1.1Úton a fordítási munkafolyamat holisztikus szemlélete felé

A fordítási nyelvet érintő kutatások általában magára a fordítás tevékenységére korlátozzák a fordítás fogalmát. Emiatt figyelmen kívül hagyják a Gouadec (2007Gouadec, Daniel 2007 Translation as a Profession. Amsterdam: John Benjamins. , 3. fejezet) által leírt dokumentumkészítési folyamat értelmében vett fordítási munkafolyamat számos egyéb aktív résztvevőjét. Muñoz Martínhoz (2010)Muñoz Martín, Ricardo 2010 “On Paradigms and Cognitive Translatology.” In Translation and Cognition, edited by Gregory M. Shreve and Erik Angelone, 169–187. Amsterdam: John Benjamins. hasonlóan a jelen tanulmányban „az ügyféltől érkező megkeresés és a fordítás átadása vagy a fordító kifizetése közötti időszakot” (Muñoz Martín 2010Muñoz Martín, Ricardo 2010 “On Paradigms and Cognitive Translatology.” In Translation and Cognition, edited by Gregory M. Shreve and Erik Angelone, 169–187. Amsterdam: John Benjamins. , 179) tekintem fordítási munkafolyamatnak. Ezt a következőképpen is értelmezhetjük: „a fordítási megbízás olyan kommunikációs esemény, amely valójában többféle típusú és több részből álló emberi cselekvési folyamat eredménye.” (Harvey 2003Harvey, Keith 2003 “‘Events’ and ‘Horizons’: Reading Ideology in the ‘Bindings’ of Translations.” In Apropos of Ideology, edited by María Calzada Pérez, 43–69. Manchester: St. Jerome., 69).

A fordítást és a többnyelvű szövegalkotást vizsgáló, korpuszalapú kutatások mostanáig nem használtak a fordítás folyamatát hűen tükröző korpuszokat, mivel „a lektorálás […] gyakran láthatatlan marad a hagyományos korpuszalapú vizsgálatokban, amelyek a fordítási és a nem fordítási nyelvet vetik össze” (Kruger 2012Kruger, Haidee 2012 “A Corpus-Based Study of the Mediation Effect in Translated and Edited Language.” Target 24 (2): 355–388. , 354). Ha holisztikusan szeretnénk tekinteni a fordítási munkafolyamatra, első lépésként a lektorálás hatását kell vizsgálnunk a fordítói kéziratok és a publikált szövegek összehasonlításával. Mindez „javíthatja a kísérleti kutatási módszerek ökológiai validitását” (Muñoz Martín 2010Muñoz Martín, Ricardo 2010 “On Paradigms and Cognitive Translatology.” In Translation and Cognition, edited by Gregory M. Shreve and Erik Angelone, 169–187. Amsterdam: John Benjamins. , 179; lásd még Saldanha és O’Brien 2013Saldanha, Gabriela, and Sharon O’Brien 2013 Research Methodologies in Translation Studies. Abingdon: Routledge., 110), valamint „izgalmas lehetőségeket kínál arra, hogy elemezzük a fordítások nyelvezetét” (Utka 2004Utka, Andrius 2004 “Phases of Translation Corpus: Compilation and Analysis.” International Journal of Corpus Linguistics 9 (2): 195–224. , 223). Delaere (2015Delaere, Isabelle 2015 Do Translations Walk the Line? Visually Exploring Translated and Non-Translated Texts in Search of Norm Conformity. PhD diss. Universiteit Gent., 128) kutatásához hasonlóan figyelembe kell vennünk – különösen sajtószövegek esetében – a lektorálás hatását is, amikor korpuszalapú fordításelemzések eredményeiről értekezünk. A lektorálatlan fordítói kéziratokat tartalmazó korpuszok használatának népszerűsítése érdekében a jelen tanulmány fordított szövegek lektorálás előtti és utáni változatán végzett grammatikai metaforákat11.Bár Steiner (2004Steiner, Erich 2004 “Ideational Grammatical Metaphor: Exploring Some Implications for the Overall Model.” Languages in Contrast 4 (1): 137–164. , 158) is kritikus ezzel a megközelítéssel szemben. elemző vizsgálat eredményéről számol be. Pontosabban azt vizsgálom, hogy a fordítók és a lektorok milyen eltérő hatást gyakorolnak a szöveg nominális vagy verbális stílusára.

1.2Nominális és verbális stílus az angol—német fordításokban

Általánosságban elmondható, hogy a német nyelv a nominális stílust részesíti előnyben, így a német nyelvű mondatokban magasabb az információsűrűség (Göpferich 1995Göpferich, Susanne 1995 Textsorten in Naturwissenschafien und Technik: Pragmatische Typologie – Kontrastierung – Translation. Tübingen: Günter Narr., 420–421; Fabricius-Hansen 1999Fabricius-Hansen, Cathrine 1999 “Information Packaging and Translation: Aspects of Translational Sentence Splitting (German – English/Norwegian).” In Sprachspezifische Aspekte der Informationsverteilung, edited by Monika Doherty, 175–214. Berlin: Akademie Verlag., 203; Krein-Kühle 2003Krein-Kühle, Monika 2003 Equivalence in Scientific and Technical Translation: A Text-in-Context-Based Study. PhD diss. University of Salford., 160; Hansen-Schirra et al. 2009Hansen-Schirra, Silvia, Sandra Hansen, Sascha Wolfer, and Lars Konieczny 2009 “Fachkommunikation, Popularisierung, Übersetzung: Empirische Vergleiche am Beispiel der Nominalphrase im Englischen und Deutschen.” Linguistik online 39 (3): 109–118., 110). Ennek ellenére több kutatás is megfigyelte, hogy a németre fordított szövegekben gyakori a verbális stílus. Ennek oka az lehet, hogy a fordítók a forrásnyelvi szöveg nominális szerkezeteit gyakran igésítik, ezáltal explicitációt hajtanak végre (Konšalová, 2007Konšalová, Petra 2007 “Explicitation as a Universal in Syntactic De/condensation.” Across Languages and Cultures 8 (1): 17–32. ). A másik lehetőség, hogy a forrásnyelv hatása mutatkozik meg ezekben a szerkezetekben, „hiszen sok verbális szerkezetet szó szerint fordítunk” (Hansen-Schirra 2011Hansen-Schirra, Silvia 2011 “Between Normalization and Shining-Through: Specific Properties of English – German Translations and their Influence on the Target Language.” In Multilingual Discourse Production: Diachronic and Synchronic Perspectives, edited by Svenja Kranich, Viktor Becher, Steffen Höder, and Juliane House, 135–162. Amsterdam: John Benjamins. , 147).

