Fordítás
Referenciális kohézió és hírtartalom: Esettanulmány a magyar–angol sajtófordításról [Referential cohesion and news content: A case study of shifts of reference in Hungarian-English news translation]

Károly Krisztina

Fordította Bella Blanka, Dosztál Fruzsina, Kupcsik Zsolt, Mátrai Gergely, Miklós Zsófia, Molnár Ábel Sebestyén, Molnár Alexandra, Molnár Kinga Bernadett, Orosz Adrienn, Pető Dorina Réka, Szabó Anna Zsófia, Vidumánszki Máté, és Zajakovszki Bianka Témavezető Götz Andrea
Eötvös Loránd Tudományegyetem | Károli Gáspár Református Egyetem

Absztrakt

A jelen tanulmány a referenciális kohézió újrateremtését elemzi magyarról angolra fordított szövegekben, valamint azt, hogy a fellépő referenciális eltolódásokért mennyiben felelnek a nyelvek közötti különbségek, a fordítástípus (sajtófordítás) vagy a műfaj (hírszövegek). Mivel egyes fordítási univerzálék feltételezhetően hatással vannak a referenciális kohézióra, a tanulmány az explicitációs és az ismétléskerülési hipotéziseket is megvizsgálja. Az elemzések jelentős referenciális eltolódásokat azonosítanak a fordított szövegekben, de ezek mennyisége statisztikailag nem szignifikáns. A korpusz ugyancsak nem szolgál bizonyítékkal a vizsgált fordítási univerzálék létezésére, ugyanakkor az opcionális eltolódások mélyreható elemzése azt mutatja, hogy a műfaj diskurzív jellemzői befolyásolják őket és hozzájárulnak a hírtartalom explicitebb megfogalmazásához.

Kulcsszavak:
Tartalomjegyzék

1.Bevezetés

Empirikus kutatások kimutatták, hogy a fordított szövegek számos módon különböznek a nem fordítás útján keletkezett szövegektől, valamint azt is, hogy e különbségek túlnyomórészt a szöveg szintjén jelentkeznek (Klaudy 2006 2006“Szövegszintű műveletek a fordításban” [Text-level operations in translation]. In A mondat kaland. Hetven tanulmány Békési Imre 70. születésnapjára [The sentence is an adventure. 70 studies for Imre Békési’s 70th birthday], ed. by László Galgóczy, and László Vass, 204–211. Szeged: JGyTF Kiadó.Google Scholar; Toury 1986 1986“Monitoring Discourse Transfer: A Test-case for a Developmental Model of Translation.” In Interlingual and Intercultural Communication. Discourse and Cognition in Translation and Second Language Acquisition Studies, ed. by Juliana House, and Shoshana Blum-Kulka, 79–95. Tübingen: Gunter Narr Verlag. CrossrefGoogle Scholar). A jelen tanulmány e megállapítás érvényességét vizsgálja a de Beaugrande és Dressler (1981)de Beaugrande, Robert, and Wolfgang U. Dressler 1981Introduction to Text Linguistics. London: Longman. CrossrefGoogle Scholar által meghatározott szövegszerűség hét ismérvének egyike, nevezetesen a kohézió, azon belül pedig a referenciális kohézió fordítási viselkedésének leírásán keresztül. A tanulmány célja, hogy azonosítsa a referenciális kohézió újraalkotásának azon normáit a fordított szövegekben, amelyek vagy a sajtófordítás sajátos folyamatából vagy pedig a fordítás e specifikus típusának jellemzőiből származnak.

A kohézió a „szöveg felszínén található explicit [grammatikailag leírható] kapcsolóelemeket magába foglaló terminus”11.A fordítás Károly Krisztinától származik: Károly Krisztina 2014: Szövegkoherencia a fordításban. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó. (Enkvist 1990Enkvist, Nils Erik 1990“Seven Problems in the Study of Coherence and Interpretability.” In Coherence in Writing: Research and Pedagogical Perspectives, ed. by Ulla Connor, and Ann M. Johns, 9–28. Washington, DC: TESOL.Google Scholar, 14). Az angolban ötfajta kohézió létezik: referencia, helyettesítés, ellipszis, összekapcsolás és lexikai kohézió. A referencia mint lexikogrammatikai kohéziós eszköz a grammatikai szerkezet szintjén teremt

kapcsolatokat különböző dolgok vagy tények (jelenségek vagy metajelenségek) között; különböző távolságokban jöhet létre ilyen kapcsolat, és bár általában egy mondatrészen belül valamilyen funkcióval rendelkező egyes elemek (folyamatok, résztvevők, körülmények) egymáshoz való viszonyítására szolgál […], bármelyik szövegrésznek a tény státuszát kölcsönözheti és így azt a tagmondat résztvevőjévé teheti […].(Halliday és Matthiessen 2004Halliday, Michael A. K., and Christian M. I. M. Matthiessen 2004An Introduction to Functional Grammar. London: Arnold.Google Scholar, 537)

A fordítástudományban a kohézió elemzésének elsődleges célja, hogy azonosítsuk a „kohéziós eltolódásokat” (Blum-Kulka 1986Blum-Kulka, Shoshana 1986“Shifts of Cohesion and Coherence in Translation.” In Interlingual and Intercultural Communication: Discourse and Cognition in Translation and Second Language Acquisition Studies, ed. by Juliane House, and Shoshana Blum-Kulka, 17–35. Tubingen: Gunter Narr.Google Scholar, 21) különböző nyelvpárokban és fordítási irányokban. Az eltolódás terminus azokra az esetekre vonatkozik, amikor a fordító „a forrásnyelvi kohéziós eszközt vagy kihagyja, vagy egy másik típusú eszközzel helyettesíti” (Shlesinger 1995Shlesinger, Miriam 1995“Shifts in Cohesion in Simultaneous Interpreting.” The Translator 1 (2): 193–214. CrossrefGoogle Scholar, 196). Különbséget teszünk a forrás- és a célnyelv rendszerbeli eltéréseiből adódó kötelező eltolódások (Toury 1980Toury, Gideon 1980In Search of a Theory of Translation. . Tel Aviv: The Porter Institute for Poetics and Semiotics, Tel Aviv University. CrossrefGoogle Scholar), valamint az opcionális eltolódások között, amelyeket stilisztikai, ideológiai vagy kulturális preferenciák eredményeznek (Bakker, Koster, van Leuven-Zwart 1998Bakker, Matthijs, Cees Koster, and Kitty van Leuven-Zwart 1998“Shifts of Translation.” In Routledge Encyclopedia of Translation Studies, ed. by Mona Baker, 226–231. London: Routledge.  CrossrefGoogle Scholar, 228).

Shlesinger (1995Shlesinger, Miriam 1995“Shifts in Cohesion in Simultaneous Interpreting.” The Translator 1 (2): 193–214. CrossrefGoogle Scholar, 196) szerint az eltolódások különböző okokra vezethetők vissza: (1) nyelvspecifikus preferenciák, (2) bizonyos szövegtípusokra jellemző normák, (3) a fordítás aktusából eredő tulajdonságok (pl. azon feltételezett tendencia, miszerint a fordított szövegek explicitebbek, mint a forrásnyelvi szövegek, vagyis az explicitációs hipotézis). Annak feltételezése, hogy a fordított szövegek explicitebbek forrásszövegeiknél, további kérdéseket vet fel. A referencia – anaforikus és kataforikus jellege miatt – az ismétlés egy formája, és emiatt ellentétesen hathat egy másik, a fordított szövegekre jellemző, az ismétlés típusát érintő fordítási univerzáléval: az ismétléskerülés univerzáléjával. Az ún. ismétléskerülési hipotézis értelmében a fordított szövegekben általában ritkább a szó szerinti ismétlés, mint az eredetileg a célnyelven született szövegekben (Baker 1993). Az ismétlés kerülésében nagy szerepet játszik a névmási helyettesítés, ami a referenciális kohézió egy eszköze. Ez azért is lényeges, mert a fordítónak döntenie kell, hogy az adott nyelvek rendszerének sajátosságaitól és nyelvhasználati normáitól függően az adott elemet szó szerint megismétli, vagy inkább más ismétlési eszközhöz folyamodik: például referenciaelemmel (pl. személyes névmással) váltja ki a szó szerinti ismétlést. Meg kell jegyezni azonban, hogy eddig még egyetlen kutatás sem igazolta minden kétséget kizáróan a fordítási univerzálék létezését. A jelen tanulmány ezért kíván hozzájárulni ehhez a kutatási irányhoz azzal, hogy a fordítási univerzálékkal kapcsolatos hipotézisek érvényességét vizsgálja.

Kutatások kimutatták, hogy a referencia használata függ mind a szövegtípustól, mind pedig a nyelvtől, más szóval eltérhet egy nyelven belül, de nyelvek között is. Baker (1992Baker, Mona 1992In Other Words. London: Routledge. CrossrefGoogle Scholar, 183–186) jelentős különbséget mutatott ki – többek között – a névmások és a teljes főnévi szerkezetek disztribúciójában három műfajban (beszélgetés, érvelő próza és amerikai elbeszélések), valamint több nyelven is (pl. héber, brazil portugál, amely nyelvek az angollal ellentétben nem névmásokat, hanem inkább tulajdonneveket vagy lexikai ismétlést használnak, hogy a beszédben visszautaljanak a résztvevőkre). Ezért a következőkben a tanulmány megvizsgálja a különféle referenciatípusokat, valamint a mondatközi referenciális kötések fajtáit és kombinációit magyar–angol hírszövegek párhuzamos korpuszában, hogy azonosítsa a kapcsolatot a referenciaeltolódások és a hírszövegek tartalmi eltolódásai közötti.

2.Referenciális kohézió a fordításban

A kohézió különösen fontos a fordításban, hiszen nem más, mint a szöveg különböző részeit összekötő és az érthetőségét így biztosító kötések hálózata. Shlesinger (1995Shlesinger, Miriam 1995“Shifts in Cohesion in Simultaneous Interpreting.” The Translator 1 (2): 193–214. CrossrefGoogle Scholar, 193) szerint „az ilyen kapcsolódások helyreállításának vagy reprodukálásának az elmulasztása olyan fordított szöveget eredményezhet, amely nem áll össze az olvasó vagy a hallgató fejében, ami félreértésekhez vezethet.” A jelen tanulmány a referencia mint kohéziós eszköz fordítását, valamint az információtartalom célnyelvi megvalósítását vizsgálja, vagyis a referenciális jelentést a sajtófordítás speciális fordításfajtájában. A jelen fejezet bemutatja, hogyan valósul meg a referenciális kohézió az angolban és a magyarban, valamint ismerteti a két nyelv közötti fordítást vizsgáló empirikus kutatások eredményeit. Végül kiemeli a hírfordítás sajátos tulajdonságait, ezen belül pedig a hírszövegek fordításának egyedi jellemzőit.

2.1A magyar és az angol nyelv kontrasztív különbségei

Az angolban háromféle referencia létezik: (a) személyre utaló (személyes és birtokos névmás, mint például a he, mine, her), (b) mutató (a határozott névelő, a mutató névmás, mint például a this, that, these, those, here, there, then), (c) hasonlító (azok a melléknevek és határozószók, amelyek hasonlóságot vagy különbséget jelölnek, mint például the same, similar, different) (Halliday és Matthiesen 2004Halliday, Michael A. K., and Christian M. I. M. Matthiessen 2004An Introduction to Functional Grammar. London: Arnold.Google Scholar).

