1.Bevezetés

A jelen tanulmány kiindulási pontja az a gondolat, miszerint bőven van még mit tennünk, hogy megértsük annak a hatásnak az ontológiai és episztemológiai alapjait, amelyet az ideológia és a hatalom gyakorol a fordítás elméletére és gyakorlatára. Érvelésünk a tudományos és technológiai tanulmányok (Science and Technology Studies, STS) néven ismert tudományág különböző elméleti és kutatási iskoláinak eredményeiből merít, és mindkét kérdés megválaszolásához hozzájárul azzal, hogy megvizsgálja azon elméleti és fogalmi kereteket, amelyek a technológia és a hatalom a fordításban játszott szerepét társadalomelméleti alapon leírják.

Az STS a legtágabb értelemben a tudomány, a technológia és a társadalom közötti kapcsolatokkal foglalkozik, létrehozva „a tudomány és a technológia eredetének, dinamikájának és következményeinek integrált felfogását” (Hackett et al. 2008Hackett, Edward J., Olga Amsterdamska, Michael Lynch, and Judy Wajcman eds. 2008 The Handbook of Science and Technology Studies. 3rd ed. Cambridge, MA: The MIT Press., 1). Az STS interdiszciplináris tudományterület, amelyet sok hasonló és különböző megközelítés alkot, így gyakran megkérdőjeleződnek a szociológia, a történelem és a tudományfilozófia területeinek szokványos elképzelései. Az STS egyik alapvető feltételezése, hogy a tudomány és a technológia társadalmi és retorikai tevékenységek: e tudományág vizsgálja a tudás és a technológiai termékek konstrukcióját, ideértve az anyagi világ szerepét is a konstrukciós folyamatokban (Sismondo 2010Sismondo, Sergio 2010 An Introduction to Science and Technology Studies. 2nd ed. Chichester: John Wiley & Sons., 11). Ahogy Sismondo a tudományterületről szóló, könnyen értelmezhető bevezető munkájában megjegyzi, egy dologban a legtöbb STS-kutató egyetért: a tudományos és társadalmi világ egymásra épül (71).

A jelen tanulmány, a különkiadás céljaival összhangban, túlnyomórészt konceptuális. Megvizsgálja az STS technológiáról alkotott felfogásait, amelyek hozzájárulhatnak a fordítástechnológia tanulmányozásához, gazdagítva a fordítástudomány jelenlegi elméleti keretét, amelyek kevéssé vagy egyáltalán nem tükrözik a fordítástechnológia társadalmi és ideológiai szerepét. A több évtizedes STS-kutatómunka leegyszerűsített és redukált ismertetése nélkül a tanulmány célja, hogy olyan kulcsfontosságú elméleti megközelítésekre összpontosítson, amelyek eredményes megközelítési módokat biztosítanak a fordításkutatóknak a technológia, a fordítás és a társadalom komplex viszonyának vizsgálatához.

A tanulmány elsőként a technológiai determinizmus általános és specifikusan a fordítási technológiához kötődő fogalmát tárja fel. Ezután a determinizmust a technológia társadalmi konstruktivista megközelítésével vitatja meg. Mindkét alfejezet olyan fordítási technológiákkal kapcsolatos kérdéseket boncolgat, amelyek ezen a területen további kutatások alapjául szolgálhatnak. A konstruktivista megközelítések bizonyos korlátainak ismertetése után a tanulmány a technológia kritikai elméletét mutatja be, amely rendelkezik a hatalmi és ideológiai kérdések tárgyalását is lehetővé tevő makro-analitikai dimenzióval is.

2.Technológiai determinizmus

A technológiai determinizmus két feltételezést ötvöz. Az első szerint a technológiai fejlődés a társadalmi, gazdasági és politikai erőktől független (Wyatt 2008Wyatt, Sally 2008 “Technological Determinism is Dead: Long Live Technological Determinism.” In Hackett et al. 2008, 165–180., 168). A technológiák feltételezhetően önállóan fejlődnek egy belső működési logika alapján (Feenberg 1992Feenberg, Andrew 1992 “Subversive Rationalization: Technology, Power, and Democracy.” Inquiry 35 (3–4): 301–322. , 304; Bijker 2010Bijker, Wiebe E. 2010 “How Is Technology Made? That Is the Question!” Cambridge Journal of Economics 34 (1): 63–76. , 71; Dafoe 2015Dafoe, Allan 2015 “On Technological Determinism: A Typology, Scope Conditions, and a Mechanism.” Science, Technology & Human Values 40 (6): 1047–1076. , 1048). E feltételezés következménye, hogy észre sem vesszük a technológiai fejlődés során folyamatosan születő döntéseket; fel sem fogjuk, mik ezek, ki hozza meg őket és milyen célból.

A technológiai determinizmus második aspektusa a technológia feltételezett társadalmi hatására vonatkozik, miszerint a technológiák meghatározzák a társadalom eseményeit és fejlődését. Úgy is mondhatnánk, hogy a „technológiai változások kikényszerítik a társadalmi alkalmazkodást és ennek eredményeképp meghatározzák a történelem alakulását” (Sismondo 2010Sismondo, Sergio 2010 An Introduction to Science and Technology Studies. 2nd ed. Chichester: John Wiley & Sons., 96); ez megnyilvánul a történelmi korszakok megnevezésében is: kőkor, bronzkor, digitális kor és így tovább. Ez magában foglalja a technológiai haladás teleológiai és unilineáris nézetét, ahol a szükséges szakaszok egymást követik a kevésbé fejlettől kezdve a fejlettebb konfigurációkig. E feltételezés alapján nem vállalunk felelősséget a felhasználóként hozott technológiai döntéseinkért, hanem hajlamosak vagyunk a technológiai fejlődést egy elkerülhetetlen, megállíthatatlan eseményként kezelni, megjósolható eredményekkel. Ez együtt jár azzal az általános felfogással, hogy az „előrehaladás” vagy az emberi körülmények javulása (csak) olyan technológiai fejlesztések révén érhető el, amelyek erkölcsileg semlegesnek tekinthetők.

A technológia determinisztikus felfogása egyértelműen párhuzamba állítható a tudomány racionális, objektív, kulturális szempontból semleges és értékmentes pozitivista nézeteinek nyugati hagyományával. Az STS ennek ellenére, főképp az 1960-as évektől kezdve, megkérdőjelezi ezt a felfogást. A tudományos ismeretek és gyakorlatok, valamint a technológiai fejlődés kulturális, politikai és társadalmi-gazdasági tényezők általi alakulásának bemutatásával az STS a tudományt és a technológiát konstruktivista megközelítésből értelmezi, például arra összpontosítva, hogy a tudomány és a kultúra hogyan épül egymásra, és hogy a tudomány milyen értékeket hordoz (Longino 1990Longino, Helen 1990 Science as Social Knowledge: Values and Objectivity in Scientific Inquiry. Princeton, NJ: Princeton University Press.; Haraway 1991Haraway, Donna 1991 Simians, Cyborgs, and Women: The Reinvention of Nature. London: Routledge.; Harding 1998Harding, Sandra 1998 Is Science Multicultural? Postcolonialisms, Feminisms, and Epistemologies. Bloomington, IN: Indiana University Press., 2011Harding, Sandra ed. 2011 The Postcolonial Science and Technology Studies Reader. Durham, NC: Duke University Press. ). Hasonlóképpen a technológia konstruktivista megközelítései, amint azt a következő fejezetben tovább tárgyaljuk, azt állítják, hogy a technológiák önmagukban nem tartalmaznak sem alapvető jellemzőket, sem pedig csak egyetlen lehetséges felhasználást. Állításuk szerint a technológiai fejlődés nem unilineáris, hanem többféle irányban haladhat, bármilyen problémára számos megvalósítható megoldás létezik, a társadalmi szereplők pedig többféle technológiailag kivitelezhető lehetőség közül választanak. Így, míg a technológia erősen determinisztikus felfogása egyaránt felmenti a technológia fejlesztőjét és felhasználóját az általuk fejlesztett és használt technológiáért való felelősségvállalás alól, a konstruktivista és kevésbé determinisztikus nézet a technológiák és a társadalmak kölcsönhatására összpontosítja a figyelmet az őket egybefonó, összetettebb kapcsolatokon keresztül.

