3.1Nem, ország és kor

A 305 válaszadó 70 százaléka nő volt, ami nagyjából összhangban van a fordító szakmával, ahol a nők aránya „70 százalék vagy annál is több” (Pym et al. 2012Pym, Anthony, François Grin, Claudio Sfreddo, and Andy L. J. Chan 2012 The Status of the Translation Profession in the European Union. Luxembourg: European Commission., 3). A válaszadók 51 országban és főleg Európában élnek: a legnagyobb számban képviselt ország Németország, Finnország, Spanyolország, az Egyesült Királyság és Olaszország – ebben a sorrendben –, ami körülbelül megfelel az EST legnagyobb arányban képviselt országainak (Finnország azonban felülreprezentált volt a felmérésben). A válaszadók életkora 22 és 80 év között volt, legtöbbjük a harmincas–negyvenes éveiben járt (lásd az 1. ábrát).

3.2Nemzetközi mobilitás

Arra a kérdésre, hogy életük során hány országban éltek „több mint egy évig”, a kutatók csupán 29 százaléka válaszolta azt, hogy csak egy országban, míg 40 százalékuk kettőben, 22 százalékuk háromban, a többiek pedig még ennél is több országban. Így ebben az értelemben 71 százalékukat lehet „nemzetközileg mobilnak” nevezni. Az eredmény viszonylag nagymértékű hajlandóságot fed fel a mobilitással kapcsolatban, nem áll azonban rendelkezésünkre olyan adat, amely lehetővé tenné a tudományos munkát nem végző fordítókkal és tolmácsokkal való pontos összehasonlítást. A mobilitás mértéke azonban mindenképp magasabb, mint általában a kutatók körében: egy, az Európai Bizottság által készített beszámoló szerint a felsőoktatási intézmények kutatóinak csupán 56 százaléka „nemzetközileg mobil”. A „mobilitást” ők így definiálták: „legalább 3 hónapig dolgozott azon az országon kívül, ahol a legmagasabb végzettségét szerezte” (Európai Bizottság 2010European Commission 2010 Study on Mobility Patterns and Career Paths of EU Researchers. Final Report. Accessed October 2015. http://​goo​.gl​/d2IV0D., 72). Ezek szerint ők hozzánk képest jóval alacsonyabbra tették a lécet.

3.3Intézményes keretek között folyó tanulmányok

A kérdőív utolsó részét, amely a válaszadók intézményes képzéséről szólt, csak 274-en töltötték ki a 305-ből. Bár nincs információnk arról, miért döntöttek 31-en úgy, hogy erre a kérdésre nem válaszolnak, az eredményül kapott minta egy olyan szakmai csoportot mutat, amely igen magasan képzett: a fordítói diplomával rendelkező és legmagasabb végzettségüket megadó válaszadóknak (185) 50 százaléka rendelkezik PhD-fokozattal, 3,5 százalékuknak a kérdőív kitöltésekor folyamatban volt a doktori képzése, további 34 százalékuknak pedig mesterfokozatú diplomájuk van.

A 274 kutatónak csupán 68 százaléka válaszolta azt, hogy „hivatalos fordítói vagy tolmács végzettséggel rendelkezik”, ami meglepően alacsony számnak tűnhet. Ez azonban még mindig magasabb, mint egy hasonló kutatásban kapott eredmény: a Francia Fordítók Társasága (Société Française des Traducteurs) arról számolt be, hogy az 1377 megkérdezett tagjának csak 61 százaléka rendelkezik felsőfokú végzettséggel a fordítás vagy a tolmácsolás területén (SFT 2010SFT (Société Française des Traducteurs) 2010 Enquête tarifs traducteurs 2009 Accessed October 2015. http://​goo​.gl​/p7b2Mt., 10). Ugyanakkor a hivatalos fordítói végzettséggel rendelkező kutatók száma különösen a 40 év alattiak körében magas (1. táblázat). A legtöbb esetben ez azzal magyarázható, hogy azokban az években, amikor a kutatók egyetemre jártak, még nem létezett hivatalos fordítóképzés: 1980-ban csak 108 egyetemi szintű fordító és/vagy tolmácsképző működött (Caminade és Pym 1998Caminade, Monique, and Anthony Pym 1998 “Translator-training Institutions.” In Encyclopedia of Translation Studies, Ed. by Mona Baker, 280–285. London: Routledge.), míg 2015-ben ez a szám már 500 fölött volt (EST 2015EST (European Society for Translation Studies) 2015 Translator Training Observatory. Accessed October 2015. http://​goo​.gl​/ZjAPYQ.). Mindez azt jelenti, hogy a képzések számának látványos emelkedése még mindig visszatükröződik a kutatói közösségben: minél idősebb az ember, annál kisebb az esélye annak, hogy hivatalos fordítói vagy tolmács végzettsége van.

