azt is, hogy ezek a megközelítések új lehetőségeket feltáró, heurisztikus eszközökként hatékonyak lehetnek az audiovizuális fordítás kutatásában is. Azt is kiemeli, hogy újra kell gondolni a poliszisztéma-elmélet szerinti elsődleges (innovatív és központi) és másodlagos (konzervatív és periférikus) modelleket, így alkalmazhatók lennének az audiovizuális fordítás területén is; ezen a téren ugyanis számos ellenpéldával találkozhatunk.66.A Díaz-Cintas (2004Díaz-Cintas, Jorge 2004 “In Search of a Theoretical Framework for the Study of Audiovisual Translation.” In Topics in Audiovisual Translation, ed. by Pilar Orero, 21–34. Amsterdam: John Benjamins. Crossref logoGoogle Scholar: 23) által kifogásolt innovatív és központi, valamint konzervatív és periférikus kapcsolat igazából csak egy az Even-Zohar (1990Even-Zohar, Itamar 1990Polysystem Studies, special issue of Poetics Today 11 (1). Descriptive translation studies of audiovisual translation 205.Google Scholar: 46) által felvázolt sok lehetőség közül. Even-Zohar szerint ugyanis a rendszerbeli kapcsolat az „éppen vizsgált poliszisztéma sajátos állapotától függ”. A tanulmány továbbá arra is kitér, hogy a kiindulási norma (adekvátság és elfogadhatóság) nem alkalmazható az audiovizuális fordítás vizsgálata során, mivel „a kép szerepe általában dominánsabb a szöveggel szemben” (Díaz-Cintas 2008 2008 “The Didactics of Audiovisual Translation.” In The Didactics of Audiovisual Translation, ed. by Jorge Díaz-Cintas, 1–18. Amsterdam: John Benjamins. Crossref logoGoogle Scholar: 26).77.Ez az állítás további pontosítást követel, például tisztázni lehetne, hogy a kép az audiovizuális fordítás melyik résztvevője számára válik dominánssá a szöveggel szemben: a rendező, a forrásnyelvvel dolgozó audiovizuális fordító, a lefordított célnyelvi szöveget olvasó néző vagy más résztvevők számára. Bizonyos tényezők figyelembevételével ugyanis elég zavaros ez az állítás. Egyfelől egyre több az olyan feliratozott műsor, amelynél a feliratozóknak csak a szöveghez (sablonhoz) van hozzáférésük – ahogy ezt már a Code of Good Subtitling Practice című tanulmányban is előrevetítették (Ivarsson és Carroll 1998Ivarsson, Jan, and Mary Carroll 1998Code of Good Subtitling Practice. http://​www​.esist​.org/. Accessed November 23, 2015.). Másrészt pedig egyre gyakrabban használnak olyan szoftverkombinációkat, mint a beszédfelismerés és a siketek és nagyothallók számára alkalmazott gépi fordítás. Ha pedig túlságosan nagy hangsúlyt fektetünk a fordítási normák múltbéli változásainak vizsgálatára, fennállhat a veszély, hogy olyan túlságosan ambiciózus leíró tanulmányok születnek, amelyek a szövegek száma vagy a több évtizeden átívelő vizsgálatok miatt túlságosan nagy audiovizuális korpusz leírását célozzák meg.

Általánosságban véve azonban Díaz-Cintas tanulmánya inkább a fordítástudomány leíró megközelítésének alkalmazása nyomán jelentkező kutatási lehetőségeket igyekszik azonosítani az audiovizuális fordítás terén, rámutatva a tényre, miszerint a leíró fordítástudomány célravezető fogalmi keretet biztosít, amely túlmutat az audiovizuális fordítás pusztán nyelvi megítélésén, és a kontextuális jellegzetességek átfogó hálózatát öleli fel. A szerző a következő három fogalom relevanciáját hangsúlyozza: poliszisztéma, fordítási norma és pártfogás. Először a poliszisztéma-elmélet audiovizuális fordítás kutatásában való alkalmazhatóságát emeli ki különösen hasznos és ígéretes megközelítésként. A lefordított audiovizuális rendszernek mint a szélesebb körű célnyelvi audiovizuális rendszer egy részének tanulmányozására hívja fel a figyelmet (magában foglalva a magaskultúrát és a tömegkultúrát egyaránt). Az elmélet alkalmazása továbbá kivitelezhetővé teszi a média és a műfajok sokféleségének vizsgálatát az audiovizuális fordításon belül, valamint lehetőséget nyújt a pusztán nyelvi megközelítésen túl további dimenziók számbavételére is. Ilyen módon lehetővé válik az audiovizuális fordítás szociokulturális és szakmai tényezőinek megértése, a rendszerek és modalitások közötti csatározások feltárása, a különböző országok audiovizuális fordítással kapcsolatos gyakorlatainak és preferenciáinak azonosítása, valamint különböző rendszerek (például az audiovizuális fordítási és az irodalmi fordítási rendszerek) összehasonlító tanulmányozása. Másodszor a leíró fordítástudomány (előzetes és műveleti) normáinak alkalmazását különösen hasznos megközelítésként mutatja be az audiovizuális fordításkutatási projektekben. A cél, hogy feltérképezzük az audiovizuális fordítás területén kialakult gyakorlat múltbeli változását, valamint hogy saját történelmi kontextusában értsük meg a jelentését – ugyanis így felfedhetjük az audiovizuális fordítás néhány sajátos résztvevőjét is (stúdiókat, produkciós vállalatokat és forgalmazókat, szinkronszínészeket és rendezőket, műszaki szakembereket, dramaturgokat stb.). Végül a tanulmány a pártfogás fogalmának szerepét is hangsúlyozza, hogy az audiovizuális fordításhoz kapcsolódó nyelven túli dimenziókra összpontosíthassunk, valamint kontextuális kutatásokat végezhessünk, amelyek célja annak bemutatása, milyen befolyást gyakorol az audiovizuális fordításra a cenzúra, a jogszabályok, a kormányzati hatóságok, a televíziós csatornák és szinkronstúdiók, illetve az oktatási intézmények, a produkciós és forgalmazó vállalatok, valamint a célközönség preferenciái és még sok más tényező.