A személyes referencia eszközei és használata az angol és a magyar között jelentősen eltérnek. Az egyik legnagyobb különbség a két nyelv között az, hogy a magyar mondatokban általában nem tesszük ki a névmási alanyt (pl. ő (’he/she’)). Pléh és Radics (1976Pléh, Csaba, and Katalin Radics 1976“ ‘Hiányos mondat,’ pronominalizáció és a szöveg” [“Elliptical sentence,” pronominalizaton and text]. Általános Nyelvészeti Tanulmányok [Studies in General Linguistics] 9: 261–277.Google Scholar, 263–265) a következő módon írják le a névmási alany használatát az egymást követő, neutrális (nyomatékos fókuszt nem tartalmazó) magyar mondatokban:

  1. Az egymás után következő, azonos tárgyú mondatokban/tagmondatokban az alany törlődik a második mondatból/tagmondatból. Például: János megpillantotta a lányt, Ø átment az utcán és Ø odaadta neki a könyvet.

  2. Ha a második mondatban szereplő anaforikus szubjektum az első mondatban nem alanyi NP, akkor kötelező az anaforikus névmás használata. Ez a névmás azonban nem az ő (’he/she’) személyes névmás, hanem az az (’that’) mutató névmás. Például: A lány már sürgette a fiút. Az rögtön megértette, miről van szó.

  3. A második mondatban a tárgy szerepét betöltő anaforikus névmás nem mutató (azt/azokat), hanem személyes névmás (őt/őket). Például: A gyerekek észrevették a vak embert, s átsegítették őt/Ø az úton. A többes számú őket viszont kötelező: Anya sokat veszekedett a gyerekekkel, mégis nagyon szerette őket.

Az 1. esetben az angol névmási alany nem törlődik mindig, hanem megjelenhet a második mellékmondatban: John noticed the girl; he crossed the road and Ø gave her the book. A 2. esetben a magyarhoz hasonlóan angolul is ki kell tenni a névmást a második mondat elejére, bár ebben az esetben – a magyar mutató névmás helyett – személyes névmás jelenik meg: The girl was already rushing the boy. He immediately understood… A 3. esetben az angolban kötelező a névmás használata (nem hagyható el, mint a magyarban): The children noticed the blind person, and helped him cross the road.

Az 1. eset nem tekinthető kohéziós eltolódásnak, mivel sem új elem beszúrása, sem más elem behelyettesítése nem figyelhető meg, hiszen a ragozott magyar igealak ugyanazt az információt közli, mint az angol névmás. A 2. eset azonban – a bekövetkező kategóriaeltolódás miatt (Catford 1965Catford, John C. 1965A Linguistic Theory of Translating. London: Oxford University Press.Google Scholar) – minőségi (nem mennyiségi) eltolódást (behelyettesítés) eredményez. A 3. esetben, ha a magyarban zéróformát találunk, akkor az angol névmás kötelező betoldása miatt referenciális eltolódás keletkezik. Fontos megjegyezni, hogy a magyarban is vannak olyan esetek, amikor az ő (’he/she’) személyes névmás nem hagyható ki a mondatból (l. Tolcsvai Nagy 2000Tolcsvai Nagy, Gábor 2000 “Vázlat az ő – az anaforikus megoszlásról” [A study on the anaphoric distribution of ő – az]. Magyar Nyelv [Hungarian Language] XCVI (3): 282–296. CrossrefGoogle Scholar, 285−286).

2.2A referenciális kohézió vizsgálata a fordításban

A referencia használatában jelentős eltérések mutatkoznak az egyes nyelvek között. Callow (1974)Callow, Kathleen 1974Discourse Considerations in Translating the Word of God. Michigan: Zondervan.Google Scholar kimutatta, hogy a héber az angollal szemben inkább megismétli az adott személy nevét, minthogy névmással utaljon rá. Baker (1992Baker, Mona 1992In Other Words. London: Routledge. CrossrefGoogle Scholar, 183–184) ugyanerre a jelenségre hívja fel a figyelmet a brazíliai portugál esetében, amely szintén a lexikai ismétlést preferálja és kerüli a névmási utalást. A japán és a kínai nyelvet vizsgálva, Baker kiemeli, hogy ezekben a nyelvekben alig található példa a névmások alkalmazására. E nyelvek úgy biztosítják a referencia folytonosságát, hogy a diskurzus résztvevőinek első megjelölése után törlik az alanyt a következő mondatokból.

Baker (1992Baker, Mona 1992In Other Words. London: Routledge. CrossrefGoogle Scholar, 212) megjegyzi, hogy a kohéziós normák nemcsak nyelvek között térhetnek el, hanem egy adott nyelven belül is, mivel a műfaj vagy a szövegtípus számtalan módon befolyásolhatja a kohéziót. A beszélt nyelvi műfajok kohéziós mintái különböznek az írott műfajokéitól, mivel ezek kevésbé tervezettek, inkább spontán jellegűek (Halliday 1985b 1985bSpoken and Written Language. Geelong, Vic.: Deakin University Press.Google Scholar). Az írott diskurzusban jobban toleráljuk a hosszú utalásokat, mint a beszélt diskurzusban (Halliday 1985aHalliday, Michael A. K. 1985aIntroduction to Functional Grammar. London: Edward Arnold.Google Scholar). Az írott műfajok ezenfelül különbözhetnek egymástól formalitásuk eltérő szintje alapján is. A kutatások azt mutatják, hogy az írott tudományos diskurzus –formális jellegéből következően –több kohéziós eszközt tartalmaz a kevésbé formális műfajokkal szemben, mint például az újságcikk vagy az informális levél (Swales 1990Swales, John 1990Genre Analysis. Cambridge: Cambridge University Press. CrossrefGoogle Scholar), különösen a referencia, a kötőszavak és a lexikai ismétlés gyakoriságát tekintve, amelyek a diskurzus szerkezetét jelölik, segítve a témánál maradást és a terminológiai következetességet (Tyler 1994Tyler, Andrea 1994“The Role of Repetition in Perceptions of Discourse Coherence.” Journal of Pragmatics 21: 671–688. CrossrefGoogle Scholar).

A kohézió a szövegtípussal is változik: az elbeszélő szövegtípusokban (pl. a hírszövegekben) jellemzően a névmási utalás (az elbeszélés résztvevőire) és az időrendi sorrend (sok időhatározói összekapcsolás) dominál (Hasan 1984Hasan, Ruqaiya 1984“Coherence and Cohesive Harmony.” In Understanding Reading Comprehension, ed. by James Flood, 181–219. Delaware: International Reading Association.Google Scholar), míg az érvelő szövegeket a gondolatok hierarchikus felépítését megalapozó kohéziós mintázat jellemzi (logikai kapcsolatokat jeleznek, segítik a téma fejlődését) (Tyler 1994Tyler, Andrea 1994“The Role of Repetition in Perceptions of Discourse Coherence.” Journal of Pragmatics 21: 671–688. CrossrefGoogle Scholar). Ezek az eltérések a fordításban is megfigyelhetők.

Shlesinger (1995)Shlesinger, Miriam 1995“Shifts in Cohesion in Simultaneous Interpreting.” The Translator 1 (2): 193–214. CrossrefGoogle Scholar a kohéziós eltolódásokat elemezte a héber spontán beszédek angol szinkrontolmácsolásában, hogy feltárja, hogyan befolyásolja a kohézió szerkezetét ez a rendkívül kötött, szűk időkorlátok közé szorított fordítási mód. Shlesinger kétféle referenciatípust vizsgált: a személyes referenciát és a mutató referenciát. A leggyakoribb eltolódások során a tolmácsok az it névmást valamilyen más lexikai elemre, a their névmást pedig határozószóra cserélték, valamint általánosságban kihagyták a that névmást (pl. a There is one thing I’d like to correct and that is-ben), mivel szemantikailag redundánsnak tekintették (tekintve, hogy a that és a thing koreferenciálisak). Az összes eltolódástípus közül az elhagyásra volt a legtöbb példa a korpuszában.

Mason és Şerban (2003Mason, Ian, and Adriana Şerban 2003“Deixis as an Interactive Feature in Literary Translation from Romanian into English.” Target 15 (2): 269–294. CrossrefGoogle Scholar, 269) huszadik századi, románról angolra fordított szövegek (regények, novellák) korpuszában vizsgálták a helyre és időre utaló deixisek használatát. Eredményeik szerint ezekben a szövegekben az „eltávolodás” a jellemző tendencia (a közelre utaló deixis helyett távolra utaló), ennek eredményeképp a kapott fordítás kevésbé tudja bevonni az olvasót a történetbe, mint az eredeti szöveg. Éppen ezért úgy vélik, hogy a (mikrostrukturális) textúra szintjén lévő egyes eltolódások hatása makroszinten jelentkezik, és tükrözi az egyes résztvevők (narrátorok, fordítók, olvasók) egymáshoz és a szöveghez viszonyított elhelyezkedését. Ez egybevág van Leuven-Zwart (1989van Leuven-Zwart, Kitty M. 1989“Translation and Original: Similarities and Dissimilarities I.” Target 1 (2): 151–181. CrossrefGoogle Scholar, 1990 1990“Translation and Original: Similarities and Dissimilarities II.” Target 2 (1): 69–95. CrossrefGoogle Scholar) rendszerezésével, amely megkülönbözteti a szöveg mikrostruktúrájának szintjén bekövetkező eltolódásokat és ezeknek a makrostrukturális szinten jelentkező hatásait. Mason és Şerban szerint (2003Mason, Ian, and Adriana Şerban 2003“Deixis as an Interactive Feature in Literary Translation from Romanian into English.” Target 15 (2): 269–294. CrossrefGoogle Scholar, 274) az eltolódásokért három tényező felelős: (a) a román és az angol közötti rendszerbeli (pl. nyelvtani) különbségek, (b) a nyelvhasználati normák eltérése és (c) a preferált nyelvi elemek különbsége.

Limon (2004Limon, David 2004“Translating News Genres between Slovene and English: An Analytical Framework.” Across Languages and Cultures 5 (1): 43–65. CrossrefGoogle Scholar, 61) a szlovén hírműfajok angol fordítását tanulmányozta. Megvizsgálta, hogy (1) a kohéziós eszközök forrásnyelvről célnyelvre való átültetése jelölt nyelvi megoldásokhoz vezet-e; (2) veszít-e a kohéziójából az adott szöveg a fordítási folyamat során; (3) hogyan tudja a fordító kompenzálni a forrásnyelv és a célnyelv közötti eltéréseket a kohéziós preferenciák tekintetében. Limon vizsgálatai arra is rámutattak, hogy a kohéziót legtöbbször lexikai úton érik el a fordított szövegben, legfőképpen ismétléssel és szemantikailag összefüggő kifejezésekkel. A lexikai kohéziós eszközöket gyakran kihagyják, ám ezeket nem pótolják grammatikai kohéziós eszközökkel (pl. névmási referenciával). Az olvasói elvárások sokszor nem teljesülnek a fordított szövegben „a referenciaelemek, különösen a mutatószók ritka használata és a kevés kötőszó miatt; a szöveg megértését az is nehezíti, hogy hiányoznak a bekezdések közötti kohéziós kötések, különösen a felsorolásokban” (Limon 2004Limon, David 2004“Translating News Genres between Slovene and English: An Analytical Framework.” Across Languages and Cultures 5 (1): 43–65. CrossrefGoogle Scholar, 61).