A képzés viszonylagos hiánya részben azt is megmagyarázhatja, hogy a 274 válaszadónak miért csak 67 százaléka válaszolta erre a kérdésre, hogy „a fordítástudomány területén vagy fordítói vagy tolmács munkakörben dolgozott”, amikor a húszas évei közepén járt. Azaz 33 százalékuk más területen dolgozott – ez a szám meglehetősen közel van a Francia Fordítók Társaságának adataihoz, amelyek szerint a fordítók 38 százaléka nem a fordítói pályán kezdte meg a karrierjét (SFT 2010SFT (Société Française des Traducteurs) 2010 Enquête tarifs traducteurs 2009 Accessed October 2015. http://​goo​.gl​/p7b2Mt., 11). Akkor ez a 91 kutató vajon mivel foglalkozott? Az adatok részletes lebontása érdekes információkat ad arról, milyen tevékenységek járulhatnak hozzá ahhoz, hogy valaki elkezdjen a fordítás iránt érdeklődni: 29 százalékuk nyelvvel és nyelvészettel foglalkozott, 20 százalékuk tanított, 14 százalékuk tanult (feltehetően doktori képzésben), 8 százalékuk az „üzleti és pénzügyi világban” mozgott, további 8 százalékuk az „irodalmat” jelölte meg, és ezeken kívül felsoroltak még egy sor kevésbé gyakori tevékenységet is, mint például „művészetek”, újságírás, „állatok”, turizmus, antropológia, régészet, építészet, mérnöki munka, filmgyártás és hadsereg.

4.1A fordítói tevékenységek általában

Megkérdeztük a kutatókat, hogy „fordítottak-e valaha rendszeresen”, majd öt válaszlehetőséget adtunk nekik: Soha, Fizetés nélküli tevékenységként, Egy másik fizető tevékenység részeként, Másodlagos fizető tevékenységként, Elsődleges tevékenységként (ez a megélhetése) és Egyéb. Nem határoztuk meg pontosan, mit nevezünk „rendszeresnek”, illetve a válaszadók három választ is megjelölhettek, mivel sokan közülük különböző jellegű fordítói munkákat végeztek karrierjük egyes szakaszaiban. Erre a kérdésre 296 válasz érkezett. Csak 13 kitöltő (4%) válaszolta azt, hogy Soha, és mivel ez logikusan kizárja a többieket, levonhatjuk a következtetést, hogy 283 kutató, vagyis a válaszadók 96 százaléka rendszeresen végez fordítói tevékenységet.

A válaszokból kapott adatok a 2. ábrán láthatók. A 296 válaszadó közül 168-nak (57%) a fordítás (a továbbiakban a tolmácsolást is magában foglalja) Másodlagos fizető tevékenységet jelentett, ami talán nem meglepő, hiszen a fordítás olyan tevékenység, amelyet bizonyos esetekben eléggé könnyű kombinálni a tudományos munkával. Ennél viszont érdekesebb az, hogy 127 kutató (az erre a kérdésre válaszolók körülbelül 43 százaléka) számára a fordítás régebben Elsődleges tevékenység volt, ami azt jelenti, hogy a kutatók egy jelentős része pályafutása során egy bizonyos ponton áttért a hivatalos fordítói pályáról a tudományos munka világába.

Minket az érdekelt, hogy a fordítói munka milyen kapcsolatban áll a kutatók pályafutásával. Erre két lehetséges mérőszámunk volt: a publikált tudományos cikkek száma (2. táblázat) és a megadott életkor (3. táblázat). Egyik esetben sem volt lehetséges megállapítani egyértelmű mintázatot a Soha opció esetén, mivel ezt túl kevesen választották. Megmutatkozott azonban egy bizonyos mintázat az Elsődleges és Másodlagos tevékenységeknél: azok a kutatók, akiknek kevesebb kutatási beszámolóját publikálták, jelentősen többet foglalkoztak az általuk megnevezett fordítói tevékenységekkel (lásd a vastagon szedett számokat a 2. táblázatban).

Ez a jelenség magyarázatot igényel. A tapasztaltabb kutatók az összes korábbi tevékenységükkel kapcsolatban nyilatkoztak, tehát elméletben nekik több lehetőségük volt a fordítás területén tevékenykedni, ennek ellenére mégis kevesebb fordítási munkáról számolnak be. Ezért azt feltételezzük, hogy ez a jelenség nem az életkortól függ (azaz nem azt jelenti, hogy a szakemberek fiatalabb korukban többet fordítanak, idősebb korukban pedig kevesebbet). Ezt részben igazolja a kor szerinti elemzés (lásd a 3. táblázatot), ahol a 30 év fölötti kutatók esetében egyértelmű mintázat figyelhető meg: minél idősebb a válaszadó, annál kevesebb fordítási munkáról számol be. Vagyis a munkahipotézisünk az, hogy a kutatómunka és a fordítói tevékenység – mint Elsődleges és Másodlagos tevékenység – kombinációja növekvő tendenciát mutat, amelyet a fiatalabb kutatók vezetnek.