4.2A leíró fordítástudományi megközelítés sikeres alkalmazása az audiovizuális fordítás terén: fő kihívások

A fentiekben bemutatott két tanulmány gondolatébresztő kérdései és felvetései mellett érdemes még kiemelni a sikeres leíró megközelítés néhány további fő kihívását, amelyek az audiovizuális fordításról szóló kutatások során merülnek fel. Mindenekelőtt az audiovizuális szövegek szemiotikai komplexitását kell megemlíteni, amely jelentős nehézségek elé állítja a módszeres leíró, empirikus megközelítést. Gyakran hangoztatott vélemény, miszerint a leíró fordítástudomány leginkább az irodalmi fordítás vizsgálata során fejlődött, ezáltal fogalmi keretrendszerét más célra tervezték, tehát néhány esetben adaptációt igényel. Ez a folyamat el is kezdődött,88.Az audiovizuális szövegek tanulmányozásához lásd Delabastita (1989)Delabastita, Dirk 1989 “Translation and Mass-Communication: Film and T.V. Translation as Evidence of Cultural Dynamics.” Babel 35 (4): 193–218. Crossref logoGoogle Scholar, Zabalbeascoa (2008)Zabalbeascoa, Patrick 2008 “The Nature of the Audiovisual Text and its Parameters.” In The Didactics of Audiovisual Translation, ed. by Jorge Díaz-Cintas, 21–37. Amsterdam: John Benjamins. Crossref logoGoogle Scholar és Gambier (2013) 2013 “The Position of Audiovisual Translation Studies.” In The Routledge Handbook of Translation Studies, ed. by Carmen Millan, and Francesca Bartrina, 45–59. London: Routledge. Crossref logoGoogle Scholar értekezéseit. és máris a kutatás új lehetőségeinek egész tárházát nyitotta meg. Ne feledkezzünk meg arról se, hogy az „alacsony presztízsű” audiovizuális fordítást a leíró fordítástudomány állította a tudományos kutatás fókuszába – a jelentős ellenállás ellenére –, így először a fordítás általában, majd az irodalmi fordítás, végül pedig az audiovizuális fordítás teljes palettája is a kutatók figyelmébe került. Másrészről viszont ez a fő fogalmi keret az „összehasonlító irodalom strukturalista mozgalmából” (Pym 2001Pym, Anthony 2001 “Four Remarks on Translation Research and Multimedia.” In (Multi) Media Translation, ed. by Yves Gambier, and Henrik Gottlieb, 275–282. Amsterdam: John Benjamins. Crossref logoGoogle Scholar: 277) nőtte ki magát, és valószínűleg tovább kell fejleszteni a jövőben, amikor az audiovizuális fordítástudományi kutatások során más tudományágak, kutatási kérdések vagy célok is előtérbe kerülnek.