Az itt vizsgált fordítási univerzálék tekintetében kijelenthetjük, hogy míg az empirikus kutatások többnyire alátámasztják az explicitációs hipotézist, addig a vizsgálatok túlnyomó többsége nem igazolja az ismétléskerülési hipotézist: a fordítók általában a szóismétlést választják a névmási helyettesítéssel szemben. Vagyis a fordítók inkább vagy megismétlik az adott lexikai elemet, vagy egyszerűen kihagyják azt, ha a referencia folytonossága zavartalan.

Az eddigi magyar–angol, angol–magyar kutatások nagy figyelmet fordítottak a fordításban bekövetkező referenciaeltolódásoknak, köszönhetően az angol és a magyar szerkezeti különbségeinek. Heltai és Juhász (2002)Heltai, Pál, and Gabriella Juhász 2002“A névmások fordításának kérdései angol – magyar és magyar – angol fordításokban” [The questions of translating pronouns in English – Hungarian and Hungarian-English translations]. Fordítástudomány [Translation Studies] 4 (2): 46–62. CrossrefGoogle Scholar például a névmások használatát hasonlították össze angol–magyar szépirodalmi és tudományos szakszövegekben. Az irodalmi szövegek korpuszát Agatha Christie A titokzatos stylesi eset című regényének első három fejezete és annak magyar fordítása, a tudományos szakszövegek korpuszát pedig egy angol, minőségbiztosításról szóló szöveg, valamint magyar fordítása alkotja. A kutatás az egyes szám harmadik személyű névmásokat, a nyelvtani nem hiányából fakadó problémákat (az emiatt szükséges, nagyrészt explicitációs stratégiákat), az egyes szám harmadik személyű semleges névmásokat, illetve a mutató névmásokat vizsgálja. Az elemzést az motiválta, hogy míg az angolban és magyarban a mutató névmások használata hasonló, a személyes névmások viselkedésében számos különbség található.

A korpuszban az angol személyes névmásokat általában zéró alany helyettesíti a magyarban, vagy az igeragozás fejezi ki. Az irodalmi szövegekben megfigyelték, hogy az angol személyes névmások csupán 4%-át feleltetik meg személyes névmással a magyarban. Továbbá az it személyes névmásnak nincs grammatikai megfelelője a magyarban (leggyakoribb fordítási ekvivalense a zéróforma), míg a többi névmás esetében nagyjából egyenletesen oszlanak meg a különböző fordítási megoldások (pl. az it-et gyakran az ez (’this’) mutató névmással fordítják). Heltai és Juhász ebből arra következtet, hogy a mutató névmásoknak a magyarban nagyobb a funkcionális terhelése. Meglepően sok magyar mutató névmásnak felel meg személyes névmás az angol szövegekben. Ugyan a mutató névmások tekintetében a magyar és az angol nyelvi rendszere hasonló, a különféle névmások mégis eltérő diskurzusfunkciókat töltenek be. Az angol this névmás kataforikus használata kevésbé gyakori a magyarban, a magyar ilyen esetben inkább mellékneveket használ (pl. a következő (’the subsequent’)). A that névmás anaforikus használata a magyarban szintén ritka, ezért gyakran az ez-t találjuk helyette a fordított szövegekben. Heltai és Juhász arra is rámutatnak, hogy a személyekre utaló ezek (’these’) névmás pejoratív értelmű lehet.

Heltai és Juhász (2002Heltai, Pál, and Gabriella Juhász 2002“A névmások fordításának kérdései angol – magyar és magyar – angol fordításokban” [The questions of translating pronouns in English – Hungarian and Hungarian-English translations]. Fordítástudomány [Translation Studies] 4 (2): 46–62. CrossrefGoogle Scholar, 54) a fordítás (vitatott) elméleti és gyakorlati kérdéseiről fontos állításokat fogalmaz meg. Hangsúlyozzák például, hogy a fordítás nyelvfüggő kérdéseit úgy célszerű elemezni kontrasztív nyelvészeti eszközökkel, hogy a nyelvi rendszerek különbségeit a nyelvhasználati különbségekkel (szövegépítési, pragmatikai, szociolingvisztikai) együtt vizsgáljuk. Az explicitációs hipotézis alapján kijelentik, hogy az angol–magyar fordítási irányra a kötelező implicitáció (generalizálás) a jellemző: az esetek 70–80%-ában az angol névmásokat nem fordítják le magyarra. Amikor magyarról angolra fordítunk, az egyes szám harmadik személyű (a nemre utaló) névmásokat automatikusan beillesztjük, ezzel végrehajtva egy automatikus, kötelező explicitációs műveletet.

Jenei (2008Jenei, Gabriella 2008The Contribution of Reference and Co-reference to Cohesion. Saarbrücken: VDM Verlag. CrossrefGoogle Scholar, 32–41) angol nyelvű irodalmi szövegek magyar és spanyol fordításaiban vizsgálta a kohéziót. A referenciát tekintve jelentős különbséget fedezett fel az angol forrásnyelvű szöveg spanyol és magyar fordítása között: a legnagyobb eltérést a forrásnyelvben található személyes és hasonlító referencia célnyelvi átültetése mutatja. Az általa vizsgált korpuszban a személyes névmások fordítása mutatta a legjelentősebb eltérést a referencia nyelvspecifikus megvalósulásából fakadó fordítási stratégiák közül. A személyes névmások eloszlásáról a magyar célnyelvi szövegben megállapította, hogy ezek ötféleképpen jelennek meg (a zárójelben megadott gyakorisági sorrendben):

  1. igei személyragokban (55%);

  2. Ø vagy egyéb kategória (22%)

    Ø: pl. a fordító egy gondolatot egészen más szerkezettel fejez ki (I don’t like him vs. A szeme sem áll jól)

    Ellipszissel: pl. ha az angolban a tárgy explicitebb, mint a magyarban, a tárgy az igeragozás miatt elhagyható (The boys […] dragged him off vs. vonszolták);

  3. főnévi birtokos jelben (17%)

    egy automatikus átváltási művelet eredményeképp a birtokos névmásokat a célnyelven a toldalék fejei ki –ehhez hozzátartozik az általánosítás;

  4. a személyes névmásokban (16%)

    a harmadik személy névmásait automatikusan általánosítjuk, mivel a magyar névmások nem jelölik az esetet;

  5. határozott névelőben (5%)

    pl. személyes referencia helyett egy határozott névelőt használunk (ő vs. az öreg báró).

A magyar–angol nyelvpár esetében a kutatók a nyelvi teszteléshez tartozó fordításban is foglalkozik a kohéziós mintázat és a szövegminőség kapcsolatával. Károly és mtsai (2000)Károly, Krisztina, Anett Árvay, Melinda Edwards, Hajnal Fekete, Katalin Kolláth, and Gyula Tankó 2000“A szövegkohézió mérése vizsgafordítások értékelésében” [The measuring of textual cohesion in the assessment of translations in language exams]. Fordítástudomány [Translation Studies] 2 (2): 36–62.Google Scholar három szövegcsoportból álló korpusszal dolgoztak: (1) egy angol nyelvű Guardian újságcikkel, (2) ennek ajánlott, a vizsgabizottság által közrebocsátott magyar fordításával (mintafordítás) és (3) öt magyar, 200 vizsgateszt közül véletlenszerűen kiválasztott fordítással, amelyeket vizsgázók készítettek középszintű (B2/Közös Európai Referenciakeret) angol nyelvvizsgájuk részeként. Károly és mtsai megvizsgálták, hogy a minőségüket tekintve a magas és az alacsony értékelésű fordítások kohéziós mintázatai mennyiben különböznek egymástól, illetve magától a forrásszövegtől és a mintafordítástól. Ami a referencia használatát illeti, a magas és az alacsony értékelésű fordítások között érdekes módon nem volt jelentős különbség. Ez a korpusz tehát nem igazolta teljes mértékben azt a korábbi állítást, miszerint a kohéziós eszközök használata a fordítás minőségéről árulkodik.

Makkos (2010)Makkos, Anikó 2010“Szöveggrammatikai eszközök fordítása és alkalmazása nyelvvizsgázók fordításaiban” [The translation and the use of means of text grammar in the translations of language learners]. Fordítástudomány [Translation Studies] 12 (2): 96–121. CrossrefGoogle Scholar összevetette egy BBC News Online újságcikk tizenkét, középhaladó angol tanulótól és egy hivatásos fordítótól származó magyar fordítását. Az összehasonlító elemzés alapján jelentős különbségeket fedezett fel a kétféle fordító –nyelvtanuló és hivatásos fordító –által alkalmazott stratégiákban a személyes referencia tekintetében. Az eredményei igen meglepőek. A személyes referencia fordítását tekintve az eredmények nem támogatják Klaudy (2003)Klaudy, Kinga 2003Languages in Translation. Lectures on the Theory, Teaching and Practice of Translation. Budapest: Scholastica.Google Scholar azon állítását, miszerint angolról magyarra a személyes névmások fordítása automatikus átváltási művelettel történik (a nyelvi rendszerek eltérései miatt). A nyelvtanulók (elegendő fordítási tapasztalat és tudás hiányában) általában nem implicitálják automatikusan a személyes névmásokat. Az adatok másrészt viszont egybecsengnek Heltai és Juhász (2002)Heltai, Pál, and Gabriella Juhász 2002“A névmások fordításának kérdései angol – magyar és magyar – angol fordításokban” [The questions of translating pronouns in English – Hungarian and Hungarian-English translations]. Fordítástudomány [Translation Studies] 4 (2): 46–62. CrossrefGoogle Scholar megfigyelésével, miszerint a személyes névmások angolról magyarra való fordításánál módosul a hangsúlyozás és a fókusz, aminek következtében megváltozik a jelentés.

A mutató referencia fordítása számos problémát vet fel Makkos (2010Makkos, Anikó 2010“Szöveggrammatikai eszközök fordítása és alkalmazása nyelvvizsgázók fordításaiban” [The translation and the use of means of text grammar in the translations of language learners]. Fordítástudomány [Translation Studies] 12 (2): 96–121. CrossrefGoogle Scholar, 113) korpuszában. A forrásnyelvi mutató névmásoknak nincsenek (adekvát) ekvivalensei a fordításokban, amelyek így elfedik az értelmi viszonyokat. A forrás- és a mintaszöveg összehasonlító elemzése számos olyan mutató névmást azonosított a célnyelvi szövegben, amelyeknek nincs forrásnyelvi megfelelőjük. A vizsgázók fordításai ezzel szemben azonban szinte soha nem használnak nyelvi eszközöket a diskurzusviszonyok jelölésére ott, ahol ezek a nyelvi elemek nem jelennek meg expliciten a forrásszövegben.

2.3A hírszövegek fordítása

A hírszöveget mint műfajt bizonyos tipikus tulajdonságok jellemeznek. A hírfordítás –speciális fordítástípusként –maga is befolyásolja e szövegváltozók célnyelvi megvalósulását. A hírszövegek fordítása gyakran olyan folyamatokat is magába foglal, amelyek túlmutatnak a „tiszta” fordításon: például újraírás, transzmediáció, transzediting stb. A sajtószövegek fordítójának rendszerint el kell döntenie, hogy hű maradjon-e a forrásnyelvi szöveghez vagy végrehajtson-e bizonyos változtatásokat (Gottlieb 2010Gottlieb, Henrik 2010“Multilingual Translation vs. English-fits-all in South African Media.” Across Languages and Cultures 11 (2): 189–216. CrossrefGoogle Scholar). Ezek befolyásolják a kohéziós eszközök – beleértve a referencia – használatát is. A következőkben ezeknek a speciális jellegzetességek a releváns aspektusait vizsgáljuk meg.