Ez a nyilvánvalóan paradox helyzet a Hansen-Schirra (2011Hansen-Schirra, Silvia 2011 “Between Normalization and Shining-Through: Specific Properties of English – German Translations and their Influence on the Target Language.” In Multilingual Discourse Production: Diachronic and Synchronic Perspectives, edited by Svenja Kranich, Viktor Becher, Steffen Höder, and Juliane House, 135–162. Amsterdam: John Benjamins. , 136) által a verbális és a nominális stílus „hibridizációjának” nevezett jelenséghez vezet. Teich (2003)Teich, Elke 2003 Cross-Linguistic Variation in System and Text. Berlin: de Gruyter. szerint az angol strukturális konvenciók megmutatkoznak a német fordításokban, így ezek stílusa verbálisabb, mint az eredetileg is német nyelven íródott szövegeké. A fordítók másrészről viszont gyakran úgy dolgozzák át a fordításukat, hogy az megfeleljen a célnyelv normáinak; Baker (1996)Baker, Mona 1996 “Corpus-Based Translation Studies: The Challenges That Lie Ahead.” In Terminology, LSP and Translation: Studies in Language Engineering in Honour of Juan C. Sager, edited by Harold Somers, 175–186. Amsterdam: John Benjamins. ezt a jelenséget „normalizációnak” nevezi.

Hansen-Schirra és munkatársai (2009Hansen-Schirra, Silvia, Sandra Hansen, Sascha Wolfer, and Lars Konieczny 2009 “Fachkommunikation, Popularisierung, Übersetzung: Empirische Vergleiche am Beispiel der Nominalphrase im Englischen und Deutschen.” Linguistik online 39 (3): 109–118., 112–113) figyelemre méltóan nagyszámú módosított nominális szerkezetet találtak az általuk vizsgált, angol és német nyelvű fordított szövegekben, ebből pedig arra következtettek, hogy a fordítók a célnyelvi jellegzetességeknek való megfeleltetés érdekében hajtották végre az átalakításokat. A nominális és a verbális stílus előnyben részesítését illetően szintén megfigyelték, hogy az angol fordításokat inkább jellemzi a nominális stílus, mint a német nyelvűeket (117).

Ugyanakkor honnan tudhatjuk, hogy ezért valóban a fordítók felelősek? A hibridizációs paradoxont úgy vizsgálhatjuk, ha feltárjuk, hogy a fordítók és a lektorok milyen eltérő módon nominalizálják vagy igésítik a forrásnyelvi szerkezeteket. A fordítói és a lektori tevékenység elkülönítése rávilágíthat arra, mely szereplők milyen mértékben felelősek a szöveg nominális vagy verbális stílusáért.

A 2. fejezetben felvázolom a holisztikus értelemben vett fordítási munkafolyamat egy lehetséges felépítését, valamint körüljárom a lektorálás jellemzőit a fordítás kontextusában. A 3. fejezetben ismertetem a grammatikai metafora fogalmát, illetve a fordításkutatásban való alkalmazhatóságát, továbbá bemutatom a fordított szövegben alkalmazott grammatikai metaforizáció hatásait. A 4. fejezetben leírom, hogy a jelen tanulmányban milyen módszerrel vizsgálom a háromrészes korpuszban a nominalizációt és az igésítést. Az 5. fejezetben példákkal illusztrálom a leggyakoribb metaforizációs mintázatokat, és bemutatom az ezek gyakoriságát vizsgáló, kvantitatív elemzésemet.

3.1A nominalizáció és igésítés, mint grammatikai metafora

Ebben a fejezetben bemutatom a nominalizáció grammatikai metaforaként való tanulmányozásának elméleti hátterét. Röviden ismertetem a grammatikai metafora fogalmát, illetve annak használatát a fordítástudományban és a kontrasztív elemzésben. Ezután kitérek a grammatikai metafora fordítási nyelvre gyakorolt hatására és használatának lehetséges okaira. A nominalizáció besorolható a „grammatikai metafora” fogalma alá (ennek ismertetését lásd Taverniers 2003Taverniers, Miriam 2003 “Grammatical Metaphor in SFL: A Historiography of the Introduction and Initial Study of the Concept.” In Grammatical Metaphor: Views from Systemic Functional Linguistics, edited by Anne-Marie Vandenbergen, Miriam Taverniers, and Louise J. Ravelli, 5–33. Amsterdam: John Benjamins. ). A grammatikai metaforizáció során a „folyamatok és minőségek entitásokként értelmezhetők” (Halliday és Matthiessen 2004Halliday, Michael A. K., and Christian M. I. M. Matthiessen 2004 An Introduction to Functional Grammar. 3rd ed. London: Arnold., 637). Az angolhoz és némethez hasonló nyelvekben az eseményeket, tevékenységeket általában igékkel fejezzük ki, ellenben grammatikai metafora használata esetén főnevekkel helyettesítenénk őket (Halliday és Martin 1993Halliday, Michael A. K., and James R. Martin 1993 Writing Science: Literary and Discursive Power. London: Falmer., 141).

