Fordítás
A beszélő pozícionálása tolmácsok által közvetített sajtókonferenciákon [Speaker positioning in interpreter-mediated press conferences]

Christina Schäffner

Fordította Bálint Hájer Témavezető Edina Robin
Eötvös Loránd Tudományegyetem Fordító- és Tolmácsképző Tanszék

Absztrakt

A jelen tanulmány azt vizsgálja, milyen lehetséges hatást gyakorol a tolmácsolt diskurzus (valamint a rekontextualizálása) a résztvevők pozícionálására. Az elemzés alapját képező diszkurzív esemény a politikusokat és az újságírókat összehozó nemzetközi sajtókonferencia. A kutatás alapvető kérdése a következő: miként befolyásolják a tolmácsok által közvetített találkozók a résztvevők pozícionálását és ezáltal társadalmi és interakciós szerepük konstruálását. A jelen kutatás azt mutatja be, hogy a (kritikai) diskurzuselemzés módszerei hogyan használhatók fel azon pozícionálási stratégiák azonosítására, amelyeket az efféle, hármas beszélgetésekben alkalmaznak. Az adatok angol, német és francia forrás- és célnyelvű sajtókonferenciákról származnak.

Kulcsszavak:
Tartalomjegyzék

1.Bevezetés

A nemzeti határokon átívelő politikai kommunikációnak szerves része a fordítás és a tolmácsolás. A politika területén alkalmazott diszkurzív gyakorlatok (pl. választási kampányok) intézményesült politikai diskurzusfajtákat hoznak létre (pl. koalíciós szerződés). Egyes diszkurzív eseményeken (pl. kormányok vezetőinek bilaterális találkozóin, nemzetközi sajtókonferenciákon) tolmácsok végeznek nyelvi közvetítést, vagy fordítók ültetik át a találkozó során keletkező szövegeket (pl. megállapodásokat) a célnyelvre.

A politikai tartalmak nyilvános terjesztésében fontos szerepet játszik a tömegmédia. A média azonban nemcsak pusztán terjeszti a politikai eseményekről szóló információkat, hanem kritikai értékelést is nyújt róluk (pl. Ekström és Patona 2011Ekström, Mats, and Marianna Patrona eds. 2011Talking Politics in Broadcast Media. Cross- cultural Perspectives on Political Interviewing, Journalism and Accountability. Discourse Approaches to Politics, Society and Culture 42. Amsterdam: John Benjamins. CrossrefGoogle Scholar). Néhány diszkurzív eseményt tulajdonképpen a politikusok és a média képviselőinek interakciója alkot. Ennek tipikus példája az interjúk és a sajtókonferenciák. Mindkét diskurzusfajtát vizsgálták már a (kritikai) diskurzuselemzés, az interakciós szociolingvisztika, a (szocio)pragmatika és a dialóguskutatás szempontjából. (pl. Bhatia 2006Bhatia, Aditi 2006 “Critical Discourse Analysis of Political Press Conferences.” Discourse & Society 17 (2): 173–203. CrossrefGoogle Scholar; Clayman és Heritage 2002aClayman, Steven E., and John Heritage 2002aThe News Interview. Journalists and Public Figures on the Air. Studies in Interactional Sociolinguistics 16. Cambridge: Cambridge University Press. CrossrefGoogle Scholar, 2002b 2002b “Questioning Presidents: Journalistic Deference and Adversarialness in the Press Conferences of Eisenhower and Reagan.” Journal of Communication 52 (4): 749–775. CrossrefGoogle Scholar; Fetzer és Bull 2013; Weizman 2008Weizman, Elda 2008Positioning in Media Dialogue. Dialogue Studies 3. Amsterdam: John Benjamins. CrossrefGoogle Scholar). Ezen kutatások többségében az egynyelvű interakciókat elemezték. A jelen tanulmányban azt mutatom be, hogy a politikusok és újságírók közötti, a tolmácsok által közvetített interakciók miként járulnak hozzá a szerepek pozícionálásban és ezáltal a politika és politikusok személyének megkonstruálásához. A jelen tanulmány középpontjában a sajtókonferenciák állnak, és bár a kutatás fordítástudományi perspektívából közelíti meg a témát, felhasználja a diskurzuselemzés fogalmait is.

2.Diskurzuselemzés és interjúk

A diskurzuselemzés „a tudományos gyakorlat egy területe” (van Dijk 2008van Dijk, Teun A. 2008Discourse and Power. Basingstoke: Palgrave Macmillan.Google Scholar, 2), amely a nyelvhasználat struktúrájának és funkciójának vizsgálata érdekében különböző módszereket alkalmaz, a kutatás céljától függően (lásd Wodak és Meyer 2001Wodak, Ruth, and Michael Meyer eds. 2001Methods of Critical Discourse Analysis. London: Sage.Google Scholar). A kritikai diskurzuselemzés „a diskurzus kritikus elemzésének módja” (Baker et al. 2008Baker, Paul, Costas Gabrielatos, Majid Khosravinik, Michał Krzyżanowski, Tony McEnery, and Ruth Wodak 2008 “A Useful Methodological Synergy? Combining Critical Discourse Analysis and Corpus Linguistics to Examine Discourses of Refugees and Asylum Seekers in the UK Press.” Discourse & Society 19 (3): 273–306. CrossrefGoogle Scholar, 273). Így például arra ad magyarázatot, hogy a szövegek alkotói milyen körülmények között hoznak vagy nem hoznak meg bizonyos nyelvi döntéseket, és hogy ezen döntések milyen erőviszonyokat tükröznek. A fordítást és tolmácsolást kutatók is gyakran hívják segítségül a diskurzuselemzés elméleti hátterét (pl. Hatim és Mason 1990Hatim, Basil, and Ian Mason 1990Discourse and the Translator. London: Longman.Google Scholar; Munday 2012Munday, Jeremy 2012Evaluation in Translation. Critical Points of Translator Decision-Making. Abingdon: Routledge.Google Scholar). A jelen tanulmány keretein belül nincs lehetőség a (kritikai) diskurzuselemzésben alkalmazott módszerek vagy az e módszereket használó fordítástudományi kutatások tüzetesebb elemzésére. Emiatt csak a jelen kutatás témáját megihlető, a politikai interjúkkal foglalkozó legfontosabb kutatások rövid áttekintésére térek ki (különösképpen Weizman 2008Weizman, Elda 2008Positioning in Media Dialogue. Dialogue Studies 3. Amsterdam: John Benjamins. CrossrefGoogle Scholar).