A determinizmus posztpozitivista megkérdőjelezése ellenére úgy tűnik, hogy a technológia determinisztikus modellje összhangban van a legtöbb ember mindennapi tapasztalataival és észleléseivel, azaz hajlamosak vagyunk nagyon keveset tudni arról, honnan származik, hogyan és miért jött létre vagy hogyan működik az általunk használt technológia (Wyatt 2008Wyatt, Sally 2008 “Technological Determinism is Dead: Long Live Technological Determinism.” In Hackett et al. 2008, 165–180., 169). Egyszerűen alkalmazkodunk a követelményekhez és reméljük, hogy a várt vagy ígért módon fog működni; a determinisztikus magyarázat tehát sokunk számára észszerű magyarázatnak tűnik (ibid). Hozzá vagyunk szokva például, hogy a szervezeti változásokat vagy az intézményi átszerveződéseket technológiailag determinisztikus módon indokoljuk. Az információs és kommunikációs technológia (IKT) fejlődéséről a közvéleményben élő diskurzusok és érvelések gyakran összekapcsolják a technológiai fejlődést az életkörülmények vagy az életminőség javulásával. Ettől az a benyomásunk támad, hogy a technológiai trendek belső logikát követnek, valamint bizonyos szintű önállósággal vagy „technológiai lendülettel” bírnak (Hughes 1983Hughes, Thomas P. 1983 Networks of Power: Electrification in Western Society, 1880–1930. Baltimore: Johns Hopkins University Press.).

Winner (2001Winner, Langdon 2001 “Where Technological Determinism Went.” In Visions of STS: Counterpoints in Science, Technology, and Society Studies, ed. by Stephen H. Cutcliffe, and Carl Mitcham, 11–18. Albany, NY: SUNY Press., 14) szerint azok, akik információ- és kommunikációtechnológiai területen dolgoznak hajlamosak azt a felfogást vallani, hogy „a törvények meghatározta technológiai változás törvények meghatározta folyamatában sodródunk.” Példaként Moore törvényét idézi, az Intel alapítójának az 1960-as években született jóslatát, miszerint a számítógépek feldolgozási sebessége kétévente meg fog duplázódni (Moore 1975Moore, Gordon E. 1975 “Progress in Digital Integrated Electronics.” IEDM Technical Digest 1975 11–13.). Ez az exponenciális trend az integrált áramkörökben lévő chipek esetében valóban megfigyelhető volt az elmúlt ötven évben, sőt, más számítástechnikai eszközök esetében még tovább is, ami arra enged következtetni, hogy az efféle technológiai fejlődés uralja az életünket, arra kényszerítve minket, hogy lépést tartsunk vele.

Néhány közelmúltbeli jelentésből azonban kiderül, hogy az iparágban egyáltalán nem elkerülhetetlen tény az exponenciális fejlődés, hanem az ágazat egyértelműen arra törekedett, hogy hatalmas költségvetésnek köszönhetően a K+F tevékenységük mindig tartsa ezt az ütemet (Dorrier 2016Dorrier, Jason 2016 “Will the End of Moore’s Law Halt Computing’s Exponential Rise?” Singularity HUB. Accessed March 8, 2016. http://​singularityhub​.com​/2016​/03​/08​/will​-the​-end​-of​-moores​-law​-halt​-computings​-exponential​-rise/). Waldrop (2016)Waldrop, Mitchell 2016 “The Chips Are Down for Moore’s Law.” Nature News February 9, 2016. Archive 530 (7589). http://​www​.nature​.com​/news​/the​-chips​-are​-down​-for​-moore​-s​-law​-1​.19338. kifejti, hogy az 1990-es évektől kezdve a félvezető ipar kétévente kidolgozott egy új kutatás-fejlesztési („More Moore” néven is ismert) stratégiát annak érdekében, hogy az iparág biztosan ezen az exponenciális görbén maradjon, hogy a Moore-törvény önbeteljesítő jóslat maradhasson. 2016 márciusától viszont a K+F ütemterv nem a Moore-törvényre, hanem más újításokra összpontosított, mivel fizikailag túl nehézkessé vált a tranzisztorok számát növelni a chipekben. Ez azonban nem akadályozza meg a technológiai vállalatokat, hogy továbbra is fenntartsák a Moore-törvény alternatív értelmezését az új eszközök eladása érdekében. A fogyasztói törvény átértelmezésével -miszerint a „használati érték kétévente megduplázódik”, a vállalatok igyekeznek az új eszközök funkcionalitását növelni, hogy fenntartsák a technológiai fejlődés feltartóztathatatlanságát.

Figyelembe véve „a megfékezhetetlen technológia vízióját, amely az egész társadalmat uralja”, Winner (2001Winner, Langdon 2001 “Where Technological Determinism Went.” In Visions of STS: Counterpoints in Science, Technology, and Society Studies, ed. by Stephen H. Cutcliffe, and Carl Mitcham, 11–18. Albany, NY: SUNY Press., 15) bírálja az STS-t amiért az túl introvertált és figyelmen kívül hagyja a törést az STS technológiáról alkotott elméletei és a széleskörűen elterjedt felfogások között. Szerinte azonban az utóbbiak nem a szigorú értelemben vett determinizmushoz tartoznak, sokkal inkább olyasmiről van szó, amit „technológiai alvajárásnak” nevezett el, vagyis a technológiai választásaink tudatosságának hiánya. Winner az 1983-as korszakalkotó hozzájárulásával arra ösztönöz, hogy utasítsuk el a technológiai alvajárásunkat és tegyünk fel kérdéseket arról, milyen világot teremtünk a technológiák létrehozásával és használatával, és ne csak „alvajárókként botladozzunk az emberi lét feltételeinek újraalkotás-folyamatán keresztül” ([1983] 1986, 10). Úgy tűnik, hogy a kereskedelmi fordítási szektorban létrehozott diskurzusok jó része, csakúgy, mint a nyilvános beszédek, eltérő mértékben tükrözik a technológiai determinizmus elveit. Egy vezető lokalizációs vállalat, a Lionbridge blogbejegyzése alapján nagy szükség van az új globalizációs megoldásokra, ugyanis a tartalmak már nemcsak szövegalapúak, hanem különböző médiacsatornákon keresztül kerülnek megosztásra. A Lionbridge a nyelvi szolgáltatási ágazatra hárítja azért a felelősséget, hogy igazítsa jelenlegi gyakorlatait az igények kielégítéséhez, továbbá sürgeti a nyelvi szolgáltatókat, hogy újítsák meg és adaptálják módszereiket „a folyamatosan változó technológiai világhoz” (Donoghue 2013Donoghue, Patrick 2013 “Common Sense Advisory Lists Lionbridge as the #1 Language Service Provider.” Accessed June 7, 2016. http://​blog​.lionbridge​.com​/translation​/2013​/06​/07​/com​-mon​-sense​-advisory​-says​-lionbridge​-is​-1​-language​-service​-provider/). A TAUS ‒ egy fordítás automatizálását támogató szervezet ‒ blogbejegyzése hasonlóképpen olyan gépről beszél

amely akár több száz nyelvről is képes fordítani, mindezt azonnal. A gépi fordítások minősége és pontossága talán nem mindig tökéletes, de mivel nagyon kényelmes megoldás, megtanulunk élni vele, hozzászoktatjuk magunkat és kiigazítjuk a gépet, ahol lehet.(van der Meer 2016van der Meer, Jaap 2016 “The Future Does Not Need Translators.” TAUS Blog. Accessed February 24, 2016. https://​taus​.net​/blog​/the​-future​-does​-not​-need​-translators)

Wyatt (2008Wyatt, Sally 2008 “Technological Determinism is Dead: Long Live Technological Determinism.” In Hackett et al. 2008, 165–180., 172) figyelmezteti a társadalomkutatókat, hogy nem szabad figyelmen kívül hagyni a vizsgált embercsoportok technológiai determinisztikus nézeteit. A tudósokat ehelyett arra biztatja, hogy tárják fel, hogyan és miért ragaszkodnak az emberek a determinizmushoz és miért uralkodik továbbra is ez a felfogás. A fordítási ágazatban alkalmazott gyakorlatok, valamint a szakfordításról és technológiáról szóló értekezések szisztematikus tanulmányozása felfedhetné, vajon érzékeljük-e a technológiai tényezőknek a fordításra és a fordítási eljárásokra gyakorolt befolyását, és amennyiben igen, milyen módokon. Mindeközben betekintést nyújthatna abba is, hogy a technológiai determinizmus és alvajárás milyen mértékben tükröződik az említett eljárásokban és diszkurzív választásokban, illetve hogyan jön létre általuk.

Az a felfogás, miszerint bizonyos technológiák adaptációja kötelező jellegű (Chandler 2012Chandler, Jennifer A. 2012 “ ‘Obligatory Technologies’ Explaining Why People Feel Compelled to Use Certain Technologies.” Bulletin of Science, Technology & Society 32 (4): 255–264. ), megjelenik a fordítók és a nyelvi szolgáltatók diskurzusában is, ami további vizsgálódásra ad okot. Ezen felfogás gyökere a szektor versenyképességében és a munka bizonytalanságában keresendő. A fordítómemóriák, gépi fordítás és ehhez hasonló technológiák gyakran az emberi képességek kiterjedéseként épülnek fel, ennek alapján úgy értelmezendők, hogy növelik a produktivitást és a versenyelőnyt a fordító és/vagy nyelvi szolgáltató számára.