A kérdőívből származó adatok azt is lehetővé teszik, hogy megvizsgáljuk az egyes fordítói szakterületeket, amelyeken a kutatók aktívak voltak pályájuk során. Itt azt számoljuk, milyen gyakran nevezték meg az adott szakterületet az egyes tevékenységtípusokon belül (4. táblázat), figyelembe véve, hogy a válaszadók egynél több tevékenységtípust is választhattak (és egynél több fordítói szakterületet). A számok azt mutatják, hogy a Fizetés nélküli munka különleges helyzetben van, mert egyedül ennél említették a Műfordítást gyakrabban, mint a Szakfordítást/Tudományos fordítást (lásd a vastagon szedett számokat a 4. táblázatban). Ezekkel a számadatokkal kapcsolatos további észrevételeinket lentebb részletezzük, mivel mindegyik tevékenységet külön-külön vizsgáljuk meg.

Az egyes tevékenységtípusok területén eltöltött évekről az 5. táblázat ad információt: minél kevésbé függ a szakemberek megélhetése a fordítástól (a táblázatban jobbra haladva), annál kevesebb évet töltenek el az adott tevékenységtípus területén. Vagyis a leghosszabb időszakot az Elsődleges és a Másodlagos tevékenység esetén jelölték meg (31 és 33 százalék a két kategórián belül).

Arra is kíváncsiak voltunk, milyen fordítói szakterületeket kombinálnak egymással a kutatók. Ehhez vettük azokat a szakterületeket, amelyeket Elsődleges tevékenységként jelöltek meg, majd kiszámoltuk, hogy a kutatók hány százaléka kombinálta ezeket valamilyen más tevékenységgel. Például 38 kutató jelezte, hogy a Konferenciatolmácsolás az Elsődleges tevékenysége volt, de 61 százalékuk (23 fő) Szakfordítást/Tudományos fordítást is végzett ezzel egy időben, 45 százalékuk Dialógustolmácsolt, 18 százalékuk Műfordítással, 13 százalékuk Audiovizuális fordítással, 8 százalékuk pedig Lokalizációval (L10n) foglalkozott (lásd a 6. táblázatot – mivel a legtöbb kutató többféle tevékenységet is végzett, ezért a százalékok összege több, mint 100). Ennek a 38 konferenciatolmácsnak csupán 23 százaléka (8 fő) foglalkozott kizárólag tolmácsolással. Ez az eredmény összecseng Brown (2002)Brown, Sally 2002 Do Interpreters Translate? Results of an E-mail Survey of AIIC Members to Determine If Interpreters Also Work as Translators. Consortium for Training Translation Teachers. Accessed October 2015. http://​goo​.gl​/kIinas. beszámolójával, amely szerint 374 AIIC-tagnak (International Association of Conference Interpreters – Konferenciatolmácsok Nemzetközi Egyesülete) nem egészen 70 százaléka az írásbeli fordítás területén is tevékenykedett. A fentiekből azt az általános következtetést vonhatjuk le, hogy nagyon kevés olyan tudományos munkát is végző fordító van, aki csak egyetlen szakterületen dolgozik, illetve azt is, hogy gyakorlatilag mindenki fordított szakszövegeket/tudományos szövegeket a karrierje során valamikor. Megfigyelhetjük, hogy a Konferenciatolmácsolás és a Dialógustolmácsolás együtt fordul elő – érthető módon –, valamint azt is, hogy a Lokalizáció egyértelműen inkompatibilis a Dialógustolmácsolással, a Műfordítással vagy az Audiovizuális fordítással (habár csupán 19 kutató választotta a Lokalizációt Elsődleges tevékenységként).

Most pedig nézzük meg az egyes tevékenységtípusokat egyesével is.

4.2Fordítás mint elsődleges tevékenység

Azoktól a kitöltőktől, akik azt nyilatkozták, hogy a fordítás jelenleg (vagy régebben) Elsődleges tevékenységük (volt), megkérdeztük, milyen típusú fordításokat végeztek és mennyi ideig. Összesen 127 kutató választotta ezt a lehetőséget (az Elsődleges tevékenységet), és annyi fordítástípust választhattak ki, amennyit szerettek volna. Összesen 233 válasz érkezett.

Legtöbben a Szakfordítást/Tudományos fordítást választották (36%), ezt követte a Konferenciatolmácsolás (16%), Műfordítás (10%), Dialógustolmácsolás (9%), Lokalizáció (8%), végül pedig az Audiovizuális fordítás (5%). Az Egyéb kategórián belül felsorolták még a jogi fordítást, művészetet, oktatást, pénzügyet, marketinget és a vallást is.