Azon kutatók, akik az egynyelvű híradóban megjelenő interjúk vizsgálata során a diskurzuselemzésre és a (szocio)pragmatikára támaszkodnak, gyakran kiemelik például a beszédfordulók mechanizmusait, az arcmunkát, a helyzetváltoztatást, valamint a műfajbeli konvenciókat és a konvencióktól való eltéréseket (pl. a kérdések és válaszok közötti koherenciában). Clayman és Heritage (2002a)Clayman, Steven E., and John Heritage 2002aThe News Interview. Journalists and Public Figures on the Air. Studies in Interactional Sociolinguistics 16. Cambridge: Cambridge University Press. CrossrefGoogle Scholar megvizsgálták a bevezetést, valamint a befejezést, a kérdések fajtáit (alapos forrásokkal alátámasztható, megvédhető kérdések és támadó jellegű kérdések), továbbá az egyenes és kitérő válaszokat. Bemutatták például, hogy az ilyen jellegű kérdések miként kapcsolódnak a semlegességhez, a hitelességhez, a legitimációhoz, és miként működnek közre a megvitatásra kerülő témák meghatározásában, valamint a nyomásgyakorlásban. A brit közszolgálati adásokban elhangzó politikai interjúk elemzése alapján Montgomery (2011)Montgomery, Martin 2011 “The Accountability Interview, Politics and Change in UK Public Service Broadcasting.” In Talking Politics in Broadcast Media. Cross-cultural Perspectives on Political Interviewing, Journalism and Accountability, ed. by Mats Ekström and Marianna Patrona, 33–55. Amsterdam: John Benjamins. CrossrefGoogle Scholar illusztrálta a felelősségre vonó interjúban megjelenő diszkurzív változásokat, amelyek elsősorban a megszokott, kérdés-felelet formátumtól eltérő, (az újságíró által alkalmazott) állítással és (a politikus által alkalmazott) ellenállítással történő beszédfordulóban nyilvánulnak meg. A struktúrában bekövetkező diszkurzív változás tükrözi továbbá a hozzáállásban és a szerepérzékelésben végbement változást is, a tisztelet megadásától az ellenséges viselkedésig. Emellett Heritage és Clayman (2013)Heritage, John, and Steven E. Clayman 2013 “The Changing Tenor of Questioning over Time. Tracking a Question Form across US Presidential News Conferences, 1953–2000.” Journalism Practice 7 (4): 481–501. CrossrefGoogle Scholar megállapították azt is, hogy az amerikai újságírók kérdezési módszere megváltozott, megállapításukat pedig a negatív, vallató jellegű kérdésformával szemléltették. Fetzer (2007)Fetzer, Anita 2007 “Challenges in Political Interviews: An Intercultural Analysis.” In Political Discourse in the Media, ed. by Anita Fetzer and Gerda Lauerbach, 163–195. Amsterdam: John Benjamins. CrossrefGoogle Scholar a politikai interjúk kihívásainak elemzését továbbfejlesztve kultúraspecifikus különbségeket vizsgált, többek között olyan interjúkban, amelyeket brit és német újságírókkal, valamint politikusokkal készítettek. A hasonló tanulmányok túlmennek azon, hogy a diskurzusok belső felépítését és tulajdonságait vizsgálják. Intézményes erőt és (többé-kevésbé) rejtett motivációkat, szerepérzékeléseket fednek fel.

Weizman (2008)Weizman, Elda 2008Positioning in Media Dialogue. Dialogue Studies 3. Amsterdam: John Benjamins. CrossrefGoogle Scholar főleg az interjúkban történő szereppozícionálásra koncentrált. Korpusza televíziós stúdióinterjúkból áll, olyan intézményes körülmények között, amelyekben jelen van az újságíró a kérdező szerepében, a politikus az interjúalany szerepében és a közönség is. Ezzel azt szemlélteti, hogy a közönség jelenléte miképpen befolyásolja a pozícionálásban és az identitás konstruálásában használatos diszkurzív stratégiákat. Weizman az interjúkat dialogikus interakcióként, valamint intézményes diskurzusként elemezte. Álláspontja az volt, hogy a résztvevők önmagukat „állandóan expliciten és impliciten pozícionálják, közben pedig magukhoz képest a beszélgetés többi résztvevőjét és a közönséget ellentétes irányba pozícionálják.” (3). Ezáltal egy „kialkudott, komplex rendszert kapunk, amely interakciós és társadalmi szerepekből, valamint identitásokból áll”. A pozícionálás kölcsönös. Egy újságíró pozícionálhat, szerepet vagy identitást adhat egy politikusnak, és fordítva. Bármely résztvevő tetszőleges módon pozícionálhatja önmagát. Weizman kutatása rámutat arra, hogy a szerepek csak társadalmi konstrukciók, és ez mindegyik interakciós és társadalmi szerepre vonatkozik. Az interakciós szerepek kapcsolatban állnak a beszélgető interakciós szerepével és kötelezettségeivel, míg a társadalmi szerepek „az interakción kívül mutatják meg a beszélők társadalmi szerepének kötelezettségeit” (26).

A résztvevőknek általában több szerepük is van, és ezek közül bármely releváns lehet az interakciótól vagy az interakcióban részt vevő partnertől függően. Példának okáért egy interjúalany lehet egyszerre miniszterelnök, feleség, anya és futballrajongó is. Tételezzük fel, hogy egy kormány adóemelést tervez. Az interjúban megszólaló politikus úgy pozícionálhatja önmagát, mint aki erősen támogatja a költségvetési tervet, majd egyből átléphet a háziasszony szerepébe, aki észben tartja a családi kasszát a heti bevásárláskor. A résztvevők az erőviszonyok tekintetében is pozícionálják magukat. Az interakciós szerepek és az erőviszonyok (valamint aszimmetriáik) többek között a beszédfordulók között eltelt idő hosszában, a félbeszakításokban, a témák kezdeményezésében, valamint az ütemterv irányításában figyelhetőek meg. Az erőaszimmetria akkor is egyértelműen látható, ha például a résztvevő önmagát magabiztosnak, megbánónak, dominánsnak, alázatosnak tünteti fel. (14). Weizman álláspontja az, hogy mindkét szerep könnyen kikezdhető, és a politikai interjúkon keresztül mutatja be azt, hogy többek között az iróniával, és a különböző megszólításokkal ez miként érhető el.

Az interjúkban történő pozícionálás emiatt „magába foglalja a pozíciók kiosztását, valamint a reciprokális relációk formálását és kialkudását az összes, interakcióban részt vevő személy számára”(16). A Weizman által elemzett interjúk többségében csak két résztvevő van: egy politikus és egy újságíró, azonban néhány esetben többszereplős interjúról van szó, amelyben két vagy három interjúalany van jelen. Az interakció minden esetben egy nyelven történt, leginkább héberül. Azonban a politikai interjúkat tolmács is közvetítheti. Ebből kifolyólag ezek nem kétirányú, hanem háromirányú interakciók lesznek. (Mason 2001Mason, Ian ed. 2001Triadic Exchanges. Studies in Dialogue Interpreting. Manchester: St. Jerome.Google Scholar) Ugyanez vonatkozik a sajtókonferenciákra, amelyek szintén újságírók és politikusok közötti interakciók. A fő különbség az, hogy mindig több újságíró tesz fel kérdéseket, és általában mindegyiküknek csak egy kérdés jut. Ez gyakran komplex kérdésekhez vezet.

Kizárólag a politikai kontextusban helyet kapó, tolmácsok által közvetített sajtókonferenciákra koncentráló kevés kutatás között található Wadensjö (2000Wadensjö, Cecilia 2000 “Co-constructing Yeltsin – Explorations of an Interpreter-Mediated Political Interview.” In Intercultural Faultlines. Research Models in Translation Studies I: Textual and Cognitive Aspects, ed. by Maeve Olohan, 233–252. Manchester: St. Jerome.Google Scholar, 2009 2009 “Clinton’s Laughter: On Translation and Communication in TV News.” CTIS Occasional Papers 4: 71–86.Google Scholar) és Baker (1997)Baker, Mona 1997 “Non-cognitive Constraints and Interpreter Strategies in Political Interviews.” In Translating Sensitive Texts: Linguistic Aspects, ed. by Karl Simms, 111–129. Amsterdam: Rodopi.Google Scholar munkája. A tolmácsok által közvetített találkozókhoz való interakcionista hozzáállásaikkal mindketten hasznosítják a diskurzuselemzés fogalmait. Többek között ilyen a beszédforduló, az arcmunka, a felfedés. Ezek tárják fel a kapcsolatot a tolmácsolt beszéd és a beszélők ideológiai pozícionálása között. (Bővebben kifejtve Baker 2006 2006 “Contextualization in Translator- and Interpreter-Mediated Events.” Journal of Pragmatics 38 (3): 321–337. CrossrefGoogle Scholar-ban, a kontextus erőérzékeny definícióira hivatkozva) Azáltal, hogy a sajtókonferenciákra koncentrál, a jelen tanulmány hozzájárul a hármas politikai beszélgetések komplexitásának elemzéséhez. A fő kérdés, amelyre választ szeretnék adni, a következő: (Miként) befolyásolják a tolmácsok által közvetített találkozók a résztvevők pozícionálását és ezáltal társadalmi és interakciós szerepük konstruálását? A kérdés a tolmácsok által közvetített angol, német és francia nyelven folyó sajtókonferenciákon keresztül vizsgálom meg.