A függőség a kötelező technológiákhoz kapcsolódó mechanizmus (Chandler 2012Chandler, Jennifer A. 2012 “ ‘Obligatory Technologies’ Explaining Why People Feel Compelled to Use Certain Technologies.” Bulletin of Science, Technology & Society 32 (4): 255–264. ). A modern társadalomban elterjedt tendencia, hogy a problémákat technológiai szempontból vagy technológiai megoldhatóság szempontjából definiáljuk és az utóbbit minden egyéb megoldás fölé helyezzük, ami tulajdonképpen a függőség egyik formája, amely megjelenik a Morozov (2013)Morozov, Evgeny 2013 To Save Everything, Click Here: The Folly of Technological Solutionism. New York: Public Affairs. által vizsgált internet-centrizmusban és szolúcionizmusban. Morozov a „szolúcionizmus” kifejezést az építészetből kölcsönözte, ahol Dobbins (2009)Dobbins, Michael 2009 Urban Design and People. Hoboken, NJ: John Wiley. vezette be a várostervezés és kivitelezés kapcsán. Míg a problémavezérelt kivitelezés egy adott tervezési helyzet társadalmi, kulturális, térbeli és egyéb nehézségeit igyekszik megérteni és figyelembe venni, a „megoldásvezérelt kivitelezés” varázsütésszerű megoldásra törekszik, „készen akar állni a válasszal, mielőtt még a kérdést feltették volna” (Dobbins 2009Dobbins, Michael 2009 Urban Design and People. Hoboken, NJ: John Wiley., 182). Morozov analógia útján fogalmazza meg a technológia szolúcionista ideológiáját, amely az összetett társadalmi kérdéseket szabályosan meghatározott problémákként kezeli, amelyekre kényelmes számítástechnikai megoldások kínálkoznak, vagy átlátható folyamatokként, amelyek hatékonyabb technológiák révén könnyen optimalizálhatók. Morozov számos példán keresztül mutatja be a szolúcionizmus veszélyeit, amelyek nemcsak a problémák alábecslésében, félreértésében és leegyszerűsítésében rejlenek, amikor gyors megoldásokkal próbálkozunk, hanem bizonyos nyilvánvaló elégtelenségek és kétértelműségek orvoslásában, amelyek valójában lehetnek akár „rejtett előnyök” (Morozov 2013Morozov, Evgeny 2013 To Save Everything, Click Here: The Folly of Technological Solutionism. New York: Public Affairs., 6).

Szerinte az internet-centrizmus és a szolúcionizmus kéz a kézben járnak. Az „internetet”, amelyet a technológiák széles skálájának rövidítéseként használnak, az internetcentristák, különösen az optimistábbak, állandó és egységes entitásnak tekintik, amely mindenható, és elősegíti a technológiai szolúcionisták technológiai megoldások iránti törekvését (22). Ezenkívül a különböző technológiák beleolvadnak a monumentális „internet” elnevezésbe, ennek következtében elveszítik a függetlenségüket és történelmi hátterüket (18). A szolúcionizmus és az internet-centrizmus mind olyan függőségek, amelyek jelentősek lehetnek a fordítástechnológiák és a fordítók számára. A függőség legszélesebb körben elterjedt formája, ahogy azt Chandler (2012)Chandler, Jennifer A. 2012 “ ‘Obligatory Technologies’ Explaining Why People Feel Compelled to Use Certain Technologies.” Bulletin of Science, Technology & Society 32 (4): 255–264. is tárgyalja, amikor a társadalmi gyakorlatokhoz való alkalmazkodás olyan mértékű, hogy azok végrehajtása technológia nélkül már nehézkessé válik; sok fordító számára ide tartozhatnak a kommunikációs technológiák, az internet, a terminológiai adatbázisok és a fordítómemóriák. Szigorúan véve ezekben az esetekben a technológiahasználat nem kötelező, viszont erősen ajánlott.

A fordítástudomány kulcsfontosságú kérdései közé tartozik tehát annak felvetése, hogy a fordítási ágazat szereplői technológiai determinisztikus nézetekkel rendelkeznek-e, és ha igen, milyen szinten, továbbá hogy ezen nézetek miként kapcsolódnak az ideológiai, intézményi és politikai perspektívákhoz. Milyen potenciális okai és következményei lehetnek ezen determinisztikus nézeteknek? Gyakran előfordul, hogy a fordítók vagy a nyelvi szolgáltatók úgy gondolják, hogy bizonyos technológiák munkahelyi bevezetése és használata a technológiai fejlődés bizonyos észlelésének elkerülhetetlen következménye, amely a technológia funkcionális lehetőségeiből fakad? Vannak olyan technológiák, amelyek használata kötelezőnek tekinthető a fordítók és a nyelvi szolgáltatók körében? Mi alapján tekinthetők kötelezőnek? A fordítás társadalmi gyakorlata szempontjából a technológiák és technológiai változások kötelező változásokként tekintendők? Technológiai tényezőkön alapul-e a fordítói szakma társadalmi rendjéről nyilatkozó résztvevők véleménye? Mit tudhatunk meg a fordítás és technológia közötti kapcsolatról a fordítói gyakorlatok, tapasztalatok és értekezések tanulmányozása által? Milyen paradigmák uralták a témáról szóló diskurzusokat? Vitába szálltak bármelyikkel? Ha igen, hogyan?

Ez a sok kérdés a különszám keretein belül elvezet minket egy felettébb ideillő, átfogó kérdéshez, nevezetesen, hogy milyen hegemóniák tükröződnek a fordítástechnológiák használatában és a róluk szóló értekezésekben? Ahogy Fisher (2010Fisher, Eran 2010 “Contemporary Technology Discourse and the Legitimation of Capitalism.” European Journal of Social Theory 13 (2): 229–252. , 232) Habermas és mások nyomán rámutatott, a technológia és technológiai diskurzus a közhatalom fő forrásának tekinthető. A hegemónia itt Gramsci (1971)Gramsci, Antonio 1971 Selections from the Prison Notebooks of Antonio Gramsci. Edited and translated by Quintin Hoare and Geoffrey Nowell Smith. London: Lawrence and Wishart. által meghatározott értelemben használatos az ellenőrzés egyik formájának megnevezéseként, amelyet nem a munkaviszonyban alkalmazott kényszer (uralom), hanem egyetértés és legitimáció kapcsán érnek el. A következő fejezetek a konstruktivista és a kritikai elméleti technológiai perspektívákat vizsgálják meg, amelyek fogalmi keretet nyújthatnak a fordítási technológiák tervezésében, népszerűsítésében és alkalmazásában rejlő hegemóniák figyelembevételéhez.

3.A technológia társadalmi konstrukciója

Ahogy azt korábban említettük, a technológia konstruktivista megközelítései közvetlen kihívást és kritikát jelentenek a technológiai determinizmus szempontjából. Az egyik legismertebb és legszélesebb körben alkalmazott megközelítés a technológia társadalmi konstrukciója (Social Construction of Technology, SCOT). A SCOT egy szakmai találkozó és az annak eredményeképpen megszületett The Social Construction of Technological System (Bijker, Hughes és Pinch 1987Bijker, Wiebe E., Thomas P. Hughes, and Trevor Pinch eds. 1987 The Social Construction of Technological Systems: New Directions in the Sociology and History of Technology. Cambridge, MA: The MIT Press.) című tanulmánykötet nyomán jött létre, és ez a MTI Press mai napig aktív Inside Technology sorozatának kezdetét jelentette. A SCOT alapítói (Pinch és Bijker 1984Pinch, Trevor J., and Wiebe E. Bijker 1984 “The Social Construction of Facts and Artefacts: Or How the Sociology of Science and the Sociology of Technology Might Benefit Each Other.” Social Studies of Science 14 (3): 399–441. ) által korábban kiadott tanulmány megalapozta az utat, az 1987-es kötetben megjelenő gondolatok tartósságát és jelentőségét a 25 évvel későbbi évfordulós kiadásban (Bijker, Hughes és Pinch 2012Bijker, Wiebe E., Thomas P. Hughes, and Trevor Pinch eds. 2012 The Social Construction of Technological Systems: New Directions in the Sociology and History of Technology. 2nd ed. Cambridge, MA: The MIT Press.) ismerték el.