Ennél azonban talán meglepőbb az az időtartam, ameddig ezek a tevékenységek Elsődlegesek voltak: a legrövidebb 6 hónap volt, a leghosszabb pedig 40 év, de a kitöltők 57 százaléka (68 kutató) 6 évnél hosszabb időperiódust adott meg, beleértve azt a 31 százalékot, akik több mint 10 évet jelöltek meg. Itt szeretnénk megjegyezni, hogy azoknak a kutatóknak, akik Elsődleges tevékenységként fordítanak több mint 10 éve, lényegesen kisebb százaléka nő (54 százalék az egész mintára jellemző 70 százalékhoz képest).

Úgy tűnik, a gyakorló fordítás és a tolmácsolás nincs erősen negatív hatással a tudományos produktivitásra: 15 százaléka azoknak, akiknek a fordítás Elsődleges tevékenysége volt (127 válaszadó), több mint 30 cikket publikált, összehasonlítva az egész mintára jellemző 12 százalékkal (274 válaszadó). De ne felejtsük, ehhez a csoporthoz az idősebb korosztály tartozik (mivel több év telik el, amíg valaki eljut cikkek publikálásáig). Ha azonban csak azt a 159 kutatót vizsgáljuk, akik 40 évesek vagy annál idősebbek, akkor azt láthatjuk, hogy 31 százalékuk fejenként több mint 30 cikket publikált. A fent említett 159 idősebb kutató közül annak a 69-nek, akik Elsődleges tevékenységként fordítanak, a 26 százaléka több mint 30 cikket írt. Vagyis a fordítás mint Elsődleges tevékenység összefügghet a tudományos produktivitás 5 százalékpontos csökkenésével, ami teljesen érthető összefüggés.

4.3Fordítás mint másodlagos fizető tevékenység

Összesen 168 válaszadó nyilatkozott úgy, hogy a fordítás számára Másodlagos fizető tevékenység volt, vagy még most is az, ami azt jelenti, hogy ezt a lehetőséget választották leggyakrabban (lásd a 2. ábrát). A nyelvi közvetítések típusai hasonlók az Elsődleges tevékenységnél megadottakkal (lásd a 4. táblázatot), habár csekély mértékű csökkenés látható a Konferenciatolmácsolás és a Lokalizáció esetében (néggyel kevesebb nyelvi közvetítő választotta mindkét esetben e két lehetőséget), mivel ezek vélhetően olyan jellegű tevékenységek, amelyeknek nem fordít hátat könnyedén az ember. Jelentős növekedés tapasztalható a Műfordítás területén is (25-tel több), aminek szintén érthető okai vannak: ha az ember fő bevételi forrása az egyetemi munkájából származik, akkor megengedheti magának, hogy irodalmi műveket fordítson. Ezen a ponton szeretnénk megjegyezni, hogy egy, a Műfordítói Egyesületek Európai Tanácsa (Conseil Européen des Associations de Traducteurs Littéraires) által végzett felmérés szerint Európában a műfordítók jövedelme csupán 40–67 százaléka a gyári munkásokénak (Fock et al. 2008Fock, Holger, Martin de Haan, and Alena Lhotová 2008 Comparative Income of Literary Translators in Europe. Brussels: Conseil Européen des Associations de Traducteurs Littéraires. Accessed October 2015. http://​goo​.gl​/7LRLtM., 69).

A fordítással mint Másodlagos tevékenységgel eltöltött évek száma feltűnően hasonló az Elsődleges tevékenységnél megadott számokhoz (lásd az 5. táblázatot), illetve jelentős túlsúlyban van a 10 évnél hosszabb ideig tartó elköteleződés (33 és 31 százalék az egyes kategóriákon belül). Az ilyesmit nem igazán lehet átmeneti tevékenységnek nevezni.

4.4Fordítás mint a fő tevékenység része

Abból a 47 válaszadóból, akik azt nyilatkozták, hogy a fordítás „a fő tevékenységük része” volt, csak 44 adta meg pontosan, hogy mi is volt ez a fő tevékenység. Állításuk szerint ennek a munkának a legnagyobb részét (a válaszok 59 százalékában) az oktatás területén végezték (lásd a 7. táblázatot). Vagyis ezek a kutatók az egyetemi munkájuk keretein belül fordítanak: vagy saját maguk, vagy az egyetem többi dolgozója számára. Felsoroltak azonban egyéb szakterületeket is: kereskedelem és pénzügy (20%), „művészetek” (6%), adminisztráció (5%), „emberi erőforrások” (5%) és „nehézipar” (5%). Mivel ezeket a leírásokat maguk a válaszadók adták, nehéz őket teljes bizonyosággal kategóriákba sorolni. Azt is feltételezhetjük azonban, hogy az „adminisztráció” és az „emberi erőforrások” az egyetemi rendszerhez tartoznak, ezért inkább az „oktatás” százalékos adatait növelhetnék.

Ez pedig megmagyarázná, hogy a „szakfordítás/tudományos fordítás” százalékos adatai miért magasabbak itt, mint az Elsődleges vagy Másodlagos tevékenységeknél (38 százalék a 36 százalékhoz képest, lásd a 4. táblázatot), mivel feltehetően főleg oktatási vagy kutatási anyagokról van szó.