3.Korpusz és módszerek

Az állami szintű látogatást követő sajtókonferencia diszkurzív eseménye mindig ugyanazon forgatókönyvet követi: a politikusok kezdeti kijelentéseit, amelyből mindig a házigazdáé az első, amelyet az újságírók kérdései, majd a politikusok válaszai követnek. Az újságírók ezek után a sajtókonferenciáról cikkekben számolnak be, amelyek általában tartalmazzák a nyilatkozatok kivonatait egyenes beszédes, vagy függőbeszédes formában. Egy ilyen sajtókonferencián szinkrontolmácsolásra kerül sor leggyakrabban, emiatt azonban a háromirányú interakció kevésbé szembetűnő. A körülményektől, illetve előzetes megegyezésektől függően alkalmanként konszekutív tolmácsolásra is sor kerül. A sajtókonferenciák teljes, egynyelvű átiratát gyakran elérhetővé teszi weboldalán mindkét kormány. Az is egyre jellemzőbbé válik, hogy a sajtókonferenciáról készült videófelvételek elérhetők a fogadó ország weboldalán, valamint még a YouTube-on is gyakran meg lehet őket tekinteni.

A jelen tanulmány megírásához a kormányok weboldalán eredeti formában fellelhető átiratokat használtam fel, és amennyiben elérhetőek voltak, a videófelvételeket is. Első lépésként a különböző nyelven készült átiratokat hasonlítottam össze, hogy azonosítsam a lehetséges különbségeket, például a kihagyásokat, vagy az észrevehető változtatásokat.

Ezek az átiratok azonban már átestek egy rekontextualizációs folyamaton, amelyek gyakran foglalnak magukba átváltásokat, amelyeket az adott ország szokásaitól függően politikai tanácsadók vagy kormányzati tisztviselők hajtanak végre (Schäffner 2012aSchäffner, Christina 2012a “Press Conferences and Recontextualisation.” In Ensayos sobre tra- ducción jurídica e institucional. Essays on Legal and Institutional Translation, ed. by Icíar Alonso Araguás, Jesús Baigorri Jalón, and Helen J. L. Campbell, 69–83. Granada: Editorial Comares.Google Scholar). Második lépésként a videófelvételeket használtam fel, hogy azonosítsam a ténylegesen elhangzó szavakat, majd összehasonlítsam azokat az átiratban szereplőkkel. Mivel tolmácsok által közvetített eseményekről van szó, a résztvevők hangja nem mindig hallható, ez korlátok közé szorítja az elemzést. Azonban a videó megtekintése lehetőséget biztosít bizonyos fokig arra, hogy az elemzés során figyelembe vegyem a szemiotikai kódokat, mint például a testbeszédet, vagy a szüneteket. Jelen tanulmány egy nagyobb projekt része, amely a fordítás és tolmácsolás szerepét vizsgálja politikai diskurzusban és politikai intézményekben (például Schäffner 2012b 2012b “Unknown Agents in Translated Political Discourse.” Target 24 (1): 103–125. CrossrefGoogle Scholar). Bár a diskurzuselemzésre alapoz, a középpontban mégis a tolmács által közvetített sajtókonferencia mint gyakorlat áll. Ez azt jelenti, hogy nem használja a korpuszban való keresés kiindulópontjaként a diskurzuselemzésből vett fogalmakat – mint a beszédaktust vagy a beszédforduló-váltást –, ahogyan nem kíván azonosítani a csupán tolmácsolási stratégiákban megjelenő, visszatérő elemeket sem. Az elemzés célja inkább annak a vizsgálata, hogy befolyásolja-e, és ha igen, miként befolyásolja a politikusok pozícionálását az, hogy tolmácsok közvetítik a sajtókonferenciát, ugyanakkor Weizman modelljének alkalmazhatóságát is vizsgálja ezen többnyelvű és nyelvileg közvetített környezetben. A legtöbb figyelmet azon diszkurzív jellemzők kapják, amelyek a beszélő pozícionálását jelzik vagy problematizálják.

4.Tolmácsok által közvetített sajtókonferencia: a másik fél társadalmi szerepének pozícionálása

Sajtókonferenciákon a politikusok elsősorban a jelen lévő újságírókhoz szólnak, de önmagukra, és a másik, diszkurzív eseményben részt vevő politikusokra is hivatkoznak a beszélgetés folyamán. A résztvevők megszólítása többféleképpen történhet, névvel, titulussal, vagy személyes névmással. A megszólítási módok kapcsolódnak a hatalom kifejezéséhez és a szolidaritáshoz, emiatt pedig fontosak a diszkurzív szerepek és identitások konstruálásában. Az első példában, amely egy Angela Merkel német kancellár és David Cameron brit miniszterelnök közötti sajtókonferenciáról származik, azt szemléltetem, hogy a beszélgetés egyéb résztvevőire való utalás miként jelent kihívást. Az újonnan megválasztott miniszterelnök első németországi látogatásának alkalmából, 2010. május 21-én tartották meg Berlinben. A sajtókonferencia kérdéseket és válaszokat is tartalmazó, teljes átirata elérhető német nyelven a német kormány weboldalán, a nyilatkozatok átirata pedig csak angolul érhető el a brit kormány honlapján. Egy YouTube videón (amelynek feltüntetett feltöltési dátuma 2010. május 21-e) csak a nyilatkozatok tekinthetőek meg (http://​www​. youtube​.com​/watch​?v​=EK6nGWlSjvo). A videófelvételen látszik, hogy David Cameron fejhallgatón, szinkrontolmács segítségével hallgatta Angela Merkel beszédét, míg Merkel a szinkrontolmács segítsége nélkül hallgatta Cameron nyilatkozatát. Ez a videó csak angolul érhető el. A nézők hallhatják Cameron hangját és a szinkrontolmács hangját, viszont Merkelét nem.

Merkel kancellár a következőképpen nyitotta meg a sajtókonferenciát:

(1)
a.

Merkel: 11.A nemzetek saját weboldalain megtalálhatóak a beszélőnek és címének feltüntetésére vonatkozó konvenciók. A német kormány weboldalán a „BK’in” és „PM” rövidítéseket találhatjuk, amelyek a Bundeskanzlerin (szövetségi kancellár) és Prime Minister (miniszterelnök) pozíciók megnevezéseit rövidítik. A brit kormány weboldala nagy, félkővér betűket használ, és csak a látogató nevét tünteti fel, míg a fogadónak csak a posztját (például MERKEL KANCELLÁR, MINISZTERELNÖK). Hasonlóan jár el a francia kormány is (M. CAMERON, ELNÖK) Az egyszerűség és következetesség kedvéért nem az eredeti formátumot és elrendezést fogom használni és a példákban csak a politikusok vezetéknevét fogom félkövér betűvel szedni. Meine Damen und Herren, ich freue mich, dass David Cameron, der neue britische Premierminister, uns sehr schnell hier in Berlin besucht hat. […]

Das erste Thema, über das wir uns ausgetauscht haben, ist das Thema Koalitionen. Darüber habe ich noch nie mit einem britischen

Premierminister geredet, aber ich habe den Eindruck, dass dieses Gespräch sehr gut war. […]

Ganz herzlichen Dank, David, dass du heute nach Berlin gekommen bist! (http://​www​.bundesregierung​.de​/Content​/DE​/Mitschrift​/ Pressekonferenzen​/2010​/05​/2010​-05​-21​-statement​-bk​-cameron​.html)

A tolmácsolt változat átirata a következőképpen néz ki:

(1)
b.

Merkel: I am delighted to be able to welcome David Cameron, the new British Prime Minister and to see that he has come here so quickly […] […] first we actually swapped news about coalitions and that is something that is certainly new with the British Prime Minister at least, but I have the very clear impression that this part of our conversation was very good and fruitful. […]

Thank you, David, for coming here today.(http://​downingstreetsays​.com​/briefings​/0110​/04​/22​/8388)

 

[Fordítás: Nagyon nagy örömömre szolgál, hogy David Cameront, az új brit miniszterelnököt üdvözölhetem, és az, hogy ilyen gyorsan meglátogatott bennünket, […][…] először valójában a koalíciókról folytattunk eszmecserét, és ez legalább egy olyan dolog ami minden bizonnyal újdonság a Brit miniszterelnök számára, de az a benyomásom, hogy beszélgetésünk ezen része nagyon jó, és gyümölcsöző volt. […]

Köszönöm David, hogy eljöttél ma.]