Az audiovizuális szövegek szemiotikai komplexitásából fakadó alapvető nehézségeket három fő kérdéskör szerint csoportosíthatjuk. Először is a kutatók szempontjából – nem pusztán az audiovizuális forrásnyelvi szövegek multimédiás és multimodális természetére helyezve a hangsúlyt minden további megfontolás nélkül – alapvető fontosságú, hogy azonosítsuk a különféle módok és jelek szerepét a jelentés létrehozásában (a nézők és a fordítók által) és a fordítási döntésekben, ahogyan jelenleg a befogadásközpontú kutatásokban is zajlik. Az audiovizuális szövegek és szövegrészek verbális vagy nonverbális, valamint auditív vagy vizuális elemeket tartalmazhatnak. Ezen elemek különböző mértékű kombinációja határozza meg a multimodalitás fokozatait, illetve ezek világítanak rá arra, hogy minden szöveget vagy szövegrészt legalább e két skála folytonos változása mentén kell feltérképezni (Zabalbeascoa 2008Zabalbeascoa, Patrick 2008 “The Nature of the Audiovisual Text and its Parameters.” In The Didactics of Audiovisual Translation, ed. by Jorge Díaz-Cintas, 21–37. Amsterdam: John Benjamins. Crossref logoGoogle Scholar: 25–29), valamint hogy folytatni kell a befogadás további tanulmányozását. Ez a szemlélet elzárkózik az általánosítástól, ugyanakkor kiemeli, milyen nagy szükség van a különböző média és műfajok, valamint kulturális vagy történelmi kontextusok túlnyomó arányainak további vizsgálatára. Ezenkívül további tanulmányok szükségesek a fordítói döntésekről is, hogy az audiovizuális fordítási termékek és folyamatok verbális, nonverbális, valamint vizuális és auditív elemeinek tényleges szerepét azonosítani tudjuk. Még távolról sem sikerült tisztázni, hogyan térképezzük fel az osztályozási egységeket elemzések céljára, és miként alkossunk működő osztályozási rendszereket az audiovizuális szövegek törvényszerűségének leírására. Általánosságban továbbra is gyakran bírálják az erős verbális vagy nyelvi elfogultságot, erre válaszul pedig néhányan azt hangsúlyozzák, hogy minden szerkezetet az összes szemiotikai módszer vonatkozásában kellene elemezni. Mások viszont a multimodális átírás egyszerűsítését és szükségszerű adaptálását javasolnák (Taylor 2003Taylor, Christopher J. 2003 “Multimodal Transcription in the Analysis, Translation and Subtitling of Italian Films.” The Translator 9 (2): 191–205. Crossref logoGoogle Scholar; Baldry és Thibault 2006Baldry, Anthony, Paul J. Thibault 2006Multimodal Transcription and Text Analysis: A Multimedia Toolkit and Coursebook. Sheffield: Equinox.Google Scholar). Másodsorban a szakmabeliek szempontjából nézve problémaként merül fel, hogy a nonverbális elemeket gyakran csak abból a célból veszik figyelembe, hogy a forrásnyelvivel – minél inkább – szinkronban levő célnyelvi szöveget tudjanak alkotni (legyen az felirat, szinkron, hangalámondás vagy tolmácsolás). Arra viszont még mindig nem derült fény, hogy vajon az audiovizuális fordító a verbális elemek (szóbeli és írásbeli szöveg) fordítására összpontosít, vagy a nonverbális (auditív és vizuális) elemek is ugyanannyira fontosak a folyamat során – esetleg még fontosabbak is. Végül meg kell említenünk a szöveg szempontját is, miszerint az audiovizuális fordító által alkotott szinkron célnyelvi szöveg csak egyetlen (kiegészítő) eleme a végső terméknek, a lefordított audiovizuális szövegnek. A lefordított audiovizuális szövegek ezen további komplexitásának feltérképezéséhez a kutatásoknak túl kell lépniük a forrásnyelvi és a célnyelvi szövegek puszta összehasonlító elemzésén, célnyelvi vagy nemzetközi kontextusban való értelmezésén. Ez azt jelenti, hogy mind a folyamat résztvevőinek, mind a kutatóknak több figyelmet kell fordítaniuk a verbális és nonverbális, auditív és vizuális, forrásnyelvi és célnyelvi elemek új struktúrájára. Talán éppen emiatt az összetettség miatt kapott csekély figyelmet ez a hibrid audiovizuális szöveg mint multidiszciplináris jellegű, új szemiotikai hálózat, amelynél ráadásul az előállítási és a befogadói oldalra is fontos figyelmet fordítani.