Ebben a folyamatban megkülönböztethetünk „kongruens realizációkat”, amelyek jelöletlen vagy „jellemző kifejezési formák” (Halliday 1994Halliday, Michael A. K. 1994 An Introduction to Functional Grammar. 2nd ed. London: Arnold., 321), illetve „metaforikus realizációkat”, amelyek bizonyos értelemben „mások, mint az elsőként eszünkbe jutó megoldások” (Halliday és Matthiessen 2004Halliday, Michael A. K., and Christian M. I. M. Matthiessen 2004 An Introduction to Functional Grammar. 3rd ed. London: Arnold., 658). Bár ezek némiképp tág meghatározások, szűkebb értelemben akkor beszélhetünk „deverbális nomenekről” (Heyvaert 2003Heyvaert, Liesbet 2003 “Nominalization as Grammatical Metaphor: On the Need for a Radically Systemic and Metafunctional Approach.” In Grammatical Metaphor: Views from Systemic Functional Linguistics, edited by Anne-Marie Vandenbergen, Miriam Taverniers, and Louise J. Ravelli, 65–100. Amsterdam: John Benjamins. , 66), amikor az egyébként igékkel kifejezett folyamatokat metaforikusan főnévvel fejezik ki. Ekkor Dologként funkcionálnak a főnévi csoportban, nem pedig Folyamatként a mellékmondatban (Halliday és Matthiessen 2004Halliday, Michael A. K., and Christian M. I. M. Matthiessen 2004 An Introduction to Functional Grammar. 3rd ed. London: Arnold., 656).

A metaforizáció többek szerint is kötődik a fordításhoz. Steiner (2001Steiner, Erich 2001 “Translations English – German: Investigating the Relative Importance of Systemic Contrasts and of the Text-Type ‘Translation’.” SPRIKreports 7:1–48., 11) szerint a demetaforizáció a forrásnyelvi szöveg értelmezésének része a fordítás során. Ezt követi a remetaforizáció, amely a célnyelvi szöveg megalkotásakor zajlik. Steiner állítását több empirikus kutatás is alátámasztja, például Hansené (2003Hansen, Silvia 2003 The Nature of Translated Text: An Interdisciplinary Methodology for the Investigation of the Specific Properties of Translation. PhD diss. Universität des Saarlandes., 150), amelynek során németről és franciáról angolra fordított szövegeket vizsgáltak. Steiner szerint a kérdés csak az, hogy a fordító milyen mértékben metaforizálja a szöveget:

[I]tt a remetaforizáció alacsonyabb szintű, mint egyéb esetben. Ennek oka lehet nyelvspecifikus (azaz az érintett nyelvek tipológiai-kontrasztív tulajdonságai miatt), lehet regiszterspecifikus (olyan esetekben, ahol a célnyelv és a kontextus alacsonyabb szintű metaforizációt követel meg), és/vagy lehet a fordító készségének vagy erőfeszítésének hiánya – vagy egy még nem ismert tényező is.(Steiner 2001Steiner, Erich 2001 “Translations English – German: Investigating the Relative Importance of Systemic Contrasts and of the Text-Type ‘Translation’.” SPRIKreports 7:1–48., 15)

Mindenesetre Steiner (2001Steiner, Erich 2001 “Translations English – German: Investigating the Relative Importance of Systemic Contrasts and of the Text-Type ‘Translation’.” SPRIKreports 7:1–48., 11) arra számít, hogy a grammatikai metaforizáció gyakorisága alacsonyabb a fordított szövegekben, mint az ugyanazon nyelvű nem fordítottakban vagy a forrásnyelvi szövegekben. Ezt az állítást nem lehet igazolni a jelen tanulmány módszerével, és Steiner szerint egyébként is bonyolult lenne, „hiszen minden tipológiai tényező jelentős szerepet játszik” (ibid.). Steiner kijelentése azonban elsősorban a remetaforizációra vonatkozik, mert szerinte a fordítók „gyakran nem teszik meg a grammatikai metaforizáció összes lépését visszafelé” (ibid.).

Mivel a remetaforizációra fókuszált, nem egyértelmű, milyen szerepet játszanak nála az „új” metaforizációk, azaz azok, amelyeket a fordító vezetett be (például a forrásnyelvi szövegben szereplő igék nominalizálásával). A fordított szöveg összes metaforizációjának vizsgálatához a grammatikai metafora egy olyan definíciójára van szükség, amely a kontrasztív elemzés területére vonatkozik és minden metaforizációt felölel.

3.2Grammatikai metafora a kontrasztív elemzésben

A legtöbb grammatikai metaforával foglalkozó tanulmány egynyelvű környezetben vizsgálja a fogalmat. Azok a tanulmányok, amelyek fordításokat tartalmazó, párhuzamos korpuszokon végzik a fogalommal kapcsolatos kutatásukat, a CroCo korpusz használatával teszik mindezt (Alves et al. 2010Alves, Fabio, Adriana Pagano, Stella Neumann, Erich Steiner, and Silvia Hansen-Schirra 2010 “Translation Units and Grammatical Shifts: Towards an Integration of Product- and Process-Based Translation Research.” In Translation and Cognition, edited by Gregory M. Shreve and Erik Angelone, 109–142. Amsterdam: John Benjamins. ; Hansen és Hansen-Schirra 2012Hansen, Sandra, and Silvia Hansen-Schirra 2012 “Grammatical Shifts in English-German Noun Phrases.” In Cross-Linguistic Corpora for the Study of Translations: Insights from the Language Pair English-German, edited by Silvia Hansen-Schirra, Stella Neumann, and Erich Steiner, 133–145. Berlin: de Gruyter. ). Alves és munkatársai (2010Alves, Fabio, Adriana Pagano, Stella Neumann, Erich Steiner, and Silvia Hansen-Schirra 2010 “Translation Units and Grammatical Shifts: Towards an Integration of Product- and Process-Based Translation Research.” In Translation and Cognition, edited by Gregory M. Shreve and Erik Angelone, 109–142. Amsterdam: John Benjamins. , 115) szerint ezen tanulmányokon keresztül „pontosabban és alaposabban lehet kategorizálni a nyelvek közötti nyelvtani különbségeket és a fordítási eltolódásokat, mint a hagyományos megközelítések segítségével”. Amikor párhuzamos korpuszon vizsgálták a vállalati kommunikációt, többek között azt találták, hogy az angol-német fordítási irányban a deverbális nomenek jelentik a leggyakoribb szófaji eltolódást. Ezt részben annak tulajdonítják, hogy az angol nyelvben több az igei alak, mint a németben, részben pedig annak, hogy a német nyelv a nominális stílust részesíti előnyben (116). Ugyanezen korpusz elemzésekor Hansen és Hansen-Schirra (2012Hansen, Sandra, and Silvia Hansen-Schirra 2012 “Grammatical Shifts in English-German Noun Phrases.” In Cross-Linguistic Corpora for the Study of Translations: Insights from the Language Pair English-German, edited by Silvia Hansen-Schirra, Stella Neumann, and Erich Steiner, 133–145. Berlin: de Gruyter. , 145) megállapította, hogy „a fordítások a legtöbb esetben a célnyelv tipikus normáihoz igazodnak”.