Bell (1991)Bell, Allan 1991The Language of News Media. Oxford: Blackwell. CrossrefGoogle Scholar a hírszöveg diskurzusszerkezetét elemző munkája nagy hatással volt a műfaj jellemzőinek leírására. A hírek három kulcskomponensből állnak: a tulajdonítás, az absztrakt (főcím, alcím/összefoglalás) és a történet. A történeten belül az események több mozzanatot tartalmaznak: tulajdonítás, szereplők, cselekmény, helyszín, utóesemény, kommentár és háttér. A jelen tanulmány azt vizsgálja, hogy az eseményszerkezet valamely pontján előfordulnak-e opcionális referenciaeltolódások, és hogy ezek az eltolódások a hírtartalomhoz kötődnek-e (azaz elősegítik-e tartalmi eltolódások bekövetkeztét).

A sajtófordítás jellemzőit már sok oldalról megközelítették: (1) a nyelvpár-specifikusság, (2) a hírszöveg fordítójának sajátságos helyzete, (3) a hírszöveg diskurzusszerkezetének elemei és (4) a sajtószövegek mondatszint fölötti aspektusai:

1.

Nagy számú nyelvpárspecifikus kutatás foglalkozik az angol nyelvvel: az angol–spanyol (Valdeón 2005Valdeón, Roberto A. 2005“The ‘Translated’ Spanish Service of the BBC.” Across Languages and Cultures 6 (2): 195–220. CrossrefGoogle Scholar), angol–görög (Sidiropoulou 1995aSidiropoulou, Maria 1995a“Headlining in Translation: English vs. Greek Press.” Target 7 (2): 285–304. CrossrefGoogle Scholar, 1995b 1995b“Causal Shifts in News Reporting: English vs. Greek Press.” Perspectives: Studies in Translatology 3 (1): 83–92. CrossrefGoogle Scholar, 1998 1998“Quantities in Translation: English vs. Greek Press.” Target 10 (2): 319–333. CrossrefGoogle Scholar), koreai–angol (Lee 2006Lee, Chang-soo 2006“Differences in News Translation between Broadcasting and Newspapers: A Case Study of Korean – English Translation.” Meta 51 (2): 317–327. CrossrefGoogle Scholar), indonéziai–angol (Holland 2006Holland, Robert 2006“Language(s) in the Global News: Translation, Audience Design and Discourse (Mis)interpretation.” Target 18 (2): 229–259. CrossrefGoogle Scholar) nyelvpárokban, vagy angol, német, francia és spanyol nyelvek közötti fordításban (Nord 1995Nord, Christiane 1995“Text-functions in Translation: Titles and Headings as a Case in Point.” Target 7 (2): 261–284. CrossrefGoogle Scholar). A magyar nyelvvel foglalkozó kutatások ellenben ritkák és általában kis mennyiségű adattal dolgoznak. Ezek között említésre méltó a francia–magyar fordítási irány vizsgálata: vizsgálták már a fogalmi metaforákat politikai témájú újságcikkekben (Harsány 2008Harsányi, Ildikó 2008“Metaforarendszerek fordítása – sajtószövegek elemzése kognitív megközelítésből” [The translation of metaphor systems – An analysis of news texts from a cognitive perspective]. Fordítástudomány [Translation Studies] 10 (1): 42–60.Google Scholar, 2010 2010“A metafora mint az alternative konceptualizáció eszköze a fordításban” [Metaphor as a means of alternative conceptualization in translation]. Fordítástudomány [Translation Studies] 12 (2): 5–23.Google Scholar) és a szerzői jelenlétet a metadiskurzus elemzésével (Paksy 2005Paksy, Eszter 2005“Szerző és olvasó viszonya a fordított szövegben” [The relationship of author and reader in translated text]. Fordítástudomány [Translation Studies] 7 (1): 60–69. CrossrefGoogle Scholar, 2008 2008“Metaszöveg és ethosz a fordításban” [Metatext and ethos in translation]. Fordítástudomány [Translation Studies] 10 (2): 47–60. CrossrefGoogle Scholar). Pásztor Kicsi (2007)Pásztor Kicsi, Mária 2007“Vajdasági magyar médiaszövegek mondatszerkesztésének összehasonlító kvantitatív elemzése” [A comparative and quantitative analysis of the sentence structure Hungarian media discourse in the Voivodine]. Hungarológiai Közlemények [Essays in Hungarian Studies] 2: 71–85.Google Scholar szerbről magyarra fordított újságcikkeket vizsgál, és kvantitatív módon összehasonlítja a forrás- és célnyelvi szövegek mondatszerkezetét. A magyar–angol sajtófordítás jellemzőiről ugyanakkor kevés tanulmány született. Bár Károly (2010)Károly, Krisztina 2010“Shifts in Repetition vs. Shifts in Text Meaning: A Study of the Textual Role of Lexical Repetition in Non-literary Translation.” Target 22 (1): 40–70. CrossrefGoogle Scholar tanulmánya angol–magyar sajtószövegek korpuszát elemzi, a lexikai ismétlés diskurzív szerepét vizsgálja, nem pedig a hírfordítás speciális körülményeinek hatását.

2.

A hírfordítók jellemzőin és az általuk használt stratégiákon végzett kutatások arra utalnak, hogy ők komplex szövegalkotói szerepet töltenek be. Vidal (2005Vidal, José Manuel 2005“Algunas vivencias de un traductor de prensa.” In La traducción periodística, ed. by Carmen Cortés Zaborras, and María José Hernández Guerrero, 379–390. Cuenca: Ediciones de la Universidad de Castilla-La Mancha.Google Scholar, 386, idézi Bielsa 2007Bielsa, Esperança 2007“Translation in Global News Agencies.” Target 19 (1): 135–155. CrossrefGoogle Scholar, 137) szerint „a sajtószövegek fordítója, talán a szöveg médiumából fakadóan, maga is kreatív szövegalkotó, akinek munkáját ugyanakkor behatárolja, hogy újra kell teremtenie egy szöveget, valamint az, hogy publicisztikai műfaj is, amelyet fordít.” Ez a fajta fordítás olyan készségeket igényel, amelyek a hírfordítást egyszerű szövegreprodukcióból kreatív alkotássá teszik, és ezáltal a fordító a célnyelvi szöveg „szerzőjévé” válik. A forrásnyelvi szöveg a fordítás során mind tartalmilag, mind formailag gyakran módosul (pl. cím megváltozása, felesleges információ kihagyása, háttér-információ hozzáadása, a bekezdések sorrendjének megváltozása; Bielsa 2007Bielsa, Esperança 2007“Translation in Global News Agencies.” Target 19 (1): 135–155. CrossrefGoogle Scholar, 142–143).

3.

Mivel a fordító sokféle módon beavatkozhat a szövegbe, a kutatást gyakran leszűkítik a hírek szövegszerkezetének egy-egy adott részének elemzésére. Ez a fajta elemzés sokszor a címekre és főcímekre összpontosít, mivel ezek jelentős diskurzusfunkciók hordozói (megnevezik a diskurzus témáját és fő üzenetét). Sidiropoulou (1995b) 1995b“Causal Shifts in News Reporting: English vs. Greek Press.” Perspectives: Studies in Translatology 3 (1): 83–92. CrossrefGoogle Scholar például a főcímek fordítását elemezte, összehasonlítva 100 eredeti angol főcímet az ezeknek a görög sajtóban megjelent fordított változatával. Rámutat arra, hogy a főcímek fordításakor jelentkező kognitív, kulturális és társadalmi megkötések miatt a görög változatok hangneme közvetlenebb, valamint a témaválasztás terén is jelentkeznek különbségek.

Nord (1995)Nord, Christiane 1995“Text-functions in Translation: Titles and Headings as a Case in Point.” Target 7 (2): 261–284. CrossrefGoogle Scholar értelmezésében a címek és alcímek önálló „szövegtípusok”, amelyek hat funkciót tölthetnek be: megkülönböztető, metatextuális, fatikus, referenciális, kifejező és megnevező funkciót. Német, francia, angol és spanyol címeket és alcímeket tartalmazó korpuszában Nord megvizsgálta (a) azok kommunikatív funkcióját, (b) a funkciók verbalizációjának kultúra- és műfajspecifikus megvalósulásait és (c) azokat a kultúraspecifikus strukturális konvenciókat, amelyek meghatározzák a címek szövegezését általánosságban és specifikusan is a hat címtípusban. Az eredmények alapján felállította a címek és az alcímek funkcionális hierarchiáját, amelyet két nagy csoportra osztott: lényegi funkciók (ide tartoznak a megkülönböztető, metatextuális és fatikus funkciók) és választható funkciók (beleértve a referenciális, kifejező és megnevező funkciókat).

Az újságcikkek másik, rendkívül fontos diskurzusfunkcióval rendelkező alkotóeleme az összefoglalás. Lee (2006)Lee, Chang-soo 2006“Differences in News Translation between Broadcasting and Newspapers: A Case Study of Korean – English Translation.” Meta 51 (2): 317–327. CrossrefGoogle Scholar a tévés közvetítések és az újságban közölt hírek fordítása közötti különbségeket vizsgálta a hírek összefoglaló részében koreai–angol fordításban. Az eredményei azt mutatják, hogy míg a tévés hírműsorok fordítására jellemző az összefoglalók lerövidítése (angolul tömörebbek és lényegre törőbbek), „a koreai újságcikkek összefoglalói olyan információkat is tartalmaznak, amelyek nem tartoznak a történet lényeges tényei közé” (318). A tanulmány rávilágít arra, hogy mennyire eltérő a fordító szerepe a kétféle fordításban:

miközben mindkét fordító láthatólag betölti a hagyományos „kulturális közvetítői” és „döntéshozói” szerepét (Leppihalme 1997Leppihalme, Ritva 1997Culture Bumps. Clevedon: Multilingual Matters. CrossrefGoogle Scholar, 19), az újságcikk fordítója egyértelműen „kapuőrként” (Vuorinen 1995Vuorinen, Erkka 1995“News Translation as a Gatekeeping.” In Translation as Intercultural Communication, ed. by Mary Snell-Hornby, Zuzana Jettmarova, and Klaus Kaindl, 161–172. Amsterdam: John Benjamins.. CrossrefGoogle Scholar; Fujii 1988Fujii, Akio 1988“News Translation in Japan.” Meta 33 (1): 32–37. CrossrefGoogle Scholar) is fellépett azáltal, hogy kihasználta, szabadabban dönthetett arról, mit tartalmazzon az összefoglaló.(Lee 2006Lee, Chang-soo 2006“Differences in News Translation between Broadcasting and Newspapers: A Case Study of Korean – English Translation.” Meta 51 (2): 317–327. CrossrefGoogle Scholar, 326)

4.

