Fordítás
Ismétlés és szövegjelentés: A lexikai ismétlés szerepe a szakfordításban [Shifts in repetition vs. shifts in text meaning: A study of the textual role of lexical repetition in non-literary translation]

Károly Krisztina
Eötvös Loránd Tudományegyetem

Fordította Bálint Bertalan, Lejla Borsiczki, Beatrix Csontos, Katalin Frey, Gergő Kristóf Gaál, Dávid Gábor Gebei, Dóra Komjátiová, Zsófia Réka Kun, Zsuzsanna Pecsenyi, Gergely Péter Soós, Ákos Sulyok, Andrea Szőcs, Viktória Tóth, Bence Varga, és Mária Varga Témavezető Andrea Götz
Károli Gáspár Református Egyetem

Absztrakt

A jelen tanulmány az ismétlések diskurzív szerepét vizsgálja, és feltárja azt, hogy az ismétlésmintázatok eltolódásai hogyan váltanak ki olyan koherenciaeltolódásokat, amelyek megváltoztathatják a fordítások jelentését. Mivel bizonyos fordítási univerzálék feltételezhetően hatással vannak az ismétlésre, a tanulmány előzetes adatokat kínál az explicitáció, valamint az ismétléskerülés univerzáléjának alátámasztására. A tanulmány magyar–angol hírszövegek korpuszában vizsgálja a lexikai ismétlést Hoey (1991)Hoey, Michael 1991Patterns of Lexis in Text. Oxford: Oxford University Press.Google Scholar rendszere alapján. A vizsgálatok jelentős ismétléseltolódásokat azonosítanak, bár statisztikailag ezen eltérések egyike sem szignifikáns. A korpusz ezenkívül bizonyítja, hogy az ismétléseltolódás hatással van a célszöveg makropropozicionális szerkezetére, makropropozicionális eltolódásokat vált ki, amelyek megváltoztatják a fordítások globális jelentését.

Kulcsszavak:
Tartalomjegyzék

1.Bevezetés

Az ismétlést tanulmányozták már a retorika, az irodalomkritika és a nyelvészet oldaláról is. Azonban amíg számos tanulmány vizsgálta az ismétlés stilisztikai és retorikai funkcióit a műfordításban (pl. Abdulla 2001Abdulla, Adnan K. 2001 “Rhetorical Repetition in Literary Translation”. Babel 47:4. 289–303.   CrossrefGoogle Scholar; al-Khafaji 2006al-Khafaji, Rasoul 2006 “In Search of Translational Norms. The Case of Shifts of Lexical Repetition in Arabic-English Translations”. Babel 52:1. 39–65.   CrossrefGoogle Scholar; Ben-Ari 1998Ben-Ari, Nitsa 1998 “The Ambivalent Case of Repetitions in Literary Translation. Avoiding Repetitions: A “Universal” of Translation?”. Meta 43:1. 68–78.   CrossrefGoogle Scholar; Catford 1965Catford, J. C. 1965A Linguistic Theory of Translation: An Essay in Applied Linguistics. Oxford: Oxford University Press.Google Scholar: 86; Hatim 1999Hatim, Basil 1999 “Implications of Research into Translator Invisibility”. Target 11:2. 201–222.   CrossrefGoogle Scholar; Newmark 1981Newmark, Peter 1981Approaches to Translation. Oxford: Pergamon.Google Scholar: 15; Zhu 2004Zhu, Chunsen 2004 “Repetition and Signification. A Study of Textual Accountablility and Perlocutionary Effect in Literary Translation”. Target 16:2. 227–252.   CrossrefGoogle Scholar), az ismétlés diskurzív és szövegszervező szerepét viszonylag kevesen kutatják ennek alapvető jelentősége ellenére. Számos kísérletet tettek már rá, hogy azonosítsák a fordításban jelentkező a kohéziós eltolódásokat (beleértve az ismétlést) és a koherenciaeltolódásokat (pl. Baker 1992Baker, Mona 1992In Other Words. London: Routledge.   CrossrefGoogle Scholar; Blum-Kulka 1986Blum-Kulka, Shoshama 1986 “Shifts of Cohesion and Coherence in Translation”. Juliane House and Shoshama Blum-Kulka, eds. Interlingual and Intercultural Communication: Discourse and Cognition in Translation and Second Language Acquisition Studies. Tubingen: Gunter Narr 1986 17–35.Google Scholar; Jabr 2001Jabr, Abdul-Fattah M. 2001 “Arab Translators’ Problems at the Discourse Level”. Babel 47:4. 304–322.   CrossrefGoogle Scholar; Shlesinger 1995Shlesinger, Miriam 1995 “Shifts in Cohesion in Simultaneous Interpreting”. The Translator 1:2. 193–214.   CrossrefGoogle Scholar), de mindeddig kevés figyelmet fordítottak a két jelenség közötti összefüggésre, vagyis arra, hogyan válthatnak ki a kohézió bizonyos típusaiban előforduló eltolódások koherenciaeltolódásokat, következésképpen pedig eltolódásokat a fordítások jelentéspotenciáljában.

A lexikai ismétlés szövegszervező szerepének vizsgálatát a fordításban az a megfigyelés is indokolja, miszerint „minden igyekezet ellenére lehetetlen a lexikai hálózatokat úgy reprodukálni a célszövegben, hogy azok megegyezzenek a forrásnyelvi szövegben találhatókkal” (Baker 1992Baker, Mona 1992In Other Words. London: Routledge.   CrossrefGoogle Scholar: 206). Más vélemények szerint „a lexikogrammatikai szerveződés változó mintázatai különböző eltolódásokat produkálnak a szöveg által létrehozott valóság ontológiai jellegében” (Butt 1988Butt, David 1988 “Ideational Meaning and the ‘Existential Fabric’ of a Poem”. Robin P. Fawcett and David Young, eds. New Developments in Systemic Linguistics. Vol. 2., Theory and Application. London: Pinter Publishers 1988 174–218.Google Scholar: 217). Ezt figyelembe véve a jelen tanulmány az ismétlést nem irodalmi, hanem diskurzusalapú, szövegnyelvészeti szemszögből közelíti meg. A tanulmány célja, hogy hozzájáruljon a lexikai kohézió, pontosabban a lexikai ismétlésnek a fordítási szövegalkotásban betöltött szerepét vizsgáló kutatások sorához, amelyet – többek között ‒ Blum-Kulka (1986)Blum-Kulka, Shoshama 1986 “Shifts of Cohesion and Coherence in Translation”. Juliane House and Shoshama Blum-Kulka, eds. Interlingual and Intercultural Communication: Discourse and Cognition in Translation and Second Language Acquisition Studies. Tubingen: Gunter Narr 1986 17–35.Google Scholar, Baker (1992)Baker, Mona 1992In Other Words. London: Routledge.   CrossrefGoogle Scholar, Jabr (2001)Jabr, Abdul-Fattah M. 2001 “Arab Translators’ Problems at the Discourse Level”. Babel 47:4. 304–322.   CrossrefGoogle Scholar, Lotfipour-Saedi (1997)Lotfipour-Saedi, Kazem 1997 “Lexical Cohesion and Translation Equivalence”. Meta 42:1. 185–192.   CrossrefGoogle Scholar és Shlesinger (1995)Shlesinger, Miriam 1995 “Shifts in Cohesion in Simultaneous Interpreting”. The Translator 1:2. 193–214.   CrossrefGoogle Scholar képviselnek.

Enkvist (1990: 14) definíciója szerint a kohézió „a szöveg felszínén található explicit [grammatikailag leírható] kapcsolóelemeket magába foglaló terminus […], míg a koherencia a szövegnek azon minősége, amely lehetővé teszi azt, hogy a szöveg megfeleljen egy konzisztens világképnek, s ezáltal összefoglalhatóvá és értelmezhetővé váljon.”11.A fordítás Károly Krisztinától származik: Károly, K. (2014). Szövegkoherencia a fordításban. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 57. A kohézió különféle típusai közül a lexikai kohézió kiemelt szerepet tölt be, hiszen a kohéziós kötések 40%-át lexikai kötések teszik ki (Halliday és Hasan 1976Halliday, Michael and Ruquaiya Hasan 1976Cohesion in English. London: Longman.Google Scholar). A lexikai elemeket úgy is jellemzik, mint „az angol tagmondatviszonyok kifejezésének speciális eszköztárát”, amelyek „a szomszédos tagmondatok viszonyát jelző táblákként funkcionálnak” (Winter 1977Winter, E. O. 1977 “A Clause-relational Approach to English Texts”, Instructional Science 6. 1–92.   CrossrefGoogle Scholar: 2).

A fordítástudományban a kohézióelemzés elsődleges célja, hogy azonosítsa az úgynevezett „kohéziós eltolódásokat” (Blum-Kulka 1986Blum-Kulka, Shoshama 1986 “Shifts of Cohesion and Coherence in Translation”. Juliane House and Shoshama Blum-Kulka, eds. Interlingual and Intercultural Communication: Discourse and Cognition in Translation and Second Language Acquisition Studies. Tubingen: Gunter Narr 1986 17–35.Google Scholar: 21) különböző nyelvpárokban és fordítási irányokban. Az „eltolódás” terminust a jelen tanulmány Blum-Kulka (1986)Blum-Kulka, Shoshama 1986 “Shifts of Cohesion and Coherence in Translation”. Juliane House and Shoshama Blum-Kulka, eds. Interlingual and Intercultural Communication: Discourse and Cognition in Translation and Second Language Acquisition Studies. Tubingen: Gunter Narr 1986 17–35.Google Scholar, valamint őt követően Shlesinger (1995Shlesinger, Miriam 1995 “Shifts in Cohesion in Simultaneous Interpreting”. The Translator 1:2. 193–214.   CrossrefGoogle Scholar: 196) definíciója szerint használja olyan esetekre, amikor a fordító „a forrásnyelvi kohéziós eszközt kihagyja, vagy egy másik kategóriájú eszközzel helyettesíti”.