Ugyancsak a CroCo korpusz elemzésével tanulmányozta Rüth (2012)Rüth, Lisa 2012 Grammatische Metapher und Common Ground. Master’s diss. Johannes-Gutenberg-Universität Mainz. a metaforicitás 1975–1985 és 2005–2011 közötti fejlődését a német szakmai nyelvhasználatban, hogy kiderítse, nő-e a szaknyelv használata a poptudományos irodalomban. Többek között arra a következtetésre jutott, hogy az általa vizsgált időszakban csökkent a névszói szerkezetekbe (főnevek, melléknevek és elöljárók) és az igei szerkezetekbe (igék, határozószók, kötőszavak; a megkülönböztetés alapja Steiner 2001Steiner, Erich 2001 “Translations English – German: Investigating the Relative Importance of Systemic Contrasts and of the Text-Type ‘Translation’.” SPRIKreports 7:1–48., 26) tartozó szavak aránya: a korábbi korpuszban a főnévi szerkezet/igei szerkezet aránya 4,8, míg a későbbiben 4,3 (Rüth 2012Rüth, Lisa 2012 Grammatische Metapher und Common Ground. Master’s diss. Johannes-Gutenberg-Universität Mainz., 78). Szerinte ez a verbálisabb stílus felé való elmozdulás megkönnyíti a szöveg kognitív feldolgozhatóságát és ezáltal érthetőbbé teszi azt a célközönség számára (82).

A fent említett eseteken kívül kevés kutató vizsgálta a grammatikai metaforizációt a nyelvek közötti hatások alapján. A fordító kongruensen vagy metaforikusan fejezhetik ki a forrásnyelvi formát, ha a döntéseket „a forrásnyelv szemszögéből a célnyelvre irányulva vizsgáljuk” (Steiner 2004Steiner, Erich 2004 “Ideational Grammatical Metaphor: Exploring Some Implications for the Overall Model.” Languages in Contrast 4 (1): 137–164. , 149). A fordítástudományi tanulmányokban szinte mindig ezt a perspektívát használják, ahogy azt a „forrás” és a „cél” kifejezés is jól mutatja. Akkor beszélünk tehát metaforizációról, amikor „a célnyelvi kifejezés metaforikusabb, mint a forrásnyelvi” (Alves et al. 2010Alves, Fabio, Adriana Pagano, Stella Neumann, Erich Steiner, and Silvia Hansen-Schirra 2010 “Translation Units and Grammatical Shifts: Towards an Integration of Product- and Process-Based Translation Research.” In Translation and Cognition, edited by Gregory M. Shreve and Erik Angelone, 109–142. Amsterdam: John Benjamins. , 115), demetaforizációról pedig akkor, amikor ennek a fordítottja áll fenn.

Steiner (2004Steiner, Erich 2004 “Ideational Grammatical Metaphor: Exploring Some Implications for the Overall Model.” Languages in Contrast 4 (1): 137–164. , 159) is amellett érvel, hogy használják a grammatikai metafora fogalmát a fordított szövegek kontrasztív elemzésében. A „kongruencia” legszigorúbb értelmezése alatt „az első kifejezés egyik jelentését érti”. Halliday és Matthiessen (1999Halliday, Michael A. K., and Christian M. I. M. Matthiessen 1999 Construing Experience through Meaning: A Language-Based Approach to Cognition. London: Continuum., 235) „logogenetikai” szempontból definiálja az „első” szót: úgy, mint amelyik „korábban merül fel a szövegben”, azaz „magának a jelentés aktusának kibontakozása” (18) során. A logogenetikát a filogenetikai és az ontogenetikai időkerettel együtt tekintik „a a szavak jelentésváltozása szempontjából a három fő folyamatnak, mely folyamatok során a jelentések folyamatosan létrejönnek, terjednek, újraélednek, kibővülnek és megváltoznak” (ibid.). Véleményem szerint semmi sem akadályozza meg, hogy kiterjesszük a logogenetikai értelmezést úgy, hogy magába foglalja a szövegfordítás folyamatát is.

A grammatikai metafora nyelvek közötti hatások alapján történő definiálása fényt deríthet a korábban említett hibridizációs paradoxonra. Amikor Steiner (2004Steiner, Erich 2004 “Ideational Grammatical Metaphor: Exploring Some Implications for the Overall Model.” Languages in Contrast 4 (1): 137–164. , 145) a grammatikai metafora fogalmának kontrasztív elemzésben való használatáról értekezik, leírja, hogy „a szemantikai szerepek és a nyelvtani funkciók egymással való társításának lehetősége a németben korlátozottabbnak tűnik, mint az angolban”, így az angol nyelv toleránsabb az egyéni igények tekintetében, mint a német. Ez azt jelenti, hogy a két nyelv között annak ellenére is lehetnek különbségek a metaforicitásban és a kongruenciában, hogy a szerkezetek strukturálisan megegyeznek (145). Az Ágens „élő és tudatos résztvevőre” (Kurz 2010Kunz, Kerstin 2010 Variation in English and German Nominal Coreference: A Study of Political Essays. Frankfurt/M.: Peter Lang., 166) korlátozása a szemantikában és az ezáltal eredményezett kisebb mértékű testreszabhatóság az egyik oka annak, hogy a német írásművekben gyakoribb a nominális stílus, mint a verbális.