A fenti kivonatból észrevehető, hogy Merkel a nyilatkozata végén a miniszter megszólításakor az informális „du” E/2. számú személyes névmást és a David keresztnevet használta.

Az olyan nyelvek, mint a német (és a francia), megkülönböztetik az E/2. számú, informális du (te) és a formális Sie (Ön) formát. Angolul a you személyes névmás használható formálisan és informálisan is. Bull és Fetzer (2006Bull, Peter, and Anita Fetzer 2006 “Who are We and Who Are You? The Strategic Use of Forms of Address in Political Interviews.” Text & Talk 26 (1): 3–37. CrossrefGoogle Scholar, 11) álláspontja az, hogy „a megszólítás módja fontos szerepet játszik az interakció során a társadalmi státusz kialakításában.” Azzal, hogy Merkel a du személyes névmást és a keresztnevet használta, nem csak hivatalos, politikai szerepében pozícionálja Cameront (mint ahogyan első mondatában indirekten tette a tisztségére utalva), hanem politikai szövetségeseként is. A du használata azt is mutatja, hogy szívesen látja Cameront a konzervatív politikai pártokat képviselő vezetők között.

Cameron válasza és a tolmácsolt változat a következő formában jelent meg:

(2)
a.

Cameron: Thank you very much, Chancellor, for inviting me here today and thank you for what you have said. […]

As you said, we started with an interesting conversation about how you best operate a coalition, something you have great expertise in. Like you, we are in partnership with Liberals, and we are working out how to best make that work for our country.

[Fordítás: Nagyon szépen köszönöm a kancellár asszonynak a meghívást, és köszönet azért, amit mondott.

Mint mondta, érdekes beszélgetést folytattunk arról, hogy mi egy koalíció működtetésének legjobb módja, melyben nagy gyakorlata van. Akárcsak Ön, mi is szövetségben állunk a Liberális párttal, és azon dolgozunk, hogy ez az országunknak a lehető legjobb legyen.]

(2)
b.

Cameron: Herzlichen Dank, Frau Bundeskanzlerin, dass Sie mich eingeladen haben, und auch vielen Dank für Ihre freundlichen Worte. […]

Natürlich haben Sie mir ein bisschen etwas darüber gesagt, wie man mit einer Koalition am besten umgeht. Wir in Großbritannien haben damit relativ wenig Erfahrung, aber Sie haben damit sehr große Erfahrungen und haben eine sehr gute Partnerschaft mit der liberalen Partei hier im Lande. Wir werden versuchen, das in Großbritannien nachzuahmen.

Cameron nem viszonozza az informális megszólítást, viszont ez magától értetődően nem derül ki a you személyes névmás használatából. A tolmács is a formális Sie megszólítást használta a du helyett, valószínűleg azért, mert a Bundeskanzlerin titulus (Cameron a „Chancellor” vagyis kancellár szót használta) nem összeegyeztethető az informális du megszólítással. A tolmács az első mondatban a Sie megszólítást alkalmazta, és ezt a beszédforduló hátralévő részében folytatta. Azonban Cameron mondandójának második része érdekes igazán. A következőt kapjuk, ha a tolmácsolt szöveget lefordítjuk:

(2)
c.

[Fordítás: Persze, Ön elmondta nekem, hogy miként lehet a legjobban egy koalíciót vezetni. Nagy-Britanniában relatíve kevés tapasztalattal rendelkezünk e téren, viszont Ön épp ellenkezőleg, és jó kapcsolatot ápol országának liberális pártjával. Megpróbáljuk majd ezt Nagy-Britanniában is követni.]

Ha egyedül a német átiratot vesszük alapul, abból az szűrhető le, hogy Cameron magát mint egy tapasztalatlan újoncot, alárendelt helyzetbe pozícionálja, aki készen áll a tapasztaltabb német társától tanulni. („Ön elmondta nekem” „megpróbáljuk majd ezt imitálni”) Saját szavaiban azonban a brit független cselekvést hangsúlyozza („Mi azon fáradozunk, hogy ez az országunk számára a legjobban működjön”) Cameron azzal, hogy azt mondta „mint Ön is mondta”, egy kohéziós eszközt használt, amellyel a Merkel előző beszédfordulójában megjelenő témával koherenciát teremtett. Ez nem egy nyugtázása annak, hogy ki kinek mit mondott, mint azt a tolmácsolt szövegből elsőre gondolhatnánk. Merkel a britekben a tolmácsolásnak köszönhetően kelthetett olyan érzést, mintha lekezelően beszélt volna Cameronhoz. Továbbá az (1b) példában látható „ez” az „és ez legalább egy olyan dolog ami minden bizonnyal újdonság a Brit miniszterelnök számára” mondatrészletet tartalmazó mondatban kétértelművé teszi a mondandó visszaadását (Merkel egyszerűen csak azt mondta, hogy most először beszélget a koalíciókról a brit miniszterelnökkel).22.Hálás vagyok egy független szemlélőnek, hogy rámutatott erre. Azonban úgy tűnik, hogy Cameronnak nem okozott problémát az elhangzott „ez egy olyan dolog” miatti kétértelműség, saját mondandójában ugyanis egyértelműen utalt a beszélgetésükre, nyilvánvalóan azért, mert tisztában volt a bilaterális találkozón lefolytatott korábbi beszélgetéssel.

A tolmácsok által közvetített sajtókonferenciákból felépülő korpuszomban az ilyen és ehhez hasonló tolmácsolásban elkövetett hibák nagyon ritkák, mivel nagy tapasztalattal rendelkeznek és kompetensek azok a tolmácsok akik ilyen magas szintű politikai interakciót tolmácsolnak. Nehéz megítélni, hogy ezt a hibát, hogy követhette el a tolmács, viszont az biztos, hogy ez a tolmács korábban jelen volt a sajtókonferenciát megelőző kétoldalú megbeszélések során, és elképzelhető, hogy a diskurzus bővebb ismerete befolyásolta a tolmácsolását. Az is elképzelhető továbbá, hogy a sajtókonferencián a fizikai elhelyezkedése miatt követte33.Mivel a videóban nem hallható a tolmács aki Cameron mondandóját németre tolmácsolta, ezért a nemét nem is tudjuk meghatározni. A Merkel mondandóját angolra tolmácsoló személy nő volt. el a hibát (tisztán látta-e és hallotta-e Cameront?)

A megszólítási módok egy keretrendszerként működnek és hozzájárulnak egy diszkurzív esemény résztvevőjének pozícionálásához. A sajtótájékoztatók megnyitásához erősen szabályozott szövegezést használnak. A politikusok gyakran szereporientált megszólításokat alkalmaznak, ezáltal hozzájárulva a másik fél politikusként való pozícionálásához A titulust a látogató politikus az első beszédfordulójában kezdi használni. Ez látható a fentebbi (1a) és (2a) példákban. További példák találhatóak az Angela Merkel és Enrico Letta olasz miniszterelnök közötti sajtókonferencián, amelyet 2013. április 30-án tartottak Berlinben, Letta megválasztása utáni első állami szintű látogatásakor:

(3)

Merkel: Meine Damen und Herren, ich freue mich, heute Abend den neuen Ministerpräsidenten Italiens, Herrn Enrico Letta, bei uns zu seinem Antrittsbesuch in Berlin empfangen zu können. Ich heiße ihn ganz, ganz herzlich willkommen! Ich gratuliere zu den gewonnenen Abstimmungen und freue mich, dass Ihr Weg Sie gleich nach Berlin geführt hat. (http://​www​.bundeskanzlerin​.de​/Content​/DE​/Mitschrift​/ Pressekonferenzen​/2013​/04​/2013​-04​-30​-merkel​-letta​.html;jsessionid​=0026717E9205D0B1D9F46A8B3C49882C​.s3t1)

[Fordítás: Hölgyeim és Uraim, örömömre szolgál ma este az olasz miniszterelnököt, Enrico Letta urat első berlini látogatásán köreinkben tudni. Nagyon, nagyon sok szeretettel üdvözlöm őt! Gratulálok a megnyert szavazatokhoz, és boldog vagyok, hogy ilyen gyorsan Berlinbe vezetett útja.]