A leíró fordítástudományi elv, miszerint az audiovizuális fordítás tanulmányozását főként a célnyelvi kontextus felől kell megközelíteni, hogy „széles körű rendszerszintű célnyelvi alapú leírásokat” készíthessünk (Pym 2001Pym, Anthony 2001 “Four Remarks on Translation Research and Multimedia.” In (Multi) Media Translation, ed. by Yves Gambier, and Henrik Gottlieb, 275–282. Amsterdam: John Benjamins. Crossref logoGoogle Scholar: 276), jelentős tudományos tárházat épített az eddig igencsak kevéssé ismert audiovizuális fordítás területén, valamint megalapozta létjogosultságát a kortárs kultúrákban. Mindamellett, hogy egy nemzetközi szereplők által erősen meghatározott terület eredményeinek és motivációinak megértése nyilvánvaló előnyökkel jár, egy szélesebb körű nemzetközi kontextus figyelembevétele is felvet bizonyos kérdéseket. Az audiovizuális fordítás tanulmányozása szempontjából egyértelműen hasznos, ha figyelembe vesszük a nemzeti audiovizuális poliszisztémákat, amelyek magukba foglalják a lefordított és a nem fordított rendszereket is, valamint hogy összehasonlító tanulmányokat is végzünk. Amennyiben a lefordított audiovizuális tartalmak és a különböző modalitású műfajok előállításának résztvevői jobban koncentrálnának a kontextuális hatásokra, akkor különösen hatékonyan lehetne meghatározni az audiovizuális fordítás sajátosságait. Azonban mivel a folyamat résztvevőinek és kontextusainak hálózata meglehetősen komplex, a kontextuális változók empirikus kutatása további problémákat vet fel azon releváns tényezők meghatározásában, amelyek különösen hasznosak lennének az audiovizuális fordítás törvényszerűségeinek leíró tanulmányozásában.

A törvényszerűségek (univerzálék, szabályok, normák, stratégiák/műveletek, fordítási egységek) azonosítása érdekében az esettanulmányokon és a részletező leírásokon túlmutató eszközökre van szükség, ez pedig további, a multimediális korpuszok létrehozásával, hozzáférésével és elemzésével járó nehézségek elé állítja a kutatókat. Az audiovizuális fordítási törvényszerűségek érthető és rendszerszintű leírásához a következő problémákat kell megoldani: az audiovizuális korpuszok összeállítását – figyelembe véve a különböző médiumokat, nyelvpárokat, audiovizuális fordítási modalitásokat és korpusztípusokat (egynyelvű, többnyelvű, multiszemiotikus, párhuzamos, összehasonlítható stb.) –, illetve a minőségi és mennyiségi elemzésekhez alkalmas specifikus eszközök fejlesztését, valamint ezek rendelkezésre bocsátását a kutatóközösség számára. A szélesebb körű korpuszoknak és kontextusainak leíró elemzésében további nehézséget okoz, hogy hatékonyabb hardverre és szoftverre van szükség, amelyek lehetővé teszik a félautomata minőségi és mennyiségi elemzéseket. Az elemzést tovább bonyolítják az audiovizuális tartalmak szerzői jogaival kapcsolatos kényes kérdések, amelyek megakadályozzák az audiovizuális fordítási korpuszok rendszerszintű leíró kutatási célokra való létrehozását, valamint az ilyen kutatások eredményeinek terjesztését.99.Az audiovizuális fordítás kutatóinak olyan nehézségekkel kell szembenézniük, mint korlátozott hozzáférés a termékekhez, szigorú szerzői jogi szabályok az idézetek megengedett hosszúságára vonatkozóan, valamint hogy nem lehet ingyenes online korpuszt létrehozniuk egy kutatócsoport vagy szélesebb audiovizuális fordításkutatási közösség számára. A tárgy sokféleségét, komplexitását és hibrid mivoltát tekintve további megpróbáltatásokkal is szembe kell néznünk: figyelembe kell vennünk az audiovizuális fordítás médiumával, modalitásával és kontextuális jellemzőivel kapcsolatos módszertani és elméleti sajátosságokat, valamint egy kiterjedt leíró megközelítés kidolgozásának a lehetőségét is. Végül az elérhető alternatív audiovizuális platformok ellenére még mindig főként nyomtatott formában mutatják be és terjesztik az audiovizuális fordítással kapcsolatos leíró kutatások eredményeit (tanulmányok, monográfiák, disszertációk formájában); ez pedig elég komolyan korlátozza a kutatásokat.

Az audiovizuális és multimédiás kommunikáció igazán szerteágazó területei tovább bonyolítják a kontextusorientált kutatást. Egyrészt mivel a „technológia több lehetőséget kínál számunkra, mint amennyi a kutatásokban megjelenik” (Pym 2001Pym, Anthony 2001 “Four Remarks on Translation Research and Multimedia.” In (Multi) Media Translation, ed. by Yves Gambier, and Henrik Gottlieb, 275–282. Amsterdam: John Benjamins. Crossref logoGoogle Scholar: 280), másrészt pedig egyre nehezebben tudjuk osztályozni az audiovizuális és multimédiás kommunikációt a jól ismert, de talán túlságosan egyszerű kommunikációs modellekkel. Például az „adó” vagy „vevő” nemzeti rendszerek azonosítása a nemzetközi médiában eléggé távol áll az egyértelműtől.1010.Pym (2001Pym, Anthony 2001 “Four Remarks on Translation Research and Multimedia.” In (Multi) Media Translation, ed. by Yves Gambier, and Henrik Gottlieb, 275–282. Amsterdam: John Benjamins. Crossref logoGoogle Scholar: 278) idegen nyelvű műsorok német nyelvre való fordítását említi; a műsorokat német televíziótársaságok közvetítésével műholdon sugározták más európai országokba. Ez akár felhívás is lehet a kultúra vagy a rendszer újbóli meghatározására, valamint a létező modellek adaptációjára, esetleg az olyan operatív kommunikatív modellek fejlesztésére, amelyek alkalmazhatók a jelenlegi komplex, egyre hibridebb média területein.