A SCOT, mint minden STS kutatás, a társadalom és a technológia egymásba fonódásával foglalkozik. A technológiáról és kontextusairól nem esszencialista nézetet vall és nem determinisztikus módon (hanem anti-determinisztikusan) közelíti meg a folyamatokat, amelyek által a szereplők és a társadalmi csoportok kapcsolatba lépnek a technológiával. A SCOT kutatási ütemtervének alapelvét a következő állítás foglalja össze:

Soha nem szabad egy technológiai termék vagy technológiai rendszer lényegét magában a technológiában rejlőnek tekinteni. Ehelyett azt kell tanulmányozni, hogy a társadalmi interakciók különbözősége által a technológiák hogyan formálódtak és nyertek értelmet.(Bijker 1995Bijker, Wiebe E. 1995 Of Bicycles, Bakelites, and Bulbs: Towards a Theory of Sociotechnical Change. Cambridge, MA: The MIT Press., 6)

Bijker szerint a technológiai fejlődés elméletének elsősorban a technológiai változás, stabilitás és folyamatosság elemzésének elősegítése a feladata (13). Másodsorban a technológiai termékek „működését” úgy kell figyelembe venni, mint a szociotechnológiai fejlődésre adott magyarázat, nem pedig a fejlődés okaként. Harmadszor a fogalmi keretnek lehetővé kell tennie a műszaki változás strukturálisan korlátozott aspektusai, valamint a szereplő-orientált és a feltételes szempontok elemzését. Negyedszer nem lehetnek a priori megkülönböztetések a szociális, technológiai, tudományos és politikai tényezők között. Bijker egy leíró modellt terjeszt elő esettanulmányok készítéséhez, amelyeket majd analitikusan lehet összehasonlítani és összekapcsolni az általánosítások kialakítása érdekében (16).

A SCOT megközelítés egyik legismertebb esettanulmánya Bijker tanulmánya a kerékpár fejlődéséről. Ahogy azt Pinch és Bijker (1984)Pinch, Trevor J., and Wiebe E. Bijker 1984 “The Social Construction of Facts and Artefacts: Or How the Sociology of Science and the Sociology of Technology Might Benefit Each Other.” Social Studies of Science 14 (3): 399–441. körvonalazta, majd Bijker (1995)Bijker, Wiebe E. 1995 Of Bicycles, Bakelites, and Bulbs: Towards a Theory of Sociotechnical Change. Cambridge, MA: The MIT Press. kifejtette, a kerékpár legalább két különböző terv alapján készült. Ezek közös elemeket tartalmazó különböző technológiák, amelyek más-más igények kielégítését célozták: bizonyos technológiák a biztonságot helyezték előtérbe, míg mások a sebességre fókuszáltak. Az egyik terv győzedelmeskedett és elfogadottá vált, de egy ideig más tervek is egyidejűleg fennálltak. Visszatekintve a kerékpár fejlődésére, a korábbi terveket könnyen ügyetlen és sikertelen próbálkozásoknak tekinthetjük a győztes tervhez képest. Pinch és Bijker (1984)Pinch, Trevor J., and Wiebe E. Bijker 1984 “The Social Construction of Facts and Artefacts: Or How the Sociology of Science and the Sociology of Technology Might Benefit Each Other.” Social Studies of Science 14 (3): 399–441. azonban máshogy vélekedik, szerintük a tervek egymás alternatívái voltak, mindegyik más problémakört célzott meg a felhasználók alapján, továbbá nem lenne helyes a múltban elkészített tárgy műszaki logikáját a fejlődés okaként megítélni.

A SCOT kutatás elemzési egysége lehet a technológia terméke, mint például a kerékpár, de lehet egy technológiai rendszer (mint Hughes [1983]Hughes, Thomas P. 1983 Networks of Power: Electrification in Western Society, 1880–1930. Baltimore: Johns Hopkins University Press. közismert munkája a villamosítási infrastruktúra történelméről) vagy egy olyan szociotechnológiai együttes, melyben a társadalom és technológia össze van kötve és kölcsönösen egymásra épül (Bijker 1995Bijker, Wiebe E. 1995 Of Bicycles, Bakelites, and Bulbs: Towards a Theory of Sociotechnical Change. Cambridge, MA: The MIT Press., 273), vagy akár ezek kombinációja, a kutatási kérdéstől függően (Bijker 2010Bijker, Wiebe E. 2010 “How Is Technology Made? That Is the Question!” Cambridge Journal of Economics 34 (1): 63–76. , 66). Hommels (2005)Hommels, Anique 2005 “Studying Obduracy in the City: Toward a Productive Fusion between Technology Studies and Urban Studies.” Science, Technology & Human Values 30 (3): 323–351. városokról szóló tanulmánya kitűnő példa az emberek, infrastruktúrák, épületek, politikai struktúrák és értékek szociotechnológiai együttesének elemzésére.

Bijker (1995)Bijker, Wiebe E. 1995 Of Bicycles, Bakelites, and Bulbs: Towards a Theory of Sociotechnical Change. Cambridge, MA: The MIT Press. SCOT elemzése alapján a kutatónak azonosítania kell a „releváns társadalmi csoportokat” és az ő technológiai termékfelfogásukat, azaz a kifejezett jelentést, amelyet hozzárendelnek. A különböző társadalmi csoportoknak eltérő leírásaik és termékeik vannak, csakúgy, mint a különböző kerékpár tervek (Bijker 2010Bijker, Wiebe E. 2010 “How Is Technology Made? That Is the Question!” Cambridge Journal of Economics 34 (1): 63–76. , 68). A termék „értelmezési flexibilitására” utaló különböző jelentéseket tanulmányozza és bontja le a kutató, továbbá nyomon követi hogyan csökkent az értelmezési flexibilitás ahogy bizonyos termékek mások fölé kerekednek és jelentéseik közelítenek egymáshoz. A társadalmi konstrukciók folyamatából egy termék kiemelkedése (ibid.) azt jelenti, hogy a folyamatban megtörtént a termék jelentésének „lezárása” és a „stabilizációja”: a kerékpár egyik típusa felülkerekedett, a többi elavulttá vált. Egy harmadik elemzési lépésben a konstrukciós és stabilizációs folyamatok kerülnek elemzésre és magyarázatra a releváns társadalmi csoportok technológiai keretrendszerében való értelmezés alapján, ideértve a technológia felfogásukat és azokat a módokat, amelyekben ezt megszabja a tudásuk, gyakorlatuk, értékeik, közös értelmezésük, más technológiák stb. A technológiai keretrendszerek strukturálják a társadalmi csoport tagjai közötti interakciókat, továbbá korlátozzák a szabad választás lehetőségét az új technológiák tervezésében. Ezáltal a technológiai keretrendszer fogalma arra ösztökél minket, hogy foglalkozzunk a meglévő technológiai rendszerekből eredő korlátokkal (Bijker 1995Bijker, Wiebe E. 1995 Of Bicycles, Bakelites, and Bulbs: Towards a Theory of Sociotechnical Change. Cambridge, MA: The MIT Press., 264).

A SCOT érzékenyítő fogalmakat vagy heurisztikus keretrendszert kínál a szociotechnológiai változás tanulmányozására (Bijker 1995Bijker, Wiebe E. 1995 Of Bicycles, Bakelites, and Bulbs: Towards a Theory of Sociotechnical Change. Cambridge, MA: The MIT Press., 49). A 2012-es évfordulós kiadás bevezetésében Bijker és Pinch (2012Bijker, Wiebe E., and Trevor Pinch 2012 “Preface to the Anniversary Edition.” In Bijker, Hughes and Pinch 2012, xi–xxxiv., xxiii) megjegyzi, hogy nehéz olyan technológiát találni, amelyet nem tanulmányoztak SCOT perspektívából az elmúlt 25 évben, és lehetetlen olyan technológiát találni, amelyet ne lehetne így tanulmányozni. Mindazonáltal a fordítási technológiák az egyike azon területeknek, amelyekkel a SCOT még nem foglalkozott. Néhány fordításkutató nemrégiben megjelent tanulmányai (Olohan 2011Olohan, Maeve 2011 “Translators and Translation Technology: The Dance of Agency.” Translation Studies 4 (3): 342–357. ; Kenny 2011Kenny, Dorothy 2011 “The Ethics of Machine Translation.” In Proceedings of the 20th NZSTI National Conference. Reflections on Language and Technology, ed. by Sybille Ferner, 121–131. Auckland: New Zealand Society of Translators and Interpreters.; Cronin 2013Cronin, Michael 2013 Translation in the Digital Age. London: Routledge.; Kenny és Doherty 2014Kenny, Dorothy, and Stephen Doherty 2014 “Statistical Machine Translation in the Translation Curriculum: Overcoming Obstacles and Empowering Translators.” The Interpreter and Translator Trainer 8 (2): 276–294. ; O’Hagan 2016O’Hagan, Minako 2016 “Massively Open Translation: Unpacking the Relationship between Technology and Translation in the 21st Century.” International Journal of Communication 10: 929–946.; Littau 2016Littau, Karin 2016 “Translation and the Materialities of Communication.” Translation Studies 9 (1): 82–96. ) a fordítási technológiák és materialitás kritikai tanulmányozásának kezdetéről szólnak, de még számos SCOT által inspirált kiaknázatlan lehetőség van attól függően, hogy materiális tárgyakra vagy termékekre (pl. egy fordítómemória-szoftver), gyakorlatra (pl. gépi fordítás utószerkesztése) vagy ismeretekre (pl. a fordítási projektmenedzsment rendszer gyakorlatában szerzett tudás) helyezzük a hangsúlyt.