Ezen eltolódások típusa és eloszlása függ az adott nyelvtől, regisztertől és szövegtípustól is. Különbséget kell tenni a forrás- és célnyelv rendszerbeli különbségeiből fakadó kötelező eltolódások és a stilisztikai preferenciákból származó opcionális eltolódások között. Al-Khafaji (2006al-Khafaji, Rasoul 2006 “In Search of Translational Norms. The Case of Shifts of Lexical Repetition in Arabic-English Translations”. Babel 52:1. 39–65.   CrossrefGoogle Scholar: 58) rendszerezte eddig a legátfogóbban a műfordításban megfigyelhető opcionális lexikai ismétléseltolódásokat. Ez a rendszerezés arab–angol fordítások elemzésén alapul és az eltolódások három fő kategóriáját határozza meg: (a) a lexikai ismétlés elkerülése/minimalizálása vagy (b) megtartása némi változtatással, valamint (c) kiterjesztéssel/bővítéssel történő hangsúlyozása. Al-Khafaji a lexikai ismétlésláncok eltolódásait alapul véve egy arab novellában és annak angol fordításában az eltolódások összesen kilenc típusát különböztette: szinonima, törlés, idézés, részleges lexikai ismétlés, a forrásnyelvi szövegben ismételt kifejezések bővítése, pronominalizáció, ismétlések növelése, helyettesítő szavak használata, valamint főnevesítés.

Fordítástudományi szempontból az ismétlés opcionális eltolódása érdemli ‒ és kapja is ‒ a legtöbb figyelmet a kutatásban, mivel az opcionális eltolódások a fordítói döntésektől és nem pedig a nyelvek kontrasztív különbségeitől függenek. A jelen tanulmány azonban nemcsak az opcionális ismétléseltolódásokat vizsgálja, hanem a forrás- és a célszövegekben előforduló összes opcionális és kötelező ismétléseltolódást. Az ismétlést azért célszerű ilyen átfogó módon megközelíteni, mivel a kutatás – Hoey-val (1991)Hoey, Michael 1991Patterns of Lexis in Text. Oxford: Oxford University Press.Google Scholar egyetértésben – az ismétlést kombinatív szövegjelenségnek tekinti. A jelen tanulmány fő célja nem pusztán a kohézió felszíni eltolódásainak vizsgálata, hanem a koherencia magasabb szintű eltolódásainak azonosítása, amelyeket a forrás- és célszövegek potenciálisan eltérő, lokális lexikai ismétlés-kombinációi okoznak. Ehhez pedig a szövegekben fellelhető összes lexikai ismétlést szükséges elemezni, hogy ezeknek kombinatív, szövegszervező szerepét kimerítően leírjuk és demonstrálhassuk hatásukat nemcsak a szövegkoherenciára, hanem magára a szöveg jelentésére is (a forrás- és célszövegben egyaránt).

Az eltolódások okainak a kutatás szintén nagy figyelmet szentel. Shlesinger (1995Shlesinger, Miriam 1995 “Shifts in Cohesion in Simultaneous Interpreting”. The Translator 1:2. 193–214.   CrossrefGoogle Scholar: 196) amellett érvel, hogy a kohéziós eltolódások tükrözhetnek (1) nyelvspecifikus preferenciákat (pl. egy szó ismétlése vagy helyettesítése névmással), (2) bizonyos szövegtípusokhoz kötődő normákat és (3) magát a fordítás folyamatát (vagyis a fordított szövegek feltételezett univerzális tendenciáját, hogy explicitebbek legyenek, mint a forrásnyelvi szövegek).

Mindezeket szem előtt tartva a jelen deskriptív, feltáró jellegű tanulmány két célt tűzött ki. Először is feltárja a kapcsolatot a fordított szövegekben a kohézió egy fajtájának, az ismétlések eltolódása és a koherencia egy aspektusának, a makropropozíciók eltolódása között. Másodszor pedig szemlélteti az e kapcsolatra vonatkozó előzetes feltevéseket a lexikai ismétlés mint kohéziós eszköz viselkedésének vizsgálatával olyan szakszövegek magyar–angol fordításában, amelyekben a fordítás skoposa feltehetően nem változik. Mivel feltételezhető, hogy az ismétlést bizonyos fordítási normák befolyásolják (Baker 1992Baker, Mona 1992In Other Words. London: Routledge.   CrossrefGoogle Scholar; Blum-Kulka 1986Blum-Kulka, Shoshama 1986 “Shifts of Cohesion and Coherence in Translation”. Juliane House and Shoshama Blum-Kulka, eds. Interlingual and Intercultural Communication: Discourse and Cognition in Translation and Second Language Acquisition Studies. Tubingen: Gunter Narr 1986 17–35.Google Scholar; Blum-Kulka és Levenston 1986; Toury 1977Toury, Gideon 1977Translational Norms and Literary Translation into Hebrew, 1930–1945. Tel Aviv University: The Porter Institute for Poetics and Semiotics.Google Scholar, 1991 1991 “What are Descriptive Studies into Translation Likely to Yield apart from Isolated Descriptions”. Kitty M. van Leuven-Zwart and Tom Naaijkens, eds. Translation Studies: The State of the Art: Proceedings from the First James S Holmes Symposium on Translation Studies, Amsterdam and Atlanta, GA.: Rodopi 1991 179–192.Google Scholar), a tanulmány előzetes eredményekkel is szolgál annak megerősítésére vagy cáfolatára, hogy az explicitáció és az ismétléskerülés valóban univerzális fordítási tendenciák-e. Ezeket a hipotéziseket különösen fontos megvizsgálni, mivel az utóbbi néhány évtizedben számos olyan kutatás eredmény keletkezett, amelyek eredményei ellentmondanak egymásnak a nyelvpártól vagy a szövegtípustól függően. A tanulmány azért választott szakszövegeket az ismétlés fordítási vizsgálatára, hogy az ismétlés mintázatát ne befolyásolja az ismétlésnek az irodalmi szövegekre jellemző, stilisztikai és retorikai eszközként való használata, amely inkább esztétikai, mintsem szövegnyelvészeti szerepet tölt be.

A tanulmány a lexikai ismétlés különböző típusait és ezeknek a mondatok között létesített kombinációit vizsgálja eredeti magyar nyelvű hírszövegek, illetve ezek angol nyelvű fordításának korpuszában. Mivel a magyar és az angol nyelv természetüknél fogva minden nyelvi szinten (szintaktika, lexika, diskurzus) merőben különböznek egymástól, így e nyelvpár alkalmas rá, hogy megfelelő adatokat biztosítson a lexikailag indukált diskurzusszintű fordítási stratégiák azonosításához.

A tanulmány először bemutatja az ismétlés szövegszervező és a fordításban betöltött sokszor ellentmondásos szerepét, majd ismerteti a vizsgálat során alkalmazott elméleti és elemzési keretet. Az elemzés Hoey (1991)Hoey, Michael 1991Patterns of Lexis in Text. Oxford: Oxford University Press.Google Scholar ismétlésmodelljén alapul és az ismétlések gyakoriságát, minőségét és kombinációit vizsgálja a korpuszban, hogy azonosítsa azon ismétléseltolódásokat, amelyeket Blum-Kulka (1986Blum-Kulka, Shoshama 1986 “Shifts of Cohesion and Coherence in Translation”. Juliane House and Shoshama Blum-Kulka, eds. Interlingual and Intercultural Communication: Discourse and Cognition in Translation and Second Language Acquisition Studies. Tubingen: Gunter Narr 1986 17–35.Google Scholar: 34) „fordítás okozta jelentéseltolódás”-nak hív. A tanulmány eredményei hozzájárulnak a kohézió és a koherencia közötti kapcsolat, valamint a fordítási szövegprodukció és a diskurzusszintű fordítási stratégiák kutatásához.

2.A lexikai ismétlés a szövegnyelvészetben és a fordítástudományban

2.1Az ismétlés ambivalens jellege

A lexikai ismétlések használatával kapcsolatban sokféle, egymásnak ellentmondó vélemény létezik, attól függően, hogy az adott tanulmányok irodalmi/retorikai vagy nyelvészeti szempontú megközelítést alkalmaznak. Az ismétlés használatát egyrészt a különböző nyelvek és kultúrák eltérő stilisztikai preferenciái határozzák meg. Amíg például nyugati kultúrákban (pl. francia, svéd, magyar) a gyakori szóismétlés nemkívánatos stílusjelenségnek számít (Ben-Ari 1998Ben-Ari, Nitsa 1998 “The Ambivalent Case of Repetitions in Literary Translation. Avoiding Repetitions: A “Universal” of Translation?”. Meta 43:1. 68–78.   CrossrefGoogle Scholar; Englund Dimitrova 2005Englund Dimitrova, Birgitta 2005Expertise and Explicitation in the Translation Process. Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins.   CrossrefGoogle Scholar: 195), amely monotóniát vagy felesleges ismétlődést eredményez (Abdulla 2001Abdulla, Adnan K. 2001 “Rhetorical Repetition in Literary Translation”. Babel 47:4. 289–303.   CrossrefGoogle Scholar: 292), addig ezt az arab, héber vagy görög kultúra jól tolerálja (al-Khafaji 2006al-Khafaji, Rasoul 2006 “In Search of Translational Norms. The Case of Shifts of Lexical Repetition in Arabic-English Translations”. Babel 52:1. 39–65.   CrossrefGoogle Scholar; Baker 1992Baker, Mona 1992In Other Words. London: Routledge.   CrossrefGoogle Scholar; Ben-Ari 1998Ben-Ari, Nitsa 1998 “The Ambivalent Case of Repetitions in Literary Translation. Avoiding Repetitions: A “Universal” of Translation?”. Meta 43:1. 68–78.   CrossrefGoogle Scholar; Blum-Kulka 1986Blum-Kulka, Shoshama 1986 “Shifts of Cohesion and Coherence in Translation”. Juliane House and Shoshama Blum-Kulka, eds. Interlingual and Intercultural Communication: Discourse and Cognition in Translation and Second Language Acquisition Studies. Tubingen: Gunter Narr 1986 17–35.Google Scholar; Toury 1977Toury, Gideon 1977Translational Norms and Literary Translation into Hebrew, 1930–1945. Tel Aviv University: The Porter Institute for Poetics and Semiotics.Google Scholar). Az ismétlés szükségszerű használatát az arab és a héber irodalmi szövegekben empirikus adatok is bizonyítják. Ben-Ari (1998Ben-Ari, Nitsa 1998 “The Ambivalent Case of Repetitions in Literary Translation. Avoiding Repetitions: A “Universal” of Translation?”. Meta 43:1. 68–78.   CrossrefGoogle Scholar: 69) szerint az ismétlés „annyira fontos lehet, hogy az irodalmi szöveg feldolgozásának, értelmezésének, de akár megfejtésének kulcsát is jelentheti”. Abdulla (2001Abdulla, Adnan K. 2001 “Rhetorical Repetition in Literary Translation”. Babel 47:4. 289–303.   CrossrefGoogle Scholar: 290) speciális retorikai szerepet tulajdonít az ismétlésnek: „az ismétlés nyilvánvaló funkciója, hogy alakítja a tartalmat, ami ezen retorikai eszköz egyik elsődleges funkciójának tűnik”. Ben-Ari (1998Ben-Ari, Nitsa 1998 “The Ambivalent Case of Repetitions in Literary Translation. Avoiding Repetitions: A “Universal” of Translation?”. Meta 43:1. 68–78.   CrossrefGoogle Scholar: 69) az irodalmi fordításban előforduló ambivalens ismétlésekkel foglalkozó tanulmányában megjegyzi, hogy az ismétléseknek „többféle szerepe van az irodalomban, műfajtól, korszaktól és írótól függően”, felsorolva az ismétlések különféle funkcióit: az ismétlés általános vonatkoztatási rendszerek alapja mítoszokban, legendákban, népmesékben; zenei, tematikus és szimbolikus költői eszköz; illetve vígjátékok komikus eszköztárának része.