Ezen a sajtókonferencián Merkel az E/3. személyből E/2. személybe vált, azonban ezúttal a formális, Sie formát használja. Letta egy olyan politikai pártot képvisel, amelynek ideológiai pozíciója különbözik Merkel Kereszténydemokrata Unió pártjától. Azonban a politikai különbségek nem döntő fontosságúak a megszólítással történő pozícionálás esetén, a kulturális szokásoknak viszont úgy tűnik, hogy van szerepük. Ezt látható a David Cameron és François Hollande közötti sajtókonferencián is, amelyet 2012. július 11-én tartottak Londonban. A konferencia során Cameron a keresztnevének használatával köszöntötte a másik politikust, annak ellenére, hogy pártjaik ellenkező helyet foglalnak el a politikai spektrumon. Ilyen, E/2. személy és E/3. személy közötti váltást alkalmazó stratégia figyelhető meg Cameron nyitó nyilatkozatában.

(4)
a.

Cameron: Good afternoon, ladies and gentlemen. I’m delighted to welcome President Hollande to Downing Street on his first presidential visit to Britain. Bienvenue, François. It’s been great to have you here today. […] And I’m delighted that François will be coming to see some of the Games for himself. […]. François, over to you. (http://​www​.number10​.gov​.uk​/news​/pm​-david​-cameron​-and​-president​- hollande​-press​-conference/)

[Fordítás: Jó napot kívánok, hölgyeim és uraim. Örömömre szolgál Hollande elnök urat az első Nagy Britanniába történő elnöki látogatása során a Downing Streeten üdvözölni. Bienvenue, François. Nagyszerű, hogy ma itt volt. […] és el vagyok ragadtatva, hogy François személyesen fog néhány versenyszámot megtekinteni. François, átadom a szót.]

A francia tolmácsolt szövegben a tolmács a formális vous-t használta, mint az az átiratból és a videóból is látszik (lásd http://​www​.elysee​. fr​/videos​/conference​-du​-president​-avec​-m​-david​-cameron​-a​-londres/):

(4)
b.

Cameron: Bonjour Mesdames et Messieurs. Je suis ravi d’accueillir le Président HOLLANDE à Downing Street lors de sa 1ère visite

présidentielle en Grande-Bretagne, bienvenue à François, c’est très agréable d’avoir votre visite. […] et je suis ravi de savoir que François HOLLANDE44.Az átiratokban nagybetűvel, teljes névvel tüntetik fel a sajtókonferencián részt vevő politikusokat. Mivel ez egy szó szerinti idézet, nem változtattam meg a formátumot. va venir assister à certaines épreuves. […] François, vous avez la parole. (http://​www​.elysee​.fr​/conferences​-de​-presse​/article​/conference​-de​- presse​-conjointe​-de​-m​-le​-president​-de​-la​-republique​-et​-m​-david​- cameron​-premier​-ministre​-du​-royaume​-uni​-de​-grande​-bretagne​-et​-d​- irlande​-du​-nord/)

A megszólítási formák nehézséget okozhatnak a tolmácsnak, mint azt fentebb is láthattuk. Ha a tolmácsok tudják azt, hogy a politikusok informális módon szólnak egymáshoz, akkor németül ők is a du-t használják. Ez egy másik, Merkel és Cameron által, Berlinben, 2012. június 7-én tartott sajtókonferenciával is szemléltethető, amelyen Cameron szavait informális módon tolmácsolták németre (Angela, du – a sajtókonferencia átirata nem érhető el a brit kormány weboldalán).

(5)

Cameron: Herzlichen Dank, Angela, für die warmherzige Gastfreundschaft, mit der du mich heute in Berlin willkommen geheißen hast. […] Wie du gesagt hast, […] (http://​www​.bundesregierung​.de​/Content​/DE​/Mitschrift​/ Pressekonferenzen​/2012​/06​/2012​-06​-07​-merkel​-cameron​.html​?nn​=391778)

A diszkurzív esemény mivoltából adódik az, hogy a politikusok a sajtókonferenciák folyamán gyakrabban utalnak egymásra E/3. számú személyes névmással és a hivatalos titulussal. Mint már említettem, a politikusok nem csak egymáshoz beszélnek, de az összes jelenlévő újságíróhoz is. Ezeknek az újságíróknak szól a „hölgyeim és uraim” megszólítás a sajtókonferenciák kezdetekor. Azonban a politikusok hallgatóságának a többi politikus is részét képezi. Az újságírók a politikusoknak címzik kérdéseiket és általában a politikusok titulusát használják megszólításként (mint ahogy az lentebb látható a 6. és 7. példákban is). A politikusok egymás közvetlen címzettjévé válnak, különösen amikor beszélőváltás következik be, ahogyan az a 4. példából látható fentebb. Ezek azok a beszédforduló jelző kifejezések, amelyeket a politikusok használnak egymás megszólítására, és fedik fel a közöttük lévő interperszonális kapcsolatot. Az interakciós eszközökként használt megszólítási módok a beszédforduló elején és végén az interakciós szerepek pozícionálásában is használatosak, amit a következő szakaszban szemléltetek.

5.Tolmácsok által közvetített sajtókonferencia: a másik fél interakcionális szerepének pozícionálása

A most következő példa egy Nicolas Sarkozy, francia elnök és Angela Merkel kancellár által adott közös sajtókonferenciáról származik, amelyet 2012. február 6-án tartottak Párizsban. Az első kérdés a kezdeti kijelentések után egy újságírótól érkezett a görögországi gazdasági válsággal kapcsolatban. A német kormány weboldalán megtalálható átiratban a következő szerepel:

(6)
a.

Frage: 55.Az átiratokban csak Frageként szerepel („kérdés”) és az újságírókat általában sem névvel, sem az általuk képviselt újság megnevezésével nem azonosítják. A sajtókonferencián viszont az újságírók bemutatkoznak, és egy kutató számára a videó segíthet azonosítani, hogy ki kérdezte a kérdést, és milyen nyelven. Ezeket a bemutatkozásokat gyakran nem tolmácsolják. Herr Präsident, Sie haben es schon angesprochen: Die Griechenland-Krise spitzt sich wieder bedrohlich zu. Sie haben gesagt, dass sich die griechischen verantwortlichen Politiker wie auch die Opposition ihrer Verantwortung stellen müssen. Was machen Sie, wenn sie dies nicht tun? Sind Sie bereit, inzwischen einen Austritt Griechenlands aus der Eurozone in Aussicht zu nehmen? Wie stellen Sie sich die weiteren Tage vor, wenn Griechenland sich weiter Zeit auserbittet?

Sarkozy: Zunächst einmal ist Frau Merkel genau wie ich der Ansicht, dass man sich noch nie so nahe war, was eine Einigung anbelangt, was die Privatgläubiger als auch die öffentlichen Gläubiger anbelangt. Niemals waren wir einer Einigung so nahe. Aber die Bundeskanzlerin hat recht, wenn sie sagt: Wir müssen zum Abschluss kommen. (http://​www​.bundeskanzlerin​.de​/Content​/DE​/Mitschrift​/Pressekonferenzen​/2012​/02​/2012​-02​-06​-merkel​-sarkozy​. html​?nn​=74446)

[Fordítás: Kérdés: Elnök úr, mint már említette, a válság miatt a helyzet Görögországban kezd kiéleződni. Azt mondta, hogy a felelős görög politikusoknak és az ellenzéknek is felelősséget kell vállalnia. Mit fog tenni akkor, ha ez nem fog bekövetkezni? Felmerült-e önben Görögország eurózónából való ideiglenes kilépésének kérdése? Hogyan képzeli el, mi fog történni az elkövetkezendő napokban ha Görögország több időt kér?

Sarkozy: Először is, Merkel asszony, pont, mint én, azon a véleményen van, hogy most vagyunk a legközelebb a magánhitelezőket és állami hitelezőket illető helyzet megoldásához. Sosem voltunk ilyen közel a megegyezéshez, azonban a kancellárnak igaza van abban, hogy egyezségre kell jutnunk.]