A leíró fordítástudomány interdiszciplináris jellege más problémákat is felvet, mivel a poliszisztémával kapcsolatos értelmező tanulmányokat kutatócsoportokkal lehet a legeredményesebben kutatni. Azonban itt különböző lehetséges akadályokat is meg kell említenünk: a tudományos világba való belépés még mindig nagyban függ a kötelezően bemutatandó, egyénileg elkészített és időigényes projektektől (mesterszakos diplomamunkáktól, doktori és posztdoktori értekezésektől); néhány esetben a tudományos pályán is kevéssé értékelik a közösen végzett, együttműködésen alapuló publikációkat. Továbbá a kutatási projektek benyújtásakor az interdiszciplináris megközelítések gyakran nem is illeszthetők be egy-egy tudományág szerinti besorolásba. Végül pedig az ilyen projekteket nem mindig bírálják el megfelelően, főleg mivel az értékelés egy-egy tudományág-orientált értékelési panel szerint zajlik, így nehézkes lehet tudományos diplomát szerezni, karriert építeni vagy támogatást nyerni az ilyen projektek esetében. Ez a megállapítás általánosságban a fordítástudományra is vonatkozik, hiszen interdiszciplináris jellegéből adódóan gyakran merült fel probléma, amikor nyelvészeti vagy irodalomtudományi szempontból bírálták. Az audiovizuális fordítási kutatások és projektek terén fokozottan érvényes ez a nehézség; a tudományág célja, hogy túlmutasson a pusztán nyelvi megközelítéseken, ennek ellenére nehezen tudja kivívni magának az irodalmi fordításéhoz hasonló tudományos elismerést. Ráadásul meglehetősen leegyszerűsített az eredeti besorolás, miszerint a leíró fordítástudomány a bölcsészettudományon belül szilárduljon meg, ugyanis az interdiszciplináris audiovizuális fordításkutatási projektek egyre inkább függenek más területektől is. Csak hogy néhány példát említsünk, ilyen terület a számítástechnika (vö. a növekvő többnyelvű és multidiszciplináris jellegű szemiotikai korpuszok szoftverének tárolási, gyűjtési, elemzési és automatikus/félautomatikus osztályzási, valamint címkézési célra történő fejlesztése), valamint a statisztika (vö. a releváns törvényszerűségek azonosítása statisztikai elemzések segítségével).

Egyre nehezebb pénzügyi támogatást nyerni a kutatási projektekhez, a haszonelvű tudományos előadások pedig egyre jobban a felszínre törnek, így a leíró fordítástudomány keretein belül végzett audiovizuális fordításról szóló kutatásoknak – az alkalmazott kutatásokkal ellentétben – újabb kihívással kell szembesülniük: a tiszta vagy fundamentális leíró kutatások finanszírozásával. Manapság nagyon fontos a kutatások közvetlen társadalmi vonatkozása, így elég nehezen lehet túllépni a már így is túlnyomó kollektív törekvéseken, amelyek megszabják a sajátos audiovizuális fordítási modalitásokra vonatkozó alapvető mintákat és megfelelő gyakorlatokat, vagy a többé kevésbé egyéni törekvéseken, amelyek jobb fordítóképzési programok és modalitási egységek létrehozására irányulnak. A társadalmi vonatkozású vagy a társadalmi problémákat felvető kérdések előíró és alkalmazott tanulmányozására folyamatos igény mutatkozik (lásd Pym 2001Pym, Anthony 2001 “Four Remarks on Translation Research and Multimedia.” In (Multi) Media Translation, ed. by Yves Gambier, and Henrik Gottlieb, 275–282. Amsterdam: John Benjamins. Crossref logoGoogle Scholar: 276). A fundamentális empirikus és rendszerszintű leíró kutatások, amelyek az audiovizuális fordítást mint terméket, folyamatot és funkciót vizsgálják, közép és hosszú távon talán elérik alkalmazott céljukat, és jobb audiovizuális fordítási gyakorlatok, valamint audiovizuális fordítóképzések állnak majd rendelkezésünkre. A kutatások egyre több részletes információval szolgálnak az audiovizuális fordítás működéséről nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt, illetve egyre több fordítási normát alakítanak ki és tesztelnek különböző kultúrák audiovizuális szövegtípusaira, műfajaira, médiájára, platformjaira és modalitásaira vonatkozóan. A nyert információk közzétételével és alkalmazásával a fordítói szakma és a fordítóképzés is jobban működhet, hatékonyabb és eredményesebb lehet. Mindazonáltal a „tiszta” vagy fundamentálisan leíró kutatási irányzatot önmagában is értékelni kellene, függetlenül az egyébként sokrétű és igazán ígéretes alkalmazott céljaitól, amelyeket esetlegesen elért.