A nyelvészet oldaláról mind a szövegnyelvészet, mind a fordítástudomány kimutatta már az ismétlés mint kohéziós eszköz szövegszervező szerepét (Baker 1992Baker, Mona 1992In Other Words. London: Routledge.   CrossrefGoogle Scholar; Blum-Kulka 1986Blum-Kulka, Shoshama 1986 “Shifts of Cohesion and Coherence in Translation”. Juliane House and Shoshama Blum-Kulka, eds. Interlingual and Intercultural Communication: Discourse and Cognition in Translation and Second Language Acquisition Studies. Tubingen: Gunter Narr 1986 17–35.Google Scholar; Jabr 2001Jabr, Abdul-Fattah M. 2001 “Arab Translators’ Problems at the Discourse Level”. Babel 47:4. 304–322.   CrossrefGoogle Scholar; Klaudy és Károly 2000Klaudy, Kinga and Krisztina Károly 2000 “The Text-organizing Function of Lexical Repetition in Translation”. Maeve Olohan, ed. Intercultural Faultlines. Research Models in Translation Studies I. Textual and Cognitive Aspects, Manchester: St. Jerome 2000 143–160.Google Scholar, 2002Károly, Krisztina 2002Lexical Repetition in Text. Frankfurt am Main: Peter Lang.Google Scholar). A kohézió – és azon belül a lexikai kohézió – koherenciaalkotó szerepével kapcsolatban viszont számos megválaszolatlan kérdés maradt a szakirodalomban. Egyesek úgy gondolják, hogy a kohézió szükséges, de nem elégséges feltétele a koherenciának, amely az olvasónak/hallgatónak segít értelmezni a szövegben található implicit szemantikai kapcsolatokat (pl. de Beaugrande és Dressler 1981Beaugrande, Robert de and Wolfgang U. Dressler 1981Introduction to Text Linguistics. London: Longman. CrossrefGoogle Scholar; Halliday 1985Halliday, Michael 1985An Introduction to Functional Grammar. London and Boston: Edward Arnold.Google Scholar; Halliday és Hasan 1976Halliday, Michael and Ruquaiya Hasan 1976Cohesion in English. London: Longman.Google Scholar, 1989 1989Language, Context, and Text: Aspects of Language in a Social-semiotic Perspective. Oxford and New York: Oxford University Press.Google Scholar; Hatch 1992Hatch, Evelyn 1992Discourse and Language Education. Cambridge: Cambridge University Press.Google Scholar). Mások ellenben amellett érvelnek, hogy a kohézió valójában se nem szükséges, se nem elégséges kritériuma a koherenciának (pl. Brown és Yule 1983Brown, Gillian and George Yule 1983Discourse Analysis. Cambridge: Cambridge University Press.   CrossrefGoogle Scholar; Cook 1989Cook, Guy 1989Discourse. Cambridge: Cambridge University Press.Google Scholar; Sanders és mtsai. 1992; Thompson 1994Thompson, Susan 1994 “Aspects of Cohesion in Monologue”. Applied Linguistics 15:1. 58–75.   CrossrefGoogle Scholar; Tyler 1995Tyler, Andrea 1995 “Patterns of Lexis: How much can repetition tell us about discourse coherence?”. Georgetown University Round Table on Languages and Linguistics, Georgetown: Georgetown University Press 1995 268–280.Google Scholar).

Az elmúlt harminc év szövegnyelvészeti kutatásai többé-kevésbé eldöntötték a kérdést. Az elemzések rámutattak, hogy több egyéb tényező mellett a kohézió valóban szerepet játszik a koherenciában. Azonban nem a kohéziós eszközök gyakorisága a meghatározó a globális szövegminőség ‒ és így a koherencia ‒ megteremtésében, hanem az eszközök kombinációja: azon hálózatok és láncolatok, amelyeket a kohéziós kötések a szövegben létrehoznak, valamint ahogy ezek egymásra hatnak és a mintázatok, amelyeket képeznek (részletesebben erről a témáról pl. Hasan 1984Hasan, Ruquaiya 1984 “Coherence and Cohesive Harmony”. James Flood, ed. Understanding Reading Comprehension., Delaware: International Reading Association 1984 181–219.Google Scholar, Hoey 1991Hoey, Michael 1991Patterns of Lexis in Text. Oxford: Oxford University Press.Google Scholar, Károly 2002Károly, Krisztina 2002Lexical Repetition in Text. Frankfurt am Main: Peter Lang.Google Scholar, Myers 1991Myers, Gregory 1991 “Lexical Cohesion and Specialized Knowledge in Science and Popular Science Texts”. Discourse Processes. 14. 1–26.   CrossrefGoogle Scholar, Reynolds 1995Reynolds, Dudley W. 1995 “Repetition in Nonnative Speaker Writing: More than Quantity”. Studies on Second Language Acquisition 17:2. 185–209.   CrossrefGoogle Scholar).

Egy másik probléma az ismétlés szövegszervező szerepét érinti: az ismétlést ugyanis nem mindig tudatosan használják – ahogyan a kohéziós eszközök többségét sem. Ez kimondottan igaz a grammatikai elemek ismétlésére, ugyanis a szövegíró időnként kénytelen ismétlést alkalmazni a mondat nyelvtani helyességének érdekében. Ehhez hasonlóan a lexikai ismétlést sem lehet mindig elkerülni, hiszen előfordulhat, hogy például egy téma kifejtéséhez az író/beszélő rákényszerül, hogy megismételjen egyes, a témához kapcsolódó lexikai elemeket. Green és Morgan (1981Green, Georgia and Jerry Morgan 1981 “Pragmatics, Grammar, and Discourse”. Peter Cole, ed. Radical Pragmatics. New York: Academic Press, 167–181.Google Scholar: 173) ezért azzal érvelnek, hogy az ilyen ismétlés önmagában nem járul hozzá a szöveg globális koherenciájához, hanem „csupán a témánál maradás automatikus eredménye” […], és hogy „a lexikai minták a tünetei, nem pedig az okai a koherenciának” (a kiemelés a szerzőtől származik).

A fordítástudományi kutatások az ismétlést az explicitségi szint növekedéséhez is kötötték. Ahogyan fentebb olvashattuk, kutatások kimutatták, hogy egy szöveg lexikai mintázatait nem mindig lehet átültetni a célnyelvi szövegbe, és ezért kohéziós eltolódások jelennek meg a fordításban. Ezek az eltolódások összefügghetnek a fordítás bizonyos univerzális tendenciáival.22.Baker (1993 1993 “Corpus Linguistics and Translation Studies.Implications and Applications”. Mona Baker, Gill Francis and Elena Rognini-Bonelli, eds. Text and Technology. Philadelphia, Amsterdam: John Benjamins 1993 233–243.   CrossrefGoogle Scholar: 243) úttörő tanulmánya szerint ezen univerzális tendenciák olyan „tulajdonságok, amelyek inkább a fordított, mint az eredeti szövegekre jellemzők, és nem a különböző nyelvi rendszerek interferenciájának tudhatók be.” Ezen univerzálék egyikének értelmében a fordítók explicitációs stratégiáinak33.Az explicitáció arra az eljárásra utal, amely során „a célnyelvi szöveghez olyan információt adunk hozzá, amely csak implicit módon van jelen a forrásnyelvi szövegben, a kontextusból vagy a helyzetből azonban kikövetkeztethető” (Vinay és Darbelnet 1958: 8, 1995). eredményeként a kohéziós eszközök száma nő a fordított szövegekben. Ezt a jelenséget Blum-Kulka (1986)Blum-Kulka, Shoshama 1986 “Shifts of Cohesion and Coherence in Translation”. Juliane House and Shoshama Blum-Kulka, eds. Interlingual and Intercultural Communication: Discourse and Cognition in Translation and Second Language Acquisition Studies. Tubingen: Gunter Narr 1986 17–35.Google Scholar „explicitációs hipotézis”-nek nevezte el és írta le a következő módon:

A forrásnyelvi szöveg interpretációjának folyamatában olyan CNY szöveg jöhet létre, amely redundánsabb, mint a FNY szöveg. A redundancia kifejeződhet abban, hogy nő a CNY szöveg kohézív explicitségének szintje. Ezt az érvelést „explicitációs hipotézisnek” nevezhetjük, amely azt állítja, hogy a FNY szövegről a CNY szövegre való áttérés folyamatában megfigyelhető a kohézív explicitség növekedése, függetlenül a két nyelv rendszerbeli és textuális különbségeitől. Ebből az következik, hogy az explicitációt olyan jelenségnek tartjuk, amely inherens része a fordítás folyamatának.(Blum-Kulka 1986Blum-Kulka, Shoshama 1986 “Shifts of Cohesion and Coherence in Translation”. Juliane House and Shoshama Blum-Kulka, eds. Interlingual and Intercultural Communication: Discourse and Cognition in Translation and Second Language Acquisition Studies. Tubingen: Gunter Narr 1986 17–35.Google Scholar: 19; a kiemelés az eredeti szerzőtől származik)44.A fordítás Klaudy Kingától származik (Klaudy K. 1999. Az explicitációs hipotézisről. Fordítástudomány I. évfolyam, 2. szám, 5–22.).