A kivonatot olvasva az olvasó elgondolkodhat azon, hogy Sarkozy elnök úr miért Merkel kancellár véleményét kommentálta, és miért mondta, hogy Merkel a véleményét osztja. Társadalmi szerepek terén úgy tűnik, hogy Sarkozy saját magát hatalmi pozícióba helyezi, míg Merkel hozzá képest valamelyest alárendelt pozícióba kerül, azáltal, hogy Sarkozy kifejezi háláját azért, amit Merkel tett („A kancellárnak igaza van”). A francia kormány weboldalán elérhető a sajtókonferencia teljes átirata francia nyelven, valamint egy videó is (A YouTube http://​www​.youtube​.com​/watch​?v​=W7cWvZRtS3w linken szintén hozzáférhető).

A teljes francia szöveg azonban felfedi, hogy a konferencia kérdés-felelet része sokkal összetettebb volt:

(6)
b.

Question: Monsieur le Président, Madame la Chancelière, comme vous le disiez, la crise grecque menace à nouveau. Monsieur le Président de la République, vous avez dit que les responsables politiques grecs de la

majorité et de l’opposition doivent assumer leurs responsabilités, qu’allez- vous faire s’ils ne le font pas? […]

Merkel: Je crois que la question était adressée au président de la République … Ah, c’était à nous deux? Ah bon, d’accord. Alors que le Président commence.

Sarkozy: Bon, d’abord, Madame MERKEL comme moi, nous pensons que les éléments de l’accord n’ont jamais été aussi proches. Jamais. Que ce soit pour les créanciers privés que pour les créanciers publics. Jamais nous n’avons été aussi proches d’un accord. Mais la Chancelière a raison, il faut conclure. (http://​www​.elysee​.fr​/president​/les​-actualites​/conferences​-de​-presse​/2012​/ conference​-de​-presse​-conjointe​-de​-nicolas​-sarkozy​.12958​.html)

Az átiratból látszik, hogy az újságíró az elején mind Sarkozynek, mind pedig Merkelnek tesz fel kérdéseket (a T/2. számú formát használva: comme vous le disiez), később viszont kifejezetten csak Sarkozyhez intéz kérdéseket. A kérdést követően nem volt azonnal tiszta, hogy kinek szánták, ez észrevehető abból is, amit Merkel mondott: Je crois que la question était adressée au président de la République („Úgy gondolom, hogy ezt a kérdést az elnöknek címezték). A videófelvételen látszik, ahogy a két politikus egymásra néz, mielőtt Merkel közbelép. A közönség soraiból hallható néhány hang (amelyet fentebb, az átiratban három pont jelez a République szó után aminek következtében Merkel letisztázza, hogy ez a rövid kommunikáció letisztázta a beszélők szerepeit (Ah, c’était à nous deux? Ah bon, d’accord. Alors que le Président commence – „Áh, mindkettőnknek? Hát, jó. Akkor kezdi az elnök.”). Sarkozy kezdeti bonja jelként is értelmezhető, amellyel hajlandóságát jelzi a beszélő szerepének felvállalására.

Az ebben részt vevők kialkudták interakciós szerepüket, majd pontosítást kértek a kérdés címzettjével kapcsolatban, és ezeknek fényében tudomásul vették, és elfogadták a beszélő szerepét. Az interakciós szerepek kialkudása azonban kéz a kézben jár a társadalmi szerepek pozícionálásával. Azzal, hogy Sarkozynek adta át a beszélő szerepét, Merkel önmagát a rangidős politikusként pozícionálta, akinek hatalmában áll beszédjogot osztani. Ehhez az értelmezéshez Sarkozy első mondatának újraértelmezésére van szükség. Az eredeti, francia szövegben látszik, hogy valójában mind a saját, mind Merkel nevében válaszolt, hangsúlyozva azt, hogy ugyanazt a nézőpontot képviselik (a T/1. számú nous pensons használatával) és szó sincs arról, hogy Merkelt magához képest pozícionálná, ahogy azt a német átirat sugallja.

Ezen a sajtókonferencián biztosítva volt a szinkrontolmácsolás (a videón látszik, hogy mindkét politikus fejhallgatót visel) Merkel beszédfordulójában csak a tolmács által franciára tolmácsolt szöveg hallható. Az eredetileg elhangzó német szöveghez való hozzáférés érdekében a német kormány weboldalán található átiratra támaszkodtam. A sajtókonferencia tényleges diszkurzív eseményének a weboldal számára készített átiratba történő átültetése közben néhány változtatás is történt, például kihagyás, vagy grammatikai és stílusbeli fokozás. A fentebbi kivonatban látható csevegés és a metakommunikatív kommentek olyan elemek, amiket eltüntettek az átiratból mielőtt a német kormány weboldalára felkerültek. Ebből viszont az következik, hogy a tolmács által elmondottak egy része nem hozzáférhető a nyilvánosság és a kutatók számára. Emiatt lehetetlen kinyomozni, hogy a kérdés címzettje körüli zavart a tolmács okozta, avagy sem. Testbeszédük és arckifejezésük alapján egyik politikus sem volt abban biztos, hogy melyikőjüknek kellett volna válaszolnia.

A sajtókonferencia későbbi szakaszában egy Merkel kancellárnak franciául címzett kérdés egy 11 beszédfordulóból álló beszélgetéshez vezetett Sarkozy és az újságíró között, amelyet rövidített formában reprodukáltam lentebb (e kivonat egy részletesebb elemzéséért lásd Schäffner 2015 2015 “Follow-Ups in Interpreter-Mediated Interviews and Press Conferences.” In Follow-Ups in Political Discourse: Explorations across Contexts and Discourse Domains, ed. by Elda Weizman and Anita Fetzer, 205–230. Amsterdam: John Benjamins.Google Scholar):

(7)
a.

Question Madame la Chancelière, pour suivre la question de ma consœur, vous avez laissé bercer votre intention de soutenir la candidature du président de la République. Pouvez-vous nous dire pourquoi ? Sarkozy: C’est vous qui annoncez ma candidature ce matin.

Question: Non, pas du tout. […]

Question: C’est vrai que l’on a tous ressenti, ici, que cette émission de télévision que vous faîtes en commun ce soir est peut-être aussi une preuve du soutien que Madame la Chancelière vous apporte, peut-être que je me trompe?

[Fordítás: Kérdés: Kancellár asszony, hogy kollégám gondolatmenetét folytassam, Ön az elnök jelöltségét támogatni szándékozik. Elmondaná, hogy miért?

Sarkozy: Ön volt az, aki jelöltségemet a mai nap reggelén bejelentette.

Kérdés: Nem, egyáltalán nem. […]

Kérdés: Igaz lehet a sejtésünk, hogy a ma esti közös TV-műsor bizonyíték arra, hogy a kancellár asszony Önt támogatja, vagy netán tévedek?]

Mivel a nyitó kérdés határozottan a német kancellárnak szólt, ezért tulajdonképpen Sarkozy közbelépése nem képez koherens kapcsolatot az előző beszédfordulóval. Interakciós szerepek tekintetében olyan beszédjogot vállal magára, amely nem következik a kérdező kommunikációs szándékából. Ezáltal társadalmi szerepén belül egy hatalmi helyzetbe pozícionálja magát, mint egyedüli személy, aki jelöltségét kinyilatkoztathatja. Habár sajtókonferenciákon meglehetősen ritka az, hogy ilyen hosszas szóváltásba keveredjen egy politikus egy újságíróval, ezek a szóváltások is hozzájárulnak a résztvevők pozícionálásához. A sajtókonferenciákon az újságíróknak megvan a saját társadalmi szerepük, és céljuk, amely jól látható az esetlegesen előzetes diszkurzust magába foglaló komplex kérdőívekben (ami szintén példája a rekontextualizációnak). Sarkozy nem a kérdést nehezményezte, hanem annak formáját. Konfrontálódik az újságíróval, és úgy pozícionálja őt, mint aki túllépett szerepkörén, ami arculatfenyegető aktusként is értelmezhető. A várt kérdés-felelet sorozatot megszakítva beavatkozott az előre felállított fontossági sorrendbe. Az újságíró ennek következtében saját magát részben mentegetőző személyként pozícionálja (a excusez-moi használatával), szavait pedig próbálja belefonni a kérdésének megformálására vonatkozó indoklásba.