Ebben a tevékenységtípusban eltöltött évek számának vizsgálatakor azt figyelhetjük meg, hogy főleg a 2–5 évig terjedő időtartam a jellemző (51%), amely sokkal rövidebb, mint az Elsődleges vagy Másodlagos tevékenységre jellemző periódus (39 és 32% a 2–5 évig tartó időtartam esetén). Emellett azonban azt is meg kell jegyeznünk, hogy a válaszadók 27 százaléka 10 évnél hosszabb időtartamot jelölt meg.

4.5Fordítás mint fizetés nélküli munka

Az a 30 válaszadó, aki arról számolt be, hogy kizárólag fizetés nélküli fordítói munkát végzett, azt nyilatkozta, hogy ennek a munkának a legnagyobb része Műfordítás volt (28%), ezt pedig a Szakfordítás/Tudományos fordítás követte a sorban (23%) – ahogy azt a 4. táblázatban láthatjuk. Ugyanakkor megemlítették a többi szakterületet is: 14 százalékuk dialógustolmácsolt, 14 százalékuk konferenciatolmácsolást végzett, 2 százalékuk audiovizuális fordítással foglalkozott, 2 százalékuk lokalizációval, a legmagasabb értéket pedig az Egyéb kategória érte el (17%), amelyen belül megemlítettek zenei fordítást, brossúrák stb. fordítását.

Ebben a tevékenységtípusban eltöltött évek száma alacsonyabb volt, mint a többi tevékenységtípus esetén: a szakemberek 22 százaléka kevesebb mint egy évet töltött el benne, 37 százalékuk pedig 2–5 évet (5. táblázat). Ez arra utal, hogy a fizetés nélkül végzett munka többnyire átmenetinek számít, és a legtöbb válasz szerint a fordítók csak „alkalomszerűen” végezték. Ugyanakkor 7 kitöltő több mint 10 évig végezte ezt a jellegű munkát, ami komoly elköteleződést jelent. Itt leginkább egyfajta közösségi szerepvállalásról van szó, mivel olyan munkákat említettek, amelyeket például nonprofit szervezeteknek végeztek vagy „egy magyarországi kis falunak, amely nem engedheti meg magának, hogy rendszeresen fordítói szolgáltatást fizessen”.

4.6Egyéb tevékenységtípusok

Csupán négy válaszadó számolt be olyan tevékenységtípusokról, amelyek jelentős mértékben eltértek az általunk meghatározott kategóriáktól. Ezek a következők voltak: saját szöveg fordítása (2 eset), korrektúrázás (1) és „tolmácsolás a családnak” (1). Ezek közül mindegyiket több mint 10 éven át végezték.

5.1Pozitív kapcsolat a tudományos munka és a fordítói tevékenység között

Megpróbáltuk kategóriákba sorolni azt a rengeteg választ, amely szerint előnyös (tehát „pozitív”) kapcsolat áll fenn a tudományos és a gyakorlati munka között. Ezeket a kategóriákat három fogalom közötti hatás szerint próbáltuk meg felállítani: a „gyakorlat”, a „tudományos munka” (sok válaszadó „elméletnek” nevezte) és az „oktatás” között fennálló hatások szerint. Ez utóbbi fogalom magukból a válaszokból került ki. A 8. táblázatban felsorolt véleménytípusok szerint lehet elemezni azt, hogyan írták le ezeket a hatásokat.

A következőkben az egyes kapcsolatokra jellemző állításokat mutatjuk be.

5.1.1A tudományos munka a gyakorlat tapasztalataiból merít

A legtöbb esetben a tudományos munkáról (amely magában foglalhatja az oktatást és a kutatást is) azt gondolják, hogy az a fordítói gyakorlatra támaszkodik. Feltehetően egyirányú a kapcsolat, vagyis nincs áramlás a másik irányba: a tudományos munkától a gyakorlat irányába. Az információáramlást és a hatásokat a szakemberek többféleképpen látják:

A fordítói gyakorlat megfelelő keretrendszert biztosít az elemzéshez

„A gyakorló fordítói munka segít abban, hogy helyesen értelmezzük az elméleti adatokat.”

„A fordítástudományi kutatóknak tisztában kellene lenniük a fordítás gyakorlatával/piacával.”

„Jó, ha a tudományos munka nem veszíti el kapcsolatát a szakmai realitással.”

„[…] a fordítás nem pusztán nyelvészeti, hanem szociokulturális jelenség is; a TQA (translation quality analysis – fordítás minőségének elemzése) problematikus.”

A fordítói gyakorlat témákat és adatokat biztosít a kutatáshoz

„Segít megérteni, hogy mely területeken van szükség kutatásra.”

„A kutatásom olyan kérdéseken alapul, amelyek a fordítói tevékenységem során merülnek fel.”

„Sok cikkem olyan dolog hatására született, amely munka közben történt meg velem.”