Példaként vehetjük a gépi fordítás meglévő történelmi áttekintéseit (pl. Hutchins 1995Hutchins, W. John 1995 “Machine Translation: A Brief History.” In Concise History of the Language Sciences: From the Sumerians to the Cognitivists, ed. by E. F. K. Koerner, and R. E. Asher, 431–445. Kidlington: Elsevier.). Az ilyen áttekintések általában felvázolják a gépi fordítás technológiai alapelveit és dokumentálják a szabályalapú megközelítésről a most uralkodó statisztikai alapú rendszerekre való áttérést. Általában olyan intézményekre hivatkoznak, amelyeknek kulcsszerepük volt a technológiák fejlesztésében (pl. egyetemi tanszékek vagy nemzetközi szervezetek kutatási részlegei), megvitatnak bizonyos katonai rendelkezéseket, nemzeti és nemzetközi szerveket és azok jelentős döntéseit (pl. az 1996-os ALPAC-jelentés nyomán az amerikai állami támogatás megvonása vagy az 1980-as években az Eurotra projekt Európai Bizottság általi támogatása). Nincs azonban olyan áttekintés, amely a gépi fordításra társadalmi termékként hivatkozna vagy amely a társadalmi, technológiai, kulturális, gazdasági és ideológiai tényezők kölcsönhatását vizsgálná a szociotechnológiai változás szakaszaiban.

Hasonlóképp más fordítási technológiák, például fordítómemória-szoftverek, fordítói projektmenedzsment-rendszerek vagy lokalizációs eszközök sem kerültek egyelőre ilyen módon elemzésre, sem a tervezési és fejlődési történelmi folyamataikban, sem a jelenlegi kivitelezésükben és használatukban. Hol és hogyan hoztak, illetve ki hozta a fordítási technológiák tervezésére vonatkozó döntéseket? Mely szereplők vagy mely társadalmi csoportok relevánsak? Tudatában vannak-e a szereplők más szereplőknek és tudják-e azonosítani őket? A fordítási technológiai termékek tervezésének tanulmányozása által néhány szoftverfejlesztő cégnek (pl. SDL, Kilgray, Star stb.) sikerült releváns társadalmi csoportokat létrehozni. Az erőforrások tulajdonjoga biztosítja számukra a dominanciát a tervezési folyamatban? Milyen különbségek vannak a tervezési folyamatokat illetően az olyan cégek között, amelyek technológiai fejlesztők és fordításszolgáltatók is egyben (pl. SDL, Star) és azok között, amelyek csak szoftverfejlesztéssel foglalkoznak (pl. Kilgray, MemSource)? Fennáll-e érdekellentét a technológia fejlesztésében? Mennyire vesznek részt a felhasználók (nemcsak a fordítók, hanem fordítóirodák és ügyfeleik) a tervezési folyamatban? Elemzésünk milyen mértékben veheti figyelembe az ügyfeleket nem közvetlen felhasználókként, hanem olyan emberekként, akiknek technológia segítségével nyújtanak szolgáltatásokat? Figyelembe vesznek-e a tervezők a döntéshozatalnál más szereplőket is vagy a technológiai kötelezettség és szükségszerűség illúziója mögé rejtőzve bezárkóznak? Tekintve, hogy a statisztikai gépi fordítás és a neurális gépi fordítás viszonylag új termék a piacon, különös figyelmet érdemelne a gépi fordítási technológiák értelmezési flexibilitásának és a jelentések stabilizálására irányuló folyamatok tanulmányozása. A széles körben elterjedt gépi fordítási technológiák és a Google hegemonikus piaci helyzete szintén jelentős esettanulmányként szolgál a szociotechnológiai SCOT keretrendszerében.

A konstruktivista megközelítés azt vizsgálja, hogyan értelmezik és használják a különböző csoportok a technológiákat, illetve hogyan változtatják és milyen hatással vannak a technológiai termékekre. Fontos lenne nemcsak a technológiák fordításra gyakorolt hatását, hanem a technológiák és a fordítók közötti interakciót is megvizsgálni (Olohan 2011Olohan, Maeve 2011 “Translators and Translation Technology: The Dance of Agency.” Translation Studies 4 (3): 342–357. ; O’Brien 2012O’Brien, Sharon 2012 “Translation as Human-Computer Interaction.” Translation Spaces 1 (1): 101–122. ). Vagyis milyen mértékben járulnak hozzá a fordítási technológiák felhasználói a technológiai változásokhoz a szoftverek saját igényükhöz való alakítása által? Mennyire és hogyan reagálnak a tervezési folyamatra?

Ahogy korábban említettük, a technológia sikere nem a funkciók különlegességén múlik, hanem sokkal inkább azon, hogy mennyire kezdik el a releváns társadalmi csoportok használni. Következésképpen egy bizonyos fordítási technológiával kapcsolatosan azt kell figyelembe venni, hogy kik kezdik el használni és terjeszteni. Mekkora és milyen befolyása van annak a csoportnak? Milyen igényeket támaszt egy domináns társadalmi csoport egy olyan technológiával kapcsolatban, amely lehetővé teszi számára, hogy felülkerekedjen a más csoportok által támasztott igényeken? Ezek a kérdések a technológiai fejlesztők retorikai és diszkurzív választásaira összpontosítanak, illetve azokéra is, akik meghatározhatják a technológia felhasználóit, akik speciális szakmai egyesületeket hoznak létre a technológia számára, vagy akik bizonyos problémák megoldásaként hivatkoznak rá. A szakfordítás keretein belül elemző figyelmünket a fordítók és a nyelvi szolgáltatók diskurzusaira irányítjuk, továbbá szakfordítói egyesületekre, fordítóirodákra és a felhasználók, fejlesztők, szellemi műhelyek csoportosulásaira, illetve piackutató vállalatokra. Ez az elemzés felveti azokat a kérdéseket is, hogy ki kinek az állítólagos érdekében beszél a szektorban, mely hangok a leghangosabbak és melyek azok, amelyeket nem hallgatnak meg. Ezenkívül a releváns társadalmi csoportok magukban foglalhatják azokat a technológia oktatókat és fordításkutatókat, akiknek kapcsolata a fordítástechnológiai vállalatokkal fontos szerepet játszhat abban, hogy diákjaik használjanak bizonyos technológiákat, amikor munkába állnak.

E kérdések nagy részét eredményesen meg lehet válaszolni a munkahelyi döntéshozatal vagy technológiai megvalósítás viszonylagos mikroanalitikus megközelítéseivel. Jelenleg nem állnak rendelkezésre olyan tanulmányok, amelyek a társadalmi konstrukciókat vizsgálják a fordítástechnológiák tervezésének folyamatában, vagy olyan kutatások, amelyek a fordítók és más felhasználók általi konstruktivista technológiahasználatra irányulnának. Hasonlóképp kevés rálátásunk van arra, hogyan formálja a technológia a fordítási gyakorlatokat, illetve hogyan formálódik általuk (Olohan 2011Olohan, Maeve 2011 “Translators and Translation Technology: The Dance of Agency.” Translation Studies 4 (3): 342–357. ) vagy hogyan alkalmazkodnak a nyelvi szolgáltatók és egyéb fordítói szervezetek a fordítási technológiákhoz. A SCOT-esettanulmányok tehát kétségkívül értékes hozzájárulást a fordítástudomány számára azáltal, hogy kontextualizálják a fordítási technológiák tervezését, fejlesztését és megvalósítását különös tekintettel arra, hogy a különféle társadalmi csoportok szerint mi a technológiák jelentése és célja.