A hírfordítással foglalkozó kutatás negyedik irányzata a hírszövegek mondatszint feletti vonatkozásaira összpontosít. Sidiropoulou (1995a)Sidiropoulou, Maria 1995a“Headlining in Translation: English vs. Greek Press.” Target 7 (2): 285–304. CrossrefGoogle Scholar a logikai kapcsolatokat (ok-okozati általános eltolódás) vizsgálja a hírszövegekben. Célja, hogy felfedje a „feladó-címzett közötti és az ideológiai üzenetben fennálló kulturális különbségeket” (84). Sidiropoulou úgy véli, hogy ezek a különbségek a fordítók számára fontosak az információátadásban a kommunikatív ekvivalencia megvalósításához. Azt állítja, hogy a „görög befogadók könnyen fel tudják dolgozni az információt, feltéve, hogy van benne ok-okozati összefüggés” (85). Következésképpen a fordító módosítja a szöveg tagmondati szerkezetét, például úgy, hogy az ok-okozati viszonyokat explicit módon kifejti vagy az ok, vagy az okozat hozzáadásával, ezzel manipulálva a forrásszöveg szemantikai tartalmát (87).

3.Módszerek

3.1Kutatási kérdések

A referenciális kötések szisztematikus elemzése révén a jelen tanulmány célja a sajtófordításban végbemenő referenciális eltolódások vizsgálata mennyiségi, minőségi, valamint az eltolódások helyének szempontjából. A jelen tanulmány továbbá feltárja azt is, hogy ezek az eltolódások hatnak-e a hírtartalomra. A tanulmány az alábbi kutatási kérdésekre keresi a választ:

  1. Található-e referenciális eltolódás a magyarról angolra fordított sajtószövegekben, és amennyiben igen, milyen gyakoriságban, minőségben és kombinációban fordulnak elő?

  2. Alátámasztja-e a korpusz az explicitációs és/vagy az ismétléskerülési hipotézist?

  3. A referenciális kohézió opcionális eltolódásai specifikus diskurzusfunkciót betöltő mondatokban vagy az eseményszerkezet specifikus részeiben lépnek-e fel?

  4. Eredményeznek-e az opcionális referenciális eltolódások valamilyen változást a szövegek információtartalmában?

3.2Korpusz

A korpusz a Budapest Analyses eredeti magyar, valamint angolra fordított újságcikkeinek bevezetőiből áll, amelyek letölthetők a magazin honlapjáról, amelyet főleg külföldiek látogatnak Magyarország határain belül és azon túl. A Budapest Analyses magyar témájú politikai, gazdasági, pénzügyi, társadalmi és kulturális eseményekről közöl elemző cikkeket. A korpusz 20, különböző szerző által írt magyar bevezetőt és azok több fordítótól származó angol fordítását tartalmazza, azaz összesen 40 szövegből (6658 szó) áll. Ezek a bevezetők véletlenszerűen kerültek kiválogatásra a 2006–2009 közötti időszakból. A korpusz viszonylag kis méretéből kifolyólag nem alkalmas általánosítható következtetések levonására. A kutatás azonban elegendő és megfelelő adatot tartalmaz kvalitatív elemzéshez, amely leírja a referenciális kohézió fordítási viselkedését, valamint azt, hogyan befolyásolhatják azt a két nyelv rendszerbeli különbségei, a fordítás típusa és a műfaj.

A bevezető, amely általában egy (vagy néha két) bekezdésből áll, megelőzi a cikk elemző részét, hasonló szerepet töltve be, mint a hírszövegek összefoglalása, azaz „a hírszövegek első mondatai, amelyek összefoglalják a hír eseményeit. Az összefoglalás lényege, hogy csak a legfontosabb tényeket tartalmazza” (Lee 2006Lee, Chang-soo 2006“Differences in News Translation between Broadcasting and Newspapers: A Case Study of Korean – English Translation.” Meta 51 (2): 317–327. CrossrefGoogle Scholar: 318). A bevezetők tartalmára és retorikai felépítésére az elemző, kritikus, érvelő megközelítés a jellemző, ezért az ún. „érvelő hírműfajok” (Gottlieb 2010Gottlieb, Henrik 2010“Multilingual Translation vs. English-fits-all in South African Media.” Across Languages and Cultures 11 (2): 189–216. CrossrefGoogle Scholar: 199) csoportjába sorolható; ellentétben az „informatív hírműfajokkal”, amelyekre viszont az idegen eredetre utaló jelek elfedése jellemző. Az érvelő hírműfajok esetében a fordító és a szerző is ismert, a fordítónak pedig hűnek kell maradnia az eredeti szöveg tartalmához és formájához. Habár a Budapest Analysesben publikált tanulmányok szerzőjének vagy fordítójának nevét nem tüntetik fel, a magazin weboldala szerint a szerzők elismert szakértők (szakpolitikai elemzők, közgazdászok, társadalomtudósok). Tehát a cikkek fordításától elvárható, hogy tartalomban és formában is hűek legyenek a forrásszöveghez.

3.3Adatelemzési eljárások

Az elemzés Halliday és Matthiessen (2004)Halliday, Michael A. K., and Christian M. I. M. Matthiessen 2004An Introduction to Functional Grammar. London: Arnold.Google Scholar elméleti keretén és módszertanán alapszik. Bár eredetileg ők a tagmondatot használták alapegységként, jelen esetben a mondat az elemzés alapegysége, hiszen a szövegszintű sajátosságok leírásában a mondatok közötti kohézió az elsődleges. Mivel a kohézió nem strukturális reláció, a szöveg különböző részei máshogy kapcsolódnak össze, mint ahogyan azt a mondat részei teszik. Ez fordításelemzésnél fontos, mert a mondatok határai megváltozhatnak, ezáltal több vagy kevesebb mondat „mondhatja” el a célnyelven ugyanazt, mint a forrásnyelven, illetve megváltozhat a tematikus felépítés is. Ha a forrásszöveg egy mondatából két mondat keletkezik a fordításban, a referenciaelemek száma automatikusan megnőhet; e tény figyelmen kívül hagyása az elemzés során torzíthatja az eredményeket.

Egy másik elemzési döntés a vizsgált referencia típusára vonatkozik. A referencia két típusa különíthető el: szövegen belüli (endoforikus) és szövegen kívüli (exoforikus) referencia. Halliday és Mathiessen elmélete alapján, amely csak az endoforikus referenciát tartja kohézívnek, a jelen tanulmány pusztán a szövegen belüli referenciát vizsgálja.

Az elemzés a megbízhatóság biztosítása érdekében kettős kódolást alkalmazott: a tanulmány szerzője mellett egy képzett elemzőcsoport is kódolta a korpuszt. A két kódolásból kapott eredményeket összehasonlítottuk, és a kódolók közötti megbízhatóságot kiszámítottuk minden változóra a Pearson product-moment korrelációk alkalmazásával. E sztenderd statisztikai eljárás a változók kapcsolatának erősségét méri és ezáltal a megbízhatóságot teszteli (minél közelebb van az r-érték az 1-hez, annál erősebb a kapcsolat; Hatch és Lazaraton 1991Hatch, Evelyn, and Anne Lazaraton 1991The Research Manual. Design and Statistics for Applied Linguistics. Boston: Heinle & Heinle Publishers.Google Scholar, 435). A vizsgált változók: személyes referencia (megbízhatósági együttható: 0,91), demonstratív referencia (0,94) és összehasonlítási referencia (0,92). Az együtthatók az összes változó esetében meghaladják a 0,90-es szintet, amely nagyfokú egyezést jelez két kódolás között, ami a kódolás megbízhatóságát igazolja.

A forrásszövegek és a fordított szövegek közötti különbség szignifikanciatesztjéhez kétmintás t-próbákat hajtottunk végre az összes változón az SPSS 11 programmal. Annak feltárására, hogy a referenciális kohézió mintáinak eltérései hogyan befolyásolhatják az eseménystruktúrát és a hírtartalmat, kvalitatív vizsgálat egészítette ki a korpusz kvantitatív (statisztikai) elemzését. A kvalitatív elemzés manuálisan történt Bell (1991)Bell, Allan 1991The Language of News Media. Oxford: Blackwell. CrossrefGoogle Scholar módszertanát követve.

4.Eredmények

4.1A referenciális kohézió eltolódásai

Az 1. kutatási kérdés megválaszolásához kvantitatív és kvalitatív elemzésekre volt szükség. Az eltolódások gyakoriságát statisztikai módszerek vizsgálták a magyar–angol fordított szövegekben. A referenciák számát és a referenciaelemek szövegenkénti átlagát az 1. Táblázat mutatja.

Táblázat 1.A referencia gyakorisága a forrás- és célszövegekben
Változók Személyes Mutató Hasonlító Referencia (©)
Magyar összesen 23 134 13 170
átlagos érték/szöveg    1,15     6,65     0,65     8,5
Angol összesen 19 133 11 163
átlagos érték/szöveg    0,95     6,65     0,55     8,1

Érdekes módon az adatok nem támasztják alá az explicitációs hipotézist. Az itt vizsgált fordítási korpuszt a referenciális kohézió növekedése helyett a referenciális kötések csökkenése jellemzi: míg a forrásnyelvi szövegben összesen 170 referenciaelem található, addig a célnyelvi szöveg mindössze 163 referenciális kötést tartalmaz. A referenciaváltozók két korpusz közötti különbségeinek szignifikanciatesztjére t-próbák szolgálnak (2. Táblázat). A vizsgálat nem mutat statisztikailag szignifikáns különbségeket a forrásnyelvi és a fordított szövegek között a referenciális mintázat tekintetében (a p-érték egy változó esetében sem süllyed 0,05 alá). Az előzetes várakozással szemben számos esetben előfordul, hogy a korpuszban a forrás- és célnyelvi szövegekben a referenciális mintázatok teljesen azonosak (pl. az 1. Példában dőlt betűvel szedett (M) mutató referenciális láncolat).

Táblázat 2.A referenciaváltozók kétmintás t-próbája (kétvégű t-próba szignifikanciaszintje: p < 0,05)
Magyar forrásszövegek – angol fordítások t-érték Szig. Átlag Szórás
Személyes referencia 0,53 0,61 0,20 1,704
Mutató referencia 0  1,000 0,00 2,294
Hasonlító referencia 0,81  0,428 0,10 0,553
Referencia (összesen) 0,49  0,632 0,40 3,676
(1)

Azonos referenciális mintázat

Magyar forrásszöveg: A (M) dokumentum állást foglal „a demokratikus intézkedések aktivizálása mellett a (M) tagországokban”, valamint közös erőfeszítésekre szólít fel a (M) térségben lévő megoldatlan konfliktusok rendezésére. (05M szöveg, 2. mondat) Angol fordítás: The (M) document shores up “the implementation of democratic measures in the (M) member states” as well as sets out directives for set- tling unresolved conflicts in the (M) region. (szöveg 05A, 2. mondat)

Míg a kvantitatív elemzés nem mutat jelentős különbséget a két alkorpusz között, a kvalitatív elemzés eredményei kulcsfontosságú megfigyelésekhez vezettek. Az adatok mennyiségi összehasonlítása rámutat bizonyos eltolódásokra a két alkorpuszban használt referencia típusában. Ez a különbség tehát nem a forrásszövegekben és a fordított szövegekben található referenciaelemek számában, hanem a referencia minőségében nyilvánul meg. A korpusz számos szövege (pl. a 02., 05., 10., 12., 14., 17. szöveg) közel azonos számú referenciális kötést tartalmaz, de a forrásszövegek és a fordítások kötései eltérnek:

  1. típusuk (vagy kategóriájuk) szerint: a fordító a referenciaelemet más típusú referenciával vagy teljesen más kategóriájú elemmel helyettesíti (pl. a (2a) példa, ahol a mondat elején az Az mutató referenciaelemet (M) a Their személyes referenciaelemmel (Sz) helyettesíti, és így a referencia konkrétabbá válik); vagy

  2. a szövegben elfoglalt helyük szerint: a fordító referenciális kötést szúr be a célszövegbe, oda, ahol a forrásszövegben nincs ilyen kötés, vagy kihagy egy kötést, ahol a forrásszövegben viszont található referenciális kötés. Ez történhet automatikusan a nyelvek közötti különbségek hatására vagy a fordító saját döntésének eredményeként (pl. a (2b) példában, ahol mindkét eltolódás a két nyelv közötti rendszerszintű különbségekből adódik, így az eltolódás automatikus).