5.Konklúzió

A jelenlegi globális környezetet nagyon termékeny szövegtermelés jellemzi, amely gyakran túlságosan bíráló, elméleti, szubjektív és kritikus – vegyük például a közösségi médiát vagy a blogokat. Még a tudományos életben is inkább az elhivatott alkalmazott megközelítések felé billen a mérleg. Ezt a tendenciát akkor is megfigyelhetjük, amikor az állami finanszírozás elsősorban a társadalmilag releváns, és így főként alkalmazott/előíró, társadalmi problémákat boncoló kutatási projekteket részesíti előnyben. Úgy tűnik, hogy a leíró fordítástudomány veszített vonzerejéből a társadalmi hatás túlértékelése, valamint az előíró megközelítések előnyben részesítése miatt, még úgy is, hogy fő fogalmi keretrendszerét még nem igazán alkalmazták az audiovizuális fordítás egyre bővülő területén. Feleslegesnek is tűnik kijelenteni, hogy mielőtt egy bizonyos rendszerre vonatkozó lényeges, fontos és tartós változtatásokat javasolnánk, először meg kell értenünk – valamint meg kell tudnunk magyarázni és előre kell látnunk –, hogyan is működik az a rendszer, illetve hogy éppen az alkalmazott kutatások monopóliuma, vagy erőteljes túlsúlya volt-e az, ami kezdetben felhívta a kutatók figyelmét a leíró fordítástudomány értékére. Mint ahogy a jelen tanulmányban röviden vázoltuk, a leíró megközelítést alkalmazó audiovizuális fordításkutatás lehetőségei és korlátai nyitott kérdések maradnak egy folytatódó vitában, amely további, az audiovizuális fordítás empirikus, leíró és kontextusorientált fundamentális kutatásainak lehetséges útvonalait kutatja.