Steiner (2004Steiner, Erich 2004 “Ideational Grammatical Metaphor: Exploring Some Implications for the Overall Model.” Languages in Contrast 4 (1): 137–164. , 155) rávilágít továbbá, hogy a metaforicitás növekedése az egyik szinten néha csökkenést idézhet elő egy másik szinten. Tehát ha egy komplex mondat a fordításban egyszerű mondattá válik (lásd az 1. Példánál; forrás Doherty 1991Doherty, Monika 1991 “Informationelle Holzwege: Ein Problem der Übersetzungswissenschaft.” Zeitschrift für Literaturwissenschaft und Linguistik 21 (84): 30–49., 155), a metaforicitás általában nő (Steiner 2004Steiner, Erich 2004 “Ideational Grammatical Metaphor: Exploring Some Implications for the Overall Model.” Languages in Contrast 4 (1): 137–164. , 155). De a nyelvek közötti, metaforicitásbeli különbség előbb említett ellentmondásosságával kapcsolatban Steiner megjegyzi, hogy ebben az esetben a kongruens fordítás egy „rendkívül metaforikus megszemélyesítést” okozna (ibid.).

Ez egy fontos megfigyelés a poptudományos műfajban, amely az eddigi kutatások többségének alapját jelentette és amelyben az ágensek gyakran nem emberek. A megszemélyesítés gyakorisága azonban eltérő lehet más műfajok esetében. Az üzleti nyelv ágensei például általában emberek (menedzserek, vezetők, dolgozók) vagy olyan entitások, amelyeknél elfogadható a megszemélyesítés (bizottság, cég). A korpuszomból származó 2. példa igencsak hasonlít az 1. példához, ám itt elfogadható a Firmen [cégek] megszemélyesítése, így a lektorok a nominalizáció demetaforizálása mellett döntöttek.

3.3A grammatikai metafora hatása a fordított szövegre

A grammatikai metaforák használata számos hatást gyakorol a fordított szövegekre. Ami a textuális metafunkciót illeti, a metaforikus realizáció segítségével a szerző „ismert/új információ” alapján rendezheti az információs egységet (Halliday és Matthiessen 2004Halliday, Michael A. K., and Christian M. I. M. Matthiessen 2004 An Introduction to Functional Grammar. 3rd ed. London: Arnold., 642), valamint egy textuálisan főnévi csoportként kezelt kifejezést diskurzusjelölőként használhatunk (644). Az interperszonális metafunkcióban az érhető el a metaforikus realizációval, hogy egy adott kifejezés ne kapja meg egy propozíció vagy egy javaslat interperszonális státuszát, és ezáltal „vitathatatlanná váljon” vagy megalapozottnak tűnjön (645). Erre akkor kerül sor, ha a jelentés metaforikus realizációja egy csoport vagy egy szerkezet, ugyanis ezek – a propozicionális sorozatokkal ellentétben – nem tehetők modálissá, nem vonhatók kétségbe és vitathatatlanok.

A 3. példa egy deverbális noment tartalmaz, amelyet a lektor visszaigésített. Figyeljük meg, hogy az angol forrásnyelvi szöveg módbeli segédigés szerkezetét (may even [lennének]) az often want [gyakran akarják] kifejezéssel helyettesítik a publikált fordításban.

A fordítói kéziratban a sometimes [néha] szó szerepel, ezáltal egy köztes pontot jelent a forrásnyelvi és a végleges, kiadott szöveg között. Úgy tűnik, hogy ebben a sajátos szerkezetben a modalitás elveszítése kontinuumként értelmezhető: miközben a szöveg végigmegy a fordítási munkafolyamat különböző szakaszain, a feltevésből egy erős kijelentés lesz. A modalitás elvesztése legalábbis részben a grammatikai metafora használatának köszönhető (lásd Alves et al. 2010Alves, Fabio, Adriana Pagano, Stella Neumann, Erich Steiner, and Silvia Hansen-Schirra 2010 “Translation Units and Grammatical Shifts: Towards an Integration of Product- and Process-Based Translation Research.” In Translation and Cognition, edited by Gregory M. Shreve and Erik Angelone, 109–142. Amsterdam: John Benjamins. , 117, ahol egy hasonló példán keresztül figyelhető meg a modalitás nominalizáció miatti elvesztése).