„A saját fordításaimat használom adatként.”

A fordítói gyakorlat esettanulmányokat biztosít

„A gyakorlat jó forrása az esettanulmányoknak.”

„Az önkéntes tolmácsolásom szolgáltatja az esettanulmányt a PhD-disszertációmhoz.”

„Néha szoktam írni azokról a versekről, amelyeket lefordítok.”

A fordítói gyakorlat segít a kapcsolatépítésben

„Tolmácsként dolgozom, és sok kollégámtól kapok információt a projektjeimhez.”

„A kutatómunkám során támaszkodom a fordítói gyakorlatban szerzett tapasztalataimra, például új kutatási területeket találok, résztvevőket szerzek a kutatásokhoz, kapcsolatokat építek.”

„Az audiovizuális fordítóként szerzett tapasztalataim és a szakmai kapcsolataim nagymértékben segítik a kutatómunkámat.”

A fordítói gyakorlat motiválja a kutatómunkát

„[…] motiváló erőként működhet”

A fordítói gyakorlat hitelessé teszi a kutatómunkát

„A fordítói tevékenység hozzájárul ahhoz, hogy hiteles legyek a kutatásban résztvevők, például hivatásos fordítók és nyelvi szolgáltatók számára.”

5.1.2A gyakorlatot és a kutatást az oktatás köti össze

A második leggyakoribb érv az oktatás szerepével mint közvetítőtevékenységgel kapcsolatos:

„Meggyőződésem, hogy a fordítói gyakorlat által tudom hitelesen tanítani a diákjaimat, és tudok nekik információkat nyújtani a valós szakmai életről! ;)”

„A sok példa, amelyet a fordítói gyakorlatomból tudok felhozni, hitelessé teszi az oktatói munkámat.”

„Nem szeretnék olyan dolgot tanítani, amit én magam nem csinálok.”

„Pszichológiailag is segít a kutatónak, ha a fordítói és a kutatói munkája átfedik egymást, ezáltal feltehetően nagyobb biztonság- és »teljességérzete« lesz.”

5.1.3A tudományos munka a gyakorlat tapasztalataiból merít, a gyakorlat pedig a tudományos munka tapasztalataiból

Számos érvelés szerint a kapcsolat kétirányú:

„Az elmélet és a gyakorlat között semmiféle szakadék nincs.”

„A gyakorlat merít a megfelelő elméletekből; az elmélet steril a gyakorlati példák (szövegek, szituációk, stratégiák) alátámasztása nélkül, a kutatás pedig a két terület közötti kapcsolatot vizsgálja.”

„Még a legfilozofikusabb fordítástudományi elméletek is, amelyek úgy tűnhetnek, hogy semmiféle közük nincs a »való élethez«, segítenek a fordítónak megérteni a nehéz fordítási vagy tolmácsolási feladatokat. Segít elemezni a problémákat és átgondolni a munka különböző aspektusait. Minden fordítástudományi elmélet valamilyen módon kapcsolódik a fordítás gyakorlati aspektusaihoz. Ezért a kérdés, hogy kellene-e lennie kellene [sic] kapcsolatnak a gyakorlat és az elmélet között, eléggé korlátolt, mivel véleményem szerint a kapcsolat minden esetben fennáll.”

5.1.4A gyakorlat a tudományos munka tapasztalataiból merít

Valamennyivel kevesebb olyan vélemény akadt, amely szerint csak a tudományos munkának van aktív szerepe a két tevékenység közötti kapcsolatban:

„Mindig próbálom a fordítástudományi kutatások eredményeit felhasználni a fordítói tevékenységem során azért, hogy ezáltal jobb és hatékonyabb legyen a munkám stb.”

„Az [elmélet] segít verbalizálni a folyamatokat és gondolatokat, valamint segít megérteni a fordítást magát.”

„Nem lehet komolyan végezni egy tevékenységet anélkül, hogy reflektálnánk a folyamataira, hátterére, ideológiai keretére stb.”

5.2A tudományos munka és a fordítói tevékenység kapcsolatának akadályai

Mindkét csoportban – akik láttak kapcsolatot a tudomány és gyakorlat között, és akik nem – néhányan megindokolták válaszukban, miért nincs több kapcsolat a tudományos munka és a fordítói tevékenység között. Körülbelül hét ilyen válasz érkezett, ez azonban nem elég ahhoz, hogy értékelhető adatot kapjunk. A véleményeket a következők szerint kategorizálhatjuk.

5.2.1Az egyetemi munka a fordítói tevékenység ellen dolgozik

Voltak olyan válaszadók, akik szerint a tudományos munka akadályozza a fordítói tevékenységet, aminek oka az idő hiánya, jogszabályi tilalom és/vagy a fordítás mint tudományos munka elismertségének hiánya. Ezek a válaszok fontosak, mert azt implikálják, hogy a kutatók többet szeretnének fordítani, mint amennyit valójában tudnak:

„Az egyesült királyságbeli Kutatási Kiválósági Keret (Research Excellence Framework – REF) alábecsüli a fordítói munkát.”