Megjegyzések

1.Vö. Assis Rosa (2010)Assis Rosa, Alexandra 2010 “Descriptive Translation Studies – DTS.” In Handbook of Translation Studies, vol. 1, ed. by Yves Gambier, and Luc van Doorslaer, 94–104. Amsterdam: John Benjamins. Crossref logoGoogle Scholar és Ben-Ari (2013)Ben-Ari, Nitsa 2013 “Taking Up the Challenge of a Non-Prescriptive Approach to Translation.” In The Routledge Handbook of Translation Studies, ed. by Carmen Millan, and Francesca Bartrina, 151–158. London: Routledge.Google Scholar.
2.Bővebben az audiovizuális fordítás újabb ágazatairól lásd Gambier (2013) 2013 “The Position of Audiovisual Translation Studies.” In The Routledge Handbook of Translation Studies, ed. by Carmen Millan, and Francesca Bartrina, 45–59. London: Routledge. Crossref logoGoogle Scholar.
3.Csakis azért választottuk ezt a kutatási módszert, mert ez volt elérhető a Lisszaboni Egyetemen belül működő School of Arts and Humanities számára. A BITRA (Bibliography of Interpreting and Translation) (Franco-Aixelá 2001–2014Franco Aixelá, Javier ed. 2001–2014Bibliography of Interpreting and Translation (BITRA). University of Alicante. http://​aplicacionesua​.cpd​.ua​.es. Accessed April 23, 2014.) számadatai is nagyon hasonlóak, csupán az absztraktokban előforduló „norma” és „rendszer” kifejezések helyezkednek el előbb a sorban (azonban ebben sajnos nincs lehetőség összehasonlító szókeresésre). A kereséseket 2015. április 11. és 24. között futtattuk le a bibliográfia adatbázisában.
4.Ami az „audiovizuális” és a „multimédia-fordítás” kifejezést illeti, a jelen tanulmány csak részben tekinti őket azonosnak. Gambier (2013 2013 “The Position of Audiovisual Translation Studies.” In The Routledge Handbook of Translation Studies, ed. by Carmen Millan, and Francesca Bartrina, 45–59. London: Routledge. Crossref logoGoogle Scholar: 46) szerint az előbbi kifejezésnek köszönhetően „a sugárzott műsorok (TV, mozi, rádió, DVD) multiszemiotikus mivolta került előtérbe”, míg az utóbbi „explicit módon utal arra a rengeteg médiumra, amelyet manapság a helyi és világszintű, különböző célú (információátadás, szórakozás, oktatás, hirdetés stb.) kommunikáció során alkalmaznak”. A kettő nem fedi egymást teljes egészében, tekintve, hogy a multimédia-fordítás alá tartozik például a képregények fordítása is – ezek multimodálisak, de nem audiovizuálisak.
5.Erről bővebben lásd Pym (2001Pym, Anthony 2001 “Four Remarks on Translation Research and Multimedia.” In (Multi) Media Translation, ed. by Yves Gambier, and Henrik Gottlieb, 275–282. Amsterdam: John Benjamins. Crossref logoGoogle Scholar: 280–282). Ebben a tanulmányban a szerző kifejti, hogy összetett és interkulturális területnek tekinti a multimédia-fordítást, már csak a technológia által adott rengeteg lehetőség miatt is (például a néző több fajta szinkront is választhat egy bizonyos műsorhoz).
6.A Díaz-Cintas (2004Díaz-Cintas, Jorge 2004 “In Search of a Theoretical Framework for the Study of Audiovisual Translation.” In Topics in Audiovisual Translation, ed. by Pilar Orero, 21–34. Amsterdam: John Benjamins. Crossref logoGoogle Scholar: 23) által kifogásolt innovatív és központi, valamint konzervatív és periférikus kapcsolat igazából csak egy az Even-Zohar (1990Even-Zohar, Itamar 1990Polysystem Studies, special issue of Poetics Today 11 (1). Descriptive translation studies of audiovisual translation 205.Google Scholar: 46) által felvázolt sok lehetőség közül. Even-Zohar szerint ugyanis a rendszerbeli kapcsolat az „éppen vizsgált poliszisztéma sajátos állapotától függ”.
7.Ez az állítás további pontosítást követel, például tisztázni lehetne, hogy a kép az audiovizuális fordítás melyik résztvevője számára válik dominánssá a szöveggel szemben: a rendező, a forrásnyelvvel dolgozó audiovizuális fordító, a lefordított célnyelvi szöveget olvasó néző vagy más résztvevők számára. Bizonyos tényezők figyelembevételével ugyanis elég zavaros ez az állítás. Egyfelől egyre több az olyan feliratozott műsor, amelynél a feliratozóknak csak a szöveghez (sablonhoz) van hozzáférésük – ahogy ezt már a Code of Good Subtitling Practice című tanulmányban is előrevetítették (Ivarsson és Carroll 1998Ivarsson, Jan, and Mary Carroll 1998Code of Good Subtitling Practice. http://​www​.esist​.org/. Accessed November 23, 2015.). Másrészt pedig egyre gyakrabban használnak olyan szoftverkombinációkat, mint a beszédfelismerés és a siketek és nagyothallók számára alkalmazott gépi fordítás.
8.Az audiovizuális szövegek tanulmányozásához lásd Delabastita (1989)Delabastita, Dirk 1989 “Translation and Mass-Communication: Film and T.V. Translation as Evidence of Cultural Dynamics.” Babel 35 (4): 193–218. Crossref logoGoogle Scholar, Zabalbeascoa (2008)Zabalbeascoa, Patrick 2008 “The Nature of the Audiovisual Text and its Parameters.” In The Didactics of Audiovisual Translation, ed. by Jorge Díaz-Cintas, 21–37. Amsterdam: John Benjamins. Crossref logoGoogle Scholar és Gambier (2013) 2013 “The Position of Audiovisual Translation Studies.” In The Routledge Handbook of Translation Studies, ed. by Carmen Millan, and Francesca Bartrina, 45–59. London: Routledge. Crossref logoGoogle Scholar értekezéseit.
9.Az audiovizuális fordítás kutatóinak olyan nehézségekkel kell szembenézniük, mint korlátozott hozzáférés a termékekhez, szigorú szerzői jogi szabályok az idézetek megengedett hosszúságára vonatkozóan, valamint hogy nem lehet ingyenes online korpuszt létrehozniuk egy kutatócsoport vagy szélesebb audiovizuális fordításkutatási közösség számára.
10.Pym (2001Pym, Anthony 2001 “Four Remarks on Translation Research and Multimedia.” In (Multi) Media Translation, ed. by Yves Gambier, and Henrik Gottlieb, 275–282. Amsterdam: John Benjamins. Crossref logoGoogle Scholar: 278) idegen nyelvű műsorok német nyelvre való fordítását említi; a műsorokat német televíziótársaságok közvetítésével műholdon sugározták más európai országokba.