Mindkét fajta eltolódás kihat a fordítás jelentésére. Több fajta változást is okozhatnak: a típus eltolódása konkretizálhatja a fordítást (a (2a) példa esetében: a személyes referenciaelem meghatározza, hogy kinek az érdekeit tárgyalja a cikk), míg a hely eltolódása akár a fordítás tartalmát is megváltoztathatja ((2b) példa: Országát (Sz) vezetve a fordításban As the (M) leader of his (Sz) country lesz).

(2)

Kvalitatív eltolódás

  1. más típus (pl. M ⇒ Sz): Az (M) érdeklődés érthető: ismert készletei alapján Türkmenisztán a (M) világ 3–4. legnagyobb földgázkészletével rendelkező országa, amelynek politikája nagy mértékben kihat a környező országok, egyben az (M) egész világ energiabiztonságára. (12M szöveg, 8. mondat) Their (Sz) interest is understand able: in view of its known resources, Turkmenistan is the 3rd-4th largest in the (M) world in terms of natural gas reserves and thus its political system to a large degree affects the neighbouring countries, as well as the energy security of the (M) whole world. (12A szöveg, 8. mondat)
  2. más helyen: Beszúrás (e.g., Ø ⇒ M):

    Országát (Sz) vezetve egy személyben töltötte (Sz) be az államelnöki és a miniszterelnöki posztot. (12M szöveg, 6. mondat) As the (M) leader of his (Sz) country, he (Sz) simultaneously occupied the presidential and prime ministerial positions. (12A szöveg, 6. mondat)
    Kihagyás (e.g., M ⇒ Ø): Moldova összefüggő regionális politikát igyekszik kialakítani, amely két külpolitikai prioritását szolgálná: az (M) uniós integrációt, és a (M) szuverenitás erősítését. (10M szöveg, 8. mondat) Moldova is attempting to formulate a comprehensive regional policy, which would serve two foreign policy objectives: Ø EU integration and the reinforcement of Ø sovereignty. (10A szöveg, 8. mondat)

Rövidítések: (Sz) = személyes utalás, (M) = mutató referencia, aláhúzás = eltolódás, dőlt betű: referenciaelem (vagy ennek megfelelője, pl. személyt jelző igerag).

A korpuszban található referencialáncok részletesebb elemzése lehetővé teszi a teljes láncokat érintő eltolódások azonosítását is. A 3. példa a következő esetet szemlélteti: a the határozott névelő specifikálja az Európai Bizottság fogalmát az 1. mondatban (ez a kifejezés képezi a következő mondatokban megjelenő the mutató referenciaelemek antecendensét). A fordított szöveg 7. mondatában megszakad a láncolat: a Bizottság kifejezés teljesen kimarad (így a the határozott névelő is), annak ellenére, hogy a forrás szövegben (a Bizottság) szerepel, és hogy ezt le lehetett volna fordítani angolra (pl. Joaqin Almunia, a Bizottság pénzügyi biztosa úgy vélte , hogy…).

(3)

A referenciaeltolódás (kihagyás) befolyásolja a referenciális kohézió láncolatát

Magyar forrásszöveg: Az Európai Bizottság újabb megszorító intézkedésekre szólította fel Magyarországot. […] Angol fordítás: 1 The European Commission called on Hungary once again to introduce austerity measures. […]
3. A Pénzügyminiszteri Tanács (ECOFIN) 2005. november 8-iülésén a Bizottság javaslatára kimondta, hogy Magyarország továbbra sem tett hatékony lépéseket az államháztartási hiány csökkentésére. 3 On the recommendation of the Council of Finance Ministers (ECOFIN), the Commission announced at the November 8th 2005 session that Hungary has failed yet again to implement effective measures to reduce state deficit.
4. A Bizottság jelentése megállapítja, hogy Magyarország jelentősen eltér a 2005-re és 2006-ra vállalt hiánycsökkentési céloktól. 4 The report of the Commission observed that Hungary has fallen well short of the deficit reduction target undertaken for 2005–2006.
5. Emellett a jelentés kimondja, hogy a jövő évi költségvetési törvényjavaslatban tervezett hiány a GDP 5,2%-a lesz, ám a Bizottság szerint ez sem lesz tartható a bejelentett adócsökkentések miatt. […] 5 Moreover, the report states that the fiscal deficit for next year, stipulated in the draft law, will reach 5.2% of the GDP, but in the view of the Commission even this level would not be sustainable in light of the announced tax reductions. […]
7. Joaquín Almunia, a Bizottság pénzügyi biztosa szerint a magyar deficit egyértelműen magasabb lesz, mint amit a magyar kormány becsült. (08M szöveg) 7 The Commissioner for Finance Ø, Joaqin Almunia opined that the Hungarian deficit will be definitely higher than that estimated by the Hungarian government. (08A szöveg)

A korpusz mélyreható kvalitatív vizsgálata az ismétléskerülési hipotézis tesztelését is lehetővé teszi. A fordítási alkorpuszban több példa is megjelenik az ismétlések kerülésére: a (3)-as példa 7. mondatában – az előző mondatokban többször említett – Commission (Bizottság) szó célnyelvi megfelelője kimarad a fordításból. Érdekes módon azonban a referenciális kohéziós kötések célzott elemzésében a lexikai ismétlés névmási helyettesítésére nem találunk példákat. Ez összhangban van Limon (2004)Limon, David 2004“Translating News Genres between Slovene and English: An Analytical Framework.” Across Languages and Cultures 5 (1): 43–65. CrossrefGoogle Scholar kutatásának eredményeivel szlovén– angol fordításban: bár a fordítók inkább kerülik a lexikai kohéziós eszközök használatát, nem helyettesítik azokat nyelvtani eszközökkel. Így azt lehet mondani, hogy a jelenlegi korpusz – a referenciát tekintve – nem támasztja alá az ismétléskerülési hipotézist (jelen esetben a névmási behelyettesítésére vonatkozóan).

Az elemzés érdekes eredményekkel szolgál, tekintettel a korábbi magyar– angol kutatások eredményeire, különösen a személyes és a mutató névmási referenciák használatát illetően. Annak érdekében, hogy az adatok a korábbi kutatásokkal összehasonlíthatók legyenek, a jelen elemzést ki kellett terjeszteni, hogy ne csak a mondatok közötti referenciális kapcsolatokra, hanem a korpusz összes ilyen kapcsolatára (beleértve az mondatokon belülieket is) kiterjedjen. Ezért az elemzést újra elvégeztük, immár figyelembe véve a mondatok közötti és mondatokon belüli kapcsolatokat is.

Az elemző újságcikk bevezető részeinek angol fordításaiban aránylag kevés esetben fordult elő személyes névmás: a teljes korpuszban mindössze 19-szer. Ezek közül csak egynek volt megfelelője (személyes névmás) a magyar alkorpuszban, annak ellenére, hogy bizonyos esetekben a magyar nyelv is használ névmási alanyt, mint az a 2.1-es részben látható. Ez 5,26%-os arányú ekvivalenciát eredményez a forrás- és célszövegekben használt személyes névmások között. Ez látszólag egybeesik a 4%-os ekvivalenciával, amelyet Heltai és Juhász (2002)Heltai, Pál, and Gabriella Juhász 2002“A névmások fordításának kérdései angol – magyar és magyar – angol fordításokban” [The questions of translating pronouns in English – Hungarian and Hungarian-English translations]. Fordítástudomány [Translation Studies] 4 (2): 46–62. CrossrefGoogle Scholar irodalmi és tudományos szövegek korpuszában azonosított. Jenei (2008)Jenei, Gabriella 2008The Contribution of Reference and Co-reference to Cohesion. Saarbrücken: VDM Verlag. CrossrefGoogle Scholar ezzel szemben jóval magasabb, 16%-os egyezést talált irodalmi szövegekből álló korpuszában. A különbség oka az lehet, hogy az itt elemzett újságcikkek stílusa és diskurzusszervezése közelebb áll a tudományos diskurzushoz, túlnyomóan leíró és érvelő jellegükből adódóan kevésbé jellemzik őket az irodalmi szövegek tipikus narratív diskurzustulajdonságai (az elbeszélésben, ahogy a történet előrehalad, a szereplőkre gyakran utalnak, jellemzően névmási hivatkozással).

Heltai és Juhász (2002)Heltai, Pál, and Gabriella Juhász 2002“A névmások fordításának kérdései angol – magyar és magyar – angol fordításokban” [The questions of translating pronouns in English – Hungarian and Hungarian-English translations]. Fordítástudomány [Translation Studies] 4 (2): 46–62. CrossrefGoogle Scholar, valamint Jenei (2008)Jenei, Gabriella 2008The Contribution of Reference and Co-reference to Cohesion. Saarbrücken: VDM Verlag. CrossrefGoogle Scholar kimutatták, hogy az angol személyes névmások a magyarban jellemzően igekötő, Ø vagy más kategória, birtokos személyjel, személyes névmás vagy határozott névelő formájában valósulnak meg. A jelen korpusz három ilyen típusú megoldásra szolgáltat bizonyítékot: igekötős ragozás (az esetek 68,42%-ában), Ø (26,32%) és személyes névmások (5,26%). Ez is alátámasztja azt az állítást, hogy az it névmásnak nincs magyar megfelelője. Ez a korpusz ugyanakkor nem támasztja alá Heltai és Juhász (2002)Heltai, Pál, and Gabriella Juhász 2002“A névmások fordításának kérdései angol – magyar és magyar – angol fordításokban” [The questions of translating pronouns in English – Hungarian and Hungarian-English translations]. Fordítástudomány [Translation Studies] 4 (2): 46–62. CrossrefGoogle Scholar állítását, miszerint a magyar mutató névmásokat általában személyes névmásként fordítanák angolra.

A referenciális mintázatok különböző formái közül a magyar–angol nyelvpárban csak az angol this és that névmások fordítására vonatkozóan állnak rendelkezésre empirikus kutatási adatok. Heltai és Juhász (2002)Heltai, Pál, and Gabriella Juhász 2002“A névmások fordításának kérdései angol – magyar és magyar – angol fordításokban” [The questions of translating pronouns in English – Hungarian and Hungarian-English translations]. Fordítástudomány [Translation Studies] 4 (2): 46–62. CrossrefGoogle Scholar szerint a this névmás kataforikus használata a magyarban ritkább; helyette azt gyakran egy melléknévvel helyettesítik (pl. következő). A jelenlegi adatok nem nyújtanak példát a kataforikus használatra sem, mivel az ez szó a már korábban említett diskurzusentitásokra utal és nem kataforikus referenciaként szerepel a szövegben. A that (’az’) névmás anaforikus használata szintén ritka a magyarban. Heltai és Juhász korpuszában többnyire inkább az ez névmás szerepel. A jelen korpuszban nem található példa erre a jelenségre.

4.2Opcionális referenciaeltolódások

Az opcionális referenciaeltolódások tulajdonságai és előfordulásuk helye a kutatás szempontjából különösen érdekesek, mert ezeket az eltolódásokat nem a kontrasztív nyelvi különbségek, hanem fordítói döntések eredményezik. A korpusz meglepően kevés (összesen 10) ilyen eltolódást tartalmaz (3 táblázat).