„Nem sokkal ezelőttig volt kapcsolat, de mostanában kevesebbet fordítok (az egyetemi kötelezettségeim megakadályoznak benne).”

„Nem engedélyezték, hogy az egyetemi pozícióm mellett fizetett fordítói munkát is végezzek. És igazából nem is volt rá időm.”

„A teljes munkaidős egyetemi állás azt jelenti, hogy nincs idő fordításra.”

„A tudományos munkám a valós fordítói tevékenységem tapasztalataiból merít és fordítva. Ennek ellenére nagyon nehéz (lehetetlen?) fenntartani köztük az egyensúlyt, mivel az a trend, hogy specializálódni kell a fordítás (tolmácsolás) és a tudományos munka terén is.”

5.2.2Nincs elég idő és/vagy pénz

Hasonlóképpen, volt néhány olyan válasz is, amelyek egyéb jellegű korlátozó tényezőket említenek az idő és a pénz vonatkozásában. Ezek lehetnek a fő okai annak, hogy valaki kombinálja vagy épp nem kombinálja egymással a két tevékenységet:

„Én azért hagytam abba a tolmácsolást, hogy össze tudjam egyeztetni a tudományos munkát a gyerekneveléssel.”

„Az én országomban nem lehet megélni csupán a kutatásból.”

5.2.3A fordítás által el lehet menekülni az „igazi munkától”

Másrészről azonban néhány vélemény azt részletezi, miért nem akarják néha, hogy kapcsolat legyen a tudományos munkájuk és a fordítás között, mivel mindkettő alternatívát kínál fel a másikkal szemben:

„Amíg vigyázok arra, hogy megfeleljek a szakmai előírásoknak és etikai szabályoknak, például nem nyomom le az árakat, addig a fordítás üdítő változatosságot nyújt a normál munkám mellett.”

„Örülök, hogy az analitikus gondolkodásomat felhasználhatom egyéb területeken is.”

5.3Ideális kapcsolat (hiánya) a tudományos munka és a fordítói tevékenység között

Ahogy már fentebb említettük, a válaszadóktól azt is megkérdeztük, hogy kellene-e lennie kapcsolatnak a tudományos munka és a fordítói tevékenység között. Annak a 205 kitöltőnek, akik válaszoltak erre a kérdésre, csupán 51 százaléka jelezte, hogy „kellene lennie” ilyen kapcsolatnak, 26 százalékuk azonban azt válaszolta, hogy nem. Ez azért meglepő, mert 74 százalékuk azt nyilatkozta, hogy van kapcsolat a tudományos munkája és a fordítói tevékenysége között. Vagyis sok kutató azt mondja, hogy előnyös kapcsolat van a kettő között (az ő esetükben), de ez a kapcsolat nem szükséges – noha a kérdőívünk úgy tette fel a kérdést, hogy „kellene-e”, úgy tűnik, hogy a válaszadók inkább úgy értelmezték, hogy „szükséges-e”: a kapcsolat lehet előnyös, de ez nem előfeltétel.

Ha vesszük azt a kérdést, hogy „vajon kellene-e lennie kapcsolatnak a tudományos munka és a fordítói tevékenység között”, és az Igen, Nem (értsd „Nincs rá szükség”) és Talán alapján csoportokra osztjuk a válaszokat, akkor azt láthatjuk, hogy az eloszlás nagyban függ attól, hogy a kutatók hány cikket publikáltak (lásd a 3. ábrát). 16 kutató abból a 22-ből, akik azt közölték, hogy több mint 30 cikket publikáltak (73%), úgy látja, nincs szükség szoros kapcsolatra, habár 9 kutató (56%) ugyanebből a csoportból azt nyilatkozta, hogy a fordítás Elsődleges tevékenysége volt, 6 kutatónak (38%) pedig a Másodlagos tevékenysége. Tehát van egy elég nagy csoportja a kutatóknak, akik sokat fordítottak, és mégis úgy gondolják, hogy nem szükségszerű vagy kívánatos a fordítói és kutatói munkájuk közötti kapcsolat. Miért áll fenn ez a nyilvánvaló paradoxon? Azt gondolhatjuk, hogy valamiféle önkéntelen reakció ez a kötelezettség vagy az általános kívánalom puszta megemlítésére. Ez összhangban lenne azzal a korral, amely túlzott reakciót mutat az előíró tudományokkal szemben, mivel ezek valaha megmondták a fordítóknak, hogyan kell fordítani (noha érdekes módon ezt a preskriptivizmust egyik válaszadó sem említette meg).

A tényleges vélemények azonban ennél árnyaltabbak, és a következők szerint lehet őket kategorizálni.