Ezzel szemben létezik egy másik univerzális fordítási tendencia, amely látszólag az explicitáció ellentéte: a fordított szövegekben ugyanis kevesebb szó szerinti ismétlés található, mint a forrásszövegekben (Baker 1993 1993 “Corpus Linguistics and Translation Studies.Implications and Applications”. Mona Baker, Gill Francis and Elena Rognini-Bonelli, eds. Text and Technology. Philadelphia, Amsterdam: John Benjamins 1993 233–243.   CrossrefGoogle Scholar; Blum-Kulka és Levenston 1986; Toury 1977Toury, Gideon 1977Translational Norms and Literary Translation into Hebrew, 1930–1945. Tel Aviv University: The Porter Institute for Poetics and Semiotics.Google Scholar, 1991 1991 “What are Descriptive Studies into Translation Likely to Yield apart from Isolated Descriptions”. Kitty M. van Leuven-Zwart and Tom Naaijkens, eds. Translation Studies: The State of the Art: Proceedings from the First James S Holmes Symposium on Translation Studies, Amsterdam and Atlanta, GA.: Rodopi 1991 179–192.Google Scholar). A kutatások arra engednek következtetni, hogy ez a tendencia „minden eddig vizsgált nyelvben a legkövetkezetesebb, legelterjedtebb fordítási normák egyike” (Toury 1991 1991 “What are Descriptive Studies into Translation Likely to Yield apart from Isolated Descriptions”. Kitty M. van Leuven-Zwart and Tom Naaijkens, eds. Translation Studies: The State of the Art: Proceedings from the First James S Holmes Symposium on Translation Studies, Amsterdam and Atlanta, GA.: Rodopi 1991 179–192.Google Scholar: 188). A fordított szövegekben az ismétlések kihagyása vagy szinonimával történő helyettesítése kevesebb kohéziós kötést vagy gyengébb kohéziós erőt eredményezhet.

Mindez azt jelenti, hogy az ismétlés a fordításban kritikusan fontos jelenség. Mivel a fordító elsődleges célja egy koherens célszöveg készítése, a szövegközpontú fordításkutatásnak meg kell vizsgálnia a kohézióval kapcsolatos problémákat. A kérdés ugyanakkor az, hogy a kohéziós elemzések eredményei miként járulnak hozzá a fordítók és a fordítóképzés sikeréhez, különös tekintettel arra, hogy a kohéziós eszközöket a legtöbb esetben nem tudatosan használják a szövegalkotás során. Meggyőződésem ugyanakkor, hogy a fordítók minél inkább tisztában vannak a szövegkohézió működésével, annál kisebb az esélye annak, hogy a fordítások minőségét nem kívánatos vagy indokolatlan eltolódásokkal rontják. Blum-Kulka (1986)Blum-Kulka, Shoshama 1986 “Shifts of Cohesion and Coherence in Translation”. Juliane House and Shoshama Blum-Kulka, eds. Interlingual and Intercultural Communication: Discourse and Cognition in Translation and Second Language Acquisition Studies. Tubingen: Gunter Narr 1986 17–35.Google Scholar szerint a szövegalapú koherenciaeltolódások a legtöbb esetben a nyelvi rendszerek közti különbségekből következnek, azonban „a legkomolyabb eltolódások nem a különbségekből fakadnak, hanem abból, hogy a fordító nem vette észre, hogy az adott szövegben egy bizonyos nyelvi rendszer, egy adott nyelvi elem milyen szerepet játszik az indirekt jelentések kifejezésében” (Blum-Kulka 1986Blum-Kulka, Shoshama 1986 “Shifts of Cohesion and Coherence in Translation”. Juliane House and Shoshama Blum-Kulka, eds. Interlingual and Intercultural Communication: Discourse and Cognition in Translation and Second Language Acquisition Studies. Tubingen: Gunter Narr 1986 17–35.Google Scholar: 30). Itt jelentkezik a fordításkutatás és a fordítóképzés jelentősége is – e témát a későbbiekben érintem még az eredmények tárgyalásánál.

2.2A lexikai kohézió mint a lexikai ismétlés különböző formáinak vizsgálata

A lexikai kohéziót a szöveg lexikai egységei közti kapcsolatok képzik. Több kísérlet is született már a lexikai kohézió teljes körű leírására, különösen az angolban (pl. Gutwinski 1976Gutwinski, Waldemar 1976Cohesion in Literary Texts: A Study of Some Grammatical and Lexical Features of English Discourse. The Hague: Mouton.   CrossrefGoogle Scholar; Halliday és Hasan 1976Halliday, Michael and Ruquaiya Hasan 1976Cohesion in English. London: Longman.Google Scholar; Hasan 1984Hasan, Ruquaiya 1984 “Coherence and Cohesive Harmony”. James Flood, ed. Understanding Reading Comprehension., Delaware: International Reading Association 1984 181–219.Google Scholar; Hoey 1991Hoey, Michael 1991Patterns of Lexis in Text. Oxford: Oxford University Press.Google Scholar). Fontos azonban megjegyezni, hogy a lexikai elemek önmagukban nem eredményeznek kohéziót – ehhez először kapcsolatokat kell kialakítaniuk más elemekkel. Snell-Hornby (1988Snell-Hornby, Mary 1988Translation Studies: An Integrated Approach. Amsterdam and Philadelphia: John Benjamins.   CrossrefGoogle Scholar: 69) szerint a fordítónak az a feladata, hogy feltárja a lexikai elemek közötti kapcsolatok hálóját, mivel egy elem jelentőségét az határozza meg, hogy mi a relevanciája és a funkciója a szövegben.

A legmegfelelőbb elméleti és elemzési keret a lexikális kapcsolatok leírásához Hoey (1991)Hoey, Michael 1991Patterns of Lexis in Text. Oxford: Oxford University Press.Google Scholar ismétlésmodellje, mert lehetővé teszi a szövegjelentés feltárását a szöveg felszínén objektíven azonosítható nyelvi elemek (kohézív elemek) vizsgálatával. Hoey modellje a szövegfelszínen megjelenő, különböző típusú ismétlések elemzéséből indul ki, és ezek alapján azonosítja a szöveg makropropozícióit. Az „ismétlés” terminust tág értelemben használja, amely nemcsak ugyanazon szavak ismétléseit, hanem az elem parafrázisait is magában foglalja. Így a lexikai kohéziót a lexikai ismétlés különféle formáiként kezeli és érvelése szerint az ismétlések szisztematikus elemzése alapján fel lehet fedni a szöveg különböző mondatai közötti „kötelékeket”, amelyek szövegszinten kifinomult mintázatot alkotnak.

A modell azonosítja a szövegben az ún. centrális és marginális mondatokat. A centrális mondatok olyan mondatok, amelyek a téma kifejtésének szempontjából fontosak (pl. a szöveg makropropozícióit tartalmazzák), míg a marginális mondatok nem járulnak hozzá közvetlenül a téma kifejtéséhez és ezáltal el is hagyhatók anélkül, hogy ezzel a szöveg globális jelentése megváltoztatna. A centrális mondatok ezzel szemben közvetlenül járulnak hozzá a téma kifejtéséhez, ugyanis a szöveg fő üzenetét – makropropozicionális tartalmát – ezek a mondatok közvetítik. Hoey szerint a marginális mondatok kihagyásával és a centrális mondatok összekötésével, vagyis némi koherencia-finomhangolással (például kötőszavak hozzáadásával) olyan olvasható összefoglalás készíthető, amely magában hordozza a szöveg globális üzenetét.

Hoey (1991)Hoey, Michael 1991Patterns of Lexis in Text. Oxford: Oxford University Press.Google Scholar rendszerének központi fogalmai a kapcsolat (link) és kötelék (bond). Két lexikai elem ismétléskapcsolatot hozhat létre, és ha három vagy több kapcsolat van két mondat között, akkor ezek a mondatok ismétlésköteléket alkotnak. Szomszédos és nem szomszédos mondatok között szintén létrejöhet kapcsolat. Az ismétléskötelékek hálója a szöveg mondatai közötti globális szövegstruktúrát, vagy Hoey szavaival élve „a szöveg lexikai mintázatát” tükrözi.

Hoey a lexikai ismétléskapcsolatok két fő csoportját különbözteti meg: a lexikai ismétlést (egyszerű és komplex), valamint a parafrázist (egyszerű és komplex). Hoey szerint az egyszerű lexikai ismétlés (röviden egyszerű ismétlés) akkor fordul elő, „amikor egy, a szövegben már korábban előforduló lexikai elem ismétlődik, olyan formában, amely az adott nyelvtani paradigmából levezethető” (pl. ugyanaz a szó egyes és többes számban). Komplex lexikai ismétlés akkor fordul elő, „ha két lexikai szó azonos lexikai morfémával rendelkezik, de alakilag nem egyeznek meg, vagy akkor, ha alakilag megegyeznek, nyelvtani funkciójuk azonban különbözik” (Hoey 1991Hoey, Michael 1991Patterns of Lexis in Text. Oxford: Oxford University Press.Google Scholar: 55) (pl. humans ’emberek’ mint többes számú főnév és human ’emberi’ mint melléknév).