Az egész szóváltás nagyon gyors volt, ami biztos problémát okozott a szinkrontolmácsnak. Az átirat német változata jelentősen rövidebb. A Sarkozy és újságíró közötti kommunikáció mindössze hat beszédfordulót ölelt fel. Sarkozy néhány szavát hibásan úgy tüntették fel, mintha az újságíró mondta volna azokat.

(7)
b.

Frage: Frau Bundeskanzlerin, ich schließe an das an, was meine Kollegen gefragt haben. Sie haben gesagt, dass Sie die Kandidatur des französischen Präsidenten unterstützen möchten. Können Sie uns sagen, warum Sie das tun?

Sarkozy: Sie haben jetzt meine Kandidatur angekündigt, wenn ich das richtig verstehe. […]

Frage: Sie machen heute ein gemeinsames Fernsehinterview. Das ist vielleicht auch ein Beweis für die Unterstützung der Bundeskanzlerin in Ihre Richtung.

A német tolmács hangja nem hallható a videón, és Merkel sem látható e szóváltás során. Emiatt nem lehetséges kijelenteni, hogy a német átirat mindent rögzít-e, amit a tolmács mond, vagy csak egy részét. Ugyanolyan nehéz megítélni, vajon Merkelnek sikerült-e rájönnie, hogy ki mit mondott, viszont biztos, hogy rájött, mi történik pozícionálási téren. Miután az újságíró visszatért eredeti kérdéséhez, Merkel először általánosságban fejti ki gondolatait a jó szokásokról a francia–német együttműködésben, majd beszédfordulóját a következőképpen fejezi be:

(8)
a.

Merkel: Ich unterstütze Nicolas Sarkozy in jeder Fasson, weil wir einfach miteinander zu befreundeten Parteien gehören egal, was er tut.

[Fordítás: Minden szempontból támogatom Sarkozyt, függetlenül attól, hogy mit csinál, egyszerűen azért, mivel a pártok, amelyeknek tagjai vagyunk közeli kapcsolatot ápolnak egymással.]

A teljes francia átirat végén egy plusz mondat szerepel (szó szerint: „Ez a jelöltségre vonatkozik”)

(8)
b.

Merkel: Je soutiens Nicolas SARKOZY sur tous les plans, parce que nous appartenons à des partis amis, de toute façon.

Cela, c’était par rapport à la candidature.

Ez az utolsó mondat formailag különbözik az előző állítástól a francia átiratban, és új sorban is jelenik meg. Egy részletesebb elemzésre ad lehetőséget, ha a videót is felhasználom, amelyben látszik, hogy Merkel a nyilatkozatát az egal, was er tut szavakkal fejezte be. Ez a kijelentés némi morajt és nevetést váltott ki a közönségből, emiatt Merkel egy mosoly kíséretében tisztázta a helyzetet, ezt az átiratban látottak szerint került tolmácsolásra. Saját szavai (In Bezug auf die Kandidatur, wollte ich nur sagen) a szinkrontolmácsolás miatt nehezen hallhatóak a videón, és a német kormány weboldalán található átiratba nem kerültek bele. A média azt, hogy Merkel Sarkozy jelöltségét határozottan támogatta, túlnyomórészt úgy értékelte, mint egy nem odaillő beavatkozást. A politikusok pozícionálásában további változásokat idéz elő a sajtókonferenciákon és médiában leadott adásokban történő rekontextualizáció.

6.Konklúzió: a tolmácsok által közvetített sajtókonferenciák diskurzuselemzésének hatóköre és határa

A diskurzuselemzési kutatásokból (például Weizman 2008Weizman, Elda 2008Positioning in Media Dialogue. Dialogue Studies 3. Amsterdam: John Benjamins. CrossrefGoogle Scholar; Clayman and Heritage 2002b 2002b “Questioning Presidents: Journalistic Deference and Adversarialness in the Press Conferences of Eisenhower and Reagan.” Journal of Communication 52 (4): 749–775. CrossrefGoogle Scholar) látszik, hogy a politikai interjúk és a sajtókonferenciák többek, mint információ-, és véleménygyűjtő események. Olyan helyzetek, amelyekben a résztvevőket pozícionálják, és identitásukat konstruálják. Amikor a sajtókonferenciákat egy tolmács közvetíti, ezek a helyzetek háromirányú kommunikációvá válnak, amely következtében a pozícionálás és az identitás konstruálása komplexebbé válik. A jelen tanulmányban a tapasztalati úton szerzett információk szemléltetik a tolmácsok által közvetített sajtókonferenciákon a beszélő pozícionálásának diszkurzív jellemzőit. A kvalitatív, kismintás tanulmány azt is szemléltette, hogy az elemzést a különböző, más értelmezéseket is lehetővé tévő források gazdagíthatják.

Az a körülmény, hogy a sajtókonferenciákat tolmácsok közvetítik, nem befolyásolja lényegesen a diszkurzív esemény céljait és konvencióit, azonban a kommunikációs dinamikát igen.

A tolmácsok jelenléte csekély mértékben befolyásolja a beszélők szerepének kialkudását, a fontossági sorrend kezelését és az interakció szervezését. Azonban a politikusok pozícionálása és ábrázolása csak ritkán ered a tolmács előadásából (például az 1. példában), és lehet, hogy szövegkörnyezettel kapcsolatos tényezők okozzák. Elképzelhető, hogy a beszélő pozícionálásában bekövetkező változások a tolmácsolást lehetővé tevő intézkedések miatt következnek be, ahogy egy másik tanulmányban (Schäffner 2012c 2012c “Follow-Ups and Interpreter-Mediated Discourse.” In Proceedings of the ESF Strategic Workshop on Follow-Ups across Discourse Domains: A Cross-cultural Exploration of Their Forms and Functions, ed. by Anita Fetzer, Elda Weizman, and Elisabeth Reber, 236–247. Würzburg: Universität Würzburg. http://​opus​.bibliothek​.uni​-wuerzburg​.de​/volltexte​/2012​/7165/) a Barack Obama amerikai elnök, és Hu kínai elnök által tartott sajtókonferenciával szemléltettem. Azon a sajtókonferencián a szinkrontolmácsolásról konszekutív tolmácsolásra való átállás miatt meghosszabbították a rendelkezésre álló időt, és maga a tolmácsolás is téma volt, mind az újságírók kérdéseiben, mind az eseményt követő médiában megjelenő riportokban. A politikusok pozícionálásában bekövetkezhetnek további változtatások és módosítások a rekontextualizációs folyamatok során (az adott nemzet weboldalára az átirat kikerülése, valamint a tömegmédiában való megjelenés), ami a politika és politikusok konstruálására is hatást gyakorol. Ez ugyanúgy megtörténik a tolmács nélküli sajtókonferenciákon is.

A jelen tanulmány diskurzuselemzésen alapszik, megírásához a sajtókonferenciák kiadott átiratait használtam, és videófelvételekkel egészítettem ki. Megpróbáltam szemléltetni, hogy a kritikai diskurzuselemzés és a szociopragmatika különböző fogalmai, mint például a beszédforduló, az arcmunka, a diszkurzív szerep és az identitáskonstrukció ugyanúgy használhatóak olyan esetekben, amikor tolmácsok közvetítenek. Az elemzést az is korlátozta, hogy a diszkurzív eseményeket nem közvetlenül figyeltem meg. Bár a videófelvételek elérhetőek, nem hallható rajta az összes résztvevő hangja, köztük a tolmácsé sem, és nem engednek belátást a résztvevők elhelyezkedésébe sem. Ebből kifolyólag akadnak módszertani határok a diszkurzív gyakorlat és annak intézményi felépítése közötti összefüggés felfedésében. A tolmácsok által közvetített sajtókonferenciák átfogóbb megértéséhez a diskurzuselemzést egy szociológiai elemzéssel kellene kombinálnom azáltal, hogy a sajtókonferenciák működését és a résztvevők elhelyezkedésével kapcsolatos döntéshozatalt, valamint megvizsgálom az azt követő, átiratokat a weboldalra juttató folyamatokat. A nemzetközi sajtókonferenciákon a politikusok egy „publikus, mediatizált közegben végzik politikai tevékenységüket” (Fetzer és Bull 2013Fetzer, Anita, and Peter Bull 2013 “Political Interviews in Context.” In Analyzing Genres in Political Communication, ed. by Piotr Cap and Urszula Okulska, 73–99. Amsterdam: John Benjamins. CrossrefGoogle Scholar, 85). A tolmácsok is dolgoznak ilyen közegben. Egy tolmács által közvetített sajtókonferencia tehát nagyobb rálátást adhat a tolmácsolás ezen, politikát és politikusokat konstruáló szerepére.