5.3.1A gyakorlat és az elmélet két külön dolog

Egy általános álláspont szerint a kutatói munkának törekednie kell a függetlenségének és az ebből fakadó feltételezett objektivitásának megerősítésére. A leíró fordítástudomány szakemberei egyszer azt nyilatkozták – ami talán csupán egy apokrif történet –, hogy a tengerbiológia tanulmányozásához nem kell puhatestűnek lenni. Manapság az orvostudománnyal kapcsolatban említenek ilyen hasonlatokat:

„Az orvostudományi kutatás során sem a saját maguk gyógyítására összpontosítanak a kutatók.”

„Szükségszerű, hogy a pszichiáterek pszichopaták legyenek? A fordításkutatóknak viszont tisztában kell lenniük a fordítói gyakorlat azon tényezőivel, amelyek érintik a kutatási területüket.”

„A rákkutatóknak nem kell rákbetegeknek lenniük.”

„Egy hasonlat: a zenészek/irodalomtudósok/műkritikusok belekóstolhatnak a zenébe/kreatív írásba/festészetbe, de az ő esetükben ez nem feltétlenül szükséges.”

5.3.2Az elmélet az elmélet

Ennek egyik variánsa az az érv, amely szerint az „elmélet” (ritkábban „kutatás”) természeténél fogva független:

„Az érdeklődésem tisztán elméleti és nem annyira gyakorlati.”

„Mivel a tudomány egyfajta metareflexió a kutatás tárgyára, ezért a tudomány nem tanítja meg, hogyan kell fordítani.”

„A kutatásom elméleti, nincs közvetlen kapcsolata a gyakorlattal.”

„Alkalmazhatnám néhány kutatási eredményemet/kutatási ötletemet a fordítói gyakorlatom során – habár érezném a szakadékot az elmélet és a gyakorlat között néhány ügyfelem és kollégám reakciójában.”

5.3.3Csak bizonyos területeken van kapcsolat

A kompatibilista álláspont szerint vannak bizonyos kutatási területek, amelyeknek kapcsolatban kellene lenniük a gyakorlattal:

„Általában véve kapcsolatban kellene lennie a kettőnek egymással (különösen a szakfordítás területén, annak érdekében, hogy megértsük a piaci követelményeket és korlátokat). Másrészről viszont el tudok képzelni olyan fordítástudományi kutatási projekteket, amelyeket szakmai háttérrel nem rendelkező kutatók végeznek.”

„A rendkívül gyakorlatorientált kutatások és kísérletek esetében a kutatóknak mindenképpen ismerniük kell a valós helyzetet az adott területen.”

5.3.4A gyakorlatnak szüksége van a tudományos munkára

Az ideális kapcsolatok birodalmába érve találunk olyan véleményeket, amelyek szerint a fordítói gyakorlat kutatási és elméleti reflexiót kíván, nyilvánvalóan az etikai kérdések miatt:

„A fordítás – bármely formáját is nézzük – etikailag nem semleges tevékenység.”

„Még a műszaki fordításnak is vannak erőteljes etikai vonatkozásai.”

„Szerintem több közreműködésre/kutatási erőfeszítésre van szükségünk, amelyek megteremtik a kapcsolatot a fordítástudomány módszertani, elméleti/leíró és alkalmazott ágai között, biztosítva a kölcsönös előnyöket.”

A válaszok nem adnak magyarázatot arra, hogy az etikus viselkedés miért kíván kutatómunkát, és arra sem, hogy milyen valódi előnyöknek kellene származniuk ezekből a kapcsolatokból.

5.3.5A kutatásnak gyakorlatinak kellene lennie

Némelyek úgy vélik, hogy a gyakorlatnak szüksége van a tudományos munkára, mások viszont azt vallják, hogy a tudományos munkának gyakorlati kérdésekkel kellene foglalkoznia:

„A fordítástudomány alkalmazott tudomány. Nem létezhet önmagában a fordítói gyakorlat közvetlen kapcsolata és visszajelzése nélkül.”

„Úgy hiszem, hogy ilyen módon a tudományos munka jobban reflektál a fordítás valóságára, és jobb hatást is gyakorol rá.”

„A fordítástudomány elméleteket alkot a fordítás gyakorlatáról. Én pedig fordító vagyok.”

„Igen, egyfajta empirikus bizonyítékként.”

5.3.6Miért kérdezzünk?

Alkalmanként találkoztunk olyan válaszokkal, amelyek szerint a kérdés maga a megoldandó problémát manifesztálja. Például:

„A kérdés maga rávilágit az aggasztó szakadékra, amely még mindig fennáll a kettő között. A gyakorlati munkám mindig aranybánya volt az elméleti nézőpontom számára, és az utóbbi mindig visszajelzést nyújtott az előbbinek, és segítette annak fejlődését.”

A kapcsolat, amely egyértelmű és ideális ennek a válaszadónak, nyilvánvalóan nem az sok más kutató számára – még kevésbé a kutatással nem foglalkozó gyakorló fordítóknak –, ami megmagyarázza, miért volt érdemes feltennünk ezt az alapvető kérdést.