Az egyszerű parafrázis is betöltheti az ismétlés funkcióját. Akkor lép fel „amikor egy lexikai elem helyettesíthet egy másikat anélkül, hogy jelentése az adott kontextusban általánosabbá vagy specifikusabbá válna vagy észrevehetően változna” (Hoey 1991Hoey, Michael 1991Patterns of Lexis in Text. Oxford: Oxford University Press.Google Scholar: 62) (pl. benyugtatózott és elkábított). Egyszerű parafráziskapcsolat akkor jön létre, amikor (esetleg a rag vagy toldalék változásával) az egyik elemet egy másik helyettesíti. Komplex parafrázisról azonban akkor beszélünk, amikor a „két lexikai elem meghatározható úgy, hogy az egyik elem magában foglalja a másikat, habár lexikai morfémán nem osztoznak” (Hoey 1991Hoey, Michael 1991Patterns of Lexis in Text. Oxford: Oxford University Press.Google Scholar: 64). Mivel ez egy tág és ezért nehezen azonosítható kategória, Hoey három fő csoportra bontja:

1:

Antonímia: Bizonyos antonimák tartozhatnak a komplex ismétlés kategóriájába, például a meleg és hideg. Ezek azonban az összetett parafrázisok között is szerepelhetnek, mivel a hideg úgy is definiálható, hogy egyáltalán nem meleg. Hoey szerint azonban az olyan antonimák, mint a boldog-boldogtalan, nem ebbe, hanem a komplex ismétlések csoportjába tartoznak a szuffixum révén.

2/a:

Kapcsolatháromszög (vagyis ha két kapcsolat egy harmadikat alkot): Ha egy szó egyszerre komplex lexikai ismétlése (pl. íróírások) és egyszerű parafrázisa (pl. írószerző) is egy-egy másiknak, a két kapcsolat révén létrejön egy kapcsolatháromszög, amelyben az írások és a szerző egymás komplex parafrázisai. Az alábbi diagram ezt az összefüggést mutatja be (KI: komplex lexikai ismétlés; EP: egyszerű parafrázis; KP: komplex parafrázis):

író – (KI) – írások

(EP) KP

szerző

2/b:

Hiányzó mediátor: A 2/a-ban az egyik szó két másik közötti mediátorként funkcionál. Ebben a harmadik esetben azonban ez a mediátor hiányzik, viszont a két elem kapcsolata továbbra is összetett parafrázisként írható le. Ehhez teljesülnie kell egy feltételnek: legyen egy olyan elem, amely képes az adott kontextusban hiánytalanul parafrazeálni az egyik lexikai elemet és megismételni a másikat. Vagyis: „a hiányzó elemnek olyannak kell lennie, hogy ha a parafrazeált elemek helyére behelyettesítenénk a szövegben, ez nem okozna észrevehető különbséget a szöveg értelmezésében” (Hoey 1991Hoey, Michael 1991Patterns of Lexis in Text. Oxford: Oxford University Press.Google Scholar: 66). Gondoljunk csak a komplex parafrázison alapuló kapcsolatra a tanár és az instrukció között (a tanítás betölti a mediátori szerepet; KI: komplex ismétlés; EP: egyszerű parafrázis; KP: komplex parafrázis):

[tanítás] – (EP) – instrukció

(KI) (KP)

tanár

3:

A komplex parafrázis további fajtái, ideértve a fölérendeléseket és a koreferenciát: Ezt a két kategóriát Hoey bizonyos kikötések mellett sorolja ide. Hoey rendszerezésében a valódi parafrázis az, ahol a szóban forgó elemek adott kontextusban egymással felcserélhetőek. Ezért Hoey abban az esetben sorolja ide a hiponim kapcsolatokat, ha az általánosabb kifejezés másodikként szerepel (pl. első elem: biológusok, második elem: tudósok); a koreferenciát pedig akkor, ha a két elemnek közös a referense (pl. Augustus – császár) (1991: 69–70). Hoey ismétlésmodelljét az 1 táblázat foglalja össze.

1. Táblázat Hoey (1991)Hoey, Michael 1991Patterns of Lexis in Text. Oxford: Oxford University Press.Google Scholar ismétlési kategóriái
Ismétléstípusok Példák
Lexikai ismétlés – egyszerű (EI) medve–medvék
– komplex (KI) gyógyszer–gyógyszerez
Parafrázis – egyszerű (EP) gyárt–okoz
– komplex (KP) antonima meleg–hideg
kapcsolatháromszög író–szerző–írás
egyéb fölérendelés (pl. biológusok–tudósok)
koreferencia (pl. Augustus császár)

Hoey elemzési módszerét az 1 példa szemlélteti. Az elemzés a mondatok közötti összes ismétléskapcsolatot feltárja. Ez a példa mutatja az első mondat ismétléskapcsolatait. A mondatokban található ismétléskapcsolatok száma a mondat végén, zárójelek között található. A vastag betűs szavak jelzik az ismétléskapcsolat lexikai elemeit. A három vagy annál több ismétléskapcsolattal rendelkező mondatpárok ismétlésköteléket alkotnak (0–1., 0–2., 0–5. mondatok; 0 = cím). A példa első sorában zárójelben megadott szám a cím és a szöveg többi része közti összes köteléket jelöli: az első szám a hátramutató kötelékek számát mutatja (jelen esetben ez 0, mivel a címről van szó), a második szám pedig az előremutató kötelékeket (az 1., 2., 5. mondatokban három ilyen található). Egy szöveg teljes elemzéséhez ugyanezt az eljárást kell megismételni az összes mondatnál mindaddig, amíg nem sikerül beazonosítani az összes összekapcsolt mondatpárt (azaz a makropropozíciókat vagy centrális mondatokat) és ezáltal a szövegben található „kötelékek hálózatát”.

Példa 1.

svg

A cím ismétléskötelékei (0) (–; 3)

(A jelen tanulmány a korpusz ACSz 6. szövegét alkalmazza)

A jelen kutatás abból a feltevésből indult ki, hogy a fordító célja a szöveg globális jelentésének (Neubert és Shreve 1992Neubert, Albrecht and Gregory M. Shreve 1992Translation as Text. Kent: The Kent State University Press.Google Scholar: 139)55.Neubert és Shreve (1992Neubert, Albrecht and Gregory M. Shreve 1992Translation as Text. Kent: The Kent State University Press.Google Scholar: 139) szerint „a fordított szövegek szövegalapú kutatása a globális szövegjelentés fogalmára alapul. Ennek megfelelően a célnyelven rekontextualizált fordított szövegnek az eredeti szöveg globális jelentését kell visszaadnia.” átadása. Eszerint a fordításnak ugyanazt a makropropozicionális tartalmat (azaz fő gondolatokat, amelyek körül a kötelékek sűrűbbek) kell megjelenítenie, mint a forrásszövegnek. Ez azt jelenti, hogy ideális esetben a célszövegben található ismétlésháló (vagy mátrix) megegyezik a forrásszövegével. Az eltérő mátrixok különbséget jeleznek a szöveg makropropozicionális tartalmában, ami azt jelenti, hogy a két szöveg (a fordítás és a forrása) globális jelentése nem egyezik meg, mivel a fordító azt nem tudta átadni. Fontos azonban megjegyezni, hogy a forrásnyelvi szöveg lexikális hálóját nehéz visszaadni a célnyelven ugyanolyan módon, és ez nem is feltétlenül kívánatos feladat. Ennek legkézenfekvőbb oka a nyelvi rendszerek közötti különbségekben rejlik. A szavak jelentése különböző nyelvekben nem teljesen azonos, ezért a forrásszöveg kohéziós hálója módosulhat, kötelező eltolódásokat váltva ki. A korpusz szövegeiben főként az idiómák, reáliák és a szakterminusok fordítása eredményezett eltolódásokat, ami a célnyelvi ekvivalens hiányának tudható be. Az ilyen lexikai egységeket általában kihagyják a fordításban vagy más célnyelvi egységgel helyettesítik, illetve körülírják (Klaudy 2003Klaudy, Kinga 2003Languages in Translation. Budapest: Scholastica.Google Scholar). A jelen tanulmány a magyar‒angol fordításokban vizsgálja a módosított lexikai mintázatok globális hatását a szövegjelentésre.

3.Kutatási kérdések és hipotézisek

A tanulmány fő célja, hogy feltárja az ismétléseltolódások és a makropropozicionális tartalom eltolódásainak összefüggését a fordított szövegekben annak érdekében, hogy ezek alapján a kohéziós és koherenciaeltolódások potenciális kapcsolatáról előzetes megállapításokat tegyen. Következésképpen a jelen tanulmány a magyar–angol szakfordításban vizsgálja a lexikai ismétlést mint kohéziós eszközt, hogy választ találjon a következő kutatási kérdésekre:

  1. Azonosíthatók-e a lexikai ismétlés eltolódásai a magyar‒angol szakfordításban

    1. a gyakoriság,

    2. a típus, valamint

    3. az ismétléskapcsolatok és -kötések kombinációi/mintázatai vonatkozásában?

  2. Előidéznek-e bizonyos (nyílt) ismétléseltolódások magasabb szintű (rejtett) koherenciaeltolódásokat a fordított szövegben?

Az eddig elvégzett kutatások alapján felállíthatunk a fentiekkel kapcsolatban egyes kezdeti hipotéziseket. Az explicitációs hipotézis alapján a lexikai ismétlések gyakoriságának tekintetében (1/a. kutatási kérdés) várható lenne, hogy az ismétléskapcsolatok száma megnövekszik az angol célszövegekben a magyar forrásszövegekhez képest. Érdekes módon az angol–magyar fordítási irányban a lexikai ismétléseken végzett korábbi kutatások eredményei (pl. Klaudy és Károly 2000Klaudy, Kinga and Krisztina Károly 2000 “The Text-organizing Function of Lexical Repetition in Translation”. Maeve Olohan, ed. Intercultural Faultlines. Research Models in Translation Studies I. Textual and Cognitive Aspects, Manchester: St. Jerome 2000 143–160.Google Scholar, 2002 2002 “Lexical Repetition in Professional and Trainees’ Translation”. Eva Hung, ed. Teaching Translation and Interpreting 4, Building Bridges, Amsterdam–Philadelphia: John Benjamins 2002 99–114.   CrossrefGoogle Scholar) nem támogatják ezt a hipotézist.66.A lexikai ismétlés használatát forrás- és célszövegkben összevető elemzésben Klaudy és Károly (2000)Klaudy, Kinga and Krisztina Károly 2000 “The Text-organizing Function of Lexical Repetition in Translation”. Maeve Olohan, ed. Intercultural Faultlines. Research Models in Translation Studies I. Textual and Cognitive Aspects, Manchester: St. Jerome 2000 143–160.Google Scholar megállapította, hogy amíg a hivatásos és kezdő fordítók jelentős különbséget mutatnak a felhasznált ismétlések mennyiségében és fajtájában, ilyen különbség nem található a forrás- és célszövegek között a hivatásos fordítók munkáiban. Az ismétlési minták nagyban hasonlítottak a forrás- és célszövegekben a hivatásos fordítók munkáiban.