A grammatikai metafora másik hatása a fordított szöveg érthetőségét érinti. Használatával nő a lexikai sűrűség, és ez nehezebben feldolgozhatóvá teszi a fordítást. Halliday és Martin (1993Halliday, Michael A. K., and James R. Martin 1993 Writing Science: Literary and Discursive Power. London: Falmer., 86) szerint „sok szemantikai információ elvész, amikor az igés szerkezeteket nominálisokkal váltják fel”. Míg az általános benyomás az, hogy a nominalizációk nehezebben érthetők, mint az aktív igék (Ravelli 1988Ravelli, Louise J. 1988 “Grammatical Metaphor: An Initial Analysis.” In Pragmatics, Discourse and Text: Some Systemically Inspired Approaches, edited by Erich Steiner and Robert Veltman, 135–147. London: Frances Pinter., 144–145; Taverniers 2003Taverniers, Miriam 2003 “Grammatical Metaphor in SFL: A Historiography of the Introduction and Initial Study of the Concept.” In Grammatical Metaphor: Views from Systemic Functional Linguistics, edited by Anne-Marie Vandenbergen, Miriam Taverniers, and Louise J. Ravelli, 5–33. Amsterdam: John Benjamins. , 25–26), a jelenséget vizsgáló kutatások többsége csupán arra terjed ki, hogy a magas szintű metaforikusság kevésbé érthetővé tehet-e egy szöveget (Coleman 1964Coleman, Edmund B. 1964 “The Comprehensibility of Several Grammatical Transformations.” Journal of Applied Psychology 48 (3): 186–190. ; Lassen 2003Lassen, Inger 2003 Accessibility and Acceptability in Technical Manuals: A Survey of Style and Grammatical Metaphor. Amsterdam: John Benjamins. , 24, 164–165; Müller-Feldmeth et al. 2015Müller-Feldmeth, Daniel, Uli Held, Peter Auer, Sandra Hansen-Morath, Silvia Hansen-Schirra, Karin Maksymski, Sascha Wolfer, and Lars Konieczny 2015 “Investigating Comprehensibility of German Popular Science Writing.” In Translation and Comprehensibility, edited by Karin Maksymski, Silke Gutermuth, and Silvia Hansen-Schirra, 227–261. Berlin: Frank & Timme., 250). Még arra is találni bizonyítékot, hogy a több grammatikai metafora nem változtat a szöveg érthetőségén (Palumbo 2008Palumbo, Giuseppe 2008 Translating Science: An Empirical Investigation of Grammatical Metaphor as a Source of Difficulty for a Group of Translation Trainees in English – Italian Translation. PhD diss. University of Surrey.). Müller-Feldmeth és munkatársai (2015Müller-Feldmeth, Daniel, Uli Held, Peter Auer, Sandra Hansen-Morath, Silvia Hansen-Schirra, Karin Maksymski, Sascha Wolfer, and Lars Konieczny 2015 “Investigating Comprehensibility of German Popular Science Writing.” In Translation and Comprehensibility, edited by Karin Maksymski, Silke Gutermuth, and Silvia Hansen-Schirra, 227–261. Berlin: Frank & Timme., 241) rávilágítottak, hogy a poptudományos szerzők nominális stílust használnak, ha „tudósokat és munkásságukat mutatják be”, ha viszont „tudományos ötleteket magyaráznak el”, azt verbális stílusban teszik.

5.1Kvantitatív eredmények

A  3. táblázat részletes áttekintést nyújt a kutatás során talált összes metaforizációs mintázatról. Az előfordulások számát abszolút értékben és százalékként is feltünteti. A mintázatokat háromelemű rövidítések jelölik. Ezek arra a három lépésre vonatkoznak, amelyekkel eljutunk a forrásnyelvi szövegtől a fordítói kéziraton át a lektorált szövegig. A kezdeti szakaszban a részletesebb kép érdekében megkülönböztettem egymástól az angol szöveg verbális gerundiumait (Vg) és nominális gerundiumait (Ng), valamint a német szöveg verbális infinitívuszait (Vi) és nominális infinitívuszait (Ni). A VgNNi rövidítés például azt jelenti, hogy a forrásnyelvi szövegben egy verbális gerundium (Vg), a kéziratban egy tiszta nominalizált alak (N), a lektorált szövegben pedig egy nominális infinitívusz (Ni) szerepel.

A nominalizációk többsége az -ung képző segítségével ment végbe. A nominalizált infinitívuszokkal történt nominalizációk (Ni, 40 előfordulás) sokkal ritkábbak. Többségüket olyan esetekben találtam (31 előfordulás), amikor a lektorált szövegben is megtartották a nominális formát (VNiNi, VgNiNi, VgNiN). Sokkal ritkábbak (csak 9 előfordulás) olyan esetekben, amikor a lektorált szövegben igés szerkezet szerepel (VNiV, VgNiV). Megállapítható tehát, hogy egy nominális infinitívusz esetén kevésbé valószínű, hogy a lektorok visszaigésítik a nominalizációt, mint egy -ungos alak esetén.

Mivel kutatásomban a nominalizációkra és az igésítésekre fókuszáltam, kihagytam azokat a mintázatokat, amelyek a fordítási munkafolyamat bármely szakaszában mellékneveket tartalmaztak (11 eset). Nem elemeztem részletesebben azokat a mintázatokat sem, amelyek lektori tartalomtörlés vagy fordítói tartalombeszúrás miatt valamely ponton elhagyták az adott szerkezetet (11 eset). Csak azokat az eseteket soroltam fel, amelyeknél mindhárom szöveg tartalmaz nominális vagy igés szerkezetet.

A gerundiumokat és az infinitívuszokat a hozzájuk tartozó igés vagy nominális csoportokba sorolva hat metaforizációs mintázatot kapunk. Ezek láthatók a 4. táblázatban.

A lektorok a fordítói nominalizációk többségét megtartják (ezzel növelve a VNN mintázatok számát). Mivel nyilatkozatuk alapján (lásd 2. fejezet) lektorálás közben figyelik a forrásnyelvi szöveget, tudják, hogy ezek nominalizációk eredményei, és úgy tűnik, egyetértenek a fordítók megoldásával. A második leggyakoribb mintázat (VNV) azonban a grammatikai metafora „kibontása” (Halliday és Matthiessen 1999Halliday, Michael A. K., and Christian M. I. M. Matthiessen 1999 Construing Experience through Meaning: A Language-Based Approach to Cognition. London: Continuum., 255), hiszen ezeknél visszaigésítik a fordítói nominalizációk nagy részét. Ráadásul a harmadik leggyakrabban előforduló mintázatnál a lektorok igésítik a fordítók által megtartott nominális szerkezeteket (NNV). Mindeközben a fordítók által megtartott igés szerkezetek nominalizációjára (VVN) viszonylag ritkán találunk példát.

Tehát a lektori beavatkozások nagyjából 15%-a jelent új metaforizációt, azaz egy a fordító által megőrzött forrásnyelvi alak átalakítását (VVN és NNV). A lektori beavatkozások körülbelül 30%-ánál egy a fordító által bevezetett metaforizáció eredeti alakra történő visszaalakítása történt (VNV és NVN).55.Mivel a fordítási munkafolyamatot logogenetikai értelemben vizsgálom (lásd 3.2 fejezet), ezeket is metaforizációknak tekintem, hiszen változtatás történik az előző fázishoz képest.