Táblázat 3.Opcionális eltolódások a korpuszban
Szöveg Mondat Referenciaelem a magyar forrásszövegben (textual context) Referenciaelem angol célszövegben
01 1 Ø

that (M)

(…that country…)

1. mondat (összefoglaló) szereplők, helyszín
01 2 Ø

This (M)

(This region…)

2. mondat (összefoglaló) helyszín
01 2 Ø

There (M)

(…live there,…)

2. mondat (összefoglaló) helyszín
01 2 kompakt tömbben (ØREF) (…él kompakt tömbben…) the densest (C) (…the densest population…) 2. mondat (összefoglaló) szereplők
02 3

Ennek (M)

(Ennek eredményeként…)

Ø cselekmény
04 6

Újabb (C)

(Újabb fejleményként…)

In a recent development,… (ØREF) cselekmény
12 8 Az érdeklődésØ…

Their (Sz)

(Their interest…)

utolsó mondat

(záró)

kommentár
13 3

Ennek (M)

(Ennek értelmében…)

the (M)

(In terms of the agreement…)

cselekmény
17 3 Ø

second (C)

(…came second…)

cselekmény
18 7

Ennek (M)

(Ennek megfelelően…)

Therefore (ØREF)

utolsó mondat

(záró)

kommentár

Az opcionális eltolódások alapos vizsgálata azt bizonyítja, hogy ezek jellemzően:

  1. pontosítják vagy megmagyarázzák a referenciát, következésképpen magát a szöveget, ami explicitációt eredményez (pl. that country, This region, Their interest, In terms of the agreement, came second );

  2. olyan mondatokban fordulnak elő, amelyek speciális diskurzusfunkcióval rendelkeznek (pl. a szöveg bevezetésében – az első vagy második mondatban –, illetve záró mondatában);

  3. a „cselekmény” komponensében jelennek meg (4) az eseménystruktúra komponensei közül, de a „helyszín” komponens leírásában (3), a „kommentár” megfogalmazásában (2) és a „szereplők” leírásában (1) is felbukkannak. A tulajdonítás, utóesemény és háttér komponensekben nem azonosíthatóak opcionális eltolódások.

A 3. táblázatban feltüntetett eltolódásokat nem a két nyelv rendszerbeli különbségei okozták. A 01 kódszámú szöveg például négy ilyen eltolódást tartalmaz. A hírszöveg eseményszerkezetében az első két mondat a szereplőket és a helyszínt mutatja be (azaz az üzenet szempontjából kulcsfontosságú információkat). A fordított szöveg első mondatában szereplő that mutató névmás a Románia országnévre utal vissza. Ez a hivatkozás nem szerepel a forrásszöveg első mondatában. A második mondatban található This és there mutató referenciák szintén hiányoznak a magyar szövegből. A beszúrások mellett a második mondat a parafrázisra is ad példát (az él kompakt tömbben angolul has the densest population), és ezáltal a referencia eltolódásra. Itt a fordító teljesen más nyelvi eszközökkel fejezi ki ugyanazt a célnyelven annak ellenére, hogy a magyar kifejezés szó szerinti fordítása (lives in a compact group) jól formált angol mondatot eredményezett volna. Ehhez hasonlóan Jenei (2008Jenei, Gabriella 2008The Contribution of Reference and Co-reference to Cohesion. Saarbrücken: VDM Verlag. CrossrefGoogle Scholar, 33) is számos, a forrásnyelvi kifejezéstől gyökeresen eltérő megoldást azonosított angol–magyar irodalmi korpuszában (pl. Nem szeretem őt. vs. A szeme sem áll jól.). Ezek az átalakítások Vinay és Darbelnet (1995)Vinay, Jean-Paul, and Jean Darbelnet 1995Comparative Stylistics of French and English: A Methodology for Translation. Trans. and ed. by Juan C. Sager, and M.-J. Hamel. Amsterdam: John Benjamins. CrossrefGoogle Scholar „moduláció” fogalmát idézik fel, amely fordítási eljárás során a bekövetkezett nézőpontváltás az üzenet formáját is átalakítja: miközben a fordítás nyelvtanilag helyes, elveszti idiomaticitását.

Mivel ezek az opcionális, tisztázó/pontosító (magyarázó) eltolódások a hírtartalom kulcsfontosságú elemeit tartalmazó eseményszerkezet-elemekben fordulnak elő (szereplő(k), cselekmény, helyszín, kommentár, azaz azok az elemek, amelyek meghatározzák, hogy ki mit hol csinál, és mit gondol erről az újságíró), hozzájárulnak a hírtartalom hű közléséhez és ezáltal a szöveg sikeres feldolgozásához. Ennek elérése az informatív szövegek és az érvelő hírműfajok esetében a sikeres fordítás feltétele (Gottlieb 2010Gottlieb, Henrik 2010“Multilingual Translation vs. English-fits-all in South African Media.” Across Languages and Cultures 11 (2): 189–216. CrossrefGoogle Scholar, 199). Ezért feltételezhető, hogy az opcionális referenciaeltolódások olyan tartalmi eltolódásokhoz vezetnek, amelyek elősegítik a hír tartalmának hű fordítását, és így az adott műfajjal kapcsolatos olvasói elvárásoknak való megfelelést szolgálják. Ezen állítás igazolása azonban további kutatást igényel, beleértve a forrás- és célszövegek minőségéről/koherenciájáról alkotott olvasói vélekedések vizsgálatát is.

A 3. táblázat tanúsága szerint az opcionális eltolódások többsége a szöveg elején jelentkezik. Ez részben összhangban áll Shlesinger (1995Shlesinger, Miriam 1995“Shifts in Cohesion in Simultaneous Interpreting.” The Translator 1 (2): 193–214. CrossrefGoogle Scholar, 212) kutatásával, aki a szinkrontolmácsolás vizsgálata alapján megállapította, hogy a vizsgált beszédek elején szignifikánsan több eltolódás fordul elő, mint az azt követő mondatokban. Ugyan ez nem igaz a jelen korpusz összes eltolódására, a korpuszban található néhány ilyen példa az opcionális eltolódások esetében.

5.Összegzés

A jelen tanulmány a referenciális kohézió különböző típusait, valamint a mondatok közötti referenciális kötések típusát és kombinációit vizsgálta magyar‒angol hírszövegek párhuzamos korpuszában, hogy feltárja a referenciális eltolódások, a diskurzusszerkezet és a hírtartalom közötti kapcsolatot. Meg kell azonban jegyezni, hogy a vizsgált korpusz kis mérete (és a benne azonosított opcionális eltolódások alacsony száma) nem engedi meg az általánosítást. Az eredmények alapján azonban megfogalmazhatók bizonyos állítások a referenciális kohézió fordítási viselkedéséről, valamint arról, hogy a két nyelvi rendszer, a fordítás típusa (médiafordítás) és a vizsgált műfaj közötti különbségek hogyan befolyásolják azt.

  1. Bár a magyar hírszövegek angol fordításaiban kimutathatók referenciális kohéziós eltolódások, a forrás- és célszövegek közötti különbség a referenciális változók mennyisége (gyakorisága) tekintetében statisztikailag nem szignifikáns.

  2. A referenciális kötések minőségében és kombinációiban (láncolatokban) is lehet eltolódásokat azonosítani: bizonyos kötések típusa vagy elhelyezkedése rendre változik a fordításokban.

  3. Ami a vizsgált fordítási univerzálékat illeti, az adatok azt mutatják, hogy a hírszövegek fordításaiban

    1. összességében a referenciális kohézió mennyisége nem növekszik; azonban az eseményszerkezet kulcsfontosságú összetevőiben a fordítók hajlamosak (új) kötéseket beilleszteni olyan helyekre, ahol a forrásszövegekben nem fordul elő kötés, vagy a forrásszövegek kötéseinél explicitebb/informatívabb kötéseket használnak. Így megállapítható, hogy bár a korpusz egészében véve nem támasztja alá az explicitációs hipotézist, a célnyelvi szöveg számára kulcsfontosságú eseményszerkezet-komponensek (pl. amelyek döntő szerepet töltenek be a hír fő üzenetének közvetítésében: szereplő, cselekvés, helyszín, kommentár), a hipotézist a jelenlegi (korlátozott számú) adatok alapján igazolni látszik.

    2. A névmási helyettesítés nem jelenik meg azokon a helyeken, ahol a forrásszöveg ismétlést vagy szinonimát használ; más szóval, a referenciahasználata tekintetében a korpusz nem szolgáltat bizonyítékot az ismétléskerülési hipotézisére (névmási referencia alapján).

  4. Ami az opcionális referenciaeltolódásokat illeti, a korpusz alapján

    1. ezek legjellemzőbbek a speciális diskurzusfunkciójú mondatok fordításában; és

    2. az eseménystruktúra – a hírtartalmak kidolgozása szempontjából – kulcsfontosságú komponenseiben.

  5. A referencia opcionális eltolódásai megváltoztathatják a célszövegek információtartalmát, amelyek e tartalomközpontú szövegek esetében hozzájárulnak a hírtartalom egyértelműbb, pontosabb és ezáltal explicitebb megjelenítéséhez.

  6. E vizsgálat eredményei alátámasztják annak az állításnak az érvényességét, miszerint a referencia célnyelvi megvalósítása nyelvtani művelet, és mint ilyen, többnyire automatikus, ám vizsgálata mégis releváns és fontos.

Korábban kimutatták (Heltai és Juhász 2002Heltai, Pál, and Gabriella Juhász 2002“A névmások fordításának kérdései angol – magyar és magyar – angol fordításokban” [The questions of translating pronouns in English – Hungarian and Hungarian-English translations]. Fordítástudomány [Translation Studies] 4 (2): 46–62. CrossrefGoogle Scholar), hogy a nyelvek és a fordítási módok közötti különbségek következtében a fordító döntéseit számos diskurzusorientált (leginkább általános, retorikai), pragmatikai, szociolingvisztikai stb. tényező befolyásolja. A jelen tanulmány megkísérelte feltárni a fordítási döntéseket (tudatosan vagy nem tudatosan) befolyásoló diskurzusorientált tényezőket. Az eredmények hozzájárulnak a kohéziókutatáshoz, a műfajelemzéshez, a diskurzusorientált fordításkutatáshoz és a médiafordítás tanulmányozásához. A referencia elemzése azt mutatja, hogy a fordítást kísérő kohéziós eltolódások jobb megértéséhez nem elég pusztán a gyakoriságukat vizsgálni, hanem fontos feltárni a típusukat és az adott műfaj diskurzusában/retorikai struktúrájában elfoglalt helyüket/funkciójukat is. A műfajelemzésre kidolgozott elméleti modellek – jelen esetben Bell (1991)Bell, Allan 1991The Language of News Media. Oxford: Blackwell. CrossrefGoogle Scholar eseményszerkezeti modellje – lehetővé teszik a forrás- és a célnyelv retorikai szerkezetének szisztematikus, összehasonlító elemzését, és így a szöveg jelentése, információtartalma és nyelvi formája közötti kapcsolat azonosítását és leírását. Az általános szerkezet (azaz az eseményszerkezet) és a diskurzusszerkezet (pl. kohézió) együttes vizsgálata hozzájárul a célnyelvi realizáció (hírfordítás) sajátos vonásai és a kommunikációs cél, funkció, retorikai cselekvés, valamint a kontextus közötti kapcsolat alaposabb megértéséhez. Ez a megközelítés új lehetőségeket tár fel a diskurzusorientált fordításkutatás és a fordítóképzés számára. A tanulmány olyan adatokkal szolgál, amelyek nemcsak a fordítás folyamatának és természetének pontosabb megértéséhez járulnak hozzá, hanem azáltal, hogy rámutatnak az összefüggésekre a diskurzus általános és az eredeti, valamint a fordítási diskurzusprodukció specifikus jellemzői között, a fordítóknak is segítenek abban, hogy tudatosabb nyelvhasználók legyenek, és döntéseik okát felismerve jobb – professzionálisabb – fordítókká váljanak.