Emellett a fordított szövegek feltételezett univerzális ismétléskerülési tendenciája miatt arra lehetne számítani, hogy az egyszerű, szó szerinti ismétlések gyakorisága csökken a célszövegekben a forrásszövegekhez képest (1/b. kérdés). Újabb kutatások azonban ellentmondásos képet mutatnak az ismétléskerülésről. Jääskeläinen (2004)Jääskeläinen, Riitta 2004 “The Fate of The Families of Medellín: Tampering with a Potential Translation Universal in the Translation Class”. Anna Mauranen and Pekka Kujamäki, eds. Translation Universals: Do they exist?, Amsterdam–Philadelphia: John Benjamins 2004 205–214.   CrossrefGoogle Scholar a kezdő fordítók stratégiáit vizsgálva alátámasztja az ismétléskerülést, azonban „hű fordításokat” is talál, amely a még az „iskolai fordítás szellemében” alkotó elsőéves diákokra jellemző (p. 213). Ami a forrás- és célszövegek lexikai mintázatait illeti (1/c kérdés), az eddigi tanulmányok eredményei alapján (Klaudy és Károly 2000Klaudy, Kinga and Krisztina Károly 2000 “The Text-organizing Function of Lexical Repetition in Translation”. Maeve Olohan, ed. Intercultural Faultlines. Research Models in Translation Studies I. Textual and Cognitive Aspects, Manchester: St. Jerome 2000 143–160.Google Scholar, 2002 2002 “Lexical Repetition in Professional and Trainees’ Translation”. Eva Hung, ed. Teaching Translation and Interpreting 4, Building Bridges, Amsterdam–Philadelphia: John Benjamins 2002 99–114.   CrossrefGoogle Scholar) az eltolódások várhatóan a lexikai ismétlések kombinációiban jelentkeznek.

Ami a második kutatási kérdést illeti, az ismétlési eltolódások várhatóan hatnak a fordítások makropropozicionális tartalmára, ami a fordított szövegekben jelentős koherenciaeltolódásokhoz vezethet. Ez a hipotézis szövegnyelvészeti és fordítástudományi kutatásokon alapszik, amelyek fényében a lexikai kohézió szövegszervező ereje nem annyira az önálló lexikai elemek összekapcsolásából jön létre, hanem ezek különféle érdemi kombinációjából (pl. Baker 1992Baker, Mona 1992In Other Words. London: Routledge.   CrossrefGoogle Scholar; Hoey 1991Hoey, Michael 1991Patterns of Lexis in Text. Oxford: Oxford University Press.Google Scholar; Károly 2002Károly, Krisztina 2002Lexical Repetition in Text. Frankfurt am Main: Peter Lang.Google Scholar; Klaudy és Károly 2000Klaudy, Kinga and Krisztina Károly 2000 “The Text-organizing Function of Lexical Repetition in Translation”. Maeve Olohan, ed. Intercultural Faultlines. Research Models in Translation Studies I. Textual and Cognitive Aspects, Manchester: St. Jerome 2000 143–160.Google Scholar, 2002 2002 “Lexical Repetition in Professional and Trainees’ Translation”. Eva Hung, ed. Teaching Translation and Interpreting 4, Building Bridges, Amsterdam–Philadelphia: John Benjamins 2002 99–114.   CrossrefGoogle Scholar).

4.Módszerek

4.1A korpusz

A korpusz a Budapest Analyses online folyóirat politikai és gazdasági újságcikkeinek bevezető részéből áll. A korpusz összesen 40 szöveget, két alkorpuszt (a magyar forrásszövegek és az angol célszövegek alkorpuszából) és összesen 6323 szót tartalmaz. A szövegeket hivatásos fordítók készítették.

Azért esett a választás a hírszövegekre, mert ez a műfaj kellőképpen „semleges”, könnyen követhető az átlagember számára, és annak ellenére, hogy némiképp formális, nem követeli meg az olyan szintű terminológiai konzisztenciát, amely a tudományos vagy jogi diskurzus fordításához szükséges.

A jelen kutatás céljára a korpusz a cikkek bevezető részéből épül fel. Ezek az önálló, tömör egységek jelentős diskurzusfunkciót töltenek be: meghatározzák a cikkek a témáját és összegzik azok fő pontjait (azaz a makropropozíciókat), amelyeket a szöveg a továbbiakban kifejt. Így lehetséges a globális jelentések hasonlóságainak és a különbségeinek pontos összehasonlítása a (magyar) forrás- és (angol) célszövegek makropropozícióin keresztül.

4.2Elemzési módszerek

Az ismétlés különféle kategóriáinak azonosításakor az elemzés alapegysége az úgynevezett „lexikai egység”, amely magában foglal

  1. egyszavas egységeket (pl. ország, gazdasági, építés), beleértve az olyan szóösszetételeket is, mint a túltesz vagy a sötétkamra,

  2. az idiómákat (pl. kemény dió, megéri a pénzét), ideértve az idiomatikus kifejezéseket és a vonzatos igéket (pl. lépre csal, rendbe rak), valamint

  3. a szintagmatikus szerkezeteket: ezek gyakran együtt használt szavak, amelyek együttesen utalnak egy egyedi, a kifejezés egyes szavainak jelentéséből összeálló fogalomra (pl. Nemzeti Színház, Európai Unió, villamosmérnök, munkaszüneti nap).

Az ismétlések kézi elemzését az adatok statisztikai elemzése követte. Az elemzés megbízhatóságának biztosítása érdekében a kutatás kettős kódolást alkalmazott: a tanulmány szerzője mellett egy másik képzett elemző is kódolta az egész korpuszt. A két kódoló eredményeit összehasonlítottuk, és a kódolók közötti megbízhatóságot Pearson-féle (product-moment) korrelációk segítségével számoltuk ki: egyszerű ismétlés (megbízhatósági együttható: 0,99), összetett ismétlés (0,98), egyszerű parafrázis (0,96), összetett parafrázis (0,90). Az összes kategória 0,90 fölé esik, amely magas fokú egyezést mutat a két kódolás között. A két alkorpusz (magyar és angol) átlagának összevetéséhez valamennyi változón t-próbákat végeztünk (4.3. rész).

A lexikai ismétlés szövegszervező szerepének mélyebb megértése érdekében a statisztikai elemzések kvalitatív vizsgálattal is kiegészülnek. Az ismétléskötelékek kombinációit ismétlésmátrixok ábrázolják. Az 1 ábra ezt mutatja be egy magyar forrásszöveg ismétlésmátrixán (a szöveg az 1. függelékben található). A mátrixban függőlegesen és átlósan ábrázolt számok a mondatokat (0 = cím, 1 = első mondat stb.), a fekete négyzetek pedig a mondatok közötti köteléket jelölik. Az 1. ábrán összesen négy kötelék azonosítható: a cím és az 1. mondat között, a cím és a 4. mondat között, illetve az 1. és 2., valamint az 1. és 4. mondat között.

1. ábraA 06H magyar forrásszöveg ismétlési mátrixa (a kötelékek száma: 4)
1. ábra

4.3Kvantitatív elemzések egységei

Az 1 táblázatban felsorolt ismétléstípusokon túl az elemzés olyan származtatott változókat is tartalmazott, amelyek a lexikai ismétlés szövegszervező funkciójához kapcsolódnak. Ezek a következők:

  • az ismétlési kapcsolatok teljes száma: egyszerű és összetett ismétlések, valamint egyszerű és összetett parafrázisok,

  • az ismétléskötelékek teljes száma: az olyan mondatok mennyisége, amelyekben három vagy több ismétléskapcsolat van (pl. 1−2., 1−4. és 1−5. mondat az 1. példában),

  • a szomszédos mondatok kötelékeinek száma (pl. az 1. és 2. mondat közötti kötelék),

  • a nem szomszédos mondatok közötti kötelékek száma: olyan mondatok száma, amelyeket legalább egy másik mondat elválaszt (pl. 1−4. és 1−5. mondat az 1. példában),

  • kumulatív kötelékhossz: az összekötött mondatpárok közti távolság, amelyet a köztük lévő mondatok a száma ad (pl. az 1–5. mondatok esetében ez három az 1. példában),

  • centrális mondatok száma: azon mondatok száma, amelyek a kötésben részt vesznek,

  • a marginális mondatok száma: azoknak a mondatoknak száma, amelyek nem vesznek részt a kötésben.

5.Eredmények

5.1Kvantitatív elemzések

A kvantitatív elemzések a lexikai ismétlés mennyiségére és típusaira, valamint az ismétlés szövegszervező funkciójának származtatott változóira összpontosítottak (1/a. és 1/b. kutatási kérdések). A 2/a. táblázat mutatja be az ismétléskapcsolatok és kötelékek átlagos gyakoriságát, valamint a származtatott változók adatait (szomszédos kötelékek, nem szomszédos kötelékek, kumulatív kötelékhossz, centrális és marginális mondatok):

2/a. TáblázatAz ismétléselemzések átlagos gyakorisága a két alkorpuszban
Változók Szövegek száma Átlagérték
Ismétléskapcsolatok MFSz 20 37,50
ACSz 20 36,90
Ismétléskötelékek MFSz 20  5,80
ACSz 20  5,75
Szomszédos kötelékek MFSz 20  1,85
ACSz 20  1,95
Nem szomszédos kötelékek MFSz 20  3,95
ACSz 20  3,80
Kumulatív kötelékhossz MFSz 20 15,85
ACSz 20 15,30
Centrális mondatok: MFSz 20  4,80
ACSz 20  4,95
Marginális mondatok MFSz 20  2,40
ACSz 20  2,25

Rövidítések: MFSz = magyar forrásszöveg; ACSz = angol célszöveg

2/b. TáblázatA különböző ismétlések átlagos gyakorisága
Változók Szövegek száma Átlagérték
Egyszerű ismétlés: MFSz 20 16,80
ACSz 20 21,10
Komplex ismétlés: MFSz 20 11,85
ACSz 20  8,85
Egyszerű parafrázis: MFSz 20  4,80
ACSz 20  4,15
Komplex parafrázis: MFSz 20  4,05
ACSz 20  2,80

Az elemzések nyers adatait összevetve nem mutatható ki szignifikáns eltérés a magyar szöveg és az angol fordítás között. Ebből következik, hogy összességében ezeknek a szövegeknek a lexikai összetartó ereje nem változott a fordításban. Ez ugyanakkor arra is utal, hogy a fordítás kohézív explicitsége szintén nem növekedett. Ebből kifolyólag az adatok a lexikai kohézió alapján nem támogatják az explicitációs hipotézist.