A vizsgált nyelvtani összetételt illetően nagyjából ugyanakkora mértékben változik a szöveg a fordítási és a szerkesztési fázis alatt. A fordítási fázis leggyakoribb metaforizációs mintázata a deverbális nomenképzés (VNN és VNV), amely sokkal többször fordul elő, mint a denominális verbumképzés. A szerkesztési fázisban viszont főként igésítések történnek (VNV és NNV). A lektori beavatkozások között sokkal gyakoribb a nominális szerkezetek igésítése, mint a verbális szerkezetek nominalizálása – főleg abban az esetben, amikor a forrásnyelvi szövegben is verbális alak szerepel. A különbségeket az 5. táblázat összegzi.

5.2Az eredmények kiértékelése

A 7. példa a VgNV (aláhúzott) és a VNN (félkövér) metaforizációs mintázatokat szemlélteti. Az Increasing [növelés] gerundiumot a fordító főnévként (die Steigerung) fordította, ám ezt igére (erhöhen) cserélte a lektor. A to build [épít] ige fordítása is a Steigerung főnév lett, de ezt meg is tartotta a lektor – igaz, tárgyesetben, nem pedig birtokos esetben.

Az NVV mintázat példamondatát lásd az 5. példánál. A 8. példa az NNV metaforizációs mintázatot mutatja be. A fordító a forrásnyelvi szövegben levő főnévi szerkezetet (improvements in profitability [javulás a jövedelmezőségben]) egy ekvivalens, ám némiképp nyakatekert főnévvel (Rentabilitätssteigerung [jövedelmezőségnövekedés]) fordította. Épp ez a nyakatekertség lehetett az oka annak, hogy a lektorok egy könnyebben értelmezhető igés szerkezetté (steigerten die Rentabilität [növelte a jövedelmezőséget]) alakították a főnevet.

A VVN metaforizációs mintázat figyelhető meg a 9. példánál, ahol a to build a national presence [országos jelenlétet kiépíteni] igei szerkezet kéziratban levő megfelelője az eine landesweite Präsenz zu schaffen [országos jelenlétet elérni] igei szerkezet. A lektorok főnévvé (Expansionsbemühungen [terjeszkedési erőfeszítések]) tömörítették ezt.

A mind a főnevek, mind az igék attribútumait magukban hordozó gerundiumok (Mackenzie 1996Mackenzie, J. Lachlan 1996 “English Nominalisations in the Layered Model of the Sentence.” In Complex Structures: A Functionalist Perspective, edited by Betty Devriendt, Louis Goossens, and Johan van der Auwera, 325–355. Berlin: de Gruyter. , 326) között gyakran elkülönítik egymástól a verbális és nominális típusúakat (Abney 1987Abney, Steven P. 1987 The English Noun Phrase in its Sentential Aspect. PhD diss. Massachusetts Institute of Technology.; Houston 1989Houston, Ann 1989 “The English Gerund: Syntactic Change and Discourse Function.” In Language Change and Variation, edited by Ralph W. Fasold and Deborah Schiffrin, 173–196. Amsterdam: John Benjamins. ; Alexiadou, Iordăchioaia, and Schäfer 2011Alexiadou, Artemis, Gianina Iordăchioaia, and Florian Schäfer 2011 “Scaling the Variation in Romance and Germanic Nominalisations.” In The Noun Phrase in Romance and Germanic Structure, Variation and Change, edited by Petra Sleeman and Harry Perridon, 25–40. Amsterdam: John Benjamins. , 159). Tehát egy gerundium akkor nominális, ha a tárgya egy elöljárós szerkezet és ha jelentését egy melléknév módosítja, és akkor verbális, ha tárgya tárgyesetben áll és ha jelentését egy határozószó módosítja (Alexiadou, Iordăchioaia, and Schäfer 2011Alexiadou, Artemis, Gianina Iordăchioaia, and Florian Schäfer 2011 “Scaling the Variation in Romance and Germanic Nominalisations.” In The Noun Phrase in Romance and Germanic Structure, Variation and Change, edited by Petra Sleeman and Harry Perridon, 25–40. Amsterdam: John Benjamins. , 28). Utóbbi esetet a 10. példánál láthatjuk.

A német nyelvben hasonló különbséget találunk az infinitívuszok típusai között. Mackenzie (1996Mackenzie, J. Lachlan 1996 “English Nominalisations in the Layered Model of the Sentence.” In Complex Structures: A Functionalist Perspective, edited by Betty Devriendt, Louis Goossens, and Johan van der Auwera, 325–355. Berlin: de Gruyter. , 326) tisztán verbális és tisztán nominális kifejezések közötti kontinuumához hasonlóan érvelhetünk amellett, hogy a nominális infinitívuszok közelebb állnak a verbális spektrumhoz, mint az -ung képzős nominalizációk, hiszen több az igére jellemző tulajdonságuk: például ugyanaz az alakjuk, mint a verbális infinitívusznak, és nincs többesszámuk.

A 11. példánál látható, hogy a fordító a bringing people closer to one another [közelebb hozzuk az embereket egymáshoz] kifejezést das räumliche Zusammenrücken der Mitarbeiternek (szó szerint „a dolgozók térbeli közelebb helyezése egymáshoz”) fordította, valamint hogy az -ungos nominalizációt (Beseitigung) a lektor nominális infinitívusszá (das Beseitigen) alakította.

Végül pedig a 12. példánál a lektor egy verbális infinitívuszra (Kopieren [másolni]) cserélte a fordítói kéziratban szereplő nominális infinitívuszt (das Kopieren [a másolás]).