Funding

A kutatást az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok (OTKA K83243) és a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatta.

Köszönetnyilvánítás

Hálás vagyok a szerkesztőknek és a két anonim bírálónak az értékes és konstruktív észrevételeikért és javaslataikért, amelyek jelentősen javították a tanulmány minőségét.

Megjegyzések

1.A fordítás Károly Krisztinától származik: Károly Krisztina 2014: Szövegkoherencia a fordításban. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó.

Hivatkozások

Baker, Mona
1992In Other Words. London: Routledge. CrossrefGoogle Scholar
Bakker, Matthijs, Cees Koster, and Kitty van Leuven-Zwart
1998“Shifts of Translation.” In Routledge Encyclopedia of Translation Studies, ed. by Mona Baker, 226–231. London: Routledge.  CrossrefGoogle Scholar
Bell, Allan
1991The Language of News Media. Oxford: Blackwell. CrossrefGoogle Scholar
de Beaugrande, Robert, and Wolfgang U. Dressler
1981Introduction to Text Linguistics. London: Longman. CrossrefGoogle Scholar
Bielsa, Esperança
2007“Translation in Global News Agencies.” Target 19 (1): 135–155. CrossrefGoogle Scholar
Blum-Kulka, Shoshana
1986“Shifts of Cohesion and Coherence in Translation.” In Interlingual and Intercultural Communication: Discourse and Cognition in Translation and Second Language Acquisition Studies, ed. by Juliane House, and Shoshana Blum-Kulka, 17–35. Tubingen: Gunter Narr.Google Scholar
Callow, Kathleen
1974Discourse Considerations in Translating the Word of God. Michigan: Zondervan.Google Scholar
Catford, John C.
1965A Linguistic Theory of Translating. London: Oxford University Press.Google Scholar
Enkvist, Nils Erik
1990“Seven Problems in the Study of Coherence and Interpretability.” In Coherence in Writing: Research and Pedagogical Perspectives, ed. by Ulla Connor, and Ann M. Johns, 9–28. Washington, DC: TESOL.Google Scholar
Fujii, Akio
1988“News Translation in Japan.” Meta 33 (1): 32–37. CrossrefGoogle Scholar
Gottlieb, Henrik
2010“Multilingual Translation vs. English-fits-all in South African Media.” Across Languages and Cultures 11 (2): 189–216. CrossrefGoogle Scholar
Halliday, Michael A. K.
1985aIntroduction to Functional Grammar. London: Edward Arnold.Google Scholar
1985bSpoken and Written Language. Geelong, Vic.: Deakin University Press.Google Scholar
Halliday, Michael A. K., and Christian M. I. M. Matthiessen
2004An Introduction to Functional Grammar. London: Arnold.Google Scholar
Harsányi, Ildikó
2008“Metaforarendszerek fordítása – sajtószövegek elemzése kognitív megközelítésből” [The translation of metaphor systems – An analysis of news texts from a cognitive perspective]. Fordítástudomány [Translation Studies] 10 (1): 42–60.Google Scholar
2010“A metafora mint az alternative konceptualizáció eszköze a fordításban” [Metaphor as a means of alternative conceptualization in translation]. Fordítástudomány [Translation Studies] 12 (2): 5–23.Google Scholar
Hasan, Ruqaiya
1984“Coherence and Cohesive Harmony.” In Understanding Reading Comprehension, ed. by James Flood, 181–219. Delaware: International Reading Association.Google Scholar
Hatch, Evelyn, and Anne Lazaraton
1991The Research Manual. Design and Statistics for Applied Linguistics. Boston: Heinle & Heinle Publishers.Google Scholar
Heltai, Pál, and Gabriella Juhász
2002“A névmások fordításának kérdései angol – magyar és magyar – angol fordításokban” [The questions of translating pronouns in English – Hungarian and Hungarian-English translations]. Fordítástudomány [Translation Studies] 4 (2): 46–62. CrossrefGoogle Scholar
Holland, Robert
2006“Language(s) in the Global News: Translation, Audience Design and Discourse (Mis)interpretation.” Target 18 (2): 229–259. CrossrefGoogle Scholar
Jenei, Gabriella
2008The Contribution of Reference and Co-reference to Cohesion. Saarbrücken: VDM Verlag. CrossrefGoogle Scholar
Károly, Krisztina
2010“Shifts in Repetition vs. Shifts in Text Meaning: A Study of the Textual Role of Lexical Repetition in Non-literary Translation.” Target 22 (1): 40–70. CrossrefGoogle Scholar
Károly, Krisztina, Anett Árvay, Melinda Edwards, Hajnal Fekete, Katalin Kolláth, and Gyula Tankó
2000“A szövegkohézió mérése vizsgafordítások értékelésében” [The measuring of textual cohesion in the assessment of translations in language exams]. Fordítástudomány [Translation Studies] 2 (2): 36–62.Google Scholar
Klaudy, Kinga
2003Languages in Translation. Lectures on the Theory, Teaching and Practice of Translation. Budapest: Scholastica.Google Scholar
2006“Szövegszintű műveletek a fordításban” [Text-level operations in translation]. In A mondat kaland. Hetven tanulmány Békési Imre 70. születésnapjára [The sentence is an adventure. 70 studies for Imre Békési’s 70th birthday], ed. by László Galgóczy, and László Vass, 204–211. Szeged: JGyTF Kiadó.Google Scholar
Lee, Chang-soo
2006“Differences in News Translation between Broadcasting and Newspapers: A Case Study of Korean – English Translation.” Meta 51 (2): 317–327. CrossrefGoogle Scholar
Leppihalme, Ritva
1997Culture Bumps. Clevedon: Multilingual Matters. CrossrefGoogle Scholar
Limon, David
2004“Translating News Genres between Slovene and English: An Analytical Framework.” Across Languages and Cultures 5 (1): 43–65. CrossrefGoogle Scholar
Makkos, Anikó
2010“Szöveggrammatikai eszközök fordítása és alkalmazása nyelvvizsgázók fordításaiban” [The translation and the use of means of text grammar in the translations of language learners]. Fordítástudomány [Translation Studies] 12 (2): 96–121. CrossrefGoogle Scholar
Mason, Ian, and Adriana Şerban
2003“Deixis as an Interactive Feature in Literary Translation from Romanian into English.” Target 15 (2): 269–294. CrossrefGoogle Scholar
Nord, Christiane
1995“Text-functions in Translation: Titles and Headings as a Case in Point.” Target 7 (2): 261–284. CrossrefGoogle Scholar
Paksy, Eszter
2005“Szerző és olvasó viszonya a fordított szövegben” [The relationship of author and reader in translated text]. Fordítástudomány [Translation Studies] 7 (1): 60–69. CrossrefGoogle Scholar
2008“Metaszöveg és ethosz a fordításban” [Metatext and ethos in translation]. Fordítástudomány [Translation Studies] 10 (2): 47–60. CrossrefGoogle Scholar
Pásztor Kicsi, Mária
2007“Vajdasági magyar médiaszövegek mondatszerkesztésének összehasonlító kvantitatív elemzése” [A comparative and quantitative analysis of the sentence structure Hungarian media discourse in the Voivodine]. Hungarológiai Közlemények [Essays in Hungarian Studies] 2: 71–85.Google Scholar
Pléh, Csaba, and Katalin Radics
1976“ ‘Hiányos mondat,’ pronominalizáció és a szöveg” [“Elliptical sentence,” pronominalizaton and text]. Általános Nyelvészeti Tanulmányok [Studies in General Linguistics] 9: 261–277.Google Scholar
Shlesinger, Miriam
1995“Shifts in Cohesion in Simultaneous Interpreting.” The Translator 1 (2): 193–214. CrossrefGoogle Scholar
Sidiropoulou, Maria
1995a“Headlining in Translation: English vs. Greek Press.” Target 7 (2): 285–304. CrossrefGoogle Scholar
1995b“Causal Shifts in News Reporting: English vs. Greek Press.” Perspectives: Studies in Translatology 3 (1): 83–92. CrossrefGoogle Scholar
1998“Quantities in Translation: English vs. Greek Press.” Target 10 (2): 319–333. CrossrefGoogle Scholar
Swales, John
1990Genre Analysis. Cambridge: Cambridge University Press. CrossrefGoogle Scholar
Tolcsvai Nagy, Gábor
2000 “Vázlat az ő – az anaforikus megoszlásról” [A study on the anaphoric distribution of ő – az]. Magyar Nyelv [Hungarian Language] XCVI (3): 282–296. CrossrefGoogle Scholar
Toury, Gideon
1980In Search of a Theory of Translation. . Tel Aviv: The Porter Institute for Poetics and Semiotics, Tel Aviv University. CrossrefGoogle Scholar
1986“Monitoring Discourse Transfer: A Test-case for a Developmental Model of Translation.” In Interlingual and Intercultural Communication. Discourse and Cognition in Translation and Second Language Acquisition Studies, ed. by Juliana House, and Shoshana Blum-Kulka, 79–95. Tübingen: Gunter Narr Verlag. CrossrefGoogle Scholar
Tyler, Andrea
1994“The Role of Repetition in Perceptions of Discourse Coherence.” Journal of Pragmatics 21: 671–688. CrossrefGoogle Scholar
Valdeón, Roberto A.
2005“The ‘Translated’ Spanish Service of the BBC.” Across Languages and Cultures 6 (2): 195–220. CrossrefGoogle Scholar
van Leuven-Zwart, Kitty M.
1989“Translation and Original: Similarities and Dissimilarities I.” Target 1 (2): 151–181. CrossrefGoogle Scholar
1990“Translation and Original: Similarities and Dissimilarities II.” Target 2 (1): 69–95. CrossrefGoogle Scholar
Vidal, José Manuel
2005“Algunas vivencias de un traductor de prensa.” In La traducción periodística, ed. by Carmen Cortés Zaborras, and María José Hernández Guerrero, 379–390. Cuenca: Ediciones de la Universidad de Castilla-La Mancha.Google Scholar
Vinay, Jean-Paul, and Jean Darbelnet
1995Comparative Stylistics of French and English: A Methodology for Translation. Trans. and ed. by Juan C. Sager, and M.-J. Hamel. Amsterdam: John Benjamins. CrossrefGoogle Scholar
Vuorinen, Erkka
1995“News Translation as a Gatekeeping.” In Translation as Intercultural Communication, ed. by Mary Snell-Hornby, Zuzana Jettmarova, and Klaus Kaindl, 161–172. Amsterdam: John Benjamins.. CrossrefGoogle Scholar

A szerző elérhetősége

Károly Krisztina

Eötvös Loránd Tudományegyetem

Rákóczi út 5

BUDAPEST

H-1088

Hungary

karoly.krisztina@btk.elte.hu