Annak ellenére, hogy másutt széles körben alkalmazzák, a SCOT-elemzés ezen formájának nyilvánvaló korlátjai vannak. A kritikusok szerint megnehezíti a releváns társadalmi csoportokkal és domináns technológiai keretekkel való munkát az, hogy a kutatóknak kell ezeket azonosítani és könnyen előfordulhat, hogy fontos csoportokat figyelmen kívül hagynak (Wyatt 2008Wyatt, Sally 2008 “Technological Determinism is Dead: Long Live Technological Determinism.” In Hackett et al. 2008, 165–180., 170). Továbbá, ahogy arra Klein és Kleinman (2002)Klein, Hans K., and Daniel LeeKleinman 2002 “The Social Construction of Technology: Structural Considerations.” Science, Technology & Human Values 27 (1): 28–52. rámutat, a SCOT-elemzések azzal a kockázattal járnak, hogy feltételezzük, hogy minden csoport egyenlő és nem vesszük kellő figyelembe a hatalom aszimmetrikus eloszlását. Ahol az elemzés a társadalmi csoportok közötti hatalmi harcokra összpontosít, mint Bijker (1995)Bijker, Wiebe E. 1995 Of Bicycles, Bakelites, and Bulbs: Towards a Theory of Sociotechnical Change. Cambridge, MA: The MIT Press. az 1930-as évekbeli fluoreszkáló világítás amerikai bevezetéséről szóló értekezésében, a SCOT-módszer rámutat, hogy a technológia beágyazódott a politikai harcokba és azok hatással vannak rá; így a hatalmi viszonyok kialakultak és megvalósultak a technológia végül bevezetett változatában. Mindazonáltal az elemzések általában a csoportok által használt bizonyos technológiai eredmény elérése érdekében alkalmazott stratégiákra összpontosítanak a hatalom forrásának és természetének elemzése, a hatalmi egyenlőtlenség vagy a hatalom bizonyos formában történő gyakorlása helyett. A korlátokat Leonardi és Barley (2010)Leonardi, Paul M., and Stephen R. Barley 2010 “What’s Under Construction Here? Social Action, Materiality, and Power in Constructivist Studies of Technology and Organizing.” The Academy of Management Annals 4 (1): 1–51. is elismeri, továbbá számos lehetséges magyarázatot kínál. A legmegfelelőbb közülük ebben az összefüggésben az, hogy a helyi interakciókra és az érdemi tárgyalásokra összpontosítva a tudósok részt vesznek a mikrointézményekben, de elhanyagolják a makrointézményeket, például a termelés és az energiaelosztás viszonyát (38). A következő fejezet tehát azt vizsgálja, hogy miként lehet a hatalom fogalmát hatékonyan integrálni a fordítási technológiák SCOT-elemzésébe.

4.Technológia és hatalom

Ahogy azt fentebb láttuk, a kevésbé determinisztikus gondolkodás egyértelmű következménye, hogy a technológia társadalmi szerepét annak társadalmi kontextusában kell vizsgálni és értelmezni. A SCOT elemzések valamilyen módon érzékeltetik velünk a technológia nem alapvető természetét, illetve a társadalmi csoportok beavatkozását a technológiák megtervezésébe és megvalósításába. A kritikusok ugyanakkor megfigyelték azt a tendenciát is, hogy a SCOT-inga annyira anti-determinisztikus irányba lendült, hogy elhanyagol bizonyos, a technológia hatásait érintő kulcskérdéseket (Dafoe 2015Dafoe, Allan 2015 “On Technological Determinism: A Typology, Scope Conditions, and a Mechanism.” Science, Technology & Human Values 40 (6): 1047–1076. ; Leonardi és Barley 2010Leonardi, Paul M., and Stephen R. Barley 2010 “What’s Under Construction Here? Social Action, Materiality, and Power in Constructivist Studies of Technology and Organizing.” The Academy of Management Annals 4 (1): 1–51. ). Nem tagadható, hogy az STS kutatói oly gyakran és hevesen kétségbe vonták a technológiai determinizmust, különösképp a legerősebb formáját, hogy ez mára a kritika egyik formájává vált (Lynch 2008Lynch, Michael 2008 “Ideas and Perspectives.” In Hackett et al. 2008, 9–11., 10; Dafoe 2015Dafoe, Allan 2015 “On Technological Determinism: A Typology, Scope Conditions, and a Mechanism.” Science, Technology & Human Values 40 (6): 1047–1076. , 1049). Ennek ellenére Dafoe számos példát hoz a technológiai választások vagy döntések véletlen következményeire, továbbá amellett érvel, hogy csak a mérték kérdéses a technológiák társadalmi csoportokra gyakorolt hatását és előrelátható következményeit illetően (1054). Szerinte léteznek bizonyos kontextusok, amelyekben az embereknek valóban viszonylag kevés hatalmuk van a szociotechnológiai döntéseket illetően; példaként a „katonai-gazdasági versenyt” hozza fel bizonyos helyzetek és a velük járó nyomás magyarázatára. Megközelítése egyrészről olyan kérdések feltételére készteti, amelyek szerint bizonyos technológiai típusok önállóbban és erősebben befolyásolják a társadalmat, másrészt, hogyan alakíthatják egyes embercsoportok a saját szociotechnológiai rendszerüket (1050).

A SCOT-beszámolók hátterében, amelyek gyakran megtorpantak az ideológia és a hatalom kérdéseinek megoldásánál a makroszintű technológia fejlesztésében és felhasználásában, Andrew Feenberg (1992Feenberg, Andrew 1992 “Subversive Rationalization: Technology, Power, and Democracy.” Inquiry 35 (3–4): 301–322. , 1999Feenberg, Andrew 1999 Questioning Technology. London: Routledge., 2005Feenberg, Andrew 2005 “Critical Theory of Technology: An Overview.” Tailoring Biotechnologies 1 (1): 47–64.) egy nagyon hasznos elemző réteget vezet be, figyelembe véve a hatalmi struktúrákat és küzdelmeket, amelyekben a technológia részt vesz. Feenberg kidolgozott egy filozófiai munkából származó technológiai kritikai elméletet, amelyet többet között Marx, Heidegger és Marcuse is inspirált. Ebben megkérdőjelezte a technológia mint semlegesen utilitarista koncepciót. Kiindulási pontjától kezdve, miszerint „a technológia oly módon konfigurálható és konfigurált, hogy reprodukálja a kevesebb több elvet” (Feenberg 2005Feenberg, Andrew 2005 “Critical Theory of Technology: An Overview.” Tailoring Biotechnologies 1 (1): 47–64., 48), arra törekszik, hogy integrálja a konstruktivista módszertani szempontokat a modern elméletekbe, annak megfelelő elismerésével, hogy a hatalom fő formája a technológiailag orientált társadalmainkban a technológiai hatalom.

Ahogy azt korábban tárgyaltuk, a társadalmi csoportok befolyásolják a technológia tervezését. Feenberg bevezeti a „technológiai kód” fogalmát: „egy érdek vagy ideológia megvalósítása egy probléma technológiailag koherens megoldásában” (52). A technológiai kód határozza meg, hogy a technológiailag megvalósítható megoldások közül melyiket választják az adott társadalmi célok megoldására. A technológia kódnak tehát hegemonikus értéke van, amelyet Feenberg (1992Feenberg, Andrew 1992 “Subversive Rationalization: Technology, Power, and Democracy.” Inquiry 35 (3–4): 301–322. , 310) találóan érzékeltet a futószalag példájával. Annak ellenére, hogy sokszor technológiai fejlődésként ábrázolják, a futószalag valójában gazdasági célokat hivatott elérni, nevezetesen a termelékenység és profit növelését a szakképzett munkaerő mellőzésével és a munkaütemezés vezetőségi ellenőrzésének növelésével. Ezáltal ez csak a fordista szervezet munkafolyamatainak speciális társadalmi és kulturális kontextusában tekinthető technológiai fejlődésnek. Nem tekintenék technológiai fejlődésnek például munkaszövetkezetekben sem, ahol a munkafegyelem inkább belülről fakad, mintsem felülről, és ahol a termelékenység növelését inkább különböző módszerek és technológiák által érik el.

A futószalag példája szemlélteti, hogy a technológiák tervezése hogyan tükrözi az uralkodó ideológiákat. Az egyes technológiák kiválasztására jogosult intézmények számos lehetséges technológiai konfiguráció közül választanak, majd ezeket beépítik az elméleti vagy funkcionális rendszerükbe, így érvényesítve és reprodukálva az uralkodó rendszereket. A domináns hegemónia így reprodukálja a rendszert, elhomályosítja a választás cselekvését, „egy technikailag indokolt társadalmi rend képét” vetíti elénk (Feenberg 1992Feenberg, Andrew 1992 “Subversive Rationalization: Technology, Power, and Democracy.” Inquiry 35 (3–4): 301–322. , 310). A modern társadalomban ezt a hatalmat az üzlettulajdonosok vagy képviselőik gyakorolják, akik „reprodukálják saját fölényük feltételeit az általuk vezérelt technológiák minden egyes ismétlésekor” (Feenberg 2005Feenberg, Andrew 2005 “Critical Theory of Technology: An Overview.” Tailoring Biotechnologies 1 (1): 47–64., 53). A technológiai hegemónia e formája „a társadalmi életben olyan mélyen gyökerező uralom formáját vonja maga után, hogy természetesnek tűnik azok számára, akik uralják” (Feenberg 1992Feenberg, Andrew 1992 “Subversive Rationalization: Technology, Power, and Democracy.” Inquiry 35 (3–4): 301–322. , 309). A hatalom ezen formája összhangban van Gramsci (1971)Gramsci, Antonio 1971 Selections from the Prison Notebooks of Antonio Gramsci. Edited and translated by Quintin Hoare and Geoffrey Nowell Smith. London: Lawrence and Wishart. hegemónia fogalmával és Luke harmadik dimenziós hatalom vagy „dominancia általi hatalom” (2005Lukes, Steven 2005 Power: A Radical View. 2nd ed. Basingstoke: Palgrave Macmillan. ) felfogásával, ahol a hatalommal bíró irányítást gyakorol az alávetetten, kényszer nélkül, meggyőző ideológián keresztül. Hasonlóképpen Hornborg (2014)Hornborg, Alf 2014 “Technology as Fetish: Marx, Latour, and the Cultural Foundations of Capitalism.” Theory, Culture & Society 31 (4): 119–140. azt állítja, hogy a modern hatalmi viszonyok a gazdasági és a technológiai felhalmozódáson alapulnak, az embereket pedig egy társadalmi elit irányítja, akika a munkaerőt és a megfelelőséget a folyamatos technológiai és gazdasági növekedés követelései és ígéretei által biztosítják. A fentiek szerint kifejtett nézeteik sikeresek annak a kulturális feltételezésnek köszönhetően, hogy az anyagi tárgyak „politikailag ártatlanok és immunisak az erkölcsi kritikával szemben” (Hornborg 2014Hornborg, Alf 2014 “Technology as Fetish: Marx, Latour, and the Cultural Foundations of Capitalism.” Theory, Culture & Society 31 (4): 119–140. , 133).