Természetesen a jelen kutatásban alkalmazott módszer korlátokkal jár. Nehéz például kideríteni, hogy az egyes nominalizációk milyen mértékben metaforikusak. Erre a jelen korpuszban található legjobb példa a Wertschöpfung [értéknövelés] szó. A forrásnyelvi szövegben a szerzők szívesen használják a create value-hoz [értéket ad] és az add value-hoz [értéket növel] hasonló verbális szerkezeteket. Véleményem szerint a németben nem létezik verbális megfelelője a Wertschöpfung főnévnek. Bár a korpuszban kétszer is szerepel a verbális alak (lásd 13. példa), a német újságcikkekből álló referenciakorpuszban nagyon kevésszer szerepel a Wert schöpfen66.Lásd dwds.de/?view=3&qu=“Wert schöpfen”. lemma. Ahol mégis, ott feltehetően angolról való fordítás miatt.

Felmerül a kérdés, mennyiben metaforizál a fordító, ha úgy nominalizálja a create extra value-t [plusz értéket ad], hogy annak nincs verbális megfelelője? Továbbá az is kérdés, mennyire nevezhetjük „kongruensnek” a lektor által használt Wert schöpfent, ha ez nem egy gyakran használatos kifejezés a németben? Ezeket a kérdéseket csak úgy válaszolhatjuk meg, ha kvalitatív elemzés alapján azonosítjuk a korpuszban a metaforizációkat (ilyen elemzésért lásd Bisiada 2017Bisiada, Mario 2017 “Translation and Editing: A Study of Editorial Treatment of Nominalisations in Draft Translations.” Perspectives: Studies in Translation Theory and Practice 26 (1): 24–38. ).

Összegzésképpen elmondható, hogy a VNV a legérdekesebb metaforizációs mintázat, hiszen rávilágít, miért érdemes a fordítói kéziratot is megvizsgálni a fordítási munkafolyamat elemzése során. A hagyományos elemzésekkel a VNV csoportba tartozó 202 példát szó szerinti (kongruens) fordításoknak tekintenénk, pedig magában a kéziratban valójában nominalizációk. Tehát egy a lektorálás hatását ignoráló kutatás során a metaforizációk csaknem harmada elveszhet, ami jól mutatja, milyen jelentős a lektor hatása.

A szöveget érintő hatások, amelyeket a jelen kutatás feltárt, segítséget nyújthatnak a tanulmány elején említett hibridizációs paradoxon (Hansen-Schirra 2011Hansen-Schirra, Silvia 2011 “Between Normalization and Shining-Through: Specific Properties of English – German Translations and their Influence on the Target Language.” In Multilingual Discourse Production: Diachronic and Synchronic Perspectives, edited by Svenja Kranich, Viktor Becher, Steffen Höder, and Juliane House, 135–162. Amsterdam: John Benjamins. , 136) megértéséhez. A fordított szöveg a fordítási munkafolyamat hibrid mivoltának eredménye (a folyamat során számos résztvevő beavatkozásokat végez), nem pedig csak a fordítás aktusáé – legalábbis az üzleti cikkek regiszterét illetően. A sajtószövegek regiszterével kapcsolatban hasonló bizonyítékokat vonultat fel Delaere (2015Delaere, Isabelle 2015 Do Translations Walk the Line? Visually Exploring Translated and Non-Translated Texts in Search of Norm Conformity. PhD diss. Universiteit Gent., 161), aki szerint „azok a műfajok, amelyek átesnek egy szerkesztési fázison, nagyobb valószínűséggel tartalmaznak sztenderd nyelvváltozatot”, mint amelyek nem.

Bizonyítékok támasztják alá, hogy az üzleti műfajban a lektorok gyakran bontják fel a mondatokat, hogy így növeljék a szöveg olvashatóságát (Bisiada 2016Bisiada, Mario 2016 “ ‘Lösen Sie Schachtelsätze möglichst auf ’: The Impact of Editorial Guidelines on Sentence Splitting in German Business Article Translations.” Applied Linguistics 37 (3): 354–376. ). A fordítók számára talán nem ez az első számú szempont a fordítás elkészítése közben. Az irodalmi regiszterrel kapcsolatban Andújar (2016)Andújar, Gemma 2016 “Traducción entregada frente a traducción publicada: Reflexiones sobre la normalización en traducción editorial a partir de un estudio de caso.” Meta 61 (2): 396–420. alátámasztotta azt az állítást, amely szerint a lektorok standardizálják a szöveg nyelvezetét, tehát kitörlik például azokat az elemeket, amelyekkel a fordítók a szóbeli jelleget kívánták megőrizni a célnyelvi szövegben (Andújar 2016Andújar, Gemma 2016 “Traducción entregada frente a traducción publicada: Reflexiones sobre la normalización en traducción editorial a partir de un estudio de caso.” Meta 61 (2): 396–420. , 417).

Az említett kutatások egy új keletű mozgalom részei. Ennek célja, hogy a korpuszalapú kontrasztív elemzés és a fordítástudomány érdekében pontosabb képet kapjunk a fordítás elkészítésének folyamatáról. A kutatások, amelyek a lektorok fordított szövegre gyakorolt hatását vizsgálják, jól mutatják, hogy a kontrasztív nyelvészet és a fordítástudomány képviselői nem hagyatkozhatnak kizárólag a végleges, lektorált szövegekre, amennyiben a fordítási nyelvről tesznek megállapításokat. Ahol lehetséges, ott szem előtt kell tartani, hogy a fordítói kéziratot olyan beavatkozások érhették, amelyek műfajtól függően elég jelentősek lehetnek ahhoz, hogy külön, erre irányuló vizsgálatot tegyenek szükségessé.

A kutatás eredményei alátámasztják, hogy a fordítások elkészítése egy többrésztvevős munkafolyamat, amelyet ennek megfelelően kell vizsgálni. Ha a publikált szöveg, azaz a célközönség nagy része által látott végtermék jelentős eltérést mutat például a fordító által eredetileg megfogalmazott szöveghez képest, akkor a fordítási nyelvet érintő kutatásnak is többrétegűnek kell lennie, és szigorúan meg kell határozni, hogy a végtermék vagy az előző fázisban elkészített szöveg nyelvezete legyen-e a kutatás tárgya.