Irodalom

Assis Rosa, Alexandra
2010 “Descriptive Translation Studies – DTS.” In Handbook of Translation Studies, vol. 1, ed. by Yves Gambier, and Luc van Doorslaer, 94–104. Amsterdam: John Benjamins. Crossref logoGoogle Scholar
Baldry, Anthony, Paul J. Thibault
2006Multimodal Transcription and Text Analysis: A Multimedia Toolkit and Coursebook. Sheffield: Equinox.Google Scholar
Bassnett, Susan
2015Translation. London: Routledge.Google Scholar
Ben-Ari, Nitsa
2013 “Taking Up the Challenge of a Non-Prescriptive Approach to Translation.” In The Routledge Handbook of Translation Studies, ed. by Carmen Millan, and Francesca Bartrina, 151–158. London: Routledge.Google Scholar
Chesterman, Andrew
2001 “Empirical Research Methods in Translation Studies.” Erikoiskielet ja käännösteoria (VAKKI-symposiumi XX) 27: 9–22.Google Scholar
Delabastita, Dirk
1989 “Translation and Mass-Communication: Film and T.V. Translation as Evidence of Cultural Dynamics.” Babel 35 (4): 193–218. Crossref logoGoogle Scholar
Díaz-Cintas, Jorge
2004 “In Search of a Theoretical Framework for the Study of Audiovisual Translation.” In Topics in Audiovisual Translation, ed. by Pilar Orero, 21–34. Amsterdam: John Benjamins. Crossref logoGoogle Scholar
2008 “The Didactics of Audiovisual Translation.” In The Didactics of Audiovisual Translation, ed. by Jorge Díaz-Cintas, 1–18. Amsterdam: John Benjamins. Crossref logoGoogle Scholar
Even-Zohar, Itamar
1990Polysystem Studies, special issue of Poetics Today 11 (1). Descriptive translation studies of audiovisual translation 205.Google Scholar
Franco Aixelá, Javier
ed. 2001–2014Bibliography of Interpreting and Translation (BITRA). University of Alicante. http://​aplicacionesua​.cpd​.ua​.es. Accessed April 23, 2014.
Gambier, Yves
2004 “La traduction audiovisuelle: un genre en expansion.” Meta 49 (1): 1–11. Crossref logoGoogle Scholar
2006 “Multimodality and Audiovisual Translation.” In MuTra 2006 – Audiovisual Translation Scenarios. Conference Proceedings, EU High Level Conference Series, ed. by Mary Carroll, Heidrun Gerzymisch-Arbogast, and Sandra Nauert, 91–98. Saarland: Advanced Translation Research Centre. http://​www​.translationconcepts​.org​/pdf​/MuTra​_2006​_Proceedings​.pdf. Accessed April 10, 2015.
2013 “The Position of Audiovisual Translation Studies.” In The Routledge Handbook of Translation Studies, ed. by Carmen Millan, and Francesca Bartrina, 45–59. London: Routledge. Crossref logoGoogle Scholar
Gambier, Yves, and Luc van Doorslaer
eds. 2003–2010Translation Studies Bibliography. Amsterdam: John Benjamins. https://​benjamins​.com​/online​/tsb/. Accessed April 23, 2015.
Holmes, James S.
(1988) 2000 “The Name and Nature of Translation Studies.” In The Translation Studies Reader, ed. by Lawrence Venuti, 172–185. London: Routledge.Google Scholar
Ivarsson, Jan, and Mary Carroll
1998Code of Good Subtitling Practice. http://​www​.esist​.org/. Accessed November 23, 2015.
Pym, Anthony
2001 “Four Remarks on Translation Research and Multimedia.” In (Multi) Media Translation, ed. by Yves Gambier, and Henrik Gottlieb, 275–282. Amsterdam: John Benjamins. Crossref logoGoogle Scholar
Taylor, Christopher J.
2003 “Multimodal Transcription in the Analysis, Translation and Subtitling of Italian Films.” The Translator 9 (2): 191–205. Crossref logoGoogle Scholar
Toury, Gideon
(1995) 2012Descriptive Translation Studies and Beyond. 2nd ed. Amsterdam: John Benjamins. Crossref logoGoogle Scholar
Zabalbeascoa, Patrick
2008 “The Nature of the Audiovisual Text and its Parameters.” In The Didactics of Audiovisual Translation, ed. by Jorge Díaz-Cintas, 21–37. Amsterdam: John Benjamins. Crossref logoGoogle Scholar

A szerző elérhetősége

Alexandra Assis Rosa

Department of English Studies

University of Lisbon Centre for English Studies (ULICES)

Faculdade de Letras

Universidade de Lisboa

Alameda da Universidade

1600-214 LISBON

Portugal

a.assis.rosa@campus.ul.pt