Az ismétlés különféle típusai a 2/b. táblázatban láthatók. A két alkorpuszban előforduló ismétlésfajták elemzése is hasonló mintázatot mutat, azonban az egyes különbségek szembetűnőbbek, főként az egyszerű (MFSz: 16,08 – ACSz: 21,10) és az összetett ismétlés (MFSz: 11,85 – ACSz: 8,85), valamint az összetett parafrázis (MFSz: 4,05 – ACSz: 2,80) kategóriák tekintetében. A fordításokban előforduló egyszerű ismétlések megnövekedett száma (21,10 az angol célszövegekben, amíg a magyar forrásszövegekben 16,08) ellentmond a szó szerinti ismétlések elkerülésének feltételezett tendenciájával.

A (2)−(5)példák különböző típusú ismétlések eseteit szemléltetik, mint például az egyszerű és összetett ismétlés, illetve egyszerű és összetett parafrázis.

Példa 2.

egyszerű ismétlés

MFSz 11: Magyarország [Hungary] (cím) – Magyarországon [in Hungary] (1. mondat) ACSz 11: elections (cím) – elections (1. mondat)

Példa 3.

komplex ismétlés

MFSz 8: Magyarországot [Hungary, accus.] (1. mondat) – magyar [Hungarian] (7. mondat)

ACSz 8: introduce (1. mondat) – introduction (2. és 9. mondat)

Példa 4.

egyszerű parafrázis

MFSz 12: elnök [president] (1. mondat) – vezető [leader] (2. mondat)

ACSz 12: president (1. mondat) – leader (2. mondat)

Példa 5.

komplex parafrázis

MFSz 14: Tőkés László (5. mondat) – püspök [bishop] (6. mondat)

ACSz 14: László Tőkés (5. mondat) – bishop (6. mondat)

A csoportátlagok közötti különbségeket t-próbák tesztelik. A 2/a. és 2/b. táblázatokban bemutatott nyers adatok közti szembetűnő különbségek ellenére a statisztikai elemzések nem mutatnak szignifikáns különbséget a forrásszövegek és fordításaik között sem az ismétlések gyakoriságát (1/a. kutatási kérdés), sem pedig azok típusát tekintve (1/b. kutatási kérdés). A t-próbák eredményeit a 3 táblázat foglalja össze.

Összességében, ami a lexikai ismétlések eltolódását illeti a magyar–angol fordításokban, a jelen korpusz bizonyítékkal szolgál bizonyos fokú minőségi eltolódásra az ismétlések használatában, de ennek mértéke statisztikailag nem szignifikáns a két alkorpusz között. Érdekes eredmény, hogy számos esetben az ismétléshasználati különbségek kiegyenlítődnek vagy „egy szintre kerülnek”, azaz bizonyos ismétléstípusokat más típusokkal helyettesítenek (pl. az egyszerű ismétlést összetett ismétléssel helyettesítik, amely a szóalak származtatott változásával jár, vagy máskor parafrázissal, amely például szinonima használatát vonhatja maga után, vagy fordítva). Így az ismétlések együttes gyakorisága nem változik, csak a minőségük (típusuk) változik.

3. TáblázatA változókon végzett t-próbák eredménye (kétmintás szignifikancia: *p < 0,05)
T-próba
t df Szig. (kétmintás) Átlag Szórás
Ismétléskapcsolatok   ,079 37,148 ,937   ,60 7,556
Ismétléskötelékek   ,038 37,358 ,970   ,05 1325
Szomszédos kötelékek  −,224 37,983 ,824  −,10  ,446
Nem szomszédos kötelékek   ,142 36,815 ,888   ,15 1,054
Kumulatív kötelékhossz   ,127 36,742 ,899   ,55 4,323
Centrális mondatok  −,184 37,879 ,855  −,15  ,815
Marginális mondatok   ,205 37,887 ,838   ,15  ,730
Egyszerű ismétlés −1,102 37,096 ,277 −4,30 3,900
Komplex ismétlés   ,923 32,907 ,363  3,00 3,249
Egyszerű parafrázis   ,429 37,624 ,671   ,65 1,516
Komplex parafrázis  1,024 35,934 ,313  1,25 1,221

A jelenséget a korpuszból kiemelt pár példa szemlélteti alább (a tárgyalt lexikai egységek, valamint a mondatok, amelyekben előfordulnak, vastagon vannak szedve). A 6. példában olyan esetet látunk, amelyben pontos célnyelvi megfelelő hiányában a fordítói döntést a nyelvi rendszer diktálja. A 7.példa azt mutatja be, amikor az ismétlés típusának eltolódása szintén fordítói döntés eredménye, ugyanis a fordító itt akár szó szerinti fordítást is alkalmazhatott volna, amely nem követelte volna meg az „átváltást” parafrázisról a szó egyszerű megismétlésére.

Példa 6.
  1. A magyar katonai szerepvállalás – MFSz 20, Title […]

    Válaszként Franciaország – Sárközy elnök fokozódó NATO aktivitásának következményeképpen – 700 katonát küld Kelet-Afganisztánba, ahonnan az USA ennyi katonát áttelepíthet Kandahárba. […] – MFSz 20, Sentence 8

  2. The Hungarian military role – ACSz 20, Title

    […]

    In response, France – owing to the enhanced NATO activities of President Sarkozy – will send a 700-member unit to East-Afghanistan and thus the US can transfer an equal number of soldiers from this region to Kandahar. […] – ACSz 20, Sentence 8

    A magyar forrásszövegben (kód: MFSz 20) a címben a katonai, a 8. mondatban a katona szavakat két különböző szóval fordítják angolra – a military és a soldiers (ACSz 20) szavakkal. E példák az angol mondatban a parafrázis kategóriájába tartoznak, míg magyarul ismétlést jelenítenek meg:

Példa 7.
  1. A Déli Áramlat gázvezeték terve – MFSz 13, cím

    Az Oroszországot a Fekete-tengeren és a Balkánon keresztül Dél-Európával összekötő, s „Déli Áramlat” nevet viselő földgázvezetéknek a megépítéséről 2007. június 23-án Rómában írt alá [signed] szándéknyilatkozatot a Gazprom és az olasz ENI menedzsmentje. – MFSz 13, 1. mondat

    A lépést november 22-én Moszkvában – Vlagyimir Putyin orosz elnök és Romano Prodi olasz miniszterelnök jelenlétében – konkrét megállapodás [agreement] követte. […] – MFSz 13, 2. mondat Ráadásul Oroszország az elmúlt időszakban egymásnak ellentmondó szándéknyilatkozatokat köt [sign/make]. – MFSz 13, 6. mondat

  2. The planned South Stream gas pipeline and Hungary – ACSz 13, cím

    The management of Gazprom and the Italian ENI signed a Letter of Intent in Rome on June 23, 2007 with respect to the construction of a natural gas pipeline bearing the name of “South Stream” and connecting Russia and Southern Europe through the Black Sea and the Balkans. – ACSz 13, 1. mondat

    The step was followed by a concrete agreement signed in Moscow on the 22nd of November in the presence of Russian President Vladimir Putin and Italian Prime Minister Romano Prodi. […] – ACSz 13, Sentence 2 Furthermore, Russia has signed contradictory letters of intent in recent times. – ACSz 13, 6. mondat

A magyar forrásszövegben (MFSz 13) az írt alá [signed], megállapodás [agreement] és köt [sign/make] lexikai egységek egyaránt signedként jelennek meg angolul (ACSz 13), azaz egyszerű (szó szerinti) ismétlés formájában – a magyar szövegben viszont parafrázist alkotnak.

Ezek az eredmények összhangban vannak Shlesinger (1995)Shlesinger, Miriam 1995 “Shifts in Cohesion in Simultaneous Interpreting”. The Translator 1:2. 193–214.   CrossrefGoogle Scholar angol−héber tolmácsolást vizsgáló tanulmányával: bár számos ismétléseltolódás történt a vizsgált célnyelvi szövegben, a szöveghez hozzáadott vagy kihagyott ismétlések száma többé-kevésbé megfelelt a forrásszövegben található ismétlések számának. A tolmácsolás során bekövetkező ismétléseltolódások kohézív hatása tehát elhanyagolható volt. Klaudy és Károly (2000)Klaudy, Kinga and Krisztina Károly 2000 “The Text-organizing Function of Lexical Repetition in Translation”. Maeve Olohan, ed. Intercultural Faultlines. Research Models in Translation Studies I. Textual and Cognitive Aspects, Manchester: St. Jerome 2000 143–160.Google Scholar korábbi, magyar–angol fordítással foglalkozó tanulmánya is hasonló tendenciáról számolt be: a hivatásos fordítók által készített (angol) fordítások nem különböztek jelentősen a (magyar) forrásszövegektől a bennük található ismétléskapcsolatok és -kötelékek számában.