Megjegyzések

1.A nemzetek saját weboldalain megtalálhatóak a beszélőnek és címének feltüntetésére vonatkozó konvenciók. A német kormány weboldalán a „BK’in” és „PM” rövidítéseket találhatjuk, amelyek a Bundeskanzlerin (szövetségi kancellár) és Prime Minister (miniszterelnök) pozíciók megnevezéseit rövidítik. A brit kormány weboldala nagy, félkővér betűket használ, és csak a látogató nevét tünteti fel, míg a fogadónak csak a posztját (például MERKEL KANCELLÁR, MINISZTERELNÖK). Hasonlóan jár el a francia kormány is (M. CAMERON, ELNÖK) Az egyszerűség és következetesség kedvéért nem az eredeti formátumot és elrendezést fogom használni és a példákban csak a politikusok vezetéknevét fogom félkövér betűvel szedni.
2.Hálás vagyok egy független szemlélőnek, hogy rámutatott erre.
3.Mivel a videóban nem hallható a tolmács aki Cameron mondandóját németre tolmácsolta, ezért a nemét nem is tudjuk meghatározni. A Merkel mondandóját angolra tolmácsoló személy nő volt.
4.Az átiratokban nagybetűvel, teljes névvel tüntetik fel a sajtókonferencián részt vevő politikusokat. Mivel ez egy szó szerinti idézet, nem változtattam meg a formátumot.
5.Az átiratokban csak Frageként szerepel („kérdés”) és az újságírókat általában sem névvel, sem az általuk képviselt újság megnevezésével nem azonosítják. A sajtókonferencián viszont az újságírók bemutatkoznak, és egy kutató számára a videó segíthet azonosítani, hogy ki kérdezte a kérdést, és milyen nyelven. Ezeket a bemutatkozásokat gyakran nem tolmácsolják.

Irodalom

Baker, Mona
1997 “Non-cognitive Constraints and Interpreter Strategies in Political Interviews.” In Translating Sensitive Texts: Linguistic Aspects, ed. by Karl Simms, 111–129. Amsterdam: Rodopi.Google Scholar
2006 “Contextualization in Translator- and Interpreter-Mediated Events.” Journal of Pragmatics 38 (3): 321–337. CrossrefGoogle Scholar
Baker, Paul, Costas Gabrielatos, Majid Khosravinik, Michał Krzyżanowski, Tony McEnery, and Ruth Wodak
2008 “A Useful Methodological Synergy? Combining Critical Discourse Analysis and Corpus Linguistics to Examine Discourses of Refugees and Asylum Seekers in the UK Press.” Discourse & Society 19 (3): 273–306. CrossrefGoogle Scholar
Bhatia, Aditi
2006 “Critical Discourse Analysis of Political Press Conferences.” Discourse & Society 17 (2): 173–203. CrossrefGoogle Scholar
Bull, Peter, and Anita Fetzer
2006 “Who are We and Who Are You? The Strategic Use of Forms of Address in Political Interviews.” Text & Talk 26 (1): 3–37. CrossrefGoogle Scholar
Clayman, Steven E., and John Heritage
2002aThe News Interview. Journalists and Public Figures on the Air. Studies in Interactional Sociolinguistics 16. Cambridge: Cambridge University Press. CrossrefGoogle Scholar
2002b “Questioning Presidents: Journalistic Deference and Adversarialness in the Press Conferences of Eisenhower and Reagan.” Journal of Communication 52 (4): 749–775. CrossrefGoogle Scholar
Ekström, Mats, and Marianna Patrona
eds. 2011Talking Politics in Broadcast Media. Cross- cultural Perspectives on Political Interviewing, Journalism and Accountability. Discourse Approaches to Politics, Society and Culture 42. Amsterdam: John Benjamins. CrossrefGoogle Scholar
Fetzer, Anita
2007 “Challenges in Political Interviews: An Intercultural Analysis.” In Political Discourse in the Media, ed. by Anita Fetzer and Gerda Lauerbach, 163–195. Amsterdam: John Benjamins. CrossrefGoogle Scholar
Fetzer, Anita, and Peter Bull
2013 “Political Interviews in Context.” In Analyzing Genres in Political Communication, ed. by Piotr Cap and Urszula Okulska, 73–99. Amsterdam: John Benjamins. CrossrefGoogle Scholar
Hatim, Basil, and Ian Mason
1990Discourse and the Translator. London: Longman.Google Scholar
Heritage, John, and Steven E. Clayman
2013 “The Changing Tenor of Questioning over Time. Tracking a Question Form across US Presidential News Conferences, 1953–2000.” Journalism Practice 7 (4): 481–501. CrossrefGoogle Scholar
Mason, Ian
ed. 2001Triadic Exchanges. Studies in Dialogue Interpreting. Manchester: St. Jerome.Google Scholar
Montgomery, Martin
2011 “The Accountability Interview, Politics and Change in UK Public Service Broadcasting.” In Talking Politics in Broadcast Media. Cross-cultural Perspectives on Political Interviewing, Journalism and Accountability, ed. by Mats Ekström and Marianna Patrona, 33–55. Amsterdam: John Benjamins. CrossrefGoogle Scholar
Munday, Jeremy
2012Evaluation in Translation. Critical Points of Translator Decision-Making. Abingdon: Routledge.Google Scholar
Schäffner, Christina
2012a “Press Conferences and Recontextualisation.” In Ensayos sobre tra- ducción jurídica e institucional. Essays on Legal and Institutional Translation, ed. by Icíar Alonso Araguás, Jesús Baigorri Jalón, and Helen J. L. Campbell, 69–83. Granada: Editorial Comares.Google Scholar
2012b “Unknown Agents in Translated Political Discourse.” Target 24 (1): 103–125. CrossrefGoogle Scholar
2012c “Follow-Ups and Interpreter-Mediated Discourse.” In Proceedings of the ESF Strategic Workshop on Follow-Ups across Discourse Domains: A Cross-cultural Exploration of Their Forms and Functions, ed. by Anita Fetzer, Elda Weizman, and Elisabeth Reber, 236–247. Würzburg: Universität Würzburg. http://​opus​.bibliothek​.uni​-wuerzburg​.de​/volltexte​/2012​/7165/
2015 “Follow-Ups in Interpreter-Mediated Interviews and Press Conferences.” In Follow-Ups in Political Discourse: Explorations across Contexts and Discourse Domains, ed. by Elda Weizman and Anita Fetzer, 205–230. Amsterdam: John Benjamins.Google Scholar
van Dijk, Teun A.
2008Discourse and Power. Basingstoke: Palgrave Macmillan.Google Scholar
Wadensjö, Cecilia
2000 “Co-constructing Yeltsin – Explorations of an Interpreter-Mediated Political Interview.” In Intercultural Faultlines. Research Models in Translation Studies I: Textual and Cognitive Aspects, ed. by Maeve Olohan, 233–252. Manchester: St. Jerome.Google Scholar
2009 “Clinton’s Laughter: On Translation and Communication in TV News.” CTIS Occasional Papers 4: 71–86.Google Scholar
Weizman, Elda
2008Positioning in Media Dialogue. Dialogue Studies 3. Amsterdam: John Benjamins. CrossrefGoogle Scholar
Wodak, Ruth, and Michael Meyer
eds. 2001Methods of Critical Discourse Analysis. London: Sage.Google Scholar

A szerző elérhetősége

Christina Schäffner

School of Languages and Social Sciences

Aston University

Aston Triangle

Birmingham B4 7ET

UK

c.schaeffner@aston.ac.uk