Annak elismerése azonban, hogy a hegemón értékek miként épülnek be a technológiai döntésekbe nem jelenti azt, hogy a technológia önmagában semleges; sőt, Feenberg szerint „nincs olyan dolog, hogy technológia, mint olyan”, mivel a létező technológia már „előnyben részesít bizonyos célokat és akadályoz másokat” (2005, 54). A technológia kritikusainak inkább azt a kulturális-politikai horizontot kell vizsgálni, amelyben a technológiát kifejlesztették, eloszlatva a „technológiai szükségesség illúzióját”, ezáltal feltárva a technológiai döntések relativitását (1992, 311). Ahogy azt Thorpe (2008Thorpe, Charles 2008 “Political Theory in Science and Technology Studies.” In Hackett et al. 2008, 63–82., 72) összefoglalta, a technológia ezen kritikus elmélete „mind a domináns értékek feltárására, mind az új értékek technológiai tervezésbe illesztésének lehetőségére tett javaslatot célozza”.

Egy olyan világban, ahol kis számú globális szereplők dominálnak a fordításban és a fordítási technológiákban, és amelyben az elmúlt éveket a fúziók és felvásárlások jellemezték, a fordítási technológia kritikai tanulmányainak a fejlődési, megszerzési és fenntartási hatalmi harcokra kell összpontosítaniuk, illetve a technológiai eredményeket befolyásoló stratégiákra. Mennyire kapcsolódik a piaci dominancia a technológiával szemben támasztott igényekhez, a puszta költekezéshez vagy az ideológiai bevésődés egyéb formáihoz?

A fordító és technológiafejlesztő vállalatok a globális kapitalizmus rendszerén belül működnek, amelyet − akárcsak a Marx és Gramsci által tárgyalt kapitalista rendszereket − megkülönböztet a nyereségszerzéshez szükséges munkakörülmények ellenőrzése. A fordista futószalaghoz hasonlóan a technológiát továbbra is úgy tervezik, kivitelezik és alkalmazzák, hogy elérjék a munkaerő-ellenőrzés és költségcsökkentés célokat. A szabadúszók növekvő bevonásával egyre jobban illik a rugalmas posztfordista rendszer megnevezés a fordítási szektorra (Robinson 2012Robinson, William I. 2012 “Global Capitalism Theory and the Emergence of Transnational Elites.” Critical Sociology 38 (3): 349–363. , 354). Ebben a rendszerben a munkaerő olyan gazdasági résztvevővé redukálódik, amelynek flexibilisnek kell lenni, hogy szükség szerint mozgósítható és elosztható legyen. Robinson (2004Robinson, William I. 2004 A Theory of Global Capitalism: Production, Class, and State in a Transnational World. Baltimore, MD: Johns Hopkins University Press., 21) szerint a költségcsökkentés általi profit maximalizálását az ilyen rendszerekben megkönnyíti többek között az IKT és az internet „harmadik hullámú technológiáinak” globalizációja. A fordítási ágazat sajátos esetére a listához adhatjuk a fordítási technológiákat, különösképp a hálózati vagy felhő alapú formáit, amelyek az autonómia félrevezető benyomását keltik azáltal, hogy „szabadságot” „tesznek lehetővé” a fordítónak, mondván a munkájukat bárhol és bárhonnan elvégezhetik. A valós tapasztalatok alapján azonban ez azt jelenti, hogy az ügyeletes fordítók bármikor, akár éjjel is kaphatnak fordítási megbízásokat a globálisan elérhető weblapok folyamatos frissítésére.

Ahogy korábban említettük, a kapitalista munkahelyek közös tulajdonsága, hogy az üzlettulajdonosok vagy vezetők gyakran azért vezetik be a technológiát, hogy csökkentsék a költségeket és irányítsák a munkát, ez pedig a munkavállalók készségeinek csökkenéséhez vezet. Ennek ellenére néhány kutató (pl. Adler 2007Adler, Paul S. 2007 “The Future of Critical Management Studies: A Paleo-Marxist Critique of Labour Process Theory.” Organization Studies 28 (9): 1313–1345. ) alternatív, sőt ellentmondásos nézeteket vall a kapitalizmus készségek fejlesztésére gyakorolt hatásáról; például, hogy néhány munkavállaló készségei fejlődnek, míg másoké csökkennek, vagy hogy a kapitalizmus hosszú távú készségfejlesztést tesz lehetővé a munkavállalók körében. Adler ez utóbbit azzal magyarázza, hogy a készségeket elsősorban „a munkavállalók feladatainak technikai tartalmához – az általuk használt tárgyakhoz és eszközökhöz fűződő kapcsolathoz” (1316), másodsorban pedig a „a dolgozók adott társadalmi kapcsolatokhoz fűződő kiválóságához” (1318) kapcsolódóan határozza meg, ahol ezek kiterjednek a munkaegységen belüli, az egységek közötti horizontális és a vertikális autoritási viszonyokra. Szerinte a mai munkavállalók jobban egymásra vannak utalva (kevésbé függetlenek) és ezért szükséges a a társas kapcsolatokhoz való hozzáértés, illetve a feladatok technikai tartalma általánosságban növekedett, ezáltal a dolgozók készségei is növekednek.

Ez érdekes kérdés a fordítók és fordítási technológiák szempontjából. Egyrészről, a fordítói tevékenység inkább az utószerkesztett gépi fordítás felé hajlik, ami készségcsökkentésnek is felfogható. Másrészt úgy tűnik, hogy a fordítók továbbra is megbízást kapnak a „kreatívnak” nevezett vagy a külkapcsolatokban jelentős szerepet játszó tartalmak fordítására, miközben elvárják, hogy kezeljék és megértsék a gépi fordítási rendszereket, utószerkesztési folyamatokat és technikákat. Részt is vehetnek a gépi fordítással kapcsolatos képzéseken, javításokban és értékelésekben (Kenny és Doherty 2014Kenny, Dorothy, and Stephen Doherty 2014 “Statistical Machine Translation in the Translation Curriculum: Overcoming Obstacles and Empowering Translators.” The Interpreter and Translator Trainer 8 (2): 276–294. ). Így ezen képességek hozzáadódnak a nyelvi, kulturális, tárgy-specifikus, szakmai, interperszonális és technikai területeken meglévő kompetencia-követelményekhez. E technológiai fejleményekkel összhangban a fordítók egyre inkább foglalkoznak adatkezelés és biztonság, szellemi tulajdonjogok és más összetett kérdésekkel kapcsolatos etikai és jogi kérdésekkel. Így, legalábbis a közeljövőben, helyénvalónak tűnik az egyre növekvő technológiával foglalkozni, tekintve, hogy ez gyakran a fordítói készségek fejlődésével jár együtt, és ez tükröződik abban, hogy a fordítóknak külön posztgraduális képzésre és oktatásra van szükségük.

A fordítási ágazat számára a sürgetőbb kérdés nem az ismeretek leépítése, hanem a fordítók készségeinek és teljesítményének alulértékelése. A jelenség megértéséhez szükséges megérteni azon módokat, amelyekkel a termelés hegemonikus kapitalista kapcsolatainak elfogadásával és a szabadúszó munka megszervezésével a fordítók maguk is „befektetésekké válnak a többlet termelésbe a [saját] teljesítményük függvényében” (Herman 1982Herman, Andrew 1982 “Conceptualizing Control: Domination and Hegemony in the Capitalist Labor Process.” The Insurgent Sociologist 11 (3): 7–22., 15). Szabadúszókként beleegyeznek abba, hogy maguknak korlátozott többletértéket biztosítsanak, miközben valójában a nagyobb többletértéket a nyelvi szolgáltatóknak biztosítják. A nyelvi szolgáltatók viszont elrejtik ezt a többletértéket a fordítók elől, ugyanis általában nem fedik fel az ügyfélnek a munkáért felszámított díjakat. A fordítási technológiák tovább ronthatják a helyzetet, mivel a nyelvi szolgáltatók ezeket használva indokolják az alacsonyabb díjakat a fordítómemóriával és gépi fordítással végzett munkáért.