5.2Az ismétléskötelékek kombinációjának kvalitatív elemzése

A kvalitatív elemzés egyrészt a lexikai ismétlések kombinációit vizsgálja (1/c. kutatási kérdés), másrészt pedig ezek szövegszervező szerepét, pontosabban azt, hogy a forrásszöveg ismétlésmintázatainak bizonyos eltolódásai a fordított szövegben magasabb szintű koherenciaeltolódásokhoz vezetnek-e (2. kutatási kérdés). A statisztikai elemzések eredményeinek fényében meglepő, hogy a húsz szöveg közül csak két szöveg (MFSz 3, MFSz 9) mátrixa egyezik meg a fordításukéval. A maradék tizennyolc szöveg mátrixa eltér a fordításaikétól. Hoey (1991)Hoey, Michael 1991Patterns of Lexis in Text. Oxford: Oxford University Press.Google Scholar elmélete alapján ebből arra következtethetünk, hogy így a makrostruktúra – vagyis a forrás- és célszövegek makropropozicionális tartalma – és következésképpen a szövegek globális jelentése eltér. Ezekben a fordításokban a mikroszintű, helyi ismétléseltolódások következtében magasabb szintű, úgynevezett makropropozicionális eltolódások következnek be. Mivel a makropropozíciók a koherencia kulcsfontosságú aspektusát képezik, a makropropozicionális eltolódások koherenciaeltolódással járnak és hozzájárulnak a fordítás jelentéseltolódásaihoz. Ez problematikus tekintettel Neubert és Shreve (1992Neubert, Albrecht and Gregory M. Shreve 1992Translation as Text. Kent: The Kent State University Press.Google Scholar: 139) fent hivatkozott állítására, miszerint a fordításnak tükröznie kell a szöveg globális jelentését. Ez még problematikusabb azoknál a szövegeknél vagy szövegszegmenseknél, amelyek diskurzusfunkciója olyan meghatározó, mint az újságcikkek bevezető szakasza, amely bemutatja a cikk fő témáit és a benne található információkat.

A szövegek forrás- és célmátrixában háromfajta eltérés különböztethető meg:

  1. azonos számú kötelék, de nem ugyanazon mondatok között (pl. 2 ábra): ez öt szöveg esetében volt jellemző (MFSz 6, 7, 12, 15, 17);

  2. eltérő számú kötelék, különböző mondatok között (pl. 3 ábra): 13 szöveg (MFSz 1, 2, 4, 5, 8, 10, 11, 13, 14, 16, 18, 19, 20) és fordításuk esetében;

  3. eltérő számú centrális mondat (makropropozíció) (4 táblázat) : 10 szöveg (MFSz 2, 4, 5, 7, 8, 11, 13, 16, 18, 19) és fordításuk esetében.

Ez utóbbi eltérés úgynevezett „státuszeltolódásokat” idézhet elő bizonyos mondatok esetében és mindkét fordítási irányban megfigyelhető a korpuszban. A centrális mondatok öt szövegben marginális mondatokká alakultak, kilenc szövegben pedig a marginális mondatok váltak centrális mondatokká.

A 4 táblázat részletesen mutatja a fentebb említett mondatok státuszeltolódásait (centrálisból marginálissá és fordítva), illetve az eltolódások irányát. Az alábbi, korpuszból vett példák az (a)–(c) pontokban leírt jelenséget szemléltetik. A szövegek megtalálhatók 2. és 3. mellékletben.

Példa 8.

Példa az (a) esetre: a kötelék száma azonos, de nem ugyanazok között a mondatok között állnak fenn: a MFSz 6 és az ACSz 6 szövegekben 0–1, 0–4 és 1–2 kötelékek megegyeznek, de a negyedik kötelék különbözik a forrás- és a célszöveg között (előbbiben 1–4, utóbbiban 0–2).

2. ábraA MFSz 6 ismétlésmátrixa (kötelékek száma = 4)
2. ábra
3. ábraA MFSz 6 angol fordításának ismétlésmátrixa (kötelékek száma = 4)
3. ábra
Példa 9.

Példa a (b) esetre: eltérő számú kötelék különböző mondatok között: a 08H és a 08E szövegben mind a kötelékek száma (10 szemben 12-vel) és helyzete egyaránt különbözik (pl. az 1–4, 2–3 vagy 5–7 kötelékek eltűnnek az angol fordításból és új kötelékek jönnek helyettük létre, amelyek nem szerepelnek a forrás szövegben).

4. ábraA MFSz 8 ismétlésmátrixa (kötelékek száma = 10)
4. ábra
5. ábraA MFSz 8 angol fordításának ismétlésmátrixa (kötelékek száma = 12)
5. ábra
Példa 10.

Példa a (c) esetre: különböző számú centrális mondatok: például a MFSz 13 és az ACSz 13 szövegekben (3. függelék)

4. TáblázatKülönböző centrális mondatok (makropropozíciók) a két alkorpuszban
Szöveg Mondat státusza: centrális/marginális
MFSz 2 / ACSz 2 centrális S3⇒ marginális
MFSz 4 / ACSz 4 centrális S6⇒ marginális
MFSz 5 / ACSz 5 marginális S5⇒ centrális
MFSz 7 / ACSz 7 marginális S1⇒ centrális
MFSz 8 / ACSz 8 marginális S2⇒ centrális
MFSz 11 / ACSz 11 centrális S0⇒ marginális
centrális S1⇒ marginális
MFSz 13 / ACSz 13 marginális S0⇒ centrális
marginális S2⇒ centrális
MFSz 16 / ACSz 16 centrális S4⇒ marginális
MFSz 18 / ACSz 18 marginális S6⇒ centrális
MFSz 19 / ACSz 19 marginális S2⇒ centrális
marginális S4⇒ centrális
marginális S5⇒ centrális

Rövidítések: s = mondat; MFSz = Magyar forrásszöveg; ACSz = angol célszöveg; S0 = cím

A 4 táblázat szövegei közül a MFSz 11 – ACSz 11, MFSz 13 – ACSz 13 és MFSz 19 – ACSz 19 leginkább a centrális és a marginális mondatok tekintetében különböznek. Ezek a szövegek mutatják a korpusz legfeltűnőbb makropropozicionális eltolódásait. Ezen eltolódásokat a MFSz 13 és az ACSz 13 ismétléskötelékein (centrális és marginális mondatok) mutatja be a 6 ábra. Míg a magyar szövegben csak négy mondat azonosítható centrálisként (1., 3., 5., 6. mondat) a bennük megjelenő ismétlések alapján, angol fordításban két további mondat válik centrálissá az ismétléskapcsolataik révén, így az angol célszöveg összesen hat centrális mondatot tartalmaz (0., 1., 2., 3., 5., 6. mondat). A fordításban csak a 4. mondat őrzi meg eredeti (marginális) státuszát, de ismétléshálózata lényegesen sűrűbb, mint a forrásmondatáé. Bizonyos lexikai egységek gyakoribb ismétlése miatt bizonyos információk előtérbe kerülnek a mondat fordításában, a makropropozicionális tartalma így kiterjedtebb, mint a forrásnyelvi mondatban. Ez a jelenség különösen fontos a jelenlegi korpusz szövegtípusának esetében, mivel ha bizonyos információkat a fordítás kiemel (foregrounding) egyes lexikai egységek (tudatos vagy tudatalatti) megismétlése révén a szövegek bevezető részében, ez hozzájárulhat a szöveg egészének könnyebb feldolgozásához.

Ellenben fontos figyelembe venni, hogy a korpuszban található példa ennek ellenkezőjére is: egyes, eredetileg centrális mondatok a fordítás során marginálissá válnak (pl. MFSz 2 – ACSz 2, MFSz 4 – ACSz 4, MFSz 11 – ACSz 11, MFSz 16 – ACSz 16). A MFSz 11 – ACSz 11 esetében ez a marginalizáció a címet és az első mondatot érinti. Ez jelentősen megváltoztathatja a szöveg globális jelentését, ugyanis a két mondat fontos diskurzusfunkciót tölt be, így a változás befolyásolhatja a teljes szöveg értelmezését: míg a cím a fő témára és a szöveg „üzenetére” utal, addig az első mondat mint kiindulópont meghatározó szerepet játszik a koherens érvelés felépítésében. Ezért azt állíthatjuk, hogy a téma kifejtése szempontjából releváns és/vagy kulcsfontosságú lexikai egységek ismétlésének elmulasztása a szöveg makropropozicionális tartalmának csorbulásához, ennek révén pedig komoly értelmezési nehézségekhez vezethet az olvasók számára. Ezt az eshetőséget érdemes tovább kutatni.

Az ismétléskombinációk minőségi elemzése azt mutatja, hogy a lexikai ismétlések kulcsszerepet játszanak a szövegszervezésben, a koherenciában és a globális jelentésében. Ezért fontos azonosítani – a legkülönbözőbb műfajokban és szövegtípusokban – azokat a nyelvpárspecifikus fordítási stratégiákat, amelyek ismétléseltolódásokat okoznak, valamint ennek eredményeképp azokat, amelyek a tanulmányban „makropropozicionális eltolódásoknak” nevezett jelenséget váltják ki, hiszen ezek a szöveg (a fordított szöveg) jelentésének eltolódásához vezetnek. Az ismétlésről és a jelentésről szóló tanulmányában Zhu (2004)Zhu, Chunsen 2004 “Repetition and Signification. A Study of Textual Accountablility and Perlocutionary Effect in Literary Translation”. Target 16:2. 227–252.   CrossrefGoogle Scholar hasonlóképpen hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a fordító „képzett elemzőkészséggel” végezze el a vizsgálatot a „diskurzus/szöveg szintjén”, hiszen „ez a tudatosság lehetővé tenné a fordító számára, hogy »megkülönböztesse a nyelvi lehetőségek korlátozott repertoárja által megkövetelt TRIVIÁLIS ismétlődéseket a MOTIVÁLT ismétlődésektől, ahol az ismétlésnek valamilyen mélyebb oka van«” (de Beaugrande 1980: 135, a nagybetűs kiemelés az eredeti szerzőtől származik; idézi Zhu 2004Zhu, Chunsen 2004 “Repetition and Signification. A Study of Textual Accountablility and Perlocutionary Effect in Literary Translation”. Target 16:2. 227–252.   CrossrefGoogle Scholar: 241). Mivel az ismétlés a szövegalkotás során nem mindig tudatos döntés eredménye, a fordítóképzésnek fontos szerepe van abban, hogy felhívja a fordítók figyelmét az ismétlés különböző (retorikai, stilisztikai és textuális) funkciójából fakadó problémákra, valamint arra, hogy a különböző fordítási irányokban és kontextusokban hogyan lehet sikeresen megoldani ezeket.

6. ábraA MFSz 13 ismétlési hálója és fordítása (ACSz 13E) (centrális és marginális mondatok)
6. ábra