A nyelvi szolgáltatók általi munkaerő-megszervezésről és szabályozásról, valamint a termelési kapcsolatokról szóló kérdések mellett az előző fejezetekben körvonalazott számos kérdés felülvizsgálható a technológia kritikus elmélete fényében is, ami az ágazatot uraló szervezetek mélyebb vizsgálatára késztet minket. E szervezetek másokat a saját gyakorlataik követésére ösztönöznek, ez pedig a technológia magasan homogenizált használatához vezet. Kutatásunk számára hasznos lenne megérteni, hogyan gyakorol hatalmat egy kicsi, de domináns technológiai fejlesztőcsoport, illetve más szereplők is, például a TAUS, amelynek küldetése a nyelvtechnológia előmozdítása. Eddig például nem vették figyelembe, hogy az olyan vállalatok vagy piackutató tanácsadócégek, mint a Common Sense Advisory miként befolyásolják az ágazatot a szereplők bizonyos perspektívák vagy értékek hirdetése és előnyben részesítése által. Hasonló kérdéseket tehetünk fel a fordítást képviselő vállalatokkal és a fordítókat képviselő szakszervezetekkel kapcsolatban is. Csak az összes szereplő, beleértve a dominánsokat is, diszkurzív választásainak és gyakorlatainak tanulmányozása által érthetjük meg jobban az efféle erődinamikát, különösképp a gyakorolt irányítás hegemonikus (ezáltal rejtett) természete miatt. Az elemzésnek ki kell terjednie a fordítás gazdaságtanának a globális kapitalizmus jelenlegi rendszerében felépített gazdasági szempontrendszerére, amely téma eddig sajnos kevés kutató érdeklődését keltette fel (pl. Cronin 2003Cronin, Michael 2003 Translation and Globalization. London: Routledge.; Baumgarten 2016Baumgarten, Stefan 2016 “The Crooked Timber of Self-reflexivity: Translation and Ideology in the End Times.” Perspectives 24 (1): 115–129. ). Ezzel szemben a fordításkutatók nagy figyelmet fordítottak a fordítók és tolmácsok aktivizmusára és ellenállására, ugyanakkor csak ritkán abban a környezetben, amelyben a legtöbb fordító megtalálható, nevezetesen a globálisan felépített kereskedelmi fordítószektor munkahelyein. Ahogy Harvey (2015)Harvey, David 2015 “Consolidating Power.” ROAR Magazine. Accessed September 3, 2016. https://​roarmag​.org​/magazine​/david​-harvey​-consolidating​-power/ megjegyzi, manapság nehéz ellenállást szervezni, mivel a munkahelyek kevésbé helyhez kötöttek. A munkahelyi ellenállás lehetőségei és kihívásai az itt vázolt technológiai hegemóniákkal szemben túlmutatnak e cikk keretein, viszont hasznos kiindulási pontot kínálhatnak ezen ötletek továbbfejlesztéséhez. A fordítás, technológiai tervezés és a kapcsolódó gyakorlatok gyakorlatelméleti tanulmányozása gyümölcsöző lehet a technológia, fordítás és hatalom problémáinak összevetésében. Wittgenstein, Bourdieu és Giddens alapvető munkájára támaszkodva többek között a gyakorlati filozófusok és a szociológusok második generációja, nevezetesen Schatzki (1996)Schatzki, Theodore R. 1996 Social Practices: A Wittgensteinian Approach to Human Activity and the Social. Cambridge: Duke University Press. és Reckwitz (2002)Reckwitz, Andreas 2002 “Toward a Theory of Social Practices: A Development in Culturalist Theorizing.” European Journal of Social Theory 5 (2): 243–263. a gyakorlatot „a cselekedetek és mondások időben kibontakozó és térben szétszórt összefüggéseként” teoretizálja (Schatzki 1996Schatzki, Theodore R. 1996 Social Practices: A Wittgensteinian Approach to Human Activity and the Social. Cambridge: Duke University Press. , 89). Ők továbbá alapot nyújtanak a mindennapi és a munkahelyi gyakorlatokkal kapcsolatos kutatások kibővítéséhez (pl. Shove, Pantzar, és Watson 2012Shove, Elizabeth, Mika Pantzar, and Matt Watson 2012 The Dynamics of Social Practice. London: Sage. ; Bräuchler és Postill 2010Bräuchler, Birgit, and John Postill eds. 2010 Theorising Media and Practice. New York: Berghahn Books.; Nicolini 2012Nicolini, Davide 2012 Practice Theory, Work, and Organization: An Introduction. Oxford: Oxford University Press.; Warde 2016Warde, Alan 2016 The Practice of Eating. Cambridge: Polity Press.). A terminológia némi eltérése ellenére a szociális dimenziót összekapcsolt gyakorlatok mezőjének tekintik, amelyet úgy értelmeznek, mint „az emberi tevékenység köré szervezett gyakorlati megértés megtestesült, anyagilag közvetített sora” (Schatzki 2001Schatzki, Theodore R. 2001 “Introduction: Practice Theory.” In The Practice Turn in Contemporary Theory, ed. by Theodore, R. Schatzki, Karin Knorr-Cetina, and Eike von Savigny, 1–14. London: Routledge., 2).

A gyakorlatkutatók az emberi cselekedetek hogyanjának és miértjének megkérdőjelezésén túl azt próbálják megérteni, miként maradnak fenn és változnak a gyakorlatok, és hogyan teremtik és változtatják a társadalmi rendet. Ez megvalósítható a gyakorlatok diszkurzív és anyagi eredményeire való „rázoomolással” (Nicolini 2009Nicolini, Davide 2009 “Zooming In and Out: Studying Practices by Switching Theoretical Lenses and Trailing Connections.” Organization Studies 30 (12): 1391–1418. , 1391), majd az életmódot meghatározó gyakorlatok közötti kapcsolathoz való „kizoomolással” (ibid.). Így a professzionális munkakörnyezetben, a rögzített és anyagilag közvetített fordítási és tudásgyakorlatok megvilágításán túl, a gyakorlatelemzés kombinálható a technológia kritikai elméleti megközelítésével és hegemóniával a kapitalista szervezetek és munkaviszonyok történelmi, kulturális és anyagilag beágyazott gyakorlatokban való megteremtésének és alakításának vizsgálata érdekében. E megközelítés hasznos szemléltetései, amelyek alapján a jövőbeli fordítási tanulmányok modellezhetők, magukban foglalják Contu és Willmott (2006)Contu, Alessia, and Hugh Willmott 2006 “Studying Practice: Situating Talking About Machines.” Organization Studies 27 (12): 1769–1782. kritikai elméleti olvasatát Orr (1996)Orr, Julian Edgerton 1996 Talking about Machines: An Ethnography of a Modern Job. Ithaca, NY: Cornell University Press. fénymásolás technikusokról szóló tanulmányát, illetve Contu (2014)Contu, Alessia 2014 “On Boundaries and Difference: Communities of Practice and Power Relations in Creative Work.” Management Learning 45 (3): 289–316. közelmúltbeli elemzését a digitális médiaügynökségek munkamódszereiről és azok által megvalósuló hatalmi viszonyokról. Ezekben az esetekben Laclau és Mouffe (1985)Laclau, Ernesto, and Chantal Mouffe 1985 Hegemony and Socialist Strategy: Towards a Radical Democratic Politics. London: Verso. társadalmi hegemónia elmélete fogalmi keretet biztosít a szervezeti és kapitalista hatalmi viszonyok és dinamikák megértéséhez.

5.Befejezés

A technológia a világ fordítási gyakorlatának szerves része. Ha nem vesszük figyelembe a technológiát az elméleti modellekben és keretrendszerekben, akkor a legjobb esetben is csak részben értjük a fordítás működését. A jelen tanulmányban bemutatott keretek ontológiai érzékenységet kínálnak a fordítás és a technológia tanulmányozásának megközelítéséhez, valamint értelmezési teret nyújtanak a fordítási technológia figyelembevételéhez a hegemónia és a hatalmi aszimmetria szempontjából. Ezen és más felismerések révén a fordítástudomány kiterjesztheti az alkalmazandó társadalmi elméletek repertoárját az eddig elhanyagolt technológiai és anyagdimenziók figyelembevételére, a technológiai fejlődés természetének megértésére és annak bemutatására, hogy a technológia megtestesíti és megvalósítja a fordítási ágazat hegemóniáit és hatalmi